26. Rész - Ágynak dőlve és a többi...

Sziasztok meghoztam a kövi részt. 
Sajnálattal közlöm, hogy hétfőtől... Avagy keddtől nem leszek három hétig :((((, mivel nem lesz netem.
Szeptember 12.-én térek csak vissza szóval 12-13.-án kint lesz az új rész. 
Nemsokára itt a vége ennek a történetnek is, de még vár sok meglepetés :-) 
Szívem szakad meg de próbálom kibírni. Csak három hét! :'(
Mindenkinek kellemes illetve kibírható sulikezdést kívánok :-) 

By. : Tyna ~

Hideg levegőt éreztem a testemen. Tompa hangok hallatszottak a távolból. A torkom fájt és nem éreztem a végtagjaim. A szememet próbáltam kinyitni, de hirtelen elnehezült a szemhéjam. Nem értettem az egészet. Biztos voltam benne, hogy fázom.
Biztos, hogy csak egy álom, gondoltam, azonban végtelenül kimerültnek éreztem magam.
Kezek fogtak, valami vagy valaki vitt. Hm... Milyen fura álom.
Fájt a fejem, eszméltem rá. A világ még csukott szemmel is forgott.
Aztán magával rántott a sötétség.

***

- Mikor ébred fel? - hallottam egy hangot.
- Azt nem lehet biztosan tudni. Kemény ütés érte a fejét, lehet, hogy egy kis ideig memóriazavarban szenvedhet, de nem kell aggódni vissza fognak térni az emlékei. - szólt egy másik hang.
- Jajj istenem, kicsim. - síró hang volt. Jajj ne! Miattam aztán ne sírjon senki. Kérlek!
De bármennyire is erőlködtem, hogy kinyissam a szemem nem ment.
Egy kéz érintette meg a karom, aztán az arcom.
- Lena!!! - kiáltotta valaki - Ébredj fel! Feltudsz ébredni! Gyerünk. - Az utolsó szónál elcsuklott a hangja. - Kérlek - zokogta.
Egy test nehezedett rám. Átölel, gondoltam.
Szerettem volna felébredni. Nem tudtam visszaidézni, hogy mit történt velem, de attól még nem adhattam fel. Tudtam, hogy ez nem a halál.
Bár eléggé kétségbeejtő, hogy nem tudom kinyitni a szemem.
Oké, akkor emlékezzünk.
Lena Gray vagyok.
17 éves.
Kedvenc színem a piros.
A  legjobb barátom... A... Legjobb.... Ööö...
Ebben a pillanatban kipattant a szemem és szélsebesen felültem, amitől a mellettem levő gépek örült sípolásba kezdtek.
- Kisasszony jól van? - kérdezte egy nővér. Nővér!! Kórházban voltam!
- Hát ööö...
- Emlékszik a történtekre? - kérdezte. Bólintottam, amitől várakozva rámnézett.
- Hát... Najo talán még se. Mi történt?
- Mi a neve?
- Lena Gray, de mi...
- Jolvan, most pihenjen - döntött hátra az ágyra. Lenéztem a ruhámra. Kórházi hálóing volt rajtam. Grimaszoltam. A fejemhez kaptam, mert az elkezdett fájni.
- MI TÖRTÉNT??? - kiabáltam. Egy orvos szaladt be.
- Kérem nyugodjon le Ms. Gray.
- Lena! - mondtam.
- Lena. A vizsgálatok alapján, megsérült a feje. Nehéz tárgy tehette, mint például egy szörfdeszka.. - rámnézett, reakciót várva. Semmi. Nem rémlik.
- Egy vízből mentette ki egy fiatalember, ájultan.
- Elájult a pasi? - szóltam cinikusan. Az orvos nemvette fel.
- Nem. Ön volt ájult állapotban. Szörfözik?
- Nem tudok róla.
- Nos, hát nemrégiben megpróbálkozott vele.
- Jó tudni.
- Mit érez? - tudakolta az orvos nyilván az állapotom felől érdeklődve.
- Fáj a fejem, fáj a fejem, fáj a fejem, ja és igen! - itt az orvos reménykedve felnézett- Fáj a fejem! - sajnos szegényben minden reményt elfoszlattam.
Az orvos fejcsóválva válaszolt.
- Lena ez nem vicces, csak hogy tudja.
- Értem. Doktorúr!
- Hm? - kérdezte.
- Van még egy tünetem.
- Mi lenne az?
- Fáj a fejem.

***

"Migrén gyanúja lépett fel, ezért megemelem a gyógyszeradagot"

