24. RÉSZ - A vonzás törvényei!

Sziasztok kedves olvasók! Íme ma megérkeztem a 24. Résszel. Remélem tetszeni fog. Komizzatok bátran! 
Elnézést a késedelemért, de közbeszólt egy pechemre, meglehetősen hideg, szeles Balatoni nyaralás. Na de hát ilyen a formám! :'D

Ölel titeket by. : Tyna

Hétfőre és keddre szabadságot vettem ki a videótékában. Rose szokatlanul megértő volt, amin csodálkoztam. Mostanában a suliban romlottak a jegyeim és már csak három hét maradt a javításra.
Jessica megígérte, hogy segít, amiben tud.
Kedden a szobájában ültünk, hogy átvegyük a matekot. Az osztályban Jessica valami hihetetlenül nagy matekzseni volt, de senkinek nem segített csak a barátainak. Persze rögtön mindenki Jessica barátja akart lenni.
Örültem, hogy nekem segít, mert valami eszméletlenül analfabéta voltam ebből a tárgyból. Míg ő kisegített matekból, addig én a magyart magyaráztam el neki.
Így mindenki jól járt.
- Ezt te velem soha nem fogod megértetni. - sóhajtottam.
- Egy kettesre muszáj lesz -  mondta.
- Légyszí pihenjünk egy kicsit- nyöszörögtem.
- Rendben - sóhajtotta. Félredobtam a könyvet. -  Hihetetlen, hogy a nyár utolsó heteiben is gürcölni kell.
- Utálom a sulit.
- Ki nem? - nevetett fel. Kopogtak, majd Andrew benyitott.
- A hölgyek nem akarnak szünetet tartani? - érdeklődött. De akartunk, azonban én ezt a kellemes időt nem Andrew társaságában óhajtottam eltölteni.
Az incidensünk óta nem könnyíti meg a dolgom. Mindenáron be akarja bizonyítani, hogy nem bírom a közelségét. Vagyis inkább, hogy túlságosan is bírom. Én azonban nem támasztom alá semmiképp ezt a téveszméjét.
Túl sokat képzel.
- De - mosolyogtam majd felálltam és Jessicát húzva kiaraszoltam az ajtón. Még hátrakiáltottam.
- Amíg mi szünetelünk te átnézhetnéd a matekot, hogy segíts nekünk! Köszi!
- Inkább jövök veletek, ha már úgysem bírjátok ki nélkülem - jött velünk.
- Álmodban- mondtam.
- Oh nem. A te álmaidban Lina.
- Szerintem én lemaradok, hagy veszekedjétek ki magatokat. - szólalt meg Jessica.
- Ugyan Jessica. Csak ő kötözködik - mutattam kretén bátyjára.
- Mindegy én kimaradok ebből. - mondta barátnőm.
Andrew elment mellettem, úgy hogy a keze súrolta a derekamat. Beleborzongtam.
- Lena fázol? - érdeklődött Jessica. Na szép. Ő sem könnyíti meg a dolgom.
- Nem dehogyis -  tagadóan megráztam a fejem.
- Igen, szerintem sincs olyan hideg itt - nézett rám Andrew. Gyilkos pillantással ajándékoztam meg. Aztán tovább mentem.
A nappaliba érve a hűtőből kivettem a narancslevet és elővettem kettő darab poharat, hogy töltsek.
Andrew mellém ért és kivett egy harmadik poharat.
- Köszi, hogy rám is gondoltál - ült le az asztalhoz Jessica mellé.
Egy grimasz kíséretében társultam hozzájuk.
Megborzongtam. Kissé hideg volt a narancslé.
- Lena el sem hiszem. Mindjárt itt a nyár te meg itt reszketsz. -  na én sem hittem el, hogy nem esik le neki. Könyörgök, hiszen már évek óta ismer.
Önkéntelenül is a bátyja felé fordultam, aki vigyorgott. Na nem adom meg neki az örömöt.
Végig simitottam a karomon. Majd nyújtózkodtam egyet bénán. Sanda pillantással szemléltem, hogy Andrew mit szól a kisebb magán produkciómhoz.
Csak ült és nézett.
A fene! Miért csak rám van ilyen hatással? Rá én miért nem vagyok?
Azzal kisebb hévvel felálltam, amitől felboritottam Jessica poharát, aminek tartalma barátnőm ölében landolt.
Francba!
Andrew felnevetett, Jessica felsikított.
- Jajj, Jessica nagyon sajnálom, ne haragudj! - Én szabadkoztam.
- Semmi gond Lena. Csak narancslé. Kimosható. Asszem én felmegyek átöltözni - majd felbaktatott a lépcsőn.
Letisztítottam az asztalt, majd öntöttem magamnak a friss így már kevésbé kedvelt nedűből.
- Te tényleg életveszélyes vagy - állapította meg Andrew. Ránéztem. Csak néztem átható kék szemét, majd megszólalásra bírtam a számat.
- Csak most jöttél rá?
- Nem, ezt már eddig is tudtam.
- Akkor meg? - kérdeztem idegesen.
- Az ügyetlenség egyedi. Tudod keveseket - ne mondja ki kérlek!!! - vonz, de akiket igen azok igazán különleges és egyedi emberekhez vonzódnak.
- Szóval különleges vagyok és egyedi - toldottam meg magyarázatát. Csak semmi meggondolatlanság. Nem fogja kimondani, nem fog....
- Engem vonzanak az egyedi emberek. - NE!!!
- Na szuper. Akkor keress egy egyedi embert akit érdekelsz! - mondtam ki. Azt reméltem, hogy megsértem, de Andrew -  szerencsére vagy nem - nem sértődős.
Már szóra nyitotta volna a száját, mikor Jessica lépett be a helységbe.
- Indulhatunk?


A Road Streeten sétálva bántam, hogy belementem Jessica ötletébe.
Mivel nem találtam a harisnyámat, ezért mezítláb léptem bele a krémszínű magassarkúmba,  ami persze hálából feltörte a lábamat. Köszi cipőcském! Kösz szépen!
Miközben szenvedtem, hogy alig tudok menni, addig Jessica egy kártyát csúsztatott  kezembe.
- Mi e... - kérdeztem volna, de a következő pillanatban nagyra nyílt a szemem- Hamis személyi? Minek ez? Nem házibuli?
- Hát nem... Ez egy klub. Andrew szokott ide járni. Hidd el ide kell a hamis flekó.
- Jesszus... Akkor biztos, hogy ő most nem fog jönni? -  érdeklődtem.
- Nem, a haverjaival lóg. Nem is értem. Hiszen ma teltház lesz. Egész biztos! - sikkantott fel.
- Na persze - nevettem fel-, mert te aztán tudod. Uh!! - kiáltottam fel, mikor megláttam a sort. Na jó, valószínűleg tényleg teltház lesz.
- Jesszusom már most teltház van! - kiabáltam túl a hangzavart nem sok sikerrel, de Jessica igyis hallotta, mert a szája ezt a szót formálta: 'megmondtam'.
Közel egy órába is beletelt, mire bejutottunk, de legalább nem hajnali öt volt.
Közben anyának is írtam egy sms-t, hogy előreláthatólag ma Jessicáéknál alszom.
Pontosabban nem hittem volna, hogy fogunk bármit is aludni, de ezt persze nem osztottam meg vele.
A zene bömbölt, a hangulat tombolt, a fények cikáztak egy diszkógömb jóvoltából.
- Juhú!-kiáltotta barátnőm.
- Buli van! - kiabáltam vissza.
Sikerült Jessicát meggyőznőm, hogy a nagy táncolás előtt próbáljuk meg magunkat odapréselni a pulthoz. A pultnál nem álltak sokan, de a tánctér zsúfoltsága miatt préselődtünk végig.
A pult mögött álló sötét hajú csávóhoz szóltam :
- Kóla van? - Jessica kikerekedett szemmel nézett rám. Mintha most szöktem volna a diliházból. A csapos úgyszintén.
- Most mivan? - kiáltottam oda barátnőmnek.
- Ne szórakozz Lena! Buli van!!! - őrjöngött. - Két pezsgőt. - kérte. Mikor meglátta fintorgó arcomat, oldalba bökött. - Ugyan Lena! Lazíts. Egy pezsgő még nem a világvége! - egy még nem. De Jessicát ismertem, kört kör után rendel csődig.
- Mit szól ehhez Rich? - vetettem fel.
- Mit szólna? Itt sincs. - kurjantotta Jessica, majd a karomat megragadva a táncparkett felé húzott.
- Mi lesz a pezsgőkkel? - kérdeztem. Jessica töprengő arcot vágott.
- Igaz! - mondta majd odament a pultos sráchoz és a fülébe súgott valamit. A srác erre csak bólintott s barátnőm már billegett is vissza hozzám.
- Mit mondtál neki?
- Hogy rakja félre a pezsgőinket későbbre.
- Nem lett volna egyszerűbb ha majd újra rendelünk? - vontam fel a szemöldököm.
- Már kiöntötte. - mondta barátnőm, mire csak forgattam a szemem, de azért követtem.
Két perc sem telt bele mire lekérték Jessicát egy táncra. Barátnőm persze örömmel ment, közben ajkai a 'bocsánat' szót formálták. Na ennyi volt.
Ezen a ponton a lábam feladta és a tömeg közepén kezdtem el leszedni a cipőt a lábamról. Menet -  ami annyira nem is volt menet - közben nekiütköztem valakinek, mire felkiáltottam, mert sikeresen fellökött. Az volt a szerencse, hogy esés közben elkapott, különben szépen eltanyáltam volna a parkett közepén.
Felnézve kishíján elnevettem magam.
- Videótékás lány,  ez már mindig így lesz? Mindig én foglak elkapni esés közben? - húzott fel Jack.
- Valószínű - köszöntöttem -  Nem mennénk a pulthoz? Itt irtó nagy a tömeg és úgy érzem mindjárt agyonnyomnak.
- Gyere- ragadta meg a kezem és elvezetett onnan. A pultnál fellélegeztem, mert végre kaptam levegőt és a gyilkos darab is lekerült a lábamról.
- Tehát Lena! - kiáltott fel Jack, kimutatva nekem, hogy tudja a nevem. - Mi járatban erre?
- Hát Jessicával jöttem tudod... Bulizni. -  vontam meg a vállam.
- És ő hol van most? - érdeklődött a fiú.
- Táncol - mondtam, bár legszívesebben ezt válaszoltam volna : ,,lekérték és engem itthagyott veled pechemre... "
- Te miért nem táncolsz?
- Á! - kiáltottam fel. - Az nem az én stílusom. - Pedig szerettem táncolni. De Jack jóformán idegen.
- Tényleg? Az enyém se! - örvendezett a boy. Kissé akcentusa volt, ezért úgy éreztem magam, mintha egy turistával beszélgetnék. Pedig vele szótértek. Na de eddig hol volt az akcentusa?
Csendben álltunk egymás mellett. Mikor megelégeltem megszólaltam.
- És te mit csinálsz itt? - ordítottam túl a zenét. Legalábbis próbáltam.
- McKeeney szerződésének újraírását ünnepeljük a haverokkal.-Megdermedtem.
- Micsoda!!? - kiáltottam . Leállt a zene. Néhány szempár rámnézett. A tömegben észrevettem a tékából felismert Rob-ot és a mellette baktató cicamacát Cassie-t. Ugyanaz a jellegzetes deszkásszerkó volt rajtuk.
A hangomat felismerve Cassie felém indult vigyorogva.
- Na mizu? Csak nem hallottad a nagy hírt? Jack ugye elmondtad neki, hogy Andrew újra pályára állt? -  nézett rám a cafka mosolyogva. Visszanéztem rá azzal a ,, átküldelek a következő életedbe, te kis nyomorult, ha nem állsz le" nézéssel.
- El hát. Szerinted mitől akadt így ki?
- Fordulj fel -  szűrtem a fogaim közt.
- Hát nem édes? - nevetett fel gúnyosan a ribi.
- Hidd el te ribanc, hogy ha lekeverek egy nagyot az nem lesz édes! - vágtam vissza. Erre Cassie feje vörösebb lett, mint a ruhám.
- Hogy mit mondtál? - sötétlett a szeme. Jackre nézett. A srác döbbenten forgatta a fejét közöttünk.
Cassie keze ökölbe szorult. Csak nem verekedni akar?
- Na jó le lehet állni! - szólt közbe Jack. Időközben Rob is megérkezett.
- Mi történt? -  kérdezte Cassie-t.
- Befenyített ez a hülye kurva!
- Hé! - szólt rá Jack.
- Nem kéne kötözködni mondjuk! - kiáltottam.
- Leribancozott!! - ordította a csaj.
- Te meg lekurváztad! - mutatott rá Jack.
- Még őt véded? - meredt rá vádlón Cassie.
- Leribancoztad? - kérdezte tőlem Rob.
- Leribancoztam - bólintottam. -  Nem fogom tagadni! Talán nem kéne kötözködnie.
- Csak mert kötözködött jogot éreztél arra, hogy leribancozd? - kiáltotta már Rob is. -  Mi a fenét képzelsz magadról?
El sem hittem, hogy ilyen helyzetbe kerültem.

Rob ordibált, Jack nyugtatgatta Rob-ot.
- Megöllek! - mondta Cassie.
- Csak nyugodtan. Nem én fogok sitten ülni. - kiabáltam.
- Andrew már úgyis hozzánk tartozik, sose fog egy magadfajta szánalmas kis, elkényeztetett mitugrászra hallgatni. -  Grimaszolt egyet hozzá, mire lendült a kezem. A tenyerem foltot hagyott Cassie barbie arcán. Megállt minden. Jack lefogta Rob-ot, aki nekem akart rontani.
Szemben pedig Cassie háta mögött megláttam Andrew döbbent arcát.
Ez kizökkentett és ezt kihasználva Cassie nekilökött a pultnak, amitől felnyögtem fájlalva a hátam. Lefogott. Így csak egyet tehettem. Nőiesen lefejeltem. Megingott körülöttem a világ. Érzékeltem, hogy a zene leállt.
Látásom fokozatosan kitisztult, így körülnéztem.
Jack-nek sikerült lefognia Cassie-t. Rob-ot nem láttam.
Megbotlottam, mire Andrew elkapott.
- Jól vagy? - kérdezte. Felnéztem a kék szempárra. Kíváncsian nézett tovább. Mit is kérdezett?
- Hahó! Lena jól érzed magad?
- Mi? - megráztam a fejem, hogy lássak. Iszonyú fejfájás jött rám ettől. - Persze. Semmi gond.

Ezután hazamentünk. Pontosabban Jessicáék lakásán találtam egyszer csak magam. Hát persze.
- Jessica hol van? - jutott hirtelen az eszembe barátnőm.
- Nyugodj meg, nemsokára jön, hogy velem együtt végighallgassa a rettentően érdekes sztoridat a történtekről. - az emlék hatására felnyögtem. A hátam sajgott.
- Biztos minden oké?
- Csak a hátam fáj kicsit. - nyögtem ki.
- Ülj le! - parancsolt rám Andrew. Leültem. Odaült mellém és elfordított úgy, hogy vele háttal legyek. Utána a ruhám aljához helyezte a kezét és elkezdte felhúzni.
- Hé! - csaptam hátra. A zavarbaejtő pirosság átterjedt a nyakamra is.
Felmelegedett a testem.
- Lena! Nyugi! Megkell néznem, hogy milyen súlyos a sérülésed. Nem foglak molesztálni ne aggódj! - nevetett fel. Én nem is amiatt aggódtam. Utáltam, hogy ilyen közel van hozzám. Sose tapasztaltam meg még azt az érzést, amikor akartam valakit. Igen. Ezt már rég be kellett volna vallanom magamnak, hogy eszeveszettül vonzódtam Andrew-hoz.
A gondolat, hogy meglátja a fehérneműmet kiakasztott teljesen. Tiltakozóan megráztam a fejem. Andrew hallgatott.
- Túlélem. Semmi bajom. Nem kell felhúznod a ruhám. - mondtam ki, bár az utolsó mondatot viszaszívtam volna legszívesebben.
Nem mertem hátrafordulni, megnézni Andrew reagálását.
- Á! - kiáltott fel. -  Értem. Szégyenlős vagy. Hidd el, már láttam ezt-azt. -  húzta el a végét. Már a talpam is kezdett vörösödni azt hiszem.
- Elhiszem.. - nem fordultam meg.
- Na akkor most megnézhetem a hátad, hogy jól van e? - meggondolatlanul vágtam rá :
- Nézzed! Bár semmi szükség nincs rá... -  itt elakadtam. Andrew újra megfogta a ruhám alját és most fel is húzta. Kezével megérintett egy részt, mire felszisszentem.
- Àu!
- Látod? Fáj. Eléggé piros is. Szerintem nem kell megnézetni orvossal, de lekéne jegelni. Megengeded? - hátranéztem. Aztán megfordultam, hogy vele szemben legyek. A ruhámat útközben lehúztam.
- Hát ööö... - bizonytalankodtam.
- Na. Ha ezt megengedted akkor igazán... - közelebb jött -  megengedhetnél mást is. -  Elég közel volt, így most kellett cselekednem. Felugrottam és elsiettem az emelet felé. Útközben feldöntöttem egy vázát, megbotlottam az asztalban és elestem a lépcsőn. Visszanézve Andrew mosolygott ezen egy sort. Ilyen a én formám!

23. RÉSZ - Összekuszálva

Sziasztok kedves olvasóim. Köszönöm, hogy olvastok és szavaztok, ha van nyílt szavazás. Oldalt láthatjátok, hogy nemrég megint indítottam egyet. 

Megérkeztem a 23 résszel. Jó olvasást. 
Ne felejtsetek el nyomot hagyni :-) 


   Kedden délután a videótéka pultja mögött álltam és szemeztem az utcán álló bandával. Andrew ma nem dolgozott, így gőzöm sem volt, hogy mit fogok csinálni, ha ezek vagy öten beállítanak ide.
Közülük ketten elgördeszkáztak valamerre s a másik három egyenesen a téka felé vette az irányt.
Benyitottak. Úgy tettem mintha túlságosan is lefoglalna a pakolni való, de a szemem sarkából, úgymond végig stíröltem őket. Kettő srác és egy csaj volt jelen, laza hétköznapi ruhában.
Körülnéztek, majd mikor megláttak elindultak felém.
Mosolyt erőltettem magamra és a szemükbe néztem.
Elámultam annak a srácnak a tekintetétől, aki közvetlenül előttem állt. Kedvesen nézett rám. Ám a másik fiúról és a csajról ez már nem volt elmondható. A csaj rágóját már az utcán látni lehetett. Kissé nyilvános rágásmódja van.
Az előttem álló fiút félrelökte a kékpólós másik srác és közvetlenül behajolt a pulthoz.
Mikor már elhúzódott a csönd késztetést éreztem arra,  hogy megszólaljak.
- Helo. Mit szeretnétek? - mosolyogni próbáltam eredménytelenül.
A kékpólós válaszolt.
- Andrew McKeeney-t keressük.
- Kit? - csodálkozó arcot vágtam. Már annyiszor kellett anyunak kamuznom Jessica miatt, hogy ment a pofavizit.
- Jajj, ne tégy úgy, mintha nem tudnád kiről van szó kérlek! - csattant fel a csaj.
- Hát figyu ez itt egy videótéka és én itt most dolgozom, szóval kötelességem kiszolgálni a vendégeket filmekkel. Egyéb szolgáltatás nincs.
- Szia én Jack vagyok. - nyújtott kezet a kedves tekintetű pasas. -  Te pedig...? - Egy videókölcsönző dolgozója. - "mutatkoztam be". A kezét figyelmen kívül hagytam.
- Na mi lesz? Akkor vesztek ki filmet vagy mentek? - kérdeztem kedvesen. Kezdett elegem lenni. Belőlem aztán nem szednek ki semmit.
- Tudod honnan jövünk? - kérdezte  a kékpólós.
- Nem, de feltartjátok a sort. - igazából senki sem állt a hátuk mögött vagy három órája, de egy próbát megért.
- Kislány vegyél szemüveget, mert itt rajtunk kívül nincs senki és mi sem távozunk addig, amíg el nem árulod, hogy hol találjuk Andrew McKeeney-t.
- Először is nem vagyok kislány, másodszor pedig rajtam kívül csak a főnököm Rose dolgozik itt, de higgyétek el vele nem szeretnétek találkozni.
- A Cloud Club - tól jöttünk, rémlik? Te nem a Cloud gimibe jársz? -  kérdezte a csaj. Ő is tudta, hogy odajárok, de természetesen tőlem akarta hallani. Na abból nem eszik!
- Figyeljetek igazán örülök, hogy eseménydúsabbá tettétek az amúgy unalmas napomat, de ha nem szeretnétek filmet venni avagy kölcsönözni, akkor kérlek távozzatok. - szóltam. A kékpólós rám sanditott, majd vállat vont, gondolom úgy látta nem szed már semmit ki belőlem, így elindultak a kijárat felé.
Jack még visszafordult.
- Nem árultad el a neved!
- Nem is fogom! - kiáltottam vissza. -  Viszlát!
- Remélem is, hogy viszont látunk! - köszönt el Jack. Majd becsukódott az ajtó.
Forgattam a szemeim. Majd sóhajtottam egyet. Na ezt is túléltem.
Volt egy olyan érzésem, hogy valóban fogom még látni őket.
A fülem mögé tűrtem egy rakoncátlan hajtincsemet majd kassza felé fordultam. Ahhoz képest, hogy volt ma vagy öt vendég szép a bevétel. Elég drágán vásároltak. Na jó. Rájuk tukmáltam egy csomó felesleges kacatot.
Valljuk be. De akkor is.


Másnap Andrew-val lettem beosztva egy időben.
Jessica meglátogatott. Úgy gondolta, hogy jobb ha nem mondjuk el Andrew-nak, hogy tudok a dologról.
Nem is számít sokat amúgy.
- Lena ki vagy tiltva a következő és az összes többi családi kirándulásról. - jelentette ki barátnőm.
- Hé! Miért? - csodálkoztam. Pedig tudhattam volna.
- Az első közös kirándulásunknál majdnem a kórházban kötöttél ki.
- De híres lett! - mondta két falat közt a bátyja. Ránéztem a kajájára. Saláta.
- Kérsz? - kínált. Megráztam a fejem.
- Kösz, nem. - mosolyogtam rá.
- Pedig nem mindenkinek ajánlok salátát!
- Bizony, igazi saláta-irigy - hívta fel figyelmem Jessica. Elnevettem magam.
- Nem baj, akkor sem kérek köszi.
Körülnéztem a tékában. Büszke voltam magamra, mert a körülményekhez képest rend uralkodott. Elvétve egy-két morzsát a szendvicsemből... De az már az én dolgom.
A tegnapi incidensről még nem volt alkalmam Jessicával beszélni.
Na majd holnap....
   Pont én ültem az ajtóval szemben Andrewéknak háttal volt, így csak én láthattam, hogy nem csúszódik át a magyarázkodás holnapra.
De talán megelőzhető...
- Ööö.. Jessica, Andrew gyertek velem a hátsó szobába. Nagy itt a kupi addig pihenjetek ott bent, amíg én itt rendet rakok.
- Segítek - szólt Jessica.
- Ne! - magas hangomtól Jessicának tágra nyílt a szeme.
- Mi az Lena, baj van?
- Mi? Nem, ugyan. Na gyertek majd később rendet rakunk. - azzal behúztam mindkettőjüket Rose irodájába. Csak nem tudja meg...
A fejemre csaptam, mintha valamit elfelejtettem volna.
- Jajj várjatok a kocsihoz kell mennem, mert kint hagytam a mobilom. - mondtam és nem vártam meg míg rá jönnek, hogy nincs is autóm.

Kint ugyanaz a három emberke állt a pultnál, mint múltkor.
- Mondtam, hogy viszontlátjuk még egymást videótékás lány - köszöntött Jack. A mellette álló immár fehér pólós srác előrébb lépett.
- Láttuk, hogy itt van Andrew, szóval kár belekezdened a hazugságaidba -  mondta.
- Rob, nyugi! - intette le Jack. -  Szerintem menj ki!
- Mi? Te teljesen meg vagy huzatva? - háborodott fel Rob.
- Nem. És Cassie-t is vidd ki - utasította.
- Cassie nyugodtan maradhat- szólalt meg a hátam mögül Andrew. Ijedtemben ugrottam egyet. - Legalább most világosabbam elmagyarázhatom neki, hátha felfogja az agya - a tieddel már nem is próbálkozok -, hogy kiléptem. Örökre.
- Voltál, olyan hülye, hogy nem bontottad fel a szerződést szóval nem léptél ki. S mostmár nem is fogsz.
- A szerződést lemásoltátok és csak az egyiket bontottam fel mivel a másik nálatok van. Nem tehetek róla, hogy nem tudtok nélkülem élni. -  sóhajtott Andrew.
- Alkut ajánlok McKeeney - emelte fel a kezét Jack - Ha részt veszel az utolsó versenyben akkor elengedjük a kezed.
- Nem alkuszok! - vágta rá Andrew.
- Tényleg? Pedig sportszerű ajánlat.
- Nálatok semmi sem sportszerű. Mindenben van csavar.
- Ebben nincs.
- Azt nem  hiszem.
- Videótékás lány, te látsz ebben csavart? - kérdezte tőlem Jack. Először azt hittem rosszul hallok. Aztán rám nézett és meggyőződtem, hogy nem kamuzik. Komolyan tőlem kér megerősítést?
Andrew-ra néztem, aki csodálkozó szemekkel meredt rám. Ő se hitte, hogy sok közöm van ehhez.
- Nem vagyok nagy csavar szakértő. - ráztam a fejem.
- Pedig tegnap még nagyon fel volt vágva a nyelved. Csak nem félsz tőle? - vigyorgott rám Jack. Na most utáltam meg. -  Vagy elcsavarta a fejed? Könnyen lehet, ha nem értesz a csavarokhoz. Hiszen ő szakértője ezeknek.
- Ki innen! - kiáltott rá Andrew. -  Ne máson vezesd le a feszültséged, ha rám vagy mérges. Ja és ne gyere többet ide semmilyen alku miatt. - azzal becsapta Jack mögött az ajtót.
- Voltak itt tegnap is? - kérdezte tőlem.
- Igen. De leráztam őket. - ránéztem és láttam rajta, hogy tiszta ideg. - Nyugi. - megérintettem a kezemmel, majd visszahúztam azt. A földet nézve töprengtem. Felnéztem és észrevettem, hogy Andrew néz. Nyeltem egyet.
- Fő a lazaság! - léptem hátrébb és láttam, hogy Jessica nincs sehol. -  Hol van Jessica?
- Előbb kiment.
- Nem is köszönt?
- Úgylátszik. Amúgy sajnos lefújva a mozizás.
- Miért? - fordultam felé.
- Eliza elutazott Görögországba. Telefonon üzent, hogy nem tud jönni.
- Megadtad neki a számod? - vontam fel a szemöldököm. Andrew rámsandított, majd lassan elvigyorodott. Nem tudom miért, de emlékeztettem magam, hogy ő Jessica bátyja. Emlékeztetnem kellett magam.
- Igen, valahogy csak meg kellett beszélni a részleteket. - mosolygott tovább. - Mit vigyorogsz? - csattantam fel.
- Semmit, semmit... - mondogatta, majd elszlalomozott a polcok közt, hogy helyre tegyen egy-két kiesett filmet.
- Na mondd már!
- Mindig is ilyen kíváncsi voltál?
- Igen, de nem válaszoltál! - szóltam.
- Látom nem engedsz. Még mosolyogni sem szabad? - védekezően emelte fel a kezét.
- Ha rólad van szó, akkor nem.
- Hé! Ez fájt!
- Nem halálos seb. Hamar begyógyul.
- Kegyetlen vagy! - nevetett fel.
- Te is.
- Még nem eléggé. De lehetek kegyetlenebb is - hirtelen egy kólásüveg talált hason.
- Komolyan? Dobálózól? Nem tudtad, hogy nőket nem szabad bántani?
- De, de én egy gengszter gördeszkás voltam, így rám ez nem vonatkozik. Megvan! - kiáltott fel.
- Mi?
- Kalandparkba megyünk! Ez a kívánságom. Méghozzá holnap!
- Micsoda? Neeee! Te megőrültél! Téged tényleg szórakoztat ha szenvedni látsz.
- Szóval szenvednél a Kalandparkba? Talán holnap este a hulláddal megyek  haza. Jessica örülni fog - kacsintott.
- Vagy kinyír.
- Vagy rántotta leszel. Jessica még a kórházba azt mondta, hogy ennivalóan aranyos vagy.
- Na ne!! Komolyan? És szerinted az vagyok? - vigyorogtam annak reményében, hogy most megfogtam. Tévedtem.
- Érdekel mi?
- Nem nagyon izgat mit gondolsz -  szedtem fel az utolsó csepp méltóságomat is.
- Majd meglátjuk -  kacsintott.
Rosszat sejtettem. Sötét felhős lesz a holnap.
Bekészítek esernyőt.

Na igen. Andrew nem tudom, hogy a csúszós jelenetem miatt gondolta, hogy jó ötlet a Kalandpark, vagy más miatt, de az én részemről pont az ellenkezőjét gondoltam.
- Most miért? Ne parázz. Tök jó móka lesz. - nyugtatgatott.
- Mondod te!
- A mentő ingyen van. - vont vállat.
- Kösz! - löktem oldalba. Persze meg sem moccant. A helyén maradt, mint egy kibaszott oszlop. -  Jó tudni ha ki kell rád hívnom -  vágtam vissza.
- Elég ha én tudom. - válaszolt. Hát persze.
Ránk csatoltak egy védőfelszerelést majd egy karabínerrel rácsatlakoztattak az első kötélre. Andrew mögöttem jött.
Az első és második pályán könnyen végigmentünk, végre fellélegeztem, hisz kezdtem belerázódni.
    A harmadik pályán egy keskeny emelkedőn mentünk fel, amiről simán leeshettünk volna ha nincsenek rajtunk a biztosító kötelek.
Majd megálltunk az akadály előtt. Andrew ismertette a feladatot.
- Végig kell menni a kötélen, amit ott látsz - mutatott előre -  úgy hogy a középen lévő üveghez ne érj hozzá. - fejezte be.
- Oké - bólintottam.
Viszonylag gyorsan végigvittem a pályát sőt a negyediket is.
Az ötödiknél volt egy mászófal azon kellett a túloldalra jutni. Igen ám de a kapaszkodók nagyon távol estek egymástól és nálam jóval magasabban kezdődött a legalacsonyabb.
- Mi az Lina? Hezitálsz? - cukkolt Andrew. Bosszúból a lábára léptem, amitől megcsúsztam és a következő pillanatban az akadály negyedénél függtem attól tartva, hogy elszakad a kötél és lezuhanok. Szép kis törés lesz.
Felnéztem a fájdalmasan távoleső kapaszkodókra.
Kellett nekem elől jönnöm. Azt se tudom, hogy kell végigmenni ezen.
- Fogd meg a kapaszkodókat! - kiáltotta Andrew. Felnéztem. Sajnos még mindig távol voltak. -  Attól, hogy nézed még nem fog közelebb menni hozzád! -  Sajnos igazat kellett adnom neki. Kinyújtottam a kezem, kábé úgy, mint ahogy reggel szoktam nyújtózkodni, és megragadtam a hozzám legközelebb eső domborulatot.
Felhúztam magam, de ekkor elkezdtem hátradőlni, így el is engedtem a mászófalat. Tágranyílt szemmel néztem az alattam elhelyezkedő mélységet. Tippelni sem mertem milyen magasan vagyok.
- Mit csinálsz? - érdeklődött Andrew. Legalábbis azt hiszem az ő hangja volt.
- Csak lógok - feleltem.
Sajnos elég messze voltam a falhoz képest, így nem értem el a kapaszkodókat. Őszintén szólva nem is volt kedvem himbálózni, ezért megfogtam a fejem fölött lévő kötelet és elkezdtem a túlsó irányba mászni. Nem érdekelt, hogy hülyének néznek, de másképp nem tudtam a túlsó oldalra jutni.
- Lena az isten szerelmére! Le fogsz esni! - hallottam Andrew hangját. - Legalább a lejtőnél vigyázz! - kiáltotta de immár mellőlem. Ettől úgy megijedtem, hogy elengedtem a kötelet és már rögtön nem Andrew mellett álltam, hanem siklottam lefelé. Sikitottam, mint egy őrült.
-  Á! Jézusom! - kiáltottam.
- Húzd meg a féket!! - ordította valaki. Hm? Milyen féket? Az meg hol van? Jesszus! Istenem segíts!
A hátamnál észrevettem egy fogantyút és elkezdtem húzni. Éles nyikorgással jelezte, hogy lassítok.
Az adrenalin szintem már kiakadt, olyan magasan volt.
- Kinyithatod a szemed. - suttogta egy ismerős hang.
- Te, hogy kerülsz ide? - csodálkoztam. Sokkos állapotban voltam, de legalább épen maradtam.
Sajnos még mindig magasan voltam, de legalább az előbbihez képest alacsonyabban.
Jack lecsatlakoztatta rólam a köteteket, mire megforgattam elzsibbadt végtagjaimat.
Aztán.. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy oldalra léptem.


Kinyitottam a szemem. Egy furgonban lehettem, tekintve, hogy milyen kicsi volt.
Na de mi történt?
- Lena  nem gondoltam komolyan, hogy a mentőt hívom. Nem kell mindent komolyan venni - állt felettem Andrew.
- Könnyű azt mondani. - Mondtam, majd egy ápoló állhatott mellém a ruháját elnézve.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Hogy érzi magát? - kérdezte.
- Jól. Mármint fáj a fejem és a végtagjaim, de jól vagyok. De mi történt?
- Egy barom levette rólad a védőfelszerelést, mire te le akartad vetni magad a mélybe - foglalta össze Andrew.
- Igen, de szerencse, hogy elkaptalak. Az életed köszönheted nekem - lépett elő Jack.
- Igen de az óvatlanságod miatt a halálát köszönhetné te barom! Hogy jut eszedbe levenni róla a védőfelszerelést? - kiáltott Andrew
- Az csak biztosíték.
- Igen. Hogy le ne essen a mélybe! - lökte meg Jack-et.
- Nem tudtam, hogy öngyilkos hajlamaim vannak. - nyögtem.
- Na utoljára hoztalak veszélyes helyre. Legközelebb a videótékába maradunk végig. - mondta, én meg nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy azt mondta, hogy ,, legközelebb ".
Mindenkit kitessékelt az ápoló csak Andrew maradt bent.
Később az ápoló mondta, hogy kimegy mindjárt jön.
Felültem az ágyban. Andrew mellém ült.
- Minden oké? - kérdezte. Ránéztem.
- Persze. - a következő pillanatban megfogta a hajam és elkezdte birizgálni.
- Jól esik? - mosolyodtam el.
- Nem jobban, mint neked féltékenykedni - válaszán meghökkentem.
- Mi? - hangom rekedté vált. Közelebb hajolt. A fülembe suttogott.
- Idegesített, ha arra gondoltál, hogy történhetett valami köztem, és Eliza között. Idegesített téged, ha arra gondoltál, hogy esetleg randiztam vele.
- tagadóan megszólaltam volna de még nem fejezte be -  És nem utolsó sorban igenis érdekel, hogy mit gondolok rólad. Ráadásul feszélyez a közelségem, ha nem így lenne már rég közbeszóltál volna. - fejezte be.
Valójában mondani akartam sok mindent, de köpni nyelni nem tudtam. Még mindig rohadtul közel volt és, ha bevallom, ha nem, a szívem irtó gyorsan vert.
Így kimondtam azt, amit először ki tudtam mondani.
- Rohadék.