12. Rész - Krízishelyzet

Jessica szemszöge

Második nap. Kerek két napja nem láttam, színét se Lenának, s a mobilját sem veszi fel. Igen, átmentem hozzájuk, de senki nem volt otthon. Hát akkor hol van?
Aggódom, de nem hagyhatok ki egy napot se a suliból, mert a tanárok felhívnák a szüleimet, mivel így sem állok túl jól, s azt nem akarom. Bár sajnálom Lenát, most a Jacob ügy miatt. Ő is hibás, mert nem tud az egyről a kettőre jutni, s ha azt hiszi, hogy nem tudok a, Mr. Anonimes ügyről, akkor rosszul hiszi, bár már megmondtam neki, erről a véleményem.
- Jess mik a mai terveid? - kérdezi egy ölelés és egy intenzív csók közepette Rich a barátom.
- Sajnálom Rich, de meg kell keresnem Lenát, s érdekel mi történt vele.
- Honnan gondolod, hogy valami történt vele? Lehet, hogy lóg. Vagy beteg. - megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni. Felemeltem a fejemet, s belenéztem, a sötétkéken ragyogó szempárba. Nekem szinte Jacob előtt, sose jöttek össze hosszútávú kapcsolataim, aztán jött Jacob, akivel jó sok ideig együtt voltunk, s most itt van Rich. Imádom. Nagyon aranyos, jófej, s nem állít le ha sokáig beszélek. Jó igazából kicsit tartok attól, hogy milesz ha ugyanúgy végződik ezis, mint Jacobbal, de ettől szerintem nem kell tartanom. Ámbár nemcsak Lenát tartom bűnösnek, Jacobbal kapcsolatban. Hanem magát Jacobot is. Nemtudom hogy hihette, hogy Lena a karjaiba omlik, ha nem tesz semmit a cél érdekében. Miközben hagytam elkalandozni a gondolataim, rájöttem, hogy Rich még mindig az én válaszomra vár.
- Lena sose lóg, nem az a fajta típus. A másik meg az, hogy mindig ír ha van valami. Szóval ha beteg lenne, arról én már tudnék, s nem panaszkodnék neked.- Rich tovább próbálta megmagyarázni, hogy lehet, hogy elkobozták a telójat, vagy nincs a keze ügyénél, de mind lesöpörtem magamról. Ugyanis tudtam, Lena igyis úgyis megpróbált volna üzenni nekem, mint negyedikben, mikor elhagyta a telóját, s télen szakadó hóban, eljött délután a suli elé, hogy elmondja, mi történt. Aztán persze beteg lett, mert megfázott odakint, mire lehülyéztem. Erre rávágta, hogy ugyanezt megtettem, volna én is, és nem hagyhatta, hogy feleslegesen aggódjak. Most viszont volt okom.
Elhatároztam, elmegyek Daemonhoz, ő hátha tud valamit, vagy sejt e esetleg. Rendes fiú, de komolyan. Látszik, hogy igazi barát. Legfőképpen Lenának.
Másnap sulinál pont meglátom.
- Daemon! - szólítom meg, mire kérdőn rám néz. - Lénáról szeretnék veled beszélni. Nemtudod, mi van vele?
- Sajnos nem, azt reméltem te tudod.
- Ezt hogy érted - táncoltam össze a szemöldököm, zavarodottan.
- Úgy, hogy..... - kezdené, de meglátja a felénk közeledő Dianát. Fúh, de utálom azt a csajt.
- Sziasztok - mosolygott ránk, mire kelletlenül visszaköszöntünk. - nem mintha hallgatóztam, volna hiszen nem szokásom..... - na persze!! Ez rosszul kezdődik. - de ha észrevettétek, Jacob is furcsa nem? Kissé érdekes, hogy összefügg. S szerintem igenis összefügg. Ugyanis azt vallom, hogy Lena azért van távol, s Jacob azért olyan mint egy zombi,, mert igazából Lena visszautasította Jacob közeledését, ami igazán nagy hiba volt, mivel Sarah Wilson már ki is vetette, információim szerint, rá a hálóját. Szerintem figyelmeztetni kéne, mielőtt eluszik a nyeremény. - fejezte be s ránk kacsintott. Daemon közelebb lépett hozzá, s fenyegetően felmutatta a hüvelykujját.
- Ide figyelj missz, cicababa. - kezdte, mire kezdett leolvadozni, Diana arcáról csábos mosolya. - inkább menjél, s vásárolj méregdrága plázákban, milliókért apuci pénzén. De maradj ki abból, ami rohadtul nem tartozik rád. Világos?? - Diana krétafehér arccal hátrálni kezdett, majd megfordult, s a mozgás közepette még visszanézett:- ne mondjátok, hogy nem szóltam.
....
Jacobék ajtaja előtt

-Jessica! Mit szeretnél? - kérdezi, a láthatóan meglepett Jacob.
- Tudni, hogy mégis mi a franc bajod van - jelentem ki nemes egyszerűséggel.
- Nekem? - felnevet. - Semmi. Te, hogy vagy?
-Ne kertelj Jacob. Szeretném tudni, hogy, miért vágsz savanyú képet. - kerek fél óra után se lettem gazdagabb tudás birtokában, így eldöntöttem elmegyek Lenához.

Útban barátnőmék felé, rájövök, hogy nem is voltam mostanában olyan jó barátnő, sőt elhanyagoltam Lenát. Már a ház ajtaján kopognák, be mire gondolok egyet és megfordulok. Legbelül szidom magam, hogyan hihetem el azt a pletykát amit Diana terjeszt. Felfordul, a gyomrom attól a csajtól. Bűzlik a rosszindulattól. Szerintem annak nincsenek is érzései.
Útközben hazafele, belerúgok egy kavicsba, ami az utamat zavarta, aztán tovább megyek...
Dudaszó, fékek nyikorgására leszek, figyelmes rájövök, túlságosan is elkalandoztam, de már késő........ Sötétségbe borul a világ......

Lena szemszöge
Épp Jessicáékhoz tartok. Tanácsot szeretnék kérni tőle és szeretnék megmagyarázni mindent. Biztos már halálra aggódta magát szegény. Útközben próbálom megcsörgetni de nem veszi fel, írok neki SMS-t de nem reagál. Rosszat sejtek. Felhívom anyut. Második csörgésre, mint általában most is felveszi.
- Szia anyu még beugrok Jessicáékhoz és..... - félbeszakit:
- Drágám, az sajnos most nem fog menni... Azonnal gyere haza mondanunk kell valamit. - De.... - Semmi de.
Szinte két perc alatt hazaérek, gyomromban görccsel, mert rosszat sejtek, de nyugtatgatom magam.
Anyám arca sajnos nem segít ehhez hozzá.
- Anya, mi a baj mi történt?? Úristen szét izgultam magam áruld el. Csak nem Natival van valami? Vagy apu munkahelyén vannak gondok? - sorolom.
-vagy miaz áruld már el kérlek.....
-Lena..... Jessicát baleset érte, elütötte egy autó, kórházba szállították... -
-Micsoda?????????? - letaglóztam a gyomrom ha lehet, mégjobban elszorult, a torkomon hirtelen a levegő sem fért már át, elkezdtem szédülni. Elsírtam magam. Aztán összegörnyedtem, a félelem, hogy a legjobb barátnőmet elveszithetem jeges rémületként futott át rajtam.
Anyu mondta, hogy elvihetem a kocsiját ha be szeretnék menni hozzá. Még ki se mondta, már fogtam is a kocsikulcsot és kiviharoztam a nappaliból.
Fél óra múlva már a kórházban voltam, s szinte-najo nemcsak szinte - sírva, kérdeztem a recepción, hogy hol találom Jessicát. Harmadjára végre sikerült érthetően elsirnom az orvosnak, kit és miért keresek. A recepciós gyanakodva felhuzta szemöldökét :
- Családtag? - kérdezte enyhe akcentussal a hangjában. Reflexből rávágtam, hogy igen, de látszott rajta, hogy nem hisz nekem, s csak azért enged be, mert láthatta, milyen szarul nézek ki.
- A beteg húga vagyok - tettem hozzá, csakhogy legyen valami biztosítékom. Bólintott majd egy rövid úteligazítást adott. Három másodperc múlva már ott is voltam a kórterem előtt ahol megpillantottam Jessica anyukáját, aki éppen olaszul vitatkozott az orvossal, amiért nem képes beengedni őt a lányához. A mutogatásból jöttem rá véletlenül sem, azért, mert tudok olaszul. Mikor meglátott felkiáltott:- Oh, Cospetto. Hát te is értesültél a rossz hírről. - azzal egymás nyakába borulva sírdogáltunk.
Rángató sírógörcsek közepette, felhivtam Jacobot,s biztos voltam benne, hogy eszméletlenül szomorú lesz. Nem vette fel. Daemon viszont igen.
-Lena hála istennek, hogy jelentkezel....
- Nem ezt fogod mondani mert..... - s itt megint elsirtam magam.
-Lena mi történt?? - hangjában kétségbeesést és aggódást véltem felfedezni.
- Jessica..... Itt van... Kórházban.... -próbáltam elmondani a sírás ellenére.
- Mi miatt - megváltozott a hangja.
- Elütötte egy autó...
- Azonnal ott vagyok! - s letette.
Odamentem Jessica anyukájához, mikor egy beteg közelített felénk. Hagytam utat neki, mire legnagyobb meglepetésemre odaállt kettőnk közé és megszólalt :
- Szia, hogy van Jessica? - kérdezte Jessica anyukájától.
Az orvos azt mondta csak pár sebet kellett bevarrni, még eszméletlen- sírva, válaszolt mire a fiú (mert fiú volt) átkarolta a vállát. Valószínűleg észrevette, hogy nézem mert felém fordult és kezét nyújtotta :
- Ó bocsáss meg, Andrew vagyok szia - tétován, de elfogadtam a kezét.
- Én meg Lena - néztem rá komoran, mosolytalanul. Képtelen voltam rávenni magam, még arra is, hogy köszönjek.
- Szép név - mondta és már vissza is fordult Jessica anyukájához.
- Kösz - motyogtam, aztán kimentem s leültem a lépcsőre. Egy perc se telt le mire Daemon közeledő alakját pillantottam meg. Odarohantam hozzá mire átölelt, s én telesírhattam neki, gyönyörű fekete bőrkabátját. Együtt mentünk be majd ő odament beszélni Jessica anyukájával. A beteg fiú - Andrew- odajött addig hozzám. Nem bírtam ki túl kíváncsi voltam így megkérdeztem tőle :
- Te miért vagy itt? - mikor kérdőn nézett rám, rájöttem, hogy talán nem a legjobban fogalmaztam. - Úgy értem, hogy milyen beteg vagy? - csak remélni tudtam, hogy nem vagyok tapintatlan.
- Rákos vagyok - jelentette ki. Én meg elcsodálkoztam. Hú szegény.
- Honnan ismered Jessicáékat?- felnevetett, de mielőtt válaszolhatott volna, kiszólt egy nővérke: - Rokonok bejöhetnek!