Na igen. Visszatértem. Teljes valómba. Vagy talán mégse...
Egy lány robogott be az ajtón, érezni lehetett a szelet.
- Lena!!! - az ágyamhoz lépett és bizonytalanul átölelt. Szőke rövid haja volt és gigázi nagy szempillái. Őrülten vékony volt.
- Khm.. Bögygrrr.... - ezt tudtam csak kinyögni, mert nagyon szorított. Elhajolt.
- Jajj bocsánat nem akartam, csak... Annyira örülök, hogy magadhoz tértél.  - Én is örülök, hogy eljöttél... Izé.... - zavartan ránéztem, amitől tágra nyílt a pupillája. Addigra bejött egy srác, az anyukám és egy másik srác.
Rémlett valami, de nem tudtam volna megmondani a nevüket.
- Jessica! Lena, Jessica vagyok! - kiáltotta rémülten a lány. Megfagyott a levegő. Erre senki sem számított. Görcsbe szorult a gyomrom.
- Orvost!! - ordította az egyik srác. Magas volt és szőke hajú. Rémlett valami.
- Hát persze!! Jessica! - próbáltam oldani a feszültséget, de mindenki dermedten állt.
- Anya!! Rád emlékszem! - mondtam megkönnyebbülve. Ő sírva csoszogott el a ágyamig.
- O, istenem kicsim.
- Rám emlékszel? - lépett oda a szőke hajú srác. Mondjuk mindkettő az volt.
- Sajnálom - hunytam le a szemem, miközben megráztam a fejem. Addigra a doktor berobogott.
- Lena! Nézzen rám. - követelte. Ránéztem.
- Miaz?
- Ugye engem nem felejtett el.
- Hát tekintve, hogy fehér köpenyben van és berobogott ide a doktorúr megszólításra... Hm és percekkel ezelőtt találkoztunk...
- Amikor megpróbált hülyének nézni... - szúrta közbe.
-... Nem könnyű magát elfelejteni.
- Ennek örülök. Lena most nagyon figyeljen. Ez az emlékezetkiesés, hogy nem emlékszik a történtekre és ismerőseire, ez csak átmeneti. Valószínűleg holnapra visszatér az összes emléke és a feje is szépen gyógyul. Ehhez azonban szükséges a sok-sok pihenés! Szóval most kérem távozzanak! - az utolsó mondatot az újdonsült vendégeimhez intézte.
A lány szemlesütve szomorúan botorkált ki a helységből, csakugyan, mint a többiek.


 Reggel, mikor kinyitottam a szemem egy fiú ült az ágyam mellett és aludt. Annyira megijedtem tőle, hogy megfordultam és leestem az ágyról. Hangos puffanással értem földet, amire vendégem felriadt. Utálom a kórházakat.
- Miért nem lepődöm meg!? - nevetett fel a fiú. Odajött hozzám és a kezét nyújtotta. Engedtem, hogy segítsen felállni.
- És én miért nem lepődöm meg, hogy pont a közeledben történik ilyesmi? - szóltam vissza.
- Emlékszel rám? Amúgy jól vagy?
- Igen jól vagyok köszi. Amúgy igen emlékszem rád. Már hogyne emlékeznék? Andrew! - abban a pillanatban, hogy ezt kimondtam átölelt szorosan. Nagyon meglepődtem. Viszonoztam az ölelést és hozzábújtam, beszippantva csodás illatát.
- Örülök, hogy rendben vagy - súgta a fülembe. Beleborzongtam. Eltolt magától, körülbelül két centire voltunk egymástól. Egymás szemébe néztünk. Elakadt a lélegzetem is.
- Khm! Lena! - megfordulva Jessicát pillantottam meg. Dagadt, kisírt szemmel nézett rám. Bátyjára meg szemrehányóan.
- Jessica! - rohantunk egymáshoz és szorosan zokogva megöleltük egymást.
- Annyira hiányoztál! Te lustaság! Csak te vagy képes öt napig aludni.
- Hogy mi? - hitetlenkedtem. Én azt hittem két napja vagyok bent.
- Bizony. Ezek a görények annyira begyógyszereztek, hogy visszatérjen az emlékezeted, hogy öt napig beájultál- tájékoztatott Andrew.
- Elméletileg holnap hazaengednek - kísért az ágyhoz barátnőm.

A délutánt azzal töltöttem, hogy vagy pihentem vagy látogatóim voltak. Anya, apa, Daemon...
- Annyira sajnálom, hogy elrontottam a nyaralásotokat! - szabadkoztam neki.
- Semmi gond. Egy nappal több vagy kevesebb mit számít. Te fontosabb vagy - felelte Daemon.
- Magyarország tényleg olyan szép, mint amilyennek leírtad és amilyennek mondják?
- Oh! Még annál is szebb. Csupán egy nap volt rossz időnk de imádtam. A Balaton nagyon jó hőmérsékletű volt.
- Ennek örülök. És sajnálom.
- De mondom, hogy ne sajnáld! Hogy érzed magad? Hallom holnap kiengednek. - mondta.
- Igen holnap már hazaengednek. Hazamehetek. Végre!
- Lena ezért nem kell szörfözni! - oktatott. Fejbe csaptam egy párnával.
- Hagyjál békén - nevettem. Hihetetlen, hogy mindig felvidított.
- Jolvan Jolvan! Módosítok. Ezért nem kell próbálkozni azzal, ami nem megy! - erre válaszul kapott még egy fejbecsapást.
- Gonosz vagy.
- Nem is.
- De igen.
- De nem.
- Mondom, hogy igen.
- Mindig a tiéd az utolsó szó?
- Szeretem ha igen.
- Le kéne szoknod a rossz szokásaidról -  mondta.
- Miféle rossz szokásaimról? Nincsenek is rossz szokásaim.
- Az öntelt!
- Nem vagyok öntelt - háborodtam fel.
- Mindenre van válaszod? - nevetett fel.
- Igen. A szavak kifogyhatatlanok.
- Nem igaz.
- Miért ne lenne igaz? - tettem keresztbe a kezem.
- Egyszer biztos elfogynak a szavak.
- Nem igaz. A számok is végtelenek. Ez biztos. Ne sodrodj a bizonytalan felé.
- Okos vagy.
- Köszi. - fejeztem be.
- Dilibogyó. - tette hozzá.
- Hé! - szünet. Aztán elnevettük magunkat.
Addig nevettünk, amig be nem jött egy nővér megnézni, hogy nincs e bajom. Megnyugtattuk, hogy kezdek gyógyulni.
Másnap hazaengedtek. Anya nagyon aggódott, hogy mi lesz, ellenben apával.
- Lena kemény. Bírja ő! - majd rámnézett és kacsintott.
Nagyon aggódtam az állatmenhely miatt, hiszen így nem tudtam rögtön kezdeni a megbeszélt időben.
Felhívtam őket, mire egy férfi vette fel a telefont és tájékoztatott, hogy Melinda - aki becserkészett a melóra - beteg. Influenzás. Hurrá.
Mondtam, hogy jobbulást neki és érdeklődni szeretnék, hogy mi lett a munkámmal, amit tegnap kezdtem volna, de nem tudtam bemenni, mert kórházban voltam.
Közölte a férfi, hogy semmi baj, majd ha teljesen egészségesnek érzem magam jelentkezzek. Megköszöntem a kedvességét és elköszöntem.
A következő pillanatban csengettek. Jessica!
Eszembe jutott, hogy megtréfálom, így - mivel Jessica mindig megijed tőle - elővettem apu trombitáját, amikor újra csengettek.
Magamban felnevettem, úgy rohantam a lépcsőn.
Közben véletlenül megbotlottam és előre estem magammal rántva a trombitát.
Abbamaradt a csengetés.
Hurrá! Ennél jobban nem is lehettem volna hangosabb.
De a cél érdekében kizártam az ajtót, majd kinyitva azt minden lélegzetemet beleadva belefújtam a trombitába.
Azonnal vérvörös lett az arcom, amikor megláttam Andrew kikerekedett szemét. Aztán elröhögte magát, én meg az arcába csaptam az ajtót, mielőtt beröhögte volna magát a lakásba.
Ennél megalázóbb dolog még sosem történt velem!
Pillanatokkal később rájöttem, hogy nem hagyhatom szegény Andrew - t odakint ácsorogni, így lesütött, dühös szemmel újra ajtót nyitottam.
Vidám fejjel nézett rám.
- Mindenkit így köszöntesz, aki átjön hozzátok? - nevetett fel.
- Képzeld nem - ránéztem komor arccal, de nem bírtam tovább, egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés.
- Megtiszteltetésnek veszem akkor, hogy engem igen.
- Miért jöttél? - kérdeztem.
- Megnézni egyben vagy e - vigyorgott.
- Nem vagy vicces -  mondtam elfojtott nevetéssel.
- Aha, azért nevetsz mindjárt.
- Csak ráng a szám. Orvosok mondták, hogy lehetnek tünetei a gyógyszereknek - mondtam fapofával a szemébe nézve.
- Ez most gyenge volt Lena - torkollt le.
- Nem baj - vigyorogtam. - Na láthatod, hogy egyben vagyok, szóval akár el is mehetsz.
- Akár - felelte -, de akár maradhatok is - belépett a helységbe és leült a kanapéra. Felvontam a szemöldököm.
- Ki mondta, hogy maradhatsz?
- Én - mondta szórakozottan.
- Ez az én házam és...
- A szüleidé - vágott szavamba.
- Tökmindegy - legyintettem. - Mi van ha én nem akarom, hogy itt legyél?
Andrew nem felelt, csak feltápászkodott és másodpercek alatt már előttem is állt.
Olyan közel jött, hogy önkéntelenül is tettem hátrafele egy lépést. A derekam az ajtóhoz ért. Nem volt menekvés.
Andrew is lépett egyet. Csakhogy felém, nem pedig hátra.
A gondolataim összezavarodtak. Megakartam szólalni. Megakartam mondani, hogy menjen el de nem tudtam még lélegezni sem.
Andrew szája széle mosolyra húzódott.
- Na mi az? - kérdezte. Szemét! Megnyaltam az ajkam, aztán krákogtam egyet és megszólaltam.
- Mi lenne? - szinte suttogtam.
- A belépőkártyám.
Értetlenül összeráncoltam a homlokom.
- Hogy?
- Nem akarsz elküldeni... Mást viszont akarsz... - erre a mondatra elvörösödtem. Tudtam mit akar mondani de megelőztem.
- Tényleg nem akarlak elküldeni.
- Akkor mit szeretnél? - jött közelebb kihívóan. Nem tudtam kimondani.
Felsóhajtottam. Erőlködtem, hogy tekintetem maradjon a szemén és még véletlenül se tévedjen...máshová.
- Én tudom mit szeretnék.. - suttogta egészen halkan. Szívem immár dübörgött, talán ő is hallotta. Kezét végigsimította a fülem mögött egészen a nyakamig, majd tovább vándorolt a vállamra és megállt.
Lehunytam kicsit a szemem de már ki is nyitottam, mert kezét az arcomra tette.
Óvatosan megfogtam a karját az én kezemmel - nem is máséval.. - és felnéztem rá, amikor leengedte a kezét maga mellé.
Utána sóhajtott egyet, lehajolt, majd megcsókolt.

25. Rész - Csak nyugisan!

Sziasztok! Sajnálom a késésért, igazából már egy nappal a legutóbbi rész után megírtam a részt csak a netem akkor döntött úgy, hogy lelassul, így idegeskedtem, hogy nem töltötte be az oldalt. 
De ne aggódjatok már vagyok. A következő rész is félig kész van, csak mire hazaérek megint nem lesz net, így azzal is késni fogok kicsit ne haragudjatok :'(
De amint tudom hozom a következőt is. 
Jó olvasást! Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után! 

