Nem tudom kiverni a fejemből azt, az estét Nate buliján. Már eltelt négy nap, de még mindig azon morfondírozok, mi történhetett. Na persze nem vagyok hülye nehogy azt gondolja valaki, hiszen tudom, hogy tök részeg voltam,megismertem egy anonim emberkét,akit fogadásból megcsókoltam,ami persze hiba volt, aztán kiszaladtam ahhoz a fiúhoz, aki tetszik ő meg szintén megcsókolt. Utána meg elszaladt. Szóval ne higgye senki, hogy nem vagyok tisztába a történésekkel, csak nem értem. Hiszen elvileg van csaja. Vagy legalábbis aznap volt egy újabb. Én ugyan be nem állok a sorba, Jessica akármit is mond. A csókról nem beszéltem neki, úgy éreztem nem fontos tudnia róla. Mármint amit Jacob adott. Természetesen Mr. Anonimet rendesen kitárgyaltuk. Mi már csak ilyen pletykások vagyunk. Jessica nem dijazta a fogadásomat, sőt meg van győződve arról, hogy Jacobnak ez nem fog tetszeni, ha tudomást szerez róla. Nade kit érdekel Jacob? Jessica épp az ágyamon ült keresztbe tett lábbal. Felsóhajtottam. - Jacob tuti féltékeny lesz ha megtudja, és én mint egy jó barát aggódom érte. - darálta el a - szerintem betanult - szövegét újra és újra. - Ugyan mért lenne féltékeny?- de a barátnőm szó nélkül hagyta a kérdésem . Mikor megint megszólalt ezt mondta: - Jacob már nem is randizik.- nem szóltam egy szót sem. - Fura, mivel azóta a buli óta hagyta abba. - mondta mire felkaptam a fejem. - Vajon hogy-hogy? Te tudsz erről valamit? - Mi? Ugyan miért tudnék nem látok a lelkébe és nem is nagyon beszélgettünk a bulin- próbáltam lazának tûnni, de a gyomrom folyamatosan görcsben volt. - Fura, de énsem beszéltem vele azóta. Egésznap ezen pörgött az agyam, hogy mivan ha Jessica rájön az igazságra, mert ha ez megtörténik, nem lesz tőle egy perc nyugtom se. Mellettem jött hazakísérve engem. Útközben egyfolytában beszélt. - Képzeld Rich olyan jófej - áradozott. - Rich? Miaz már becézgetitek egymást?<>vigyorogtam. - Mi a te beceneved? - Elvörösödve válaszolt. - Semmi. Ő Jessnek hív. - erre bólintottam. A nap hátralévő részében gondolkodtam. Tudom ez veszélyes feladat rám nézve ,de senki ne féltsen engem. Azon járattam az agyam, hogy tuti, hogy Mr. Anonim már nem fog jelentkezni. Másnap reggel lementem, hogy anyunak segítsek. Éppen hagymát pucoltam, mikor megcsörrent a mobilom a farzsebemben. Mr. Anonim volt az. Furcsa érzésem lett. - Hallo? szóltam bele mikor felvettem. - Szia Lena....<>kezdte majd megbeszéltünk végre egy találkozót este a közeli híd lábánál. Ujjongtam. Végre vártam rá,mert egyrészt kíváncsi voltam (ugyanis elhatároztam, hogy kiderítem az igazi nevét), másrészt nem unatkoztam. Délután hatkor pontban ott álltam a helyszínen várva Mr. Anonimet. Direkt pontban a megadott időre jöttem nehogy azt gondolja megváratott . S én se akartam őt megváratni. Mivel nagyon türelmetlen ember vagyok, egyfolytában az órámat nézegettem. Teltek a percek, hosszú percek . Anonim még mindig nem érkezett meg. Kezdtem ideges lenni . Az se könnyítette meg a dolgomat, hogy elképesztően fáztam. Nem akartam elhinni, hogy átvert. Tomboltam. És persze fáztam. Bosszús gondolataimból a telefonom rezgése ábránditott ki. Egy olvasatlan üzenet. Mr. Anonim. Megnyitottam. Az állt benne, hogy sajnálja, de nem tud eljönni, mert lebetegedett . Máskor szívesen bepótolná. Hogy az a.. .... Fuh. ..én olyan ideges lettem. Azt csak gondolni lehet. Belerúgtam egyet a közelebbi oszlopba jó erősen. Ettől megfájdult a lábam de nem foglalkoztam vele . Elindultam a buszmegállóba, először normális léptekkel, aztán futva ugyanis itt állt a buszom, aminek az ajtaja elkezdett összecsukódni. Lèlekszakadva futottam, ahogy csak bírtam, hogy elérjem . Elment. Franc!! Tudtam a következô csak húsz perc múlva jön. Úgy döntöttem elindulok gyalog hiszen csak. ...Öhm. ..csekély öt megálló . Jó nem rövid út de majd az egyik megállónál megállok. Már úton voltam sötétedett és én egyre reménytelenebbnek láttam, hogy valaha is hazaérjek gyalog, buszt meg sehol nem lehetett látni. A telefonomra elég volt egy pillantást vetnem, hogy megállapítsam, ez bizony lemerült. Remek még segitséget se tudok hívni. Minek van az is.... Fájt a lábam és gondolni lehet, hogy nemcsak az oszlopba rúgástól. Szinte lejártam. Najo nemcsak szinte. Tényleg. Várjunk csak.. .hirtelen fénysugárra lettem figyelmes. Valamilyen bárféleségnek nézett ki így bementem . Mármint nem azért, hanem mert nem volt más választásom. Bementem a csapos rámnézett: -Mit adhatok? -furán méregetett. Jó lehet, hogy nem úgy néztem ki mint aki ide szándékozott menni, a felpár cipőmben - útközben elhagytam...