Kedves blogolvasóim. Meghoztam egy újabb részt. Felettébb örömömre szolgál, hogy pár ember részt vesz a szavazásokon.
Ha tetszett vagy ha nem tetszett ez a rész bátran írj kommentet ez alá vagy a chatbe.
Szívesen fogadok egyaránt negatív s pozitív kritikát is.
Ne féljetek feliratkozni sem :-)
By: Tyna
- Ennyi? - hitetlenkedtem.
- Aha. Miért mire számítottál?
- Hát azt gondoltam, valami extrát kérsz. Erre elpocsékolni egy kívánságot! - püffögtem magamba - Ezt szimpla kedvességből megcsinálom.
- Szóval meghagynád nekem a kívánságot? Hiszen lenne rajta kívül még kettő. - mondta Andrew. Letettem a filmes dobozt és szembefordultam vele.
- Najo. Mi a csavar?
- Nincsen csavar. - nézett rám komoly arccal.
- Aha, persze - forgattam a szemeimet.
- Tényleg, de nem muszáj elhinni.
- Szóval csak be kell jönnöm kedden, hogy veled dolgozzak le egy dupla műszakot? Miaz kevesled a velem eltöltött időt vagy nembírod a dupla műszakot egyedül? - nevettem fel.
- Melyiket hallanád szívesebben? - fordította oldalra a fejét. Eltöprengtem.
- Mondjuk azt, hogy nembírod a strapát. - kerekítettem el a szemem, mintha arra céloztam volna, hogy nem bírja.
- Ja és azért cipelek több kilós dobozokat.
- Én is épp azokat cipelem...
- Kötözködsz? - húzta fel a szemöldökét. A egyik kezemben tartott dobozért nyúlt.
- Hagyd csak - húztam el a kezemet. - Én egyesekkel ellentétben bírom a strapát. - rávigyorogtam, közben figyelve reakcióját.
- Ó, igazán? - sandított rám. Nem számíthattam semmi jóra. - Akkor légy oly szíves fogd meg ezeket is. - kezembe lévő két dobozra rakott még kettőt. Azt hittem megszakadok, de direkt nem adtam ki semmiféle hangot és rezzenéstelen arcot vettem fel, nehogy feltűnjön neki.
- Segíts gyenge munkatársadnak, aki ,,nem bírja a strapát". - fűzte össze kezeit és odébbállva nézte, hogyan birkózok meg a dobozokkal. Én léptem egyet mire megbillent. Andrew vigyorgott. Mégegyet léptem, mire a dobozok is megelégelték bénázásomat és leestek.
Mögülem nevetés hallatszott nem meglepő módon.
Na megállj! Megfordultam letettem a még kezemen maradt dobozokat. A pulthoz mentem, leültem és bekapcsoltam a DVD lejátszót.
Elindult egy vígjáték, amit még sose láttam. Elnyomtam egy ásítást.
- Látom szenvedsz nagyon. - jegyezte meg munkatársam.
- Igen és ha én szenvedek akkor neked is kell, szóval nem fogsz jól járni a keddi nappal. Kívánság elpocsékolás.
- Ki beszélt itt szenvedésről? - mosolygott - Én cseppet sem szenvedek, viszont annál inkább szórakozok.
- Ennyire nem legyen szórakoztató a szenvedésem.
- Ha azon nem szórakozhatnék, akkor mivel ütném el az időt ? - erre nem válaszoltam. Úgytettem, mintha nagyon lekötne a film.
Bejött egy vásárló és egyből a pulthoz lépett.
- Hol találom a Csillagainkban a hiba című filmet? - hosszú fekete hajú nő volt barackszínű térdigérő ruhában. Már most irigyeltem pedig nem is ismertem.
- O, Lina biztos tudja. - vetette oda Andrew.
- Ezt, hogy érted? - mérgelődtem, majd elvezettem a nőt a polcokhoz, ahol megtalálhatja. Mondtam neki, hogy nyugodtan keresgéljen, hátha talál mást is.
Aranyosan megköszönte. Hangja intelligens személyiséget sejtetett.
- Ugyan. Melyik lány nem látta azt a filmet?
- Mondjuk én! - jött vissza a vendég, kezében a filmmel. - De nyilván plusz egy fő is látta - mondjuk személyed, biztos idetartozik -, ha ismered.
Azt hittem Andrew ezen megakad, s még kárörvendő mosolyt is villantottam felé, de őt ez sem törte meg.
- Ja egyik roppant izgalmas randevúm jóvoltából voltam olyan balszerencsés, hogy láttam. - válaszolt.
- Amúgy Eliza vagyok - nyújtott kezet, de én még mindig Andrew-t figyeltem és megijedtem. Eliza rögtön elnézést kért.
- Jajj ne haragudj, bocsánat.. Rossz szokás, hogy sokszor hirtelen mozdulatokat csinálok. Hadd segítsek- ajánlotta fel, mikor látta, hogy leejtettem a kezemben lévő filmeket.
- Köszi - rámosolyogtam, miután felszedtük közösen.
- Nincs mit.
- Én Lena vagyok. - és ezúttal sikeresen kezet fogtunk.
- De hülye vagyok - kerekítette el a szemét Eliza. - Én azt értettem, hogy Lina, mikor... - nézett Andrewra - ő mondta.
- Andrew - segítettem ki.
- Andrew - hajtotta le a fejét. Zavarban volt. De mitől? Elvigyorodtam.
Valószínűleg bejött neki. Ez de aranyos.
- O, valóban azt mondta, tudod kissé amnéziás, ha nevekről van szó.
- Vagy csak szeret becézgetni - vetette fel Eliza.
- Nem, tutira amnéziás vagyok - kacsintott Elizára Andrew. A nő elnevette magát. Én nem.
- Ezt szeretném megvenni és már csak azért is megnézem, hogy legközelebb véleményt mondhassak róla. - nyújtotta oda a filmet nekem. Legközelebb? Milyen legközelebb? Szó nélkül visszaadtam neki a filmet s mondtam az árat.
Miután odaadta a pénzt az ajtóhoz sietett, amit Andrew kézségesen nyitva tartott neki. Hát nem lovagias?
Másnap belátogatott a tékába Daemon. Frissen vasalt natúr kék ingben és fekete farmerben.
Kissé kócos haja tökéletesítette az összképet.
Biccentett Andrewnak, aki meglepő módon visszaköszönt. Mármint nemcsak arcmimikával, hanem szóval. Hihetetlen.
- Lina ott hátul található - mondta Daemonnak.
Daemon megrökönyödve nézett Andrew-ra.
- Miért hívod Linának? - förmedt rá.
- Miért ne? - nézett rá Andrew. - Úgy hívom, ahogy akarom.
- Te ezt hagyod? - fordult felém Daemon. Vállat vontam. Miért ne hagynám?
- Jó persze akaratból sose voltál jeles. - ránéztem. Daemon most ezt nem mondhatja komolyan! De látszott, hogy komolyan mondta, sőt nagyon is. Kifejezéstelen arccal meredtem rá miközben válaszoltam. Andrew csöndesen figyelt.
- Ha így látod, akkor akár mehetsz is. De nem kell rám hallgatnod, mert tudod gyenge az akaratom. De próbálj csak maradni meglátjuk mennyire gyenge. - mikor befejeztem farkasszemet néztem vele. Elkerekedett szemmel kezdett el nézni.
- Akkor én el is mentem. - mondta majd sarkon fordult.
- Na kinek gyenge az akarata? - szólt közbe Andrew, amit Daemon még meghallhatott, mert megállt és visszanézett.
- Te jobban jársz, ha nem szólsz bele.
- Te meg jobban jársz ha mész. - válaszolt, mire Daemon kisietett maga után erősen becsapva az ajtót.
- Kösz - néztem Andrew-ra. Mindeközben csapódott az ajtó és bejött rajta a nemrégiben megismert Eliza.
- Sziasztok - köszönt. Köpni nyelni nem tudtam. Ez már megint itt van?
- Szia - köszöntem vissza s mosolyogtam hozzá, amiért jár pár bónuszpont nekem. Najo megpróbálhatnák barátságot kötni vele nem? Na hajrá nekem...
- Szia - köszönt neki Andrew is.
- Megnéztem a filmet és... - kezdte de Andrew közbevágott.
-...vettél magad mellé két csomag zsepit? - Eliza elnevette magát. Hahahahahahahahahahahahahaha.... Najo befejeztem... De Eliza még nem.
- Csak egy csomagot - nevetett.
- És, hogy tetszett? Ezen kívül? - váltottam témát.. Valamilyen szinten.
- A történet stílusa tetszett, meg benne a szarkasztikus szereplők.
- A szarkazmus nekem is bejött, de leírtam magamba miután a végén csomószor átment nyálasba. - mondta Andrew.
- Jólvan Star Wars! - fordult hozzá Eliza.
- Hey! Az jó film! - védekezett Andrew.
- Azt mindjárt gondoltam, hogy neked tetszett. - mosolyodtam el.
- Ez mit akar jelenteni? - kérdezte. Elnevettem magam.
- A fiúknak bejön nemdebár?
- Mindegyis visszajöttem hátha tudtok ajánlani pár jó filmet - szólt közbe Eliza.
- Látom akkor a Csillagainkban a hiba nem tette meg kellően rajongó hatását. - mondta Andrew.
- És talán Eliza jobban járna, ha nem te, hanem én ajánlanák neki újabb filmet. - vigyorogtam rá.
- Nembízol az ízlésemben?
- Hmm.. Lássuk csak legutóbb egy fogadást vesztettem a te filmízlésed miatt. - A te bajod, ha nem szereted a vígjátékokat.
- Én szeretem a vígjátékokat, csak a bénákat nem.
- Lemered bénázni a vígjátékokat? - jött közelebb.
- Nem mindegyik béna- szólt Eliza.
- Én is ezt mondtam nem? - néztem rá. - Nézd szegény Eliza kényelmetlenül érzi magát a vitánk közepette szóval...
- Remek! - vágott szavamba. - Megvâltoztatom az első kívánságom! - most én szóltam közbe.
- Hey! Ne vágj közbe és mi az, hogy megváltoztatod? Ezt nem teheted... - ismét közbeszólt.
- Dehogyisnem. Kedden Eliza te és én elmegyünk moziba és megnézünk egy vígjátékot...
- Amit mi választunk. - kötöttem ki. Andrew felsóhajtott.
- Jólvan, amit ti választotok.
- Ha nekem szenvednem kellett, akkor neked is kell - s ezzel egy őszinte mosolyt küldtem Eliza felé, aki meglepő módon vígan kacarászott oldalt. Bizonyára élvezte.
- Akkor kedden Én, Eliza és...
- Nem gondoltam, hogy vagy olyan bunkó, hogy magadat mondd előre - vigyorgott kajánul.
- Szerencséd, hogy nincs villám, különben az egyik szemgolyódba landolt volna.
- A kis erőszakos.
Másnap reggel a suliban Jessicával a folyosón haladtunk, mikor megpillantottam egy lihegve rohanó alakot. Pár másodperc múlva leolvadt a megmaradt mosolyom is. Diana volt az. Jessica nevét kiáltozta.
Érdeklődve fordultam barátnőm felé. Ő vállat vont.
- Jessica, Jessica! - ért elénk. - Hála istennek megtaláltalak! - nyögte kifulladva.
- Mit akarsz? - kérdezett vissza nyersen Jessica.
- Jól hallottam a hírt? - kerekítette el a szemét a lány.
- Miféle hírt? - húztam össze a szemem gyanakvóan.
- Hogy a bátyjád visszatért! Meggyógyult? Fog még pályára lépni? Újrakezdi?
- Diana rosszabb vagy, mint egy újságíró! Téged egyáltalán nem zavar, hogy ez nem tartozik rád?
- Nade fog még ugrani? - kíváncsiskodott. Értetlenül néztem, hol egyikükre, hol másikukra. Várjunk csak! Diana tudta, hogy Jessicának van egy bátyja? Ő tudta de én nem???
Mit akar jelenteni, hogy...
- Hogy mit fog csinálni? - néztem Dianára. Végre felém fordította a tekintetét. Ám előtte még Jessica közbeszólt.
- Nem. Soha többé! És most húzz el. A bátyjámnak az a korszaka lezárult. Szóval tünés!! - ám Diana még válaszolt az én kérdésemre is.
- Andrew Mckeeney a környék egyik legjobb deszkása volt, amíg... - itt Jessicára pillantott majd félbehagyta inkább a mondatot, úgy folytatta - Na mindegy a lényeg, hogy versenyezgetett és még szponzorálni is akarták de Andrew nem fogadta el. Ne kérdezd miért. - itt felsóhajtott. - Ő volt a legmenőbb pasi a városban. Minden lány rajongott érte. Mígnem...
- ELÉG VOLT!!! POFA BE! - ordította Jessica. Összerezzentem, Diana pedig elsápadt. Hátrált pár lépést, de Jessicát ez se akadályozta meg abban, hogy a szemközti falhoz nyomja. A vállánál fogva.
- Ne merészelj mégegyszer az én, Lena vagy akár csak a bátyám közelébe menni világos? - süvöltötte. Diana összehúzta a szemét.
- Mi az Jessica azt hittem, hogy Lenának vannak indulatkezelési problémái nem neked. - döbbentem kaptam fel a fejem. Egyszer megölöm ezt a lányt.
- Mi az Diana annyira keservesen, gyámoltalanul unalmas az életed, hogy állandóan elengedhetetlen vágyat érzel az iránt, hogy belekotnyeleskedj más ezerszer eseménydúsabb életébe? Mondd csak naplót is vezetsz egy-egy ember élettörténetéről? - kérdeztem lassan lépdelve felé. Diana hevesen megrázta a fejét. Oh igen. Elfelejtettem megemliteni, hogy régebben Tényleg indulatkezelési problémáktól szenvedtem. Najo igazából nem, csak sokminden idegesített.
- És miért nem? - kérdeztem mellé érve. - Ja! - csaptam a homlokomra. - Hogy mégse ismersz mindenkit eléggé? Vagy félsz, hogy közben lemaradnál egyéb szaftos pletykáról? Amit elterjeszthetsz? - Diana dühösen nézett rám. Elkezdett vörösödni a feje.
- Vigyázz a szádra Lena! - figyelmeztetett. - Különben megbánod! - felvontam a szemöldököm erre a mondatra.
- Miért mit teszel? Rámküldöd apucit? - érdeklődtem. Diana összehúzta a szemét, majd Jessica felé fordult.
- Üzenem Andrewnak, hogy ideje megint pályára lépni. Különben rá fog szállni a Cloud-Club.
- Cloud-Club? - Diana gúnyosan elmosolyodott kérdésemre, majd elviharzott. Jessicához fordultam, mire bólintott. - Nem az szponzorálta le a sulit? - Jessica ismét bólintott.
- De.
- Andrewt leszerződtette a Cloud-Club?
- Pontosan. Csak aztán kórházba került. - válaszolt barátnőm.
- De... Hiszen akkor, hogy hogy nemtudtam róla?
- Nem szerződtették le nyilvánosan és kevés versenyen vett részt. A legtöbbet nem itt, hanem Olaszországban. - bólintottam. Így már érthető.
- Tényleg a nyomába van a Cloud-Club?
- Igen.
- És mit fog csinálni? - érdeklődtem. Jessica felsóhajtott.
- Nem tudom. - válaszolta.
- Mit tehet ellene? - előre féltem a választól. Hezitált.
- Semmit.