Köszi <3 Tyna~











- Te tényleg megpofoztad? - hitetlenkedett barátnőm.
- Aha.
- Sikerült véglegesen meggyűlöltetned magad velük - toldotta meg Andrew.
- Kit érdekel? - mondta Jessica. - Legalább megkapta a magáét.
- Hát tény, hogy nem hagyja magát a Lina. - nevetett fel Andrew. Nem igaz, hogy nem tudja megtanulni a nevem..., sóhajtottam egyet.
- Ő kötözködött - vágtam vissza.
Jessica levette a jeget a hátamról. Azóta pólóra és farmerre váltottam, barátnőm ruhatárából gazdálkodva.
Persze neki volt annyi esze, hogy pólón keresztül jegelt. Már kevésbé fájt, azonban a hideg marta a bőröm.
Már kissé lenyugodtam, mikor Jessica megszólalt.
- De legalább mindjárt itt a nyár - csapta össze a kezét.
Bizony. Mindjárt kezdődik a hatvan napos őrület.


A videótéka bezárt. Anyuval otthon ültünk és ő próbált nekem valami nyári munkát találni.
- Anya? Tényleg nem muszáj dolgoznom - vigyorogtam. Anya megsemmisítő pillantást vetett rám.
- Márpedig muszáj. Igazán örültem, amikor megkaptad azt az állást a videókölcsönzőbe - nézett rám.
- Igen, te örültél.
- Szívesen dolgoztál ott, ne tagadd! - Elgondolkodva ablak felé fordította tekintetét. - Mit szólnál ha az egyik nyári nyaralónknál besegítenél apádnak? -  vetette fel, a már nem először elhangzott ajánlatot. Apa taxisofőr. Ne tévedjetek el, nem taxiznák, hanem egy irodában poshadnák helyette papírokat darálva. Semmi kedvem a nyarat négy fal között tölteni.
- Anya kérlek! - könyörögtem. - Már elmondtam, hogy nem fogok papírokat darálni. Ha ennyire megakarsz tőlem szabadulni csak szólj és átcuccolok Jessicáékhoz!
- Jajj ne hülyéskedj már! Nem akarsz egy kis zsebpénzt? - kérdezte.
- Van zsebpénzem ígyis elég, hidd el.


Az úgynevezett "hatvan napos őrület" kezdetén éppen az utcán tartottam hazafele. Mindenki örült, hogy vége van az iskolának és lazulhat most sokáig. Én is örültem viszonylag. Jessica úgyis majd talál valami bulihelyet nekünk. Anyám nem örül ennek, apám meg igyekszik kimaradni a veszekedéseinkből - apák!
Az utca furcsán nyugis volt. Az ember azt hinné, hogy a nyár kezdetén mindenki őrült tempóban szervezkedik akár nyaralás végett akár más miatt. Anya idén nem tudott szerezni semmilyen helyet sajnos. Apa már intézkedik elvileg, hogy keressen valami jó nyaralót de én kételkedek, hogy bármit sikerül összehoznia.
Az időjárás alkalmazkodott az évszakhoz, így a tavaszi meleg helyett jött a nyári napsülés..hurrá!
Jessica állandóan elakar menni strandra és én örömmel osztanám az ötletét, ha letenne arról a makacs szándékáról a bátyja társaságát nem hanyagolhatja.
Tessék! Itt a nyár pörög mindenki, de ez a utca üres. Néhány kutyát sétáltató emberke lődörög a környéken de ennyi. Idősebbek és fiatalobbak egyaránt sétáltatják házikedvenceiket... Nem is tudtam, hogy a körülbelül velem egyidősöknek van ennyi idejük főképp nyáron...
Továbbmentem figyelve az előttem összegereblyézett levélkupacra.
Egyszercsak egy harmincas nő rohan hozzám, húzza a kis spánielgyanús kutyája.
Oldalra fordítom a fejem s tágra nyílt szemekkel veszem észre, hogy rossz utcába fordultam be. Már fordulnék vissza, amikor a nő megáll előttem. Érdeklődve nézek rá.
- Segithetek? - kérdem kedvesen.
- Remélem - sóhajt a nő. Fekete top van rajta és egy szürke térdnadrág. Napszemüveg a feje tetején és mosolyogva folytatja. -  Nincs kedved pénzt keresni?
Már automatikusan megráznám a fejem, mikor folytatja.
- Kutyasétáltatás - mutatja az igazolványát. - Hetente háromszor kéne jönnöd, nem nagy feladat, csak kiviszel egy állatot megsétáltatod, aztán visszaviszed a helyére. Kérlek! - Esedezik. - Egy hónapig és ötvenezerrel a kezedben távoznál.
- Ötvenezerrel? - hitetlenkedek. Ilyen nincs...
- Pontosan. Ha most bejössz velem abba a sárga épületbe - mutatott a háta mögé - a részleteket megbeszélnénk.-fejezte be. A lábánál a kutya ugatni kezdett.
- Oh, majd elfelejtettem! - kiáltott a nő - Ő itt Suzy. - mutatta be a kis vakarcsot.- Én pedig Melinda vagyok, de szólíts csak Melnek.
Lehajoltam Suzyhoz és megsimogattam. Válaszul a kezemhez bújt.
- Ezek menhelyi kutyák igaz? - kérdeztem immár az épületben. Pontosabban a menhelyen.
Szívszorító volt látni, hogy mennyi kutya van itt. Magára hagyva. A menhelyre bízva.
Melinda vagyis Mel, biztosított róla, hogy tökéletes ellátásban részesül mindahány.
Új munkahely egy hónapig a vadiúj és kedves főnökömmel. Anyu kifog ugrani a bőréből örömében.

