Négy napig vártam. Eddig bírtam. Elegem van. Kész . Mit képzel magáról? Nem szól hozzám, ha elmegy mellettem akkor is meglök. Egyébként meg, minden szünetben bent ül és Erikkel beszélget vagy alszik (?). Jah, és még mindig emós. Nem tudom mi baja van velem. Komolyan. Bocsánatot kérnék, ha tudnám, hogy miért kellene, de tudtommal nincs miért. Nade most dühös lettem. Léptem. Ma.
- Sziasztok- próbáltam kedveskedni, miközben itt ült Erikkel a padjánál - beszélhetnénk? - fordultam most Daemonhöz.
Ő mintha csak szívességet tenne rámnézett:
- Mondjad.
Figyelmen kívül hagyva a flegma stílust megszólaltam:
- Tulajdonképpen mi bajod van? - Nem válaszolt.
- Miért nem szólsz hozzám, és miért löksz meg mindig ha az utadba kerülök?- Nem válaszolt.
- Válaszolj.....mi. ...... kezdtem de valaki közbevágott:
- Hé Lena miért nem Jessicával ordítozol, zeng tőled a folyosó és amúgy is hagyd őt békén - megfordultam és megláttam Mae-t, a tizedikes emós lányt.
Csodálkozva fordultam felé. Miért szól bele? Most akkor mi van?
- Mae ebbe te ne szólj bele - szóltam rá.
- De igenis beleszólok - azzal megfogta a fiú karját és kivitte őt a teremből. Megszeppenve álltam a terem közepén. Aztán mindentől függetlenül kirohantam az osztályból. Senkire és semmire vissza nem nézve.
Délután a szobámban ültem, és zenét hallgattam, hogy többé kevésbé kizárjam a gondolataimat. Sikerült is míg kopogást nem hallottam az ajtóm felöl. Mondtam, hogy szabad , mikor Jacobot láttam meg a küszöbömön állva. Ma már másodszorra csodálkoztam el.
- Szia, miaz, hogy kerülsz te ide? - kérdeztem.
- Á, csak erre jártam és gondoltam benézek - ez kezdett gyanúsnak tűnni így rákérdeztem:
- Najó Jacob ne hazudj, Jessica küldött, hogy megnézd jól vagyok-e, nemigaz?
- De igen- vallotta be - na, ha ilyen okos vagy akkor válaszolj neki.
- Jól vagyok köszi mehetsz is szia - küldtem el ,,kedvesen".
- Na, miért vagy ilyen morcos?
- Semmiért, tényleg, jól vagyok- bizonygattam.
- Aha, akkor azért mentél ki a
teremből olyan gyorsan, mert jól vagy oké értem - gyanús volt nekem - akkor ehhez semmi köze annak, hogy halálosan belezúgtál egy emós srácba, aki ráadásul a másodunokatesóm, oké értem én.
Leesett az állam. Jacobnak rejtett képességei vannak nem is tudtam. Hm.
- Ezt te......- kerestem a megfelelő szót - honnan veszed?
- Honnan veszem, vagy inkább honnan tudom? - elgondolkodtam , aztán vállat vontam . Minek tagadjam előtte , mikor még saját magamnak sem valltam be.
- Ezt nem hiszem el! Azt hittem, hogy csak kamuzik! - kiáltott fel hirtelen.
-Mi? ?? - kontráztam.
- Hát az van édes Lenám hogy ez nagyszerű.
- Mármint mi?
- Hogy beleszerettél. Csak minél előbb tudasd vele is, mert úgy láttam , hogy az a Mae leányzó lecsapni készül rá.
- Tudassam vele? Hol élsz te? Még csak az hiányozna.
- Miért?
- Figyelj, tuti nem érez ugyanígy. - mondtam.
- Emiatt ne aggódj.
- Hogy? - értetlenkedtem.
- Majd meglátod, csak erre voltam kíváncsi, szia - ezzel kiment a szobámból.
Nem nagyon értettem mit akart ezzel mondani. Nem tartottam fontosnak.
Másnap nagyjából jó kedvűen mentem suliba.
- Lena! - ugrott elém egy Jennifer Aniston hasonmás. Először fel sem ismertem. Aztán felismertem, Diana-t.
- Hé emberek új iskola társunk van. - nevettem fel.
- Ha-ha, milyen, hogy tetszik?
- Elképesztő ez a szőke hajszín - dicsértem meg.
- Igen és....... - folytatta de én nem tudtam figyelni, mert a válla felett megláttam valamit, amitől totálisan kiakadtam.
Vajon, mit láttam? Figyelem ez itt a kérdezz-felelek. Mai játékosunk Lena Gray, a következő kérdés, hogy, mitől akadt ki ennyire mai játékosunk.
Én tudom a választ. Hát ti? Vajon ki jön felém Mae- vel az oldalán? Na most komolyan. Ha erre nem tudjátok a választ akkor, falba ütöm a fejem.
(Daemon)
Gratula erre is tudtátok a választ, mai nyereményetek egy kiakadt lány látványa. Ez van. Érjétek be ennyivel.
- Lena? Figyelsz te rám egyáltalán?- zökkentett ki a gondolatimból Diana.
- Mi? Persze.
- Tudod , hogy rosszul hazudsz?
- Jajj bocsi csak fáradt vagyok- blöfföltem újból, de ezt legalább elhitte, és mondván, hogy nem vagyok magamnál ( na persze ) elment.
Magamra maradtam, egyedül a hányingeremmel és a szédülésemmel. Ja és bocs. Mikor ,,nem vagyok magamnál" olyankor elcsépelt humorom van.
Aztán összetalálkozott a tekintetem Jacobéval. Szánakozóan nézett rám. Aztán megcsóválta a fejét. Mit várt, hogy most lépek? Nem is volt rá esélyem. Hiszen csak most láttam meg őket . Szerintem nem lenne jó ötlet most bevallani, hogy mit is érzek. Búsan bementem az osztályba.
Pff. Tudjátok ebbe mi a legrosszabb? Undorítóan összeillenek. Ez is emós, az is emós hol itt a gond? Hát én.
Jessicához odamentem és leültem a helyemre. Aztán elkezdődött egy hosszú, fárasztó nap. Megint.
Hazafelé azon morfondíroztam, hogy Jessica miért ilyen szerencsés, amikor megszólalt a mobilja.
- Hallo - vette fel - aha. .....oké - itt szünetet tartott aztán folytatta - miért? Rendben legyen - sóhajtott, letette, majd rámnézett.
- Vedd fel, és ne kérdezz semmit. - értetlenül néztem vissza. Néhány pillanaton belül csörgött az én mobilom.
Ismeretlen számot írt ki, de felvettem:
- Hallo
- Hallo - szólt bele egy eltorzított női hang.
- Ki beszél? - kérdeztem.
- Ki beszél? - utánzott. Aztán a következő három kérdésemet, majd felháborodásomat is utánozta. Kezdett felidegesíteni, majd letettem.
Érdeklődve néztem a barátnőmre.
- Ez meg mi vagy ki volt?
- Nem tudom- jött az egyszerű válasz.
- Dehát tudod, hiszen tudtad, azt is , hogy csörögni fog a mobilom.
- Jajj hagyjál már Lena, hiszen honnan tudtam volna?
- Ne idegesítsél, engem, hiszen...á, mindegy - legyintettem.
Megint csörgött a mobilom ugyanazt írta ki. Ezúttal Jessica felnevetett.
- Ki vagy és mit akarsz? - támadtam le a telefonálót.
A vonal végén nevetés hallatszott. Aztán egy tisztán érthető hang megszólal:
- FBI ügynök vagyok és letartóztatlak. - hallottam benne az ismerős hangot.
- Jacob? - csodálkoztam.
- Nem, FBI ügynök vagyok.
- Na ne szórakozz velem, miért vicceltél meg?
- Én ugyan nem - szabadkozott.
- Ne hülyüljél már tudom, hogy te voltál.
- Miért hiszi ezt mindenki?
- Mármint mit? - összezavarodtam.
- Hát, hogy én telefonálok oda mindenkihez és utánozom az illetőt.
- Miért nem te voltál? Akkor ki volt? - nevetés a vonal túlsó felén.
- Tudtam, hogy te voltál. - kiáltottam fel. Jessica megugrott mellettem. Szinte már elfelejtettem, hogy ott van.
Aztán eszembe jutott valami.