-de vendég voltam szomjasan - aki fizetett igy nem tudott mit csinálni. Kértem egy kólát - mániákus kóla ivó lettem az utóbbi idôben - s miközben ittam körülnéztem. Na igen. Úgy nézett ki mint egy tipikus bár . Szerelmeskedő párok, berúgott tizenévesek , meg idősebbek, balhézó romák. Megköszöntem az italom az oda sem figyelő csaposnak. Hát igen ilyenkor este (sőt minden este ) nyilván tömeg van az ilyen helyeken. Szépen kisétáltam. Ahogy ismét sétáltam, egyre jobban elhomályosult a látásom, egyszóval kerülgetett a sírógörcs. Nem bírtam tovább fogtam magam és leültem egy padra. Ò bárcsak megvártam volna azt nyamvadt buszt. ...már rég otthon lennék. ... Töprengtem. Amiből sose jövök ki jól hiszen az egyenlő a gondolkodással. Majdnem. Ajj. Anyuék biztos tökre aggódhatnak, hogy mi van velem. Ki tudja lehet, hogy már a rendőrséggel kerestet. Szegény. Tuti életfogytig tartó szobafogságot kapok érte. De ez a legkisebb gondom. A legnagyobb egyelôre az, hogy miként fogok én hazajutni. Még elég pénz sincs nálam taxira....Dudaszó . Remek még a végén azt hiszik hogy hajléktalan vagyok. Akkor már tényleg elsirom magam. Hirtelen a nevemet hallom meg de oda se figyelek. Aztán megint. Nem hiszek a fülemnek. - Lena? Te mit keresel itt? - néz le rám megmentőm. - Csak gondoltam itt töltöm az éjszakát - jegyeztem meg jó nyersen. Mit gondolt? Hogy tényleg igaz ez? Erik - a megmentőm - aranyosan figyelmen kívül hagyva szarkasztikus megjegyzésemet felajánlotta hogy hazavisz. Mondjuk nem volt túl sok választása. ...(nem majd ott hagy.. ..) Én meg hálásan megköszöntem. *másnap * Jó igen a szüleim örök szobafogságra ítéltek. Nem is vártam mást, tehát nem ért váratlanul. Felkészültem. Azonban arra nem, hogy Erik elárulja a történteket Daemonnek és a többieknek szóval Jessicától is kaptam. Ijjj. - Figyelj ez nagyon felelőtlen dolog volt. .- mondta Daemon . - Jó kösz de nem kérek okitást. Eleget kaptam otthon és elég fárasztó volt a tegnapi nap is.. . - Azt elhiszem - vágta rá Daemon. Eltelt a nap. Útban egyedül - mert Jessica randevúzott- hazafelé, Jacob futott felém. Sóhajtottam. Kezdődik megint - gondoltam. Elhatároztam most megelőzöm. - Szia Lena csak azt szerettem volna mondani ,hogy. ....- nem fejezhette be mert máris közbevágtam. - Jó igen már kaptam elég okitást köszi . Igen elszúrtam, nem kellett volna megcsókolnom egy Anonim azaz ismeretlen emberkét egy bulin csak azért hogy ......- itt elakadtam. Jacob várakozó tekintettel meredt rám. Elmosolyodott. Mérgesen rámeredtem. <>Mit mosolyogsz? förmedtem rá. - Jó igen elszúrtam mindent ebbe az egészbe nem kellett volna belemennem . Na. Csak éppen nagyon pocsékul éreztem magam, mert. ..<>itt Megint elakadtam. Nem igaz, hogy egy normális mondatot nem tudok összehozni. Namár!!! - Mert ? érdeklődött Jacob mostmár komoly arccal. <>"mert szeretlek basszus mert mióta élek azóta eszemet vesztem ha a közeledben vagyok az van na. Melletted összekuszálódnak a gondolataim s egy értelmes mondatot nem tudok összehozni amint látod, pedig nagyon szeretnék imponálni neked. Azért mert SZERETLEK és veled akarok lenni csak gyáva nyúl vagyok hozzá hogy bevalljam neked és irtóra féltékeny voltam mikor megtudtam hogy mindenféle csajokkal kavarsz. Jó nem mondom megteheted de én akkor is Szeretlek .... Ezt akarod hallani? ?" Csak nem fogod és mindenkitől bocsánatot kérek aki azt, hitte hogy most tényleg bevallottam neki. Csakhogy ez nem a valóság. A valóság az, hogy nekem szóra van nyitva a szám de hang természetesen nem jön ki rajta és Jacob várakozóan néz le rám . - .....mert .....az egész napom rossz volt én rosszul éreztem magam és a vizsgáim se úgy sikerültek ahogy azt én vártam - motyogtam magam elé. Jacob szóra nyitotta a száját majd láthatólag csalódottan csak megrázta a fejét és ennyit mondott : - Értem. Sajnálom. - mondta de tudom hogy nem erre értette azt a sajnálom -ot. - Én is - suttogtam. Jacob már megfordult hogy elmenjen, de. ...... ismét csalódnotok kell- itt nem történt semmi. Elment. Megfordult és elment. Nem állítottam meg. Se én se senki más . Majd megszakadt a szívem. Éreztem nem cselekedtem helyesen. A gond hogy nemcsak éreztem hanem tudtam is........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése