Egész héten... Sőt talán két héten át is kerülöm Daemont. Sok mondanivalónk, amúgy sem akad a másiknak, így ez megkönnyíti a helyzetet. Nem is sokat látom, de mikor látom mindig próbál beszélni velem. S én mindig elküldöm. Elkerülöm.
Háborog látszik rajta, de én is. Nekem viszont ezúttal több okom van.
Fáj ha ránézek, mert csakis azt látom, hogy minden, ami egykor ketten voltunk hazugság volt. Vajon miért áltatott? De a legérdekesebb kérdés : Jessica hozott össze vele? Hiszen az lehetetlen. Akkor ez azt jelenti, hogy nem is szeretett? Csak kényszerből volt velem?
Nem maradt elég gondolkodni való időm, mert a következő pillanatban tudtomon kívül, tettem egy száznyolcvan fokos fordulatot és szembe találtam, magam azzal az iránnyal, ahonnan jöttem. Felnéztem, a pörgetőmre és Jessicát pillantottam meg. Akaratlanul is próbáltam elhúzni onnan a csíkot, de lefogott. Felsóhajtottam. - Mit akarsz Jessica? - ez a kérdés kissé gorombára sikerült. Szúrós szemmel méregetett. Aztán lehunyta a szemét, s mikor már azt hittem állva elaludt, kinyitotta. Mély levegőt vett s, láthatóan valamit eldöntött magában.
- Figyelj ide! Tudom, hogy valami bánt, akár én követtem el valamit, akár nem, de neked segítségre van szükséged. - mondta. Na-ne!! Ácsi. Nem szorulok segítségre, de mire bármit is válaszolhattam volna közbeszólt:
- Nem olyan segítségre gondoltam könyörgök... - olvasta ki a gondolataimat. Jobban el kéne zárnom, s nem kéne nyitott könyvnek lennem. - hanem olyan..... Munkaféleségre. - meredten néztem rá. Ez tényleg munkára akar rávenni?!?
-Jessica - mosolyogtam rá. Hihetetlen, hogy ő még akkor is mosolyt csal ki belőlem, ha haragszom rá. - Mégis elmondanád, hogy hova??? Hol dolgozhatnák? S a legfontosabb, az, hogy mit?
- Lena, ne aggódj én is találtam már.
- Mit?
- Egy kávézóban, pultos, tudod kiszolgáló.
- Tudom mi az. - világosítottam fel. - S mégis hol van ez a kávézó?
- Mindkettő a Road Streeten van nyugi.
- Mindkettő? - visszhangoztam.
- Ja, igen.... Nos nem egy helyen dolgoznánk, mert sajnos nincs elég hely. De szomszédosak majdnem. Neked amúgy mást kellene csinálnod...
- Mégis mit? - néztem rá riadt szemekkel. Egek!!
- Hát... Gondoltam szereted a filmeket..... - szúrósan néztem rá mire felnevetett- hát egy videótékában, helyeztelek el voila!!
- De hát.... Mégis... Hogyan.....
- Nemtudom - nevetett fel. - Apropó hétfőn kezdesz.
Ránéztem. Nagy szemekkel.
- Semmi beszélgetés, felmérés meg ilyenek?
- Hát, gondolom majd ott munka előtt elmondanak pár dolgot.
- Aha értem. - igazából örültem, hogy nem most rögtön kell bemennem, mert volt mit átgondolnom. - Még szorulsz, hogy nem vittél magaddal.
A délután nagy részén gondolkodtam a munkámon, meg azon milyen ügyesen elkerültem a héten mindenkit. Kivéve ma Jessicát. Hihetetlen milyen könnyen el tudja feledtetni a haragomat. Talán néha, inkább tanuljunk meg felejteni, s megbocsátani, mint hogy örökké haragban legyünk a másikkal.
Még akkor is visszafogtam magam, mikor Jessica közölte, hogy az újdonsült bátyjával Andrewval fogok együtt dolgozni. Bizony. De mikor hazaértem, az ágyamra borultam és úgy maradtam hosszú ideig.
Hétfőn összesen egy dologra koncentráltam. Najo, próbáltam, mivel egyszerre, akartam jó ruhát találni a Főnökkel (milyen ironikus) való találkozásra, s a munkába illő is jó lett volna. Csakhogy ez egy videótéka. Itt csak ülni kell, majd ha az elkövetkező hónapokban egyszer betoppan egy emberke,- aki vásárolni is akar nemcsak végigtapogatja a filmborítókat, majd egy köszönömmel távozik - akkor fel kell állni a kényelmetlen székből és körbevezetni az illetőt, s ellátni csomó film ötlettel, amit ha szerencsém van még nem látott. Majd rá kell venni, hogy nagyon jó és feltétlenül meg kell vennie , mégha nem az ő stílusa akkor is.
Nagyjából ennyi.
Kikaptam egy piros V-nyakú felsőt, egy szürke farmerral, kasmírpulcsival a hideg ellen és már indulhattam is.
Vittem egy kistáskát is az irataimmal, ha esetleg kérné. Lehet, hogy az első napon mégcsak elmagyarázza nekünk a dolgokat, aztán majdcsak olyan három nap múlva vagy a jövőhéten fog be munkára. Bár amilyen könnyű, elég egy nap is.
Busszal mentem, majd miután leszálltam, indultam is a téka felé. Útbaesett Jessica kávézója, mire megálltam és benéztem. Barátnőm a pultnál volt két srácot szolgált ki épp, csakhogy az egyik a rutintalan Jessicát leöntötte valamivel, mire az hátraugrott s, amennyire kitudtam venni ilyen távolról az arcát, nem tűnt boldognak. De ki lenne az?
Nevetve továbbmentem. Legalább Jessicának is van miért izgulnia ma. Na lássuk mit tartogat a mai nap számomra.
A téka ajtaja elé értem, s beléptem.
Valósággal letaglózott a látvány. Mindenhol filmek rengetege sorakozott a faltól falig erő polcokon. Bal oldalon volt a pult, ahogy elnéztem, s egy csinos szőke lány ült a mögötte. Igen ült. Vendég jó ha volt egy vagy kettő, de jól elbujva a sorok között nehogy észrevegyem, mert még azt hinném elegendő pénz gyűlik össze az alkalmazottak kifizetésére.
Bár a látvány lenyűgöz, legszívesebben elmenekülnék, míg nem késő. Ez rosszabb, mint a mozipult.
Mikor a szöszi észrevesz, felhúzott szemöldökkel próbál kedvesen nézni - nem sok sikerrel.
- Miben segíthetek?
- Kéne talán egy nagyobb tévé ide. - vizslatom a kis készüléket. A szöszi természetesen értetlenül néz. Jolvan édes, nem csalódtam.
- Mivan?
- A.... Főnök merre van? - kérdezem ideges tördelve az ujjaimat. A túlhidrogénezett hajú lány hátranéz majd kiált egyet :
- Rosie!! Téged keresnek!! - ám, amint meglátom a másik hidrogénezett szőkét kishijan elnevetem magam. Nane! Andrew mégis, hogy hogy kibirja itt!?
Elvileg ő tegnap kezdett, amit nem értek, hiszen vasárnap ki dolgozik? Pár pillanattal később kijött ez a bizonyos "Rosie".
Eszméletlenül kirívó tűzpiros hajjal megáldott nő jött ki egy hátsó kis irodaféleségből, ami engem egy bunkerre emlékeztetett. Ráförmedt a szöszire.
- Ide figyelj te szőkeség! Nemegyszer megmondtam már , hogy te engem ne rosiezz le. Úgyhogy tűnés!
- M-micsoda? - azt hittem itt fog elájulni, olyan sápadt lett hirtelen.
- Jól hallottad - folytatta feltételezem,hogy Rose. - Ki vagy rúgva. Ez a helyes kis fekete fogja átvenni a helyedet. - pillant rám, nekem pedig elmegy a kedvem mindentől. Miaz, hogy kis fekete? Ez sötétbarna ha nem tudná. Színvak.
A szöszi sírva rohant ki az üzletből, mire sóhajtva rámnézett Rose.
- Na akkor- csapta össze a két kezét, mire felriadtam, ábrándozásaimból. - Mennyire értesz a filmekhez?
- Hát... Szeretem őket, és már egy csomót láttam. - a nő egy ideig latolgatta, a lehetőségeket, majd úgy gondolva, hogy okosabb lehetek valamivel a szöszinél, a pult mögé vezetett. Értetlenül rámeredtem.
- Már most be kéne állnom?
- Miért mit gondoltál mikor? Nem az előbb az orrod előtt rúgtam ki azt a picsát? De. Na nekem mennem kell. - nézett a karórájára. - Tíz perc múlva jön a társad, így nem egyedül kell lenned. Addig is ha kedved támad hozzá berakhatsz egy másikat - mutatott a kistévére, amiben egy Bud Spencer film ment éppen. A forgalmat elnézve lesz időm válogatni.
Negyed órával később tényleg betoppant a társam, Andrew. Kint szakad az eső, így a pulóver rátapadt,- ahogy most elnézem - igen feszes felsőtestére. Kezével megborzolta haját, majd rámnézett.
- Hallottam te is itt fogsz dolgozni. - Bólintottam.
- Úgy néz ki. - válaszoltam.
- Akkor hozok egy széket - mondta, majd bement a kisirodaféleségbe és kihozott onnan egy széket. Letette az enyém mellé és leült.
Összesen kettő másodpercig bírtam nézni azt a vackot a tévében, majd felálltam és Andrewra néztem.
- Akarod még nézni?
- Dehogy - nevetett fel. - Csak nem akartalak megbántani hátha szereted. - Ez tényleg nem látta a szenvedő fejem? De észrevettem kedvességét. Elmosolyodtam.
- Hát inkább körülnéznék valami másért. Jössz? Nem biztos, hogy ugyanazt szeretjük.
- Menj csak én elfáradtam már addig kibírom, csak siess. - Mégis miben fáradt ez el? Aztán leesett. Hiszen most jött ki a kórházból. Lehet, hogy előtte vizsgálatra is ment vagy valami ilyesmi. Szó nélkül hagyva, előrementem, miközben a sorokra pillantottam. El voltam ámulva. Marha sok film sorakozott a polcokon, s látszott, valaki igen sok időt eltölthetett vele, hogy kategóriára szétválogassa. Azon belül is abc sorrendben helyezkedtek el, a különböző borítók.
- Ez jó lesz? - mutattam fel egy thrillert.
- Szereted a thrillereket? - húzta fel a szemöldökét.
- Képzeld igen. Mégis mi ebben a hihetetlen?
- Semmi. Hagyjuk. Na gyere ide rakd be. - még szívesen vitatkoztam volna- egyrészt, mert unalom elterelő-, de inkább, odaültem, mert nézni akartam, amit kiválasztottam.
Daemon délután benézett. Felvidult arccal néztem rá. Visszamosolygott, majd mikor észrevette a mellettem elhelyezkedő Andrewt, elhalványult a mosolya.
- Szia, mi járatban errefelé?
- Jessica mesélte, hogy itt dolgozol. Szép kis hely. Bár egy-két részletet elfelejtett megemlíteni. - nézett szúrósan a társamra.
- Na akkor most veszel ki valamit vagy mi lesz? - kérdezte Andrew.
- Ha nem látnád Lenához jöttem.
- Ez egy videótéka nem kávézó. - mondta Andrew. Daemon felnevetett.
- Na nekem úgyis mennem kell. Viszlát Lena. - adott egy puszit majd távozott.
Dühösen Andrewra meredtem, s közben azon töprengtem ez meg mégis mi volt. Ez nem mehet így mindennap határoztam el, majd visszafordultam a tévé felé, s a továbbiakban csendben néztem a filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése