11. Rész - Ráébredés

Nem tudom kiverni a fejemből azt, az estét Nate buliján. Már eltelt négy nap, de még mindig azon morfondírozok, mi történhetett. Na persze nem vagyok hülye nehogy azt gondolja valaki, hiszen tudom, hogy tök részeg voltam,megismertem egy anonim emberkét,akit fogadásból megcsókoltam,ami persze hiba volt, aztán kiszaladtam ahhoz a fiúhoz, aki tetszik ő meg szintén megcsókolt. Utána meg elszaladt. Szóval ne higgye senki, hogy nem vagyok tisztába a történésekkel, csak nem értem. Hiszen elvileg van csaja. Vagy legalábbis aznap volt egy újabb. Én ugyan be nem állok a sorba, Jessica akármit is mond. A csókról nem beszéltem neki, úgy éreztem nem fontos tudnia róla. Mármint amit Jacob adott. Természetesen Mr. Anonimet rendesen kitárgyaltuk. Mi már csak ilyen pletykások vagyunk. Jessica nem dijazta a fogadásomat, sőt meg van győződve arról, hogy Jacobnak ez nem fog tetszeni, ha tudomást szerez róla. Nade kit érdekel Jacob? Jessica épp az ágyamon ült keresztbe tett lábbal. Felsóhajtottam. - Jacob tuti féltékeny lesz ha megtudja, és én mint egy jó barát aggódom érte. - darálta el a - szerintem betanult - szövegét újra és újra. - Ugyan mért lenne féltékeny?- de a barátnőm szó nélkül hagyta a kérdésem . Mikor megint megszólalt ezt mondta: - Jacob már nem is randizik.- nem szóltam egy szót sem. - Fura, mivel azóta a buli óta hagyta abba. - mondta mire felkaptam a fejem. - Vajon hogy-hogy?  Te tudsz erről valamit? - Mi?  Ugyan miért tudnék nem látok a lelkébe és nem is nagyon beszélgettünk a bulin- próbáltam lazának tûnni, de a gyomrom folyamatosan görcsben volt. - Fura, de énsem beszéltem vele azóta. Egésznap ezen pörgött az agyam, hogy mivan ha Jessica rájön az igazságra, mert ha ez megtörténik, nem lesz tőle egy perc nyugtom se. Mellettem jött hazakísérve engem. Útközben egyfolytában beszélt. - Képzeld Rich olyan jófej - áradozott. - Rich?  Miaz már becézgetitek egymást?<>vigyorogtam. - Mi a te beceneved? - Elvörösödve válaszolt. - Semmi. Ő Jessnek hív. - erre bólintottam. A nap hátralévő részében gondolkodtam. Tudom ez veszélyes feladat rám nézve ,de senki ne féltsen engem. Azon járattam az agyam, hogy tuti, hogy Mr. Anonim már nem fog jelentkezni.  Másnap reggel lementem, hogy anyunak segítsek. Éppen hagymát pucoltam, mikor megcsörrent a mobilom a farzsebemben. Mr. Anonim volt az. Furcsa érzésem lett. - Hallo? szóltam bele mikor felvettem. - Szia Lena....<>kezdte majd megbeszéltünk végre egy találkozót este a közeli híd lábánál. Ujjongtam. Végre vártam rá,mert egyrészt kíváncsi voltam (ugyanis elhatároztam, hogy kiderítem az igazi nevét), másrészt nem unatkoztam. Délután hatkor pontban ott álltam a helyszínen várva Mr. Anonimet. Direkt pontban a megadott időre jöttem nehogy azt gondolja megváratott . S én se akartam őt megváratni. Mivel nagyon türelmetlen ember vagyok, egyfolytában az órámat nézegettem. Teltek a percek, hosszú percek . Anonim még mindig nem érkezett meg. Kezdtem ideges lenni . Az se könnyítette meg a dolgomat, hogy elképesztően fáztam. Nem akartam elhinni, hogy átvert. Tomboltam. És persze fáztam. Bosszús gondolataimból a telefonom rezgése ábránditott ki. Egy olvasatlan üzenet. Mr. Anonim. Megnyitottam. Az állt benne, hogy sajnálja, de nem tud eljönni, mert lebetegedett . Máskor szívesen bepótolná. Hogy az a.. .... Fuh. ..