20. RÉSZ - Kívánságok hegyen-háton

- Na ne! Ezt én nem veszem fel. - méregettem magam a tükörben. - Járni nem tudok benne!
- De fel kell venned! Csak ez illik a ruhához! - tiltakozott Jessica makacsul. Feléfordultam a közel tíz centis sarkakon és igyekeztem nem elesni.
- Komolyan? Mi van a piros szandálommal?
- Az már régi és nekem nem tetszik. - legyintett.
- Neked?? De hiszen nekem kell, hogy tetszen! - világosítottam fel.
- Meg Andrew-nak. - felvontam a szemöldököm erre a mondatára.
- Ezalatt mit értesz Jessica!? - húztam össze a szemem.
- Hát csak nem maradhatsz kísérő nélkül! Múltkor is megismerkedtél egy anonim taggal és lásd mi lett.
- Tökéletesen megvagyok kísérő nélkül is, nem kell kerítőnőt játszanod. Egyébként meg, - kezdtem - mikor hagyod abba a próbálkozást, hogy összehozz a bátyjáddal? Szerintem ezt már ő is halálosan unja. Ha nagyon akarsz kísérőt mellém, felhívhatom Daemont.
- Na de kérlek! - állt fel az ágyról. - Daemonnak is megvan a saját élete. Ne zaklasd őt folyton.
- Én?? Jessica jelenleg te vagy az, aki nem elégszik meg azzal, hogy egyedül megyek egy buliba. Eddig is tökéletesen megvoltam.
- Jó - mondta - de mit nem értesz abból, hogy baromira nem akarom, hogy egyedül maradj és valaki levadásszon?
- Mivan Jessica? Először az a bajod, hogy nincs fiúm,  utána meg nem akarod hagyni, hogy bárki esetleg táncra hívjon? Mi ütött beléd? -  hitetlenkedem.
- Tudod mit? Semmi. Hagyjuk. Vedd csak fel azt a régi szandált. Hajrá! -  mondta majd elviharzott. Feltehetően a konyhába ment le. Ugyanis csak nem fog elmenni a saját házából, nem?
Megáll az ész, mi ütött ebbe a lányba?
Ezen filoztam, miközben Jessica visszatért a szobába kezében egy doboz fagyival. Felragyogott a szemem.
- Ne örülj annyira ebből nem kapsz. - már nyitottam volna a szám, hogy megszólaljak,  mire leintett. Leintett! - Nem azért, mert undok vagyok,  csak egyszerűen menned kell, mert Daemon lent vár rád. Lehet mégiscsak vele mész.. -  ezen felnevetett. Hm... Fura...
Végignéztem magamon. Az élénkvörös combközépig érő ruhám volt rajtam, amit Jessica rámakasztott,  hogy vegyem meg.
Most komolyan báli ruhában menjek le?
Miután nagy nehezen úgy döntöttem, hogy mégis lemegyek, a konyhában senkit nem találtam.
- Keresel valakit? - megpördültem, mire Andrew-t láttam meg a konyha közepén. Végigmért, én meg ösztönösen elpirultam. Talán nem a legokosabb ötlet volt ebbe a ruhába lejönni...
- Én... - kezdtem, de irtó zavarban voltam, így nem tudtam befejezni. Andrew lenézett, majd közbeszólt.
- Stílusos szandál nélkül menni egy bálba. - erre én is lenéztem. Én hülye, mezítláb voltam. Bakker! Ilyen szerencsés is csak én lehetek.
- Hm... Ez inkább sulibuli féleség. - eléggé feszengtem ebbe a helyzetbe. Hol lehet Daemon?
- Tudod már épp beiktattam a kívánságaim közé a ,, Linát szandál nélkül csini ruhába látni " de úgylátszik beelőztél. - csettintett egyet. -  Francba! - felnevetett.
Ó a minap rengeteget gondolkoztam, ezen a fogadásunkon. Vajon mikor áll elő az elsővel? Vajon mit kér? Egy kicsikét izgultam miatta.
Lány lévén szerintem nem meglepő, hogy feltűnt, hogy azt mondta hogy ,, csini ruhában ", s nem azt, hogy ,, csinin".
Bár ennek nincs különösebb jelentősége ugyebár.
- Ennek igazán örülök - motyogtam. Lépteket hallottam, majd Jessicát láttam meg a szembenlevő lépcsőnél. Látszólag meglepetten meredt ránk.
- Ó! - jött közelebb - látom, hogy... Izé... Itt vagy... - Andrewra majd rámnézett, de rajtam láthatta, hogy nem vagyok oda a boldogságtól, ugyanis rájöttem, megint miben mesterkedik - Lena... És... - akadozott, s felfoghatta hogy nem éppen az évszázad ötletét tervelte ki, mert nem merte folytatni. Talán attól félt, hogy elszaladok mérgesen, ahogy mindig. De azóta megváltoztam. Ó igen! Ha nagyon szeretné részt veszek a játékában. Odasétáltam elé, mire tartózkodóan elkezdett hátrálni. Oldalról láttam, hogy Andrew lassan elvigyorodik. Igen bizonyára őt is meglepte, hogy nem futottam el.
-Hagy segítsek egy kicsit. A neve Andrew.
- Értem.. Köszi. - mondta szaggatottan barátnőm. Láthatta, hogy valamiben mesterkedek, mert hirtelen irtóra engedékeny lett. - Figyelj Lena, akkor nyugodtan maradhatsz... - Andrew láttán megrázta a fejét - vagy inkább menj csak haza, majd elmondom mi volt oké? - kényszeredetten elmosolyodott, majd lehervadt, amint meglátta, hogy az utolsó mondatára feljebb emelem a fejem.
- Jessica igen kedves dolog tőled ez. - vigyorogtam, Jessica pedig lassan kifújta a levegőt. - De köszi nem. Igenis elmegyek a bálba, mégpedig partnerrel. - a bátyja felé intettem, aki pukkadozott a visszatartott nevetéstől mostanra.
- Ugye Andrew? - meresztettem cinkos pillantást rá.
- Persze, hogyne. - húzta ki magát Andrew. Barátnőmre néztem. Jessica addigra elsápadtan meredt ránk.
- De... Biztos vagy benne? - kérdezte.
- Nemértem Jessica. Hiszen ezt akartad vagy nem?
- Nem... Mármint figyelj Lena. Rájöttem, hogy...
- Na mennünk kéne nem? Andrew készülj el. Ebbe mégse jöhetsz. - nevettem fel. Végignézett magán.
- Miért nem? Talán nem tetszem? - nevetett fel. Jessica megmentésemre sietett.
- Kérlek bátyus, ebbe tényleg nem mehetsz.
- Azt nem gondolhatod komolyan, hogy szmokingba állítok be egy buliba!!!! - erre elviharzott.
Barátnőm rámnézett.
- Mi történt veled? - szóra nyitottam a számat, de közbevágott. Új szokása idegesített. - Egyik pillanatban még halálosan tiltakozol az ellen, hogy a bátyámmal menj erre a hülyeségre, utána meg szinte te kéred meg. Mármint kijelented, hogy veled megy és kész.
- Nemtudom miről beszélsz - tagadtam.
Andrew jelent meg az ajtóban.
- Nem mondom bátyus de többet is tehettél volna az ügy érdekében. Legalább végre leborotválhattad volna azt a fránya szőrzetet az arcodról.
- Hé hugi! Hiszen ez az imidzsem! - simitott végig az állán.
Végül nevetve elindultunk.

-Tudom Lena, hogy ez csak bosszú a szemétkedésemért,  ezért eldöntöttük Richel, hogy rátok nézünk néha-néha jó? - fogta meg a vállam. Leszedtem magamról a kezét és megöleltem.
- Köszi Jessica de nem kell elleszek.
- Ahogy téged ismerlek, nélkülem a pultnál maradsz.
- Jóbarátom a csapos - nevettem fel. -  Ne aggódj megleszek.
- Hé hamár velem jött az én felelősségem is szóval igyekszem kordában tartani kirobbanni vágyó táncolhatnékját. - kacsintott ránk Andrew.
- Hé! Nem vagyok a felelősséged! Oda megyek nélküled ahova csak akarok. Látod? Viszlát. - azzal elviharzottam. Andrew nevetve mellém ért.
- A viszláttal beletrafáltál. Táncolunk?- hitetlenkedve ránéztem.  Beértünk, s kiabálnom kellett, hogy meghallja válaszom. Azonban ő beelőzött. Egészen a fülemhez hajolva megszólalt.
- Tudod, hamár olyan ügyesen kijátszottad Jessicát, talán megmutathatjuk, hogy már nem a pultnál iszogatsz egymagadban, hamár jöttél valakivel. - felemelkedett, s nevetve folytatta. - Najo, ezt a tanácsot sürgősen vesd el! Ez az, amit hallani akartál, s ez az,  ami inspirál téged, de ideje hogy egyvalami inspiráljon!
- Mégpedig micsoda?
- Hát. A szórakozás. Ne akarj folyton megfelelni, hanem mulass. Szórakozz. Ne azt nézd, hogy melyik ismerősöd mulat jobban nálad. Ideje befejezni az önsajnálatot!! Két emberre szabad figyelni egy partin. - kérdőn néztem rá. - Magadra és a partneredre! - kacsintott.
- Táncoljunk! - kiáltottam. Andrew megragadta a kezem, s a táncparkett felé vezetett. Éppen egy partizene ért véget. Magamba imádkoztam, hogy ne lassúzós legyen. Úgylátszik imáim meghallgatásra találtak, csak nem a megfelelő formában, ugyanis meg kellett fognunk hozzá egymást.
   Azt hittem kínos lesz, de Andrew ismét meglepett. Pörgetett, vidáman mozgott velem egészen a szám végéig. Utána annyira kifáradtam,  hogy egyenes utam vezetett a pulthoz.
Kértem egy üveg kólát. Andrew is láthatólag szereti a kólát, mertt ő is azt kért. Nem bírtam ki, hogy meg ne szólaljak.
- Semmi szesz? Fura, azt hittem a pasik imádnak berúgni.
- Á, én nem alkoholizálok. - mosolygott rám.
- Jó kis tánc volt - mondtam, csak, hogy oldjam a csöndet kettőnk között. Nem válaszolt, ezért a partizók felé fordultam,  s némán figyeltem őket. Nem telt bele egy perc sem, mire Andrew megbökött.
- Hé! - fordult felém. Megfordult a fejemben, hogy a bökdösés miatt én is mondhattam volna ezt. - Mi oka a nagy változásnak?
- Miféle változásnak? - tettettem, hogy nemtudom. Pedig tudtam, hogy arra érti, ami Jessica és köztem történt.
Felsóhajtott.
- Hogy hogy nem futottál el? Mikor rájöttél,  mit tervelt ki Jessica?
- Nemtudom miről beszélsz. - vontam meg a vállam.
- Ugyan Lena. Mindketten tudjuk miről beszélek. Nézz rám. - Ránéztem, majd azt mondtam.
- És te Andrew? Végül miért kísértél el a bálba? - elvigyorodott.
- Lena neked van többféle éned. Valamiért azt az énedet jobban kedvelem, amilyen velem vagy. Olykor olyan ésszerűen zakkant vagy.
- Te ezt érted, amit mondasz? Mert nem hangzik értelmesen. -  felnevettem, mire kilöttyent a kólám
- Mi az csak nem berúgtál máris? - megfogta a kezem és a másik kezével kivette belőle a kólám. Okos ötlet. Magamba gratuláltam neki.
- Nem szerintem nem.
- Hát kólától igen furcsa lenne. De semmi sem lehetetlen csak bele kell keverni egy kis bort! - állt elő az ötlettel. Ezért már nem gratuláltam, hanem felháborodtam.
- Ne merészeld!
- Azt állítod nem merem? - vonta fel szemöldökét. - Hé! Tom! Kérnénk ebbe egy kis bort.
- Máris. - engedelmeskedett Tom. Tágranyílt szemmel szemléltem, hogy töltik tele a poharam. Talán ha más pasival lettem volna itt, reménykedhettem volna benne, hogy könyörületesen megissza helyettem, de itt állt mellettem "Mr. Alkoholmentes Andrew" szóval nekem kellett lehajtanom. Tom elém rakta a poharat s egészséget kívánt hozzá. Jessica hol lehet? Ő iszik alkoholt. Most bezzeg nemtud idejönni. Eddig a fiúknál ő mentett ki mindig. Szinte.
- Na. Fenékig! - szólt rám Andrew. - Nincs menekvés.
- Ugyan kérlek. Ezt így nem iszom meg. Nem iszok alkoholt.
- Oké. Akkor hát, úgylátszik csak akkor iszod meg a tétje van. - rémülten néztem arcára. Andrew és a fogadás? Neeeeeeeeeeeeeeee. Tuti vesztek.
- Ha megiszod eljöhetsz a hétvégi kirándulásunkra, ha nem iszod meg, akkor a szomszédunk Miss Greanley társaságában kell töltened a hétvégét és ott leszek veled, hogy figyeljelek megcsinálod e. -  Aztaa. A nagy kirándulás. Oda még sose hívott meg Jessica mondván, hogy csak ő és a bátyja mennek oda. Persze mióta megtudtam, hogy van egy bátyja.
- Viszont ha nem iszom meg akkor lemaradsz a nagy kirándulásról és neked is Miss Greanleynél kellene lenned.
- Lena biztos vagyok benne, hogy megiszod, mivel Jessica mesélte, hogy mennyiszer akartál már a részese lenni. Húgom ebben nagyon makacs tud lenni, mivel neki fontosak ezek a hétvégék de biztos vagyok benne, hogy kibír egyet úgy, hogy te is ott vagy. Ja, és ajánlom, hogy megidd, mivel rühellem Miss Greanley-t. -  mondta. Nevetve a számhoz emeltem a poharat. Szagától majdnemhogy elájultam, de emlékeztettem magam a célra.
    Egy hétvége a legjobb barátnőmmel és Andrew-val. Pontosabban A Hétvége!
    Istenem, hogy mi fog kisülni ebből...
    Azzal fölhörpintettem az italt.

10. Rész - Zöldszemű szörny!

*Shakespeare egyszer azt írta: ,,vigyázz, hogy féltékeny ne légy! / A zöldszemű szörny csak kacag az étken, / Amelyből él. "*
Itt ülök Jessicával a fodrásznál. Bizony. Eldöntöttük, hogy megváltoztatjuk a hajunkat. Én csak egészen sötét barnára festettem. Szerintem egészen klassz. Majdnem, olyan mintha fekete lenne. Jessicának is ez a véleménye.
Az ő haján csak ámulni tudtam. Jessica ugyanis gyönyörûséges hullámos fekete haját levágatta. Viszont nemcsak ettől volt sírógörcsöm. Befestette. Igen ám de nem akármilyen színre, a csodálatos fekete- vörös haját. Szőkére!!!!
Tehát most a haja, váll alá érő majdnem egyenes és szőke. Nem mondom jól áll neki, de mégis MIÉRT?????? Hiszen olyan szép volt hosszú hullámos fekete hajával...
- Na azért Lena ne nézz így rám - kérte Jessica. Legalábbis azt hiszem, hogy ő volt.
- Hova tűnt a hajad??- fogtam kétségbeesetten ujjaim közé az immár szőke tincseit.
- Változtatni akartam. - vonta meg a vállát és körbejárt. - Hm... jól áll neked a majdnem fekete.
- Köszi - szorítottam össze a fogaim.- Olyan más vagy így Jessica.
- Tudom, de nekem tetszik.
- Jól áll. - dicsértem meg.
- Köszi - mosolygott rám. Tényleg jól nézett ki benne. - Tudod arra gondoltam, mivel mindketten új hajat varázsoltattunk magunknak, elmehetnénk Nate bulijára. - várta a reakcióm.
Na igen a suliban mindig híre van ha Nate bulit szervez. Általában az övéi a legjobb házibulik.
Ami kettőnk között történt annak már úgyis ezer éve. Mért ne mehetnénk el?
Bólintottam.
- Felőlem. Szerintem tök jó ötlet. - aztán eszembe jutott valami - Nade Jessica, hogyan megyünk el mikor nincs partnerünk ?
- Hát ketten ! - Jessicának sose volt gondja, ha valahova el kellett mennünk szinglin. Mindig ketten mentünk aztán ott Jessica úgy is talált partnert magának. Sőt attól, hogy ilyen lett a haja még megkapósabb lett.
Ezt bizonyította az is mikor a suli előtt megdicsérték a hajunkat. Jessicát már körül is rajongták. Ő sokkal de sokkal többet változott mint én. Hiszen nekem csak sötétebb lett a hajam. Bár jóval, attól még Jessica volt a középpont. Megsúgom, hogy szeret az lenni. Azért páran hozzám is odajöttek, hogy dicsérjenek.
Délután Jessica közölte, hogy valamilyen Richárd randira hívta, igy sajnos nem tud hazajönni velem.
Egyedül baktattam haza, mikor hátulról valaki megijesztett.
- Jesszus Daemon majdnem, halálra rémisztettél - megütöttem a karját.
Ő csak nevetett.
- Ajjmár csak majdnem? - szinlelve felnyögött. Megpróbáltam fellökni de megbotlottam és elestem.
- Ez nem vicces - mondtam mikor Daemon kinevetett. Kinyújtotta a karját, hogy felsegítsen, mire én megfogtam és rántottam egyet rajta, így elvesztette az egyensúlyát és mellém esett.
Már mindketten nevettünk. Elkezdtem köhögni.
- Vigyázz nehogy megfulladj a nagy nevetésben - ment el mellettünk Jacob. Ránk se nézve mondta mindezt, gúnnyal a hangjában. Nagyranyitott szemmel néztem utána.
Daemon megsimította a hátam.
Másnap
Másnap reggel alig, hogy felkeltem eszembe jutott az a szörnyű gondolat, hogy megint suliba kell mennem. Útközben vallattam Jessicát az előző napi randijáról.
Állítása szerint egész rendes srác ez a Richárd. Reméltem, hogy igaza van mivel Jessica megérdemli, hogy boldog legyen. Ezzel egyben azonban a gyomrom görcsben volt, mert mi lesz velem ha Jessica mégis inkább ezzel a Richárddal megy el a buliba. Erre gondolni sem mertem. Szívesen mentem el abba a buliba, de egyedül kizárt lett volna, hogy elmenjek. Jessica csak nem hagy magamra...
Kétségek gyötörtek. Max megkérem Daemont, hogy kísérjen el. Vagy nem. Nem tudom.
Suliba érve elénk ugrott Diana.
- Hallottátok az új hírt ? - kérdezte.
- Nem, miért mi történt? - csodálkoztam. Temperamentumos egy lány az biztos. Hű.
- Hát Jacobról ! - na erre Jessica is odafordult.
- Mit hallottál róla ? - szegezte neki a kérdést.
- Hát……csak azt…, hogy váltogatja a lányokat.
- Micsoda ? - kérdeztem.
- Bizony ! Állítólag tegnap Gabriellát vitte randira, ma meg a végzős Sindy-t hívta vacsorázni. - mondta halkan, mivel az emlegetett személy most haladt el mellettünk.... Szédültem. Nem akartam elhinni. Biztosan téved. Csakhogy Diana eddig még soha nem tévedt a sulis pletykákkal kapcsolatban.
- Te! - fakadt ki Jessica. Ajjajj. - Hogy mersz ilyet állítani róla ? - halk volt. Megbökte Dianat.
- Egek ! Nem kell hinned nekem ha nem akarsz. - vont vállat a pletykazsák aztán továbbment.
Jessicával összenéztünk. Mindketten tudtuk, és aggódtunk azért, amit Diana állít. Mi lett Jacobbal?
- Ezt nem értem. - szólt Jessica. - Még sosem volt ilyen.
- Tudom, de nem a te hibád.
- Értem csak aggódok érte. Jacob tud hülyeséget csinálni. Jajj Lena ez neked biztos szörnyű volt hallanod - vigasztalóan a vállamra tette a kezét. Nyeltem egyet.
- Már miért lenne szörnyű? Semmi közöm Jacobhoz meg a barátnőihez. - vontam vállat. Közben meg azon forgott az agyam, hogy mibe üthetnék bele egy nagyot. Amúgy semmi gondom nem volt. Tényleg nem volt sok közöm az ügyhöz. Se Jacobhoz.
- Értem ha így gondolod.....- lassan elvette rólam pillantását.
Aztán nem szóltunk többet.

A buli napján
Nincs partnerem. Se nekem se Jessicának. Bár őt hívták, de szépen diszkréten megmondta nekik, hogy velem megy. Kaptam is jó néhány ferde pillantást ezért...
Mindegyis. Engem is hívtak, de én is elküldtem őket.
Nate háza valami fantasztikusan szép helyen van és a házuk sem éppen egy XVIII. századi lepukkant építmény. Sőt!! Csodálatos lakberendezés. Kívülről is nagyon szép, de a leírásra nem pazarékolnék több időt.
Mikor találkoztunk a házigazdával bevallom kicsit izgultam. Jó kit áltatok nagyon izgultam mi lesz. Kicsit csökkent az izgulásom mikor megláttam Nate-et. Látszott rajta, hogy zavarban van.
De gyorsan előkapta a szépfiú imidzsét. Ránk mosolygott.
- Sziasztok lányok. Hű, azta ti is fantasztikusan néztek ki. Menjetek be és érezzétek jól magatokat. - azzal odaadott nekünk egy-egy lapot. Az állt rajta, hogy ,,buli halálig". Hm… szép kis mottó. Jessica arca egyszercsak felderült. Ajjajj. Tudtam most meglátott valakit.
- Ó ott van Richárd - ugrándozott majd abbahagyta és sajnálkozó de egyben várakozó pillantást vetett rám. Ránéztem,majd sóhajtva bólintottam.
- Menj csak.
- Tényleg nem baj? Elleszel ?
- Persze menj már vár Rómeó - küldtem el. Egyedül maradtam. Lassan özönlettek be a párok. Daemon egy szőke hajú lánnyal jött. Nem ismertem. Mosolyogva köszöntünk egymásnak. Továbbálltak. Csakúgy mint én. Egyszercsak beleütköztem Dianaba.
- Hé, hello Lena. Hallottam, hogy Jessicával jöttél. Hol van most. Amúgy elképesztően nézel ki ebbe a piros ruhában. Most vetted? - kérdezte. Uramisten! Ez máris részeg!
- Hm…igen most vettem, köszi.- Diana csak nevetett.
Eközben a bejárat felé pillantottam, mikor pont Jacobék jöttek meg. Remek, gondoltam. Azt a hülye Sindy-t hozta magával. Tehát Dianának mégiscsak igaza volt. Ezt nem bírom tovább nézni. Dianára néztem. Pontosabban……
- Megiszod még azt?- mutattam a pezsgőspoharára, majd mikor mutatta, hogy ,,csak tessék" , nagyot döntöttem rajta. A hideg folyadék marta a torkomat, de nem törődtem vele. Élni akartam, fájdalmak nélkül.
Pár perc vagy óra (ki tudja ?) múlva csodásan éreztem magam Diana társaságában. Nevettünk, ittunk, ettünk és táncoltunk. Nagyon jól szórakoztam. Egyszercsak Diana szól, hogy ki kell mennie. Egyedül voltam, de semmi kedvem nem volt hozzá így elindultam megkeresni Jessicát. Útközben belém ütközött valaki.
- Jajj bocsánat. - mondja. Morogtam, hogy semmi baj. Mivel elfelejtettem már addigra, hogy hova is indultam , ezért leültem beszélgetni ezzel a valakivel. Megfogadtuk, hogy anonimek maradunk egymással szembe ha esetleg történne valami.
Beszélgettünk és beszélgettünk. Aztán telefonszámot cseréltünk. Úgy mentettük el, hogy anonim. Így tudni fogjuk, hogy kiaz ha beszélgetni támad kedvünk. Aztán fogadott velem, hogy nem merek egy ismeretlent megcsókolni. Messziről még hallottam, amint valaki a nevemet kiáltja. Mr. Anonim felém hajolt és megcsókolt. Fura érzés volt. Mire véget ért mindketten zavarunkban elmosolyodtunk és megöleltük egymást. Aztán a vállam felett meglátok egy alakot, amint kifelé indul. Mivel részeg voltam és nem voltam biztos benne, hogy tényleg Jacobot láttam e, így utánairamodtam.
Kint koromsötét volt. Vajon mennyi idő lehet már ? Nem láttam senkit. Egyszercsak megragadja egy valaki a kezemet. Felsikoltanák,de addigra betapasztja a számat a szájával.
Abbahagyja aztán a fülembe súg.
- Na ez hasonlít Mr. Anonim csókjára? - kérdezi. Nem ez nem hasonlít senki csókjára sem. De……várjunk csak!!
Nagyon sötét van így nem látom az arcát.
- Amúgy - suttog, de a hangja nagyonis ismerős. Bárcsak ne lennék részeg! Eltompitja az agyamat. Már biztos tudnám ki ez a rejtélyes idegen ha józan lennék. - Csodaszép lett így a hajad. - mire felfoghatnám szavait márcsak a távolodó alakját látom. De nem a buliba megy. Az egészen biztos. Egy kicsit kijózanodtam így némileg át tudtam gondolni, hogy mi is történt velem az előbb. Így a következőt tettem. Gyorsan a szám elé kaptam a kezem és elmosolyodtam.