6. Rész - Vizsgák... Hol marad a többi?

A vizsgaidőszak . Minden diák rémálma. Közte az enyém is. Bár próbálok rá startolni de nehéz. Hiába
tizenegyedikben már semmi sem olyan mint ötödikben. Mikor csak kisvizsgák voltak amik jelentéktelennek számítottak. Mégis volt olyan ember aki épp, csak megkapta a kettest. Olyankor a tanár nem akart buktatni.
Szép idôk. De ez a jelen.
Első félévben voltak a nehezebb vizsgák úgyhogy szerencsére azon már túl vagyunk. Ezen a héten két tárgyból lesz vizsga. Nyelvtan, matek. Mivel a nyelvtant imádom az kipipálva. De sajnos mégis maradt egy nehéz. Matek. Viszonylag jól tanulok. (Négyes átlaggal). De a matek nem az erősségem. Arra még gyúrnom kell.
Viszont Daemon próbál segíteni. Na igen Daemon. Végre együtt. Nem nagy ügy. Najo igazából belül egy lány sikoltozik, hogy igeeeeeeeeeeen de elcsititom.
Nos. Aranyos, segít. Annyira segít, hogy bár sokszor hiányzik ha nincsen velem, mégis mikor tanulok elküldöm. Zavar. Eltereli a figyelmemet. Viccelődik meg ilyenek. Tudom, hogy csak oldani akarja a feszültségemet, de így mégsem tanulhatok.
Eleinte megbántottságot láttam a szemében mikor elküldtem de azóta már megbékéltünk.
Jessicával sem igazán vagyunk sokat együtt. Ő is tanul, meg Jacobbal van amíg csak tud vele lenni mert ő a vizsgák után elutazik.
Bár próbál rávenni, hogy lazítsak. Ő nem veszi olyan komolyan ezt. Bár neki könnyű neki nem kell már nyelvből vizsgáznia, mivel első félévben volt az angol azon túl vagyunk de mivel ő olasz cserediák és az ebben a félévben olaszból vizsgáztatnak bennünket neki az az alapnyelve így ő megússza.
Ma szintén gyalog mentem suliba Jessica és Daemon kíséretében .
- Istenem holnapután már kezdődnek a vizsgák. Milyen szerencsétlen egy hétfő ez. - szólt Daemon.
Hát igen. Szerdán lesz nyelvtanból bár az a kisujjamba van csütörtökön meg matekból.
- De izgulok . Még nagyon sokat kell tanulnom. - mondtam. Jessica furán nézett rám.
- Neked ? Még ennél is többet ? Lena az ég szerelmére már igyis agyon tanultad magad.
- Igaza van a szöszinek biccentett Daemon a barátnőm felé. Khm... ha nem említettem volna Jessica beszőkített a haján egy tincset. Hogy ettől miért szöszi ? Csak egy tincs.
- Szöszi a fejed - vágott vissza.
- Nem. A te fejed- mutatott Jessica hajára.
- Dilis. - lökte Jessica oldalba. - Tisztára olyan vagy, mint Jacob.
- Miaz Daemon csak nem őszülsz? - húztam meg egy hahtincsét a barátomnak. Jessica erre úgy felnevetett, hogy mire a sulihoz értünk páran utánunk is néztek, hogy mi bajunk.
- Mi? - söpörte el Daemon a kezem. - Dehogy. Ne beszélj hülyeséget.- De azért megnézte magát a tükörben. Tükör. Ennyire, hogy lehetnek beképzeltek a fiúk ?
(...)
Otthon.
Még próbálok koncentrálni a matekra. Igen. Ez az. De nem megy. Hogy mi jár a fejemben? A szombat. Mi más . Hogy mi lesz akkor? A minden évben megrendezett Cloud Téli Bál. Mért jár ezen az agyam? Mert még nem hívott el. Ki? Hát ki más ? Daemon.
Nem bírtam kiverni a fejemből vajon miért nem hívott el még ?
Egy a lényeg. .. hogy ez a fránya matek a fejembe menjen.