- De hiszen te nem lehettél, én egy női hangot hallottam. Ki volt vajon? - tűnődtem.
- Nyugalom mi voltunk csak hangfelvételről játszottuk vissza a részeket. Egy hangátalakitó alkalmazással tudtuk utánozni a szavaidat. - mondta természetességgel, viszont nem kerülhette el a figyelmemet, hogy többes számban beszélt.
- Kivel? - kérdeztem.
- Tessék?- értetlenkedett most ő.
- Azt mondtad mi. Ki volt még benne?
- Mi a frász van ? Te most kihallgatsz ? Azt hittem én vagyok az FBI ügynök.
- Ne tereld a témát- szóltam rá. Mellettem Jessica némán megkérdezte, hogy mi a gond. Én meg némán üzentem neki, hogy semmi. Igen mi már csak ilyenek vagyunk. Szavak nélkül is megértjük egymást.
- Nem terelem.
- Jacob!
- De. .....- közbevágtam - Jacob!
- Jó de ne akadj ki! Daemon is itt van.
- Ketten szórakoztatok velem?- háborodtam fel. Viszont igazából ezt a helyzetet én inkább tartottam már nevetségesnek, mint rossznak.- De ki volt az a női hang?
- Anyám - közölte nemes egyszerűséggel.- Daemon azt mondja most már tegyem le, mert megjött Mae és zavarni sem akarlak......
- Mae? - döbbentem le. Csalódtam.
- Jah miért ? - érdeklődött.
- Semmi - szomorkodtam. Felröhögött.
- Imádlak szivatni
- Nemár, nincs is ott senki igaz?
- Jah- nevetett.
Letettem. Mint szokás szerint most is kibeszéltünk mindent a témával kapcsolatban, így elég későn értem haza, aminek én örültem, mert elmaradt a szokásos ,, mit akarsz a jövőddel kezdeni Lena" téma, viszont a szüleim nem annyira. Leszúrtak rendesen, mert elkéstem.
Hetek teltek el így ilyen szokásosan. Kelés, anyuék faggatása a továbbtanulásról, suliban Daemon és Mae látványa (brr ) , végsősoron pedig az érzelmeim kordában tartása. Ma hétfő reggel egy kocsiban ültem útban a suli fele. Kocsiban, igen. Pontosabban Jessicáék kocsijában. A két anya, és mi. Ahogy tapasztalom Jessica sem ússza meg a mi leszel ha nagy leszel témát. Szegény.
- Kislányom lassan el kéne dönteni, hogy mit szertnél kezdeni az életeddel - szólalt meg Jessica anyukája.
- Jajj anya hagyjál már békén ezzel, légyszi mindjárt végzős leszek és. .....
- ....és el kéne döntened egy-két dolgot - fejezte be helyette az anyukája.
- Ne aggódj - nyugtatta anyám Jessica anyukáját - Lenának is ezt hajtogatom de oda se figyel.
Jessicával összenéztünk és forgattuk a szemünket. Erre nem lehetett mit mondani. Az osztályba lépve észrevettem valami érdekeset.
Üres volt. Komolyan, sehol senki, még egy tanár sem volt bent. Jessicával döbbenten meredtünk az üres teremre .
- Mi történt itt? - kérdeztem.
- Nekem miért nem szólt senki, hogy nincs suli? Felhívom Jacobot megkérdezem hogy tudja <>e mi folyik itt. - füléhez emelte a telefonját aztán csönd lett . nem veszi fel. -Felelte Jessica kisvártatva.
- Menjünk haza - vetette fel az ötletet.
- Remek.- útközben elgondolkoztam .-de anyu nem tudja, hogy megyek és dolgozik. - akkor gyere hozzánk - ajánlotta fel.
- Esetleg. .....- kezdte, de utána nem folytatta.
- Miaz ?
- Semmi - felelte.
- Na mondd már! - kiáltottam rá.
- Oké oké, - kezdte - tudom, hogy nem fogsz belemenni de hamár úgyis a szomszédod Daemon akkor átmehetnél, hozzájuk és megkérdezhetnéd tőle. ......
- Igazad van Jessica - felragyogott a szeme. Ha! - Nem fogok belemenni - erre lehajtotta a fejét .
- Nem értem miért vagy ilyen ellenséges vele - rázta a fejét.
Veszekedtünk még pár sort, aztán megbeszéltük, hogy benézek hozzá amire én azt mondtam, hogy jó majd délután.
- Ne délután most- utasított erre furcsán nézhettem rá , mert zavartan folytatta - mert mielőbb szeretném tudni, hogy miért nincs suli.
- Hirtelen mennyire sziveden viseled az iskolánk sorsát.- vigyorogtam.
( fél óra múlva ...)
- Szia Lena mi a helyzet Daemonhöz jöttél? - kérdezte Suzannah mikor ajtót nyitott .
- Igazából azt szerettem volna kérdezni, hogy ma miért nem volt tanítás, mert ma nem volt bent senki. - meséltem.
- Senki ? Ez érdekes - csodálkozott- igen nekem Daemon említette, hogy nem lesz tanítás...
- De hogyhogy nem volt, mi a barátnőmmel bementünk és a terembe ugyan nem volt senki , de ott voltunk mivel nekünk senki sem szólt, hogy nem lesz.. ....- vágtam közbe. Aztán elállt nekem is a szavam. Ugyanis az ajtóhoz jött az emlegetett szamár. Rám, majd az anyukájára nézett. Azután megszólalt:
- Ez mit keres itt - mutatott rám. Megdermedtem . Az a stílus, amit képviselt akkor ott nagyon nem tetszett.
- Több tiszteletet a barátod iránt! - ripakodott rá az anyja.
- Ő nem a barátom - közölte .
- Szuper te sem vagy az enyém - szólaltam meg mikor már jött ki hang a torkomon. Száraznak éreztem a számat, túlságosan is. - azért jöttem, hogy megkérdezzem az anyukádat miért nem volt ma semelyik osztálytársunk suliban- feleltem, azt hiszem ésszerûen. Legalábbis én ezt gondoltam.
Daemon felnevetett.
- És ezért anyukámat kérdezed meg? - csodálkozott. - Miért nem engem? Végülis én vagyok az osztálytársad nem?
- De, de ő nyitott ajtót.
- Figyeljetek csak ne itt kint fagyoskodjatok folytassátok bent a vitát - szólalt meg Suzannah. Mi Daemonnel miután bementünk a konyhába Suzannah felment a szobájába, megcsörrent a mobilom . Anya volt az.
Azért hívott mert megkérdezze, hogy hol vagyok, és mikor közöltem vele a helyzetet akkor ő azt mondta , hogy sajnálja de vihar miatt későn ér haza. Én megijedtem mert reggel elfelejtettem magammal vinni a kulcsom , és kétségbeestem, hogy akkor, hogy fogok hazamenni. Erre az a ,,nagyszerű" ötlete támadt, hogy aludjak itt biztosan van egy vendégszobájuk Headlyéknek, mikor pedig vitatkozni próbáltam zsúfoltságra és sok munkára hivatkozva elköszönt és letette.
- Ez mind a te hibád- bűntettem Daemont.
- Mármint mi? Miaz félsz itt aludni- csipkelődött.
- Nem de az kizárt, hogy itt maradjak.
- Oké de ha meggondolnád, akkor a mellettem levő szoba.. ...- jött ki sminktelenül a fürdőszobából.
- Miaz mostmár nem zavarok? - grimaszoltam. Közben pedig próbáltam nem belenézni a kék szemébe.
- Sose mondtam, hogy zavarsz - lépett közelebb, megtörölve a haját.
- Szuper akkor is elmegyek.
- Igen? Esetleg megtudhatnám, hogy hová? Ha jól hallottam haza nem mehetsz.
- Majd megyek Jessicáékhoz- morogtam.- úgyis oda tartottam a suliból mielött ide jöttem volna, ott majd szívesen látnak és ...- megint elállt a szavam, mert a nemcsak hogy egészen közel volt hozzám ráadásul a mutatóujját a számra tette. Aztán közelebb jött és megcsókolt. Nem tagadom jó érzés volt. De helyesen kellett döntenem így ellöktem magamtól és zihálva megszólaltam:
- Most mennem kell - azzal kiszaladtam az ajtón, sőt talán ki az egész világból. Mindeközben természetesen észveszejtően boldog voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése