10. Rész - Zöldszemű szörny!

*Shakespeare egyszer azt írta: ,,vigyázz, hogy féltékeny ne légy! / A zöldszemű szörny csak kacag az étken, / Amelyből él. "*
Itt ülök Jessicával a fodrásznál. Bizony. Eldöntöttük, hogy megváltoztatjuk a hajunkat. Én csak egészen sötét barnára festettem. Szerintem egészen klassz. Majdnem, olyan mintha fekete lenne. Jessicának is ez a véleménye.
Az ő haján csak ámulni tudtam. Jessica ugyanis gyönyörûséges hullámos fekete haját levágatta. Viszont nemcsak ettől volt sírógörcsöm. Befestette. Igen ám de nem akármilyen színre, a csodálatos fekete- vörös haját. Szőkére!!!!
Tehát most a haja, váll alá érő majdnem egyenes és szőke. Nem mondom jól áll neki, de mégis MIÉRT?????? Hiszen olyan szép volt hosszú hullámos fekete hajával...
- Na azért Lena ne nézz így rám - kérte Jessica. Legalábbis azt hiszem, hogy ő volt.
- Hova tűnt a hajad??- fogtam kétségbeesetten ujjaim közé az immár szőke tincseit.
- Változtatni akartam. - vonta meg a vállát és körbejárt. - Hm... jól áll neked a majdnem fekete.
- Köszi - szorítottam össze a fogaim.- Olyan más vagy így Jessica.
- Tudom, de nekem tetszik.
- Jól áll. - dicsértem meg.
- Köszi - mosolygott rám. Tényleg jól nézett ki benne. - Tudod arra gondoltam, mivel mindketten új hajat varázsoltattunk magunknak, elmehetnénk Nate bulijára. - várta a reakcióm.
Na igen a suliban mindig híre van ha Nate bulit szervez. Általában az övéi a legjobb házibulik.
Ami kettőnk között történt annak már úgyis ezer éve. Mért ne mehetnénk el?
Bólintottam.
- Felőlem. Szerintem tök jó ötlet. - aztán eszembe jutott valami - Nade Jessica, hogyan megyünk el mikor nincs partnerünk ?
- Hát ketten ! - Jessicának sose volt gondja, ha valahova el kellett mennünk szinglin. Mindig ketten mentünk aztán ott Jessica úgy is talált partnert magának. Sőt attól, hogy ilyen lett a haja még megkapósabb lett.
Ezt bizonyította az is mikor a suli előtt megdicsérték a hajunkat. Jessicát már körül is rajongták. Ő sokkal de sokkal többet változott mint én. Hiszen nekem csak sötétebb lett a hajam. Bár jóval, attól még Jessica volt a középpont. Megsúgom, hogy szeret az lenni. Azért páran hozzám is odajöttek, hogy dicsérjenek.
Délután Jessica közölte, hogy valamilyen Richárd randira hívta, igy sajnos nem tud hazajönni velem.
Egyedül baktattam haza, mikor hátulról valaki megijesztett.
- Jesszus Daemon majdnem, halálra rémisztettél - megütöttem a karját.
Ő csak nevetett.
- Ajjmár csak majdnem? - szinlelve felnyögött. Megpróbáltam fellökni de megbotlottam és elestem.
- Ez nem vicces - mondtam mikor Daemon kinevetett. Kinyújtotta a karját, hogy felsegítsen, mire én megfogtam és rántottam egyet rajta, így elvesztette az egyensúlyát és mellém esett.
Már mindketten nevettünk. Elkezdtem köhögni.
- Vigyázz nehogy megfulladj a nagy nevetésben - ment el mellettünk Jacob. Ránk se nézve mondta mindezt, gúnnyal a hangjában. Nagyranyitott szemmel néztem utána.
Daemon megsimította a hátam.
Másnap
Másnap reggel alig, hogy felkeltem eszembe jutott az a szörnyű gondolat, hogy megint suliba kell mennem. Útközben vallattam Jessicát az előző napi randijáról.
Állítása szerint egész rendes srác ez a Richárd. Reméltem, hogy igaza van mivel Jessica megérdemli, hogy boldog legyen. Ezzel egyben azonban a gyomrom görcsben volt, mert mi lesz velem ha Jessica mégis inkább ezzel a Richárddal megy el a buliba. Erre gondolni sem mertem. Szívesen mentem el abba a buliba, de egyedül kizárt lett volna, hogy elmenjek. Jessica csak nem hagy magamra...
Kétségek gyötörtek. Max megkérem Daemont, hogy kísérjen el. Vagy nem. Nem tudom.
Suliba érve elénk ugrott Diana.
- Hallottátok az új hírt ? - kérdezte.
- Nem, miért mi történt? - csodálkoztam. Temperamentumos egy lány az biztos. Hű.
- Hát Jacobról ! - na erre Jessica is odafordult.
- Mit hallottál róla ? - szegezte neki a kérdést.
- Hát……csak azt…, hogy váltogatja a lányokat.
- Micsoda ? - kérdeztem.
- Bizony ! Állítólag tegnap Gabriellát vitte randira, ma meg a végzős Sindy-t hívta vacsorázni. - mondta halkan, mivel az emlegetett személy most haladt el mellettünk.... Szédültem. Nem akartam elhinni. Biztosan téved. Csakhogy Diana eddig még soha nem tévedt a sulis pletykákkal kapcsolatban.
- Te! - fakadt ki Jessica. Ajjajj. - Hogy mersz ilyet állítani róla ? - halk volt. Megbökte Dianat.
- Egek ! Nem kell hinned nekem ha nem akarsz. - vont vállat a pletykazsák aztán továbbment.
Jessicával összenéztünk. Mindketten tudtuk, és aggódtunk azért, amit Diana állít. Mi lett Jacobbal?
- Ezt nem értem. - szólt Jessica. - Még sosem volt ilyen.
- Tudom, de nem a te hibád.
- Értem csak aggódok érte. Jacob tud hülyeséget csinálni. Jajj Lena ez neked biztos szörnyű volt hallanod - vigasztalóan a vállamra tette a kezét. Nyeltem egyet.
- Már miért lenne szörnyű? Semmi közöm Jacobhoz meg a barátnőihez. - vontam vállat. Közben meg azon forgott az agyam, hogy mibe üthetnék bele egy nagyot. Amúgy semmi gondom nem volt. Tényleg nem volt sok közöm az ügyhöz. Se Jacobhoz.
- Értem ha így gondolod.....- lassan elvette rólam pillantását.
Aztán nem szóltunk többet.

A buli napján
Nincs partnerem. Se nekem se Jessicának. Bár őt hívták, de szépen diszkréten megmondta nekik, hogy velem megy. Kaptam is jó néhány ferde pillantást ezért...
Mindegyis. Engem is hívtak, de én is elküldtem őket.
Nate háza valami fantasztikusan szép helyen van és a házuk sem éppen egy XVIII. századi lepukkant építmény. Sőt!! Csodálatos lakberendezés. Kívülről is nagyon szép, de a leírásra nem pazarékolnék több időt.
Mikor találkoztunk a házigazdával bevallom kicsit izgultam. Jó kit áltatok nagyon izgultam mi lesz. Kicsit csökkent az izgulásom mikor megláttam Nate-et. Látszott rajta, hogy zavarban van.
De gyorsan előkapta a szépfiú imidzsét. Ránk mosolygott.
- Sziasztok lányok. Hű, azta ti is fantasztikusan néztek ki. Menjetek be és érezzétek jól magatokat. - azzal odaadott nekünk egy-egy lapot. Az állt rajta, hogy ,,buli halálig". Hm… szép kis mottó. Jessica arca egyszercsak felderült. Ajjajj. Tudtam most meglátott valakit.
- Ó ott van Richárd - ugrándozott majd abbahagyta és sajnálkozó de egyben várakozó pillantást vetett rám. Ránéztem,majd sóhajtva bólintottam.
- Menj csak.
- Tényleg nem baj? Elleszel ?
- Persze menj már vár Rómeó - küldtem el. Egyedül maradtam. Lassan özönlettek be a párok. Daemon egy szőke hajú lánnyal jött. Nem ismertem. Mosolyogva köszöntünk egymásnak. Továbbálltak. Csakúgy mint én. Egyszercsak beleütköztem Dianaba.
- Hé, hello Lena. Hallottam, hogy Jessicával jöttél. Hol van most. Amúgy elképesztően nézel ki ebbe a piros ruhában. Most vetted? - kérdezte. Uramisten! Ez máris részeg!
- Hm…igen most vettem, köszi.- Diana csak nevetett.
Eközben a bejárat felé pillantottam, mikor pont Jacobék jöttek meg. Remek, gondoltam. Azt a hülye Sindy-t hozta magával. Tehát Dianának mégiscsak igaza volt. Ezt nem bírom tovább nézni. Dianára néztem. Pontosabban……
- Megiszod még azt?- mutattam a pezsgőspoharára, majd mikor mutatta, hogy ,,csak tessék" , nagyot döntöttem rajta. A hideg folyadék marta a torkomat, de nem törődtem vele. Élni akartam, fájdalmak nélkül.
Pár perc vagy óra (ki tudja ?) múlva csodásan éreztem magam Diana társaságában. Nevettünk, ittunk, ettünk és táncoltunk. Nagyon jól szórakoztam. Egyszercsak Diana szól, hogy ki kell mennie. Egyedül voltam, de semmi kedvem nem volt hozzá így elindultam megkeresni Jessicát. Útközben belém ütközött valaki.
- Jajj bocsánat. - mondja. Morogtam, hogy semmi baj. Mivel elfelejtettem már addigra, hogy hova is indultam , ezért leültem beszélgetni ezzel a valakivel. Megfogadtuk, hogy anonimek maradunk egymással szembe ha esetleg történne valami.
Beszélgettünk és beszélgettünk. Aztán telefonszámot cseréltünk. Úgy mentettük el, hogy anonim. Így tudni fogjuk, hogy kiaz ha beszélgetni támad kedvünk. Aztán fogadott velem, hogy nem merek egy ismeretlent megcsókolni. Messziről még hallottam, amint valaki a nevemet kiáltja. Mr. Anonim felém hajolt és megcsókolt. Fura érzés volt. Mire véget ért mindketten zavarunkban elmosolyodtunk és megöleltük egymást. Aztán a vállam felett meglátok egy alakot, amint kifelé indul. Mivel részeg voltam és nem voltam biztos benne, hogy tényleg Jacobot láttam e, így utánairamodtam.
Kint koromsötét volt. Vajon mennyi idő lehet már ? Nem láttam senkit. Egyszercsak megragadja egy valaki a kezemet. Felsikoltanák,de addigra betapasztja a számat a szájával.
Abbahagyja aztán a fülembe súg.
- Na ez hasonlít Mr. Anonim csókjára? - kérdezi. Nem ez nem hasonlít senki csókjára sem. De……várjunk csak!!
Nagyon sötét van így nem látom az arcát.
- Amúgy - suttog, de a hangja nagyonis ismerős. Bárcsak ne lennék részeg! Eltompitja az agyamat. Már biztos tudnám ki ez a rejtélyes idegen ha józan lennék. - Csodaszép lett így a hajad. - mire felfoghatnám szavait márcsak a távolodó alakját látom. De nem a buliba megy. Az egészen biztos. Egy kicsit kijózanodtam így némileg át tudtam gondolni, hogy mi is történt velem az előbb. Így a következőt tettem. Gyorsan a szám elé kaptam a kezem és elmosolyodtam.