Másnap reggel úgy keltem fel mint akit puskarobajjal keltettek volna. Már ötkor fent voltam és magoltam. Üzentem Jessicának,hogy ne várjon hamarabbe megyek a suliba be, hogy ismételjek. Habár csak holnap lesz a vizsga, a matek meg csak holnapután azért mindkettőt bevittem.
Mire Jessica beért én már rég a könyveimet bújtam.
- Mit tanulsz? -kérdezte aggodalmas hanggal.
- Matekot.
- De most a magyarra kéne rástartolnod inkább nem? Az lesz holnap.
- Aha tudom. - válaszoltam oda sem figyelve.
Késôbb megjött Daemon is. Köszöntünk aztán egy gyors csók után szétváltak útjaink. Ez az átka ha nem egy az osztályfőnökünk.
Otthon még sokat tanultam aztán arra a gondolatra aludtam el, hogy holnap valamilyen vizsga lesz, meghogy még nincs partnerem a bálra habár van egy pasim.
másnap
Vizsga, vizsga, vizsga. Ezzel aludtam ezzel keltem. Vizsgadrukkom volt. Nagyon izgultam. Folyt rólam a víz. Mi lesz. De... várjunk csak! Hiszen ma nyelvtanból lesz. Az meg a kisujjamban van. Felüdüléssel fütyörészve indultam a suliba. Bár volt rajtam egy természetes izgulás de az semmi. Vidámságomra Daemon is felfigyelt.
- Na milyen vidám ma valaki. - jegyezte meg. - Mi történt ?
- Rájöttem, hogy a könnyû tárgyból vizsgázunk.
- Ja neked könnyü lehet mert neked a kedvenced.
- Mi az ? - néztem rá. - Hiszen te izgulsz.
- Miért te nem?
- De egy kicsit. - erre a mondatomra botlott belénk Jessica zihálva.
- Basszus, basszus. Elaludtam. - kiáltotta.
- Már megint? - hitetlenkedett Daemon.
- Igen sajnos vele elôfordul. - mondtam.
- Lena tanultál magyarra? - kérdezte mire lenyugodott Jessica.
- Igen mér ?
- Oké. - ez még mindig nem volt válasz a kérdésemre, de nem feleltem mert szólítottak.
- Sok sikert - súgta fülembe Daemon. Aztán elnyelt egy vizsgaterem.
vizsga után
- Na mi volt? Hogy sikerült? - kérdezte mindenki. De igazából azt akarták tudni, hogy hányas tételt húztam.
- A négyest. - feleltem,mikor már meg tudtam szólalni.
- Na? Hogy ment - kérdezte Jessica.
- Nem jól. - nyögtem ki.
Tényleg nem ment túl jól.

másnap azaz csütörtök

A matek vizsga napja. A tegnapihoz képest most görcsöltem.
Viszont ez alkalommal gördülékenyebben ment szerintem. Nem is értem. Eleinte bénáztam sokat (főleg hogy hol kell kinyitni a tankönyvet ) de aztán pár akadozással ment.
Kint mikor megkérdezték, hogy ment csak annyit mondtam:- Nem tudom.
Otthon is ezt mondtam bár a szüleim többet vártak volna. Ja és még mindig nincs partnerem a bálra. Lehet, hogy nem is megyek.

péntek
Az eredményhirdetés napja. Vajon mi lesz?
Elôször a suliban Jessica vizsgájának az eredményét tudjuk meg aztán az enyém.
- Jessica. Kiváló szóbelid lett magyarból de a vázlatod hiányos így ez négyes. - Jessica ujjongott. - A matekra viszont csak egy hármast tudok adni.
- Köszönöm - válaszolt Jessica.
- Lena. - most én következtem. - A matekoddal kezdeném. Órán mintha nem is figyelnél - erre lehahtottam a fejem de rögtön fel is emeltem...- de ez a vizsgaeredményed meglepett gratulálok kiváló ötös. - erre Jessica a nyakamba ugrott.
-U gratulálok én is.
- Viszont - viszont a magyarra mi? - a nyelvtannál nem voltál ilyen összeszedett. Ez csak egy jóindulatú négyes. - Jessica ennek örült mert neki is olyan lett nade jóindulattal? Letaglóztam.
- Dejo ! - ugrándozott Jessica.
- Az.
Az.
később
Holnap lesz a bál. Elhatároztam, hogy kiderítem, hogy Daemon miért nem hívott meg. Odamentem és nekiszegeztem a kérdést: - Daemon miért nem.. .- nem bírtam.
- Miaz Lena mit miért nem? - értetlenkedett.
- Miért nem hívtál meg a bálba eddig? - és elsirtam magam. Talán nem is ez miatt talán a tanár szavai, talán a jegy talán ...
- Mi? Ja ! - kapott észbe ja. - Mert annyira elfoglalt voltál. A vizsga meg minden....
- Ez a kifogásod? Daemon ez nagyon gyenge.
- Igen ? Mégis mikor mentem volna oda hozzád ez ügyben? Mindig csak tanultál most meg keseregsz a négyesed miatt, igen tudom. - vágta hozzám.
Erre elmentem. Még hallottam amint a nevemet kiáltja de nem fordultam meg. *a bál napján *
Végül lett ruhám és végül megyek a bálba. Pasi nélkül. Jessicával. Ő is én is fiú mentes bált terveztünk.
Így ketten mentünk .
A báli terem ( a tornaterem) nagyon szépen fel lett díszítve nem is hasonlít egy lepukkant teremre ahol a gyerekek nap mint nap tesiznek.
Csodaszép lett. Jessicával el voltunk. Táncoltunk, ettünk, ittunk. Szórakoztunk.
Egyszercsak valaki megszólal (kb. a hátam mögött lehetett).
- Bocsánat, szabad?
Megfordulok és a Szmokingos Daemonnel néztem szembe. Megjegyzem eszméletlenül nézett ki.
Elállt a szavam.
- Persze - szólalt meg Jessica arcán telt vigyorral. Te csak ne vigyorogj - gondoltam.
Így a sznokingos Daemon fogott a karjába.
Nem tudom miért de úgy éreztem a suli diszkógömbje most ránk világít.
- Jól áll neked a szmoking - szóltam zavartan.
- Ne szokj hozzá.
- Bocsáss meg - szóltunk szinte egyszerre. Ezen elnevettük magunkat.
Így szép az este... így teljes.
Szent a béke.