én olyan ideges lettem. Azt csak gondolni lehet. Belerúgtam egyet a közelebbi oszlopba jó erősen. Ettől megfájdult a lábam de nem foglalkoztam vele . Elindultam a buszmegállóba, először normális léptekkel, aztán futva ugyanis itt állt a  buszom, aminek az ajtaja elkezdett összecsukódni. Lèlekszakadva futottam, ahogy csak bírtam, hogy elérjem . Elment. Franc!! Tudtam a következô csak húsz perc múlva jön. Úgy döntöttem elindulok gyalog hiszen csak. ...Öhm. ..csekély öt megálló . Jó nem rövid út de majd az egyik megállónál megállok. Már úton voltam sötétedett és én egyre reménytelenebbnek láttam, hogy valaha is hazaérjek gyalog, buszt meg sehol nem lehetett látni. A telefonomra elég volt egy pillantást vetnem, hogy megállapítsam, ez bizony lemerült. Remek még segitséget se tudok hívni. Minek van az is.... Fájt a lábam és gondolni lehet, hogy nemcsak az oszlopba rúgástól. Szinte lejártam. Najo nemcsak szinte. Tényleg. Várjunk csak.. .hirtelen fénysugárra lettem figyelmes. Valamilyen bárféleségnek nézett ki így bementem . Mármint nem azért, hanem mert nem volt más választásom. Bementem a csapos rámnézett: -Mit adhatok? -furán méregetett. Jó lehet, hogy nem úgy néztem ki mint aki ide szándékozott menni, a felpár cipőmben - útközben elhagytam...-de vendég voltam szomjasan - aki fizetett igy nem tudott mit csinálni. Kértem egy kólát - mániákus kóla ivó lettem az utóbbi idôben - s miközben ittam körülnéztem. Na igen. Úgy nézett ki mint egy tipikus bár . Szerelmeskedő párok, berúgott tizenévesek , meg idősebbek, balhézó romák. Megköszöntem az italom az oda sem figyelő csaposnak. Hát igen ilyenkor este (sőt minden este ) nyilván tömeg van az ilyen helyeken. Szépen kisétáltam. Ahogy ismét sétáltam, egyre jobban elhomályosult a látásom, egyszóval kerülgetett a sírógörcs. Nem bírtam tovább fogtam magam és leültem egy padra. Ò bárcsak megvártam volna azt nyamvadt buszt. ...már rég otthon lennék. ... Töprengtem. Amiből sose jövök ki jól hiszen az egyenlő a gondolkodással. Majdnem. Ajj. Anyuék biztos tökre aggódhatnak, hogy mi van velem. Ki tudja lehet,  hogy már a rendőrséggel kerestet. Szegény. Tuti életfogytig tartó szobafogságot kapok érte. De ez a legkisebb gondom. A legnagyobb egyelôre az, hogy miként fogok én hazajutni. Még elég pénz sincs nálam taxira....Dudaszó . Remek még a végén azt hiszik hogy hajléktalan vagyok. Akkor már tényleg elsirom magam. Hirtelen a nevemet hallom meg de oda se figyelek. Aztán megint. Nem hiszek a fülemnek. - Lena? Te mit keresel itt? - néz le rám megmentőm. - Csak gondoltam itt töltöm az éjszakát - jegyeztem meg jó nyersen. Mit gondolt? Hogy tényleg igaz ez? Erik - a megmentőm - aranyosan figyelmen kívül hagyva szarkasztikus megjegyzésemet felajánlotta hogy hazavisz. Mondjuk nem volt túl sok választása. ...(nem majd ott hagy.. ..) Én meg hálásan megköszöntem. *másnap * Jó igen a szüleim örök szobafogságra ítéltek. Nem is vártam mást, tehát nem ért váratlanul. Felkészültem. Azonban arra nem, hogy Erik elárulja a történteket Daemonnek és a többieknek szóval Jessicától is kaptam. Ijjj. - Figyelj ez nagyon felelőtlen dolog volt. .- mondta Daemon . - Jó kösz de nem kérek okitást. Eleget kaptam otthon és elég fárasztó volt a tegnapi nap is.. . - Azt elhiszem - vágta rá Daemon. Eltelt a nap. Útban egyedül - mert Jessica randevúzott- hazafelé, Jacob futott felém. Sóhajtottam. Kezdődik megint - gondoltam. Elhatároztam most megelőzöm. - Szia Lena csak azt szerettem volna mondani ,hogy. ....- nem fejezhette be mert máris közbevágtam. - Jó igen már kaptam elég okitást köszi . Igen elszúrtam, nem kellett volna megcsókolnom egy Anonim azaz ismeretlen emberkét egy bulin csak azért hogy  ......- itt elakadtam. Jacob várakozó tekintettel meredt rám. Elmosolyodott. Mérgesen rámeredtem. <>Mit mosolyogsz? förmedtem rá. - Jó igen elszúrtam mindent ebbe az egészbe nem kellett volna belemennem . Na. Csak éppen nagyon pocsékul éreztem magam, mert. ..<>itt Megint elakadtam. Nem igaz,  hogy egy normális mondatot nem tudok összehozni. Namár!!! - Mert ? érdeklődött Jacob mostmár komoly arccal. <>"mert szeretlek basszus mert mióta élek azóta eszemet vesztem ha a közeledben vagyok az van na. Melletted összekuszálódnak a gondolataim s egy értelmes mondatot nem tudok összehozni amint látod, pedig nagyon szeretnék imponálni neked. Azért mert SZERETLEK és veled akarok lenni csak gyáva nyúl vagyok hozzá hogy bevalljam neked és irtóra féltékeny voltam mikor megtudtam hogy mindenféle csajokkal kavarsz. Jó nem mondom megteheted de én akkor is Szeretlek .... Ezt akarod hallani? ?" Csak nem fogod és mindenkitől bocsánatot kérek aki azt, hitte hogy most tényleg bevallottam neki. Csakhogy ez nem a valóság. A valóság az, hogy nekem szóra van nyitva a szám de hang természetesen nem jön ki rajta és Jacob várakozóan néz le rám . - .....mert .....az egész napom rossz volt én rosszul éreztem magam és a vizsgáim se úgy sikerültek ahogy azt én vártam - motyogtam magam elé.  Jacob szóra nyitotta a száját majd láthatólag csalódottan csak megrázta a fejét és ennyit mondott : - Értem. Sajnálom. - mondta de tudom hogy nem erre értette azt a sajnálom -ot. - Én is - suttogtam. Jacob már megfordult hogy elmenjen, de. ...... ismét csalódnotok kell- itt nem történt semmi. Elment. Megfordult és elment. Nem állítottam meg. Se én se senki más . Majd megszakadt a szívem. Éreztem nem cselekedtem helyesen. A gond hogy nemcsak éreztem hanem tudtam is........

10. Rész - Zöldszemű szörny!

*Shakespeare egyszer azt írta: ,,vigyázz, hogy féltékeny ne légy! / A zöldszemű szörny csak kacag az étken, / Amelyből él. "*
Itt ülök Jessicával a fodrásznál. Bizony. Eldöntöttük, hogy megváltoztatjuk a hajunkat. Én csak egészen sötét barnára festettem. Szerintem egészen klassz. Majdnem, olyan mintha fekete lenne. Jessicának is ez a véleménye.
Az ő haján csak ámulni tudtam. Jessica ugyanis gyönyörûséges hullámos fekete haját levágatta. Viszont nemcsak ettől volt sírógörcsöm. Befestette. Igen ám de nem akármilyen színre, a csodálatos fekete- vörös haját. Szőkére!!!!
Tehát most a haja, váll alá érő majdnem egyenes és szőke. Nem mondom jól áll neki, de mégis MIÉRT?????? Hiszen olyan szép volt hosszú hullámos fekete hajával...
- Na azért Lena ne nézz így rám - kérte Jessica. Legalábbis azt hiszem, hogy ő volt.
- Hova tűnt a hajad??- fogtam kétségbeesetten ujjaim közé az immár szőke tincseit.
- Változtatni akartam. - vonta meg a vállát és körbejárt. - Hm... jól áll neked a majdnem fekete.
- Köszi - szorítottam össze a fogaim.- Olyan más vagy így Jessica.
- Tudom, de nekem tetszik.
- Jól áll. - dicsértem meg.
- Köszi - mosolygott rám. Tényleg jól nézett ki benne. - Tudod arra gondoltam, mivel mindketten új hajat varázsoltattunk magunknak, elmehetnénk Nate bulijára. - várta a reakcióm.
Na igen a suliban mindig híre van ha Nate bulit szervez. Általában az övéi a legjobb házibulik.
Ami kettőnk között történt annak már úgyis ezer éve. Mért ne mehetnénk el?
Bólintottam.
- Felőlem. Szerintem tök jó ötlet. - aztán eszembe jutott valami - Nade Jessica, hogyan megyünk el mikor nincs partnerünk ?
- Hát ketten ! - Jessicának sose volt gondja, ha valahova el kellett mennünk szinglin. Mindig ketten mentünk aztán ott Jessica úgy is talált partnert magának. Sőt attól, hogy ilyen lett a haja még megkapósabb lett.
Ezt bizonyította az is mikor a suli előtt megdicsérték a hajunkat. Jessicát már körül is rajongták. Ő sokkal de sokkal többet változott mint én. Hiszen nekem csak sötétebb lett a hajam. Bár jóval, attól még Jessica volt a középpont. Megsúgom, hogy szeret az lenni. Azért páran hozzám is odajöttek, hogy dicsérjenek.
Délután Jessica közölte, hogy valamilyen Richárd randira hívta, igy sajnos nem tud hazajönni velem.
Egyedül baktattam haza, mikor hátulról valaki megijesztett.
- Jesszus Daemon majdnem, halálra rémisztettél - megütöttem a karját.
Ő csak nevetett.
- Ajjmár csak majdnem? - szinlelve felnyögött. Megpróbáltam fellökni de megbotlottam és elestem.
- Ez nem vicces - mondtam mikor Daemon kinevetett. Kinyújtotta a karját, hogy felsegítsen, mire én megfogtam és rántottam egyet rajta, így elvesztette az egyensúlyát és mellém esett.
Már mindketten nevettünk. Elkezdtem köhögni.
- Vigyázz nehogy megfulladj a nagy nevetésben - ment el mellettünk Jacob. Ránk se nézve mondta mindezt, gúnnyal a hangjában. Nagyranyitott szemmel néztem utána.
Daemon megsimította a hátam.
Másnap
Másnap reggel alig, hogy felkeltem eszembe jutott az a szörnyű gondolat, hogy megint suliba kell mennem. Útközben vallattam Jessicát az előző napi randijáról.
Állítása szerint egész rendes srác ez a Richárd. Reméltem, hogy igaza van mivel Jessica megérdemli, hogy boldog legyen. Ezzel egyben azonban a gyomrom görcsben volt, mert mi lesz velem ha Jessica mégis inkább ezzel a Richárddal megy el a buliba. Erre gondolni sem mertem. Szívesen mentem el abba a buliba, de egyedül kizárt lett volna, hogy elmenjek. Jessica csak nem hagy magamra...
Kétségek gyötörtek. Max megkérem Daemont, hogy kísérjen el. Vagy nem. Nem tudom.
Suliba érve elénk ugrott Diana.
- Hallottátok az új hírt ? - kérdezte.
- Nem, miért mi történt? - csodálkoztam. Temperamentumos egy lány az biztos. Hű.
- Hát Jacobról ! - na erre Jessica is odafordult.
- Mit hallottál róla ? - szegezte neki a kérdést.
- Hát……csak azt…, hogy váltogatja a lányokat.
- Micsoda ? - kérdeztem.
- Bizony ! Állítólag tegnap Gabriellát vitte randira, ma meg a végzős Sindy-t hívta vacsorázni. - mondta halkan, mivel az emlegetett személy most haladt el mellettünk.... Szédültem. Nem akartam elhinni. Biztosan téved. Csakhogy Diana eddig még soha nem tévedt a sulis pletykákkal kapcsolatban.
- Te! - fakadt ki Jessica. Ajjajj. - Hogy mersz ilyet állítani róla ? - halk volt. Megbökte Dianat.
- Egek ! Nem kell hinned nekem ha nem akarsz. - vont vállat a pletykazsák aztán továbbment.
Jessicával összenéztünk. Mindketten tudtuk, és aggódtunk azért, amit Diana állít. Mi lett Jacobbal?
- Ezt nem értem. - szólt Jessica. - Még sosem volt ilyen.
- Tudom, de nem a te hibád.
- Értem csak aggódok érte. Jacob tud hülyeséget csinálni. Jajj Lena ez neked biztos szörnyű volt hallanod - vigasztalóan a vállamra tette a kezét. Nyeltem egyet.
- Már miért lenne szörnyű? Semmi közöm Jacobhoz meg a barátnőihez. - vontam vállat. Közben meg azon forgott az agyam, hogy mibe üthetnék bele egy nagyot. Amúgy semmi gondom nem volt. Tényleg nem volt sok közöm az ügyhöz. Se Jacobhoz.
- Értem ha így gondolod.....- lassan elvette rólam pillantását.
Aztán nem szóltunk többet.

A buli napján
Nincs partnerem. Se nekem se Jessicának. Bár őt hívták, de szépen diszkréten megmondta nekik, hogy velem megy. Kaptam is jó néhány ferde pillantást ezért...
Mindegyis. Engem is hívtak, de én is elküldtem őket.
Nate háza valami fantasztikusan szép helyen van és a házuk sem éppen egy XVIII. századi lepukkant építmény. Sőt!! Csodálatos lakberendezés. Kívülről is nagyon szép, de a leírásra nem pazarékolnék több időt.
Mikor találkoztunk a házigazdával bevallom kicsit izgultam. Jó kit áltatok nagyon izgultam mi lesz. Kicsit csökkent az izgulásom mikor megláttam Nate-et. Látszott rajta, hogy zavarban van.
De gyorsan előkapta a szépfiú imidzsét. Ránk mosolygott.
- Sziasztok lányok. Hű, azta ti is fantasztikusan néztek ki. Menjetek be és érezzétek jól magatokat. - azzal odaadott nekünk egy-egy lapot. Az állt rajta, hogy ,,buli halálig". Hm… szép kis mottó. Jessica arca egyszercsak felderült. Ajjajj. Tudtam most meglátott valakit.
- Ó ott van Richárd - ugrándozott majd abbahagyta és sajnálkozó de egyben várakozó pillantást vetett rám. Ránéztem,majd sóhajtva bólintottam.
- Menj csak.
- Tényleg nem baj? Elleszel ?
- Persze menj már vár Rómeó - küldtem el. Egyedül maradtam. Lassan özönlettek be a párok. Daemon egy szőke hajú lánnyal jött. Nem ismertem. Mosolyogva köszöntünk egymásnak. Továbbálltak. Csakúgy mint én. Egyszercsak beleütköztem Dianaba.
- Hé, hello Lena. Hallottam, hogy Jessicával jöttél. Hol van most. Amúgy elképesztően nézel ki ebbe a piros ruhában. Most vetted? - kérdezte. Uramisten! Ez máris részeg!
- Hm…igen most vettem, köszi.- Diana csak nevetett.
Eközben a bejárat felé pillantottam, mikor pont Jacobék jöttek meg. Remek, gondoltam. Azt a hülye Sindy-t hozta magával. Tehát Dianának mégiscsak igaza volt. Ezt nem bírom tovább nézni. Dianára néztem. Pontosabban……
- Megiszod még azt?- mutattam a pezsgőspoharára, majd mikor mutatta, hogy ,,csak tessék" , nagyot döntöttem rajta. A hideg folyadék marta a torkomat, de nem törődtem vele. Élni akartam, fájdalmak nélkül.
Pár perc vagy óra (ki tudja ?) múlva csodásan éreztem magam Diana társaságában. Nevettünk, ittunk, ettünk és táncoltunk. Nagyon jól szórakoztam. Egyszercsak Diana szól, hogy ki kell mennie. Egyedül voltam, de semmi kedvem nem volt hozzá így elindultam megkeresni Jessicát. Útközben belém ütközött valaki.
- Jajj bocsánat. - mondja. Morogtam, hogy semmi baj. Mivel elfelejtettem már addigra, hogy hova is indultam , ezért leültem beszélgetni ezzel a valakivel. Megfogadtuk, hogy anonimek maradunk egymással szembe ha esetleg történne valami.
Beszélgettünk és beszélgettünk. Aztán telefonszámot cseréltünk. Úgy mentettük el, hogy anonim. Így tudni fogjuk, hogy kiaz ha beszélgetni támad kedvünk. Aztán fogadott velem, hogy nem merek egy ismeretlent megcsókolni. Messziről még hallottam, amint valaki a nevemet kiáltja. Mr. Anonim felém hajolt és megcsókolt. Fura érzés volt. Mire véget ért mindketten zavarunkban elmosolyodtunk és megöleltük egymást. Aztán a vállam felett meglátok egy alakot, amint kifelé indul. Mivel részeg voltam és nem voltam biztos benne, hogy tényleg Jacobot láttam e, így utánairamodtam.
Kint koromsötét volt. Vajon mennyi idő lehet már ? Nem láttam senkit. Egyszercsak megragadja egy valaki a kezemet. Felsikoltanák,de addigra betapasztja a számat a szájával.
Abbahagyja aztán a fülembe súg.
- Na ez hasonlít Mr. Anonim csókjára? - kérdezi. Nem ez nem hasonlít senki csókjára sem. De……várjunk csak!!
Nagyon sötét van így nem látom az arcát.
- Amúgy - suttog, de a hangja nagyonis ismerős. Bárcsak ne lennék részeg! Eltompitja az agyamat. Már biztos tudnám ki ez a rejtélyes idegen ha józan lennék. - Csodaszép lett így a hajad. - mire felfoghatnám szavait márcsak a távolodó alakját látom. De nem a buliba megy. Az egészen biztos. Egy kicsit kijózanodtam így némileg át tudtam gondolni, hogy mi is történt velem az előbb. Így a következőt tettem. Gyorsan a szám elé kaptam a kezem és elmosolyodtam.