- Lena ez annyira jó - ugrált örömében Jessica. Igazam lett, anyu is majd kibújt a bőréből, de barátnőm is osztozott ebben az örömben. -  Bárcsak én is aranyos kiskutyákat sétáltathatnék, ahelyett a hülye pultos meló helyett.
- Ennyire rossz? - nevettem.
- Nem is tudod mennyire. Múltkor bejött egy tök macsó olasz csávó és a haverja. Leültek és durva akcentussal kértek egy-egy sört. Aztán az olasz elkezdi mondani az anyanyelvén a haverjának, hogy milyen kis döngetni való bige vagyok, szívesen befektetne a pincérkedésembe, ha érted -  elszántan bólogattam, várva a folytatást.
- Aztán letettem eléjük a sörét, rá az olasz kezére csapva, amitől megijedt és felnézett azzal a ,, mégis mit képzelek magamról, hogy így bánok egy vendéggel " nézéssel. Eléhajoltam, amivel felkeltettem rögtön az érdeklődését, s olaszul visszaválaszoltam, hogy ő ugyan nem fog semmibe befektetni, mert egyrészt foglalt vagyok, másrészt úgy kipenderíteném onnan, hogy a lába sem érné a földet. - fejezte be.
- Erre mit lépett? - kérdeztem kíváncsian. Jessica bizony tüzes.
- Hát eltátotta a száját és onnantól szúrós szemmel nézett egyfolytában.
Na most vagy azon lepődött meg, hogy tudok olaszul, vagy tényleg ráijesztettem.
- Hát Jessica nem csalódtam. Büszke vagyok rád. Nem kell téged felteni.
- Azért téged sem. - nevetett.
Ezek után eldöntöttük, hogy elmegyünk egy kajáldába, bekapni valamit. A legközelebbi gyorséttermet választottuk.
Barátnőm habozott a kínálatok sorát látva. Marhapörkölt, csülök krumplival...
Ezek után megegyeztünk a közeli McDonald's-ban.
Én kértem a szokásos sajtburgert, karamellás mcfreeze-szel és kólával. Jessica hamburgert kért szintén kólával.
- Egyszer meg kéne kóstolnod a McFreeze-t. - mondtam. Elkezdtem felfalni a sajtburgerem.
- O-ó! - kerekedett el Jessica szeme. Átnézett a vállam fölött. Összevont szemöldökkel meredtem rá. Aztán hátranéztem.
Rob, Jack, Andrew és az édes kis Cassie lépett be a helységbe.
- Nemár. - sütöttem le a szemem. - Most akkor tényleg visszalépett?
- Nagyon úgytűnik - vonta le a következtetést Jessica. - Amúgy komolyra fordítva a szót, igen. Jövőhéten versenyezni is fognak.
- Jövőhéten? - csodálkoztam. - Hiszen Andrew csak most csatlakozott. Mi van, ha valami baj történik vele?
- Igen ebben a témában volt egy-két vitánk a kedves konok bátyussal. De hát tulajdonképpen ez a szenvedélye. - mondta.
Tudtam, hogy az embert az álmától nem lehet elriasztani, eltántorítani, de Andrew késleltethette mondjuk még egy kicsit ezt.
Andrew és a Cloud - club. Milyen durva egy mondatba rakni.
- Cassie-t rendesen kiboríthattad. Amint észrevett, azóta nézeget errefelé gyilkos pillantásaival. Hátad mögötti harmadik asztal. - tájékoztatott Jessica. Igaza volt. Hátrafordultam és észrevettem kicsivel arrébb, hogy a kis vörös tényleg engem vizslat. Észrevett. Francba. Már nyugodtan kajálni sem szabad?
- Jessica? - fordultam kétségbeesetten felé.
- Hm?
- Pisilnem kell!
- Ja hát ezzel a papírral kitudsz menni - adta oda a blokkot. A fejemmel a hátam mögé böktem, hátha veszi az adást. Ugyanis a wc-hez el kellett mennem a Cloud-rémek mellett.
- Ó! - sóhajtott Jessica, amint megértette. - Ne félj biztos nem fognak lekaszabolni.
- Ja persze, kösz - azzal fogtam a blokkot és egy mély lélegzet kíséretében elindultam a mosdó felé.
Ahogy közeledtem az asztal felé Cassie és Rob érdeklődve néztek rám, mintha oda tartanék. Elfordítottam a fejem és megcéloztam a mosdó ajtaját. Valóságos turbó üzemmódba kapcsolva léptem be az ajtaján és csuktam magamra. Odabent kifújtam a levegőt.
Kifelé menet megfordult a fejemben, hogy inkább teszek egy kört és úgy közelítem meg az asztalunkat, de amint balra fordultam egy pincér elsietett előttem és csiga tempóban folytatta útját. Mióta vannak egy mekiben pincérek?
Amint ezen töprengtem sikeresen nem vettem észre az újabb kiszolgáló emberkét, így sikeresen össze ütköztünk. Persze ő rögtön elejtette a kezében hordozott tálcát, ami baromi nagy robajt csapott. Az egész helység egy emberként fordult felém.
De kínos!
 Hirtelen minden csendes lett, kivéve a helyenként elejtett nevetéseket.
Sűrű bocsánatkérések közepette segítettem összeszedni a tálcát és a maradványokat, mire a pincér megelégelte, hogy már ígyis sok mindent tettem - rosszul, jegyzem meg - így utamra bocsátott.
Szemlesütve haladtam el Andrew-ék asztala mellett és idegesen leültem a helyemre.
- Lena! - köszöntött Jessica. -  Miért nem lepődöm meg - nevetett, aminek hatására belőlem is kibukott a nevetés.
- Ez kész. Hivatalosan is közveszélyessé nyilvánítalak! - rázta meg a kezem. Szinte már fájt a hasam a nevetéstől.
- Azért köszönhetett volna nem?
- Ki? - érdeklődött Jessica.
- Hát Andrew.
- Múltkor haragban váltunk el, szóval azon nem akadok fenn, hogy nekem nem köszönt. De azért neked mondjuk tényleg köszönhetett volna. - letette a kóláját és rámnézett. Ettől a nézéstől semmi jóra nem számíthattam.
- Lena - kezdte.
- Mi van?
- Ja ez itt a kérdés - nevetett. - Mi van köztetek?
- Jessica nem hinném, hogy egyes szám harmadik személyben kéne beszélned magadról - mondtam szórakozottan. - Köztünk barátosném, barátság van - adtam puszit a arcára. -  Nem tudtam, hogy te többet akarsz... Igazán megleptél most ezzel.
- Tudod, hogy nem így értettem. - dorogált. De azért megmosolyogtatta a viccem. Megcsörrent a mobilom.
- Daemon - tátogtam Jessica felé, miközben felvettem.
- Hálllo?
- Na halo Lena. Hogy van az én barátnőm? - kezdte.
- Gondolom a barátnőd jól van. Nem tudom miért tőlem kérdezed - vigyorogtam bele a kagylóba.
- Hallom jó kedvedbe vagy.
- Inkább csak szórakozott - válaszoltam.
- Én épp Magyarországon vagyok.
- Hogy hol?? - ordítottam. -  Mit keresel te ott?
- Hát nyaralok. Jacob is itt van, átadjam köszönsz neki?
- Kösz nem. De pontosan hol vagy?
- A Balatonon. Épp egy gumimatracon fekszek. - Balaton. Hallottam már róla.
- Jó nyaralást. Azért szólhattál volna.
- Igazán sajnálom Lena, hogy nem előtted lehetek félmeztelen.
- Gondolom - nevettem fel. A vonal másik felén csönd lett. - Daemon!
- Most mennem kell Lena, majd beszélünk. Szia!
- Szia! - raktam le. Felsóhajtottam.
- Na mi az? - érdeklődött barátnőm.
- Tudtad, hogy Daemon a Balatonon van? -  De jó neki. Nyaral, semmire sincs gondja. Nekem meg itt van a félig befejezett háborúm egy cicamacával, Andrew iránti érzéseimet is takarékra kéne vennem, mert máris sikerült megutáltatnom magam a Cloud-clubbal. Hurrá nyár!
- Nem. Jó neki. - válaszolta menet közbe Jessica. - Azért fura, hogy nem kötöttek még beléd - bökött a csipet csapat felé.
- Valószínűleg jól kiszórakozták magukat az ügyetlenkedésemen - mondtam.

- Szörfözni akarok! - jelentettem be Jessicának otthon. Most ő jött át hozzánk.
- Akkor menjünk szerezzünk cuccokat.
Jessicával elhatároztuk, hogy mivel itt a nyár és ő is hetente háromszor dolgozik csak, így új dolgokba vágunk bele.
Sajnos csak olyan partrészt találtunk, ahol a Cloud-club szokott lenni.
Szereztünk szörfös ruhát és kiválasztottam egy piros - narancssárga deszkát Jessicával egyetemben.
Amikor megláttam, hogy melyik részen van hely felnyögtem. Könyörgök, miért kell ennek a nyamvadt bagázsnak még külön partrész?
Sötét hajamat felfogtam lófarokba, megfogtam a deszkámat és Jessica felé fordultam.
- Na mi lesz? - kérdeztem
- Hogy érted, hogy mi lesz?
- Nem jössz? - látszott barátnőmön, hogy vívódik magában.
- Nem hinném, hogy jó ötlet lenne.
- Már miért ne lenne az? Hiszen úgy sincsenek itt. Biztos gyakorolnak a pályán - válaszoltam. Abban a pillanatban, hogy pechemre megjelent több, fiú és lány szörfdeszkával a kezükben, gyanítottam, hogy nem volt igazam.
- Francba!
- Nyugi Jessica. Menjünk. Sehol máshol nincs hely szóval... - csak megengedik, tettem hozzá magamban. És mennyire naivan.
- De hiszen nem is tudunk szörfözni. - bosszankodott barátnőm.
- Ők is az alapoktól kezdték - mutattam rá. Megfordultam és ahogy megláttam a bagázs kíváncsi tekintetét, ahogy ránk néztek kedvem támadt visszakozni.
- Igazad van! - kiáltott barátnőm. -  Menjünk. - azzal megindult a víz felé. Nagy hullámok vergődtek a partra, a szél csak úgy süvített, és Jessicának pont akkor lett bátorsága, amikor az enyém elment. Hurrá!
Felnéztem az égre és észrevettem, hogy az eget sötétszürke felhők takarják, és borítják el a napot. Világosság kábé nulla, szél sebesség viszont annál több.
Amikor letettük volna a deszkánkat a vízre, odajött hozzánk egy hosszú hajú srác és megérdeklődte, hogy mit csinálunk.
- Hát nem látod? Szörfözni próbálunk! - kiáltotta túl a szelet Jessica. - Most ha megengeded... - azzal Jessicával együtt letettük a deszkánkat vízre.
- Szörföztetek már valaha? - kérdezte a vinetu-ra emlékeztető fiú.
- Persze! - vágta rá Jessica.
- Kétszer is! Tavaly nyáron! - csatlakoztam.
- Veszélyes a víz!
- De csak ilyenkor lehet szörfözni nemdebár? - néztem rá. A srác kétkedően ránk pillantott.
Azzal ráfeküdtem a deszkára és hajtottam magam egyre beljebb a kezemmel. Lassan haladtam egyelőre, mert nem akartam, hogy a víz felborítson. Oldalt Jessica már beleborult a vízbe és nevetve a felszínre evezett. Felnevettem. Csoda, hogy én még nem estem bele. Karjával elmutogatta, hogy kimegy a partra menjek én is. Megráztam a fejem és jeleztem, hogy menjen csak.
A víz rettentően hideg volt, de én hajtottam magam előre. Kis idő múlva feltérdeltem és majdnem elvesztettem az egyensúlyom, amikor tapsolni akartam örömömben ettől.
Gyorsan felguggoltam, amitől a deszka megpördült és a víz alá vitt. Annyira törekedtem rá, hogy maradjak guggolva a deszkán és ne kelljen elölről kezdenem, hogy nem akartam elengedni, de aztán a víz kisodorta a kezemből. Utána már nem nagyon érdekelt a deszka, hanem hogy minél kevesebb vizet nyeljek le.
   Mikor felakartam menni a felszínre egy újabb hullám ismételten a víz alá vitt. Újra megpróbálkoztam a felszínre jutással immár sikerrel kapálóztam a kezemmel, lábammal, mikor megpillantottam a deszkám kicsivel messzebb tőlem.
Köhögve úsztam érte - még szerencse, hogy tudtam úszni -  és belekapaszkodtam. Kis ideig csak hagytam hagy sodorjon a víz, aztán felguggoltam ismét a deszkára. Körülnéztem; a part elég távol esett tőlem, amitől kétségbeestem.
Miért én kerülök mindig ilyen helyzetekbe? Tehetetlenül guggoltam a deszkán talán öt percig, amikor jött egy olyan nagy hullám, amilyet életemben nem láttam.
Felsikítottam. Próbáltam guggolásból inkább lefeküdni a deszkára, de akkor már lecsapott.
A víz alatt merültem, a víz kavargott körülöttem mikor valami közelített, s mikor rájöttem, hogy mi az már fejbe is vert, előttem a világ pedig elsötétült.

24. RÉSZ - A vonzás törvényei!

Sziasztok kedves olvasók! Íme ma megérkeztem a 24. Résszel. Remélem tetszeni fog. Komizzatok bátran! 
Elnézést a késedelemért, de közbeszólt egy pechemre, meglehetősen hideg, szeles Balatoni nyaralás. Na de hát ilyen a formám! :'D

Ölel titeket by. : Tyna

Hétfőre és keddre szabadságot vettem ki a videótékában. Rose szokatlanul megértő volt, amin csodálkoztam. Mostanában a suliban romlottak a jegyeim és már csak három hét maradt a javításra.
Jessica megígérte, hogy segít, amiben tud.
Kedden a szobájában ültünk, hogy átvegyük a matekot. Az osztályban Jessica valami hihetetlenül nagy matekzseni volt, de senkinek nem segített csak a barátainak. Persze rögtön mindenki Jessica barátja akart lenni.
Örültem, hogy nekem segít, mert valami eszméletlenül analfabéta voltam ebből a tárgyból. Míg ő kisegített matekból, addig én a magyart magyaráztam el neki.
Így mindenki jól járt.
- Ezt te velem soha nem fogod megértetni. - sóhajtottam.
- Egy kettesre muszáj lesz -  mondta.
- Légyszí pihenjünk egy kicsit- nyöszörögtem.
- Rendben - sóhajtotta. Félredobtam a könyvet. -  Hihetetlen, hogy a nyár utolsó heteiben is gürcölni kell.
- Utálom a sulit.
- Ki nem? - nevetett fel. Kopogtak, majd Andrew benyitott.
- A hölgyek nem akarnak szünetet tartani? - érdeklődött. De akartunk, azonban én ezt a kellemes időt nem Andrew társaságában óhajtottam eltölteni.
Az incidensünk óta nem könnyíti meg a dolgom. Mindenáron be akarja bizonyítani, hogy nem bírom a közelségét. Vagyis inkább, hogy túlságosan is bírom. Én azonban nem támasztom alá semmiképp ezt a téveszméjét.
Túl sokat képzel.
- De - mosolyogtam majd felálltam és Jessicát húzva kiaraszoltam az ajtón. Még hátrakiáltottam.
- Amíg mi szünetelünk te átnézhetnéd a matekot, hogy segíts nekünk! Köszi!
- Inkább jövök veletek, ha már úgysem bírjátok ki nélkülem - jött velünk.
- Álmodban- mondtam.
- Oh nem. A te álmaidban Lina.
- Szerintem én lemaradok, hagy veszekedjétek ki magatokat. - szólalt meg Jessica.
- Ugyan Jessica. Csak ő kötözködik - mutattam kretén bátyjára.
- Mindegy én kimaradok ebből. - mondta barátnőm.
Andrew elment mellettem, úgy hogy a keze súrolta a derekamat. Beleborzongtam.
- Lena fázol? - érdeklődött Jessica. Na szép. Ő sem könnyíti meg a dolgom.
- Nem dehogyis -  tagadóan megráztam a fejem.
- Igen, szerintem sincs olyan hideg itt - nézett rám Andrew. Gyilkos pillantással ajándékoztam meg. Aztán tovább mentem.
A nappaliba érve a hűtőből kivettem a narancslevet és elővettem kettő darab poharat, hogy töltsek.
Andrew mellém ért és kivett egy harmadik poharat.
- Köszi, hogy rám is gondoltál - ült le az asztalhoz Jessica mellé.
Egy grimasz kíséretében társultam hozzájuk.
Megborzongtam. Kissé hideg volt a narancslé.
- Lena el sem hiszem. Mindjárt itt a nyár te meg itt reszketsz. -  na én sem hittem el, hogy nem esik le neki. Könyörgök, hiszen már évek óta ismer.
Önkéntelenül is a bátyja felé fordultam, aki vigyorgott. Na nem adom meg neki az örömöt.
Végig simitottam a karomon. Majd nyújtózkodtam egyet bénán. Sanda pillantással szemléltem, hogy Andrew mit szól a kisebb magán produkciómhoz.
Csak ült és nézett.
A fene! Miért csak rám van ilyen hatással? Rá én miért nem vagyok?
Azzal kisebb hévvel felálltam, amitől felboritottam Jessica poharát, aminek tartalma barátnőm ölében landolt.
Francba!
Andrew felnevetett, Jessica felsikított.
- Jajj, Jessica nagyon sajnálom, ne haragudj! - Én szabadkoztam.
- Semmi gond Lena. Csak narancslé. Kimosható. Asszem én felmegyek átöltözni - majd felbaktatott a lépcsőn.
Letisztítottam az asztalt, majd öntöttem magamnak a friss így már kevésbé kedvelt nedűből.
- Te tényleg életveszélyes vagy - állapította meg Andrew. Ránéztem. Csak néztem átható kék szemét, majd megszólalásra bírtam a számat.
- Csak most jöttél rá?
- Nem, ezt már eddig is tudtam.
- Akkor meg? - kérdeztem idegesen.
- Az ügyetlenség egyedi. Tudod keveseket - ne mondja ki kérlek!!! - vonz, de akiket igen azok igazán különleges és egyedi emberekhez vonzódnak.
- Szóval különleges vagyok és egyedi - toldottam meg magyarázatát. Csak semmi meggondolatlanság. Nem fogja kimondani, nem fog....
- Engem vonzanak az egyedi emberek. - NE!!!
- Na szuper. Akkor keress egy egyedi embert akit érdekelsz! - mondtam ki. Azt reméltem, hogy megsértem, de Andrew -  szerencsére vagy nem - nem sértődős.
Már szóra nyitotta volna a száját, mikor Jessica lépett be a helységbe.
- Indulhatunk?


A Road Streeten sétálva bántam, hogy belementem Jessica ötletébe.
Mivel nem találtam a harisnyámat, ezért mezítláb léptem bele a krémszínű magassarkúmba,  ami persze hálából feltörte a lábamat. Köszi cipőcském! Kösz szépen!
Miközben szenvedtem, hogy alig tudok menni, addig Jessica egy kártyát csúsztatott  kezembe.
- Mi e... - kérdeztem volna, de a következő pillanatban nagyra nyílt a szemem- Hamis személyi? Minek ez? Nem házibuli?
- Hát nem... Ez egy klub. Andrew szokott ide járni. Hidd el ide kell a hamis flekó.
- Jesszus... Akkor biztos, hogy ő most nem fog jönni? -  érdeklődtem.
- Nem, a haverjaival lóg. Nem is értem. Hiszen ma teltház lesz. Egész biztos! - sikkantott fel.
- Na persze - nevettem fel-, mert te aztán tudod. Uh!! - kiáltottam fel, mikor megláttam a sort. Na jó, valószínűleg tényleg teltház lesz.
- Jesszusom már most teltház van! - kiabáltam túl a hangzavart nem sok sikerrel, de Jessica igyis hallotta, mert a szája ezt a szót formálta: 'megmondtam'.
Közel egy órába is beletelt, mire bejutottunk, de legalább nem hajnali öt volt.
Közben anyának is írtam egy sms-t, hogy előreláthatólag ma Jessicáéknál alszom.
Pontosabban nem hittem volna, hogy fogunk bármit is aludni, de ezt persze nem osztottam meg vele.
A zene bömbölt, a hangulat tombolt, a fények cikáztak egy diszkógömb jóvoltából.
- Juhú!-kiáltotta barátnőm.
- Buli van! - kiabáltam vissza.
Sikerült Jessicát meggyőznőm, hogy a nagy táncolás előtt próbáljuk meg magunkat odapréselni a pulthoz. A pultnál nem álltak sokan, de a tánctér zsúfoltsága miatt préselődtünk végig.
A pult mögött álló sötét hajú csávóhoz szóltam :
- Kóla van? - Jessica kikerekedett szemmel nézett rám. Mintha most szöktem volna a diliházból. A csapos úgyszintén.
- Most mivan? - kiáltottam oda barátnőmnek.
- Ne szórakozz Lena! Buli van!!! - őrjöngött. - Két pezsgőt. - kérte. Mikor meglátta fintorgó arcomat, oldalba bökött. - Ugyan Lena! Lazíts. Egy pezsgő még nem a világvége! - egy még nem. De Jessicát ismertem, kört kör után rendel csődig.
- Mit szól ehhez Rich? - vetettem fel.
- Mit szólna? Itt sincs. - kurjantotta Jessica, majd a karomat megragadva a táncparkett felé húzott.
- Mi lesz a pezsgőkkel? - kérdeztem. Jessica töprengő arcot vágott.
- Igaz! - mondta majd odament a pultos sráchoz és a fülébe súgott valamit. A srác erre csak bólintott s barátnőm már billegett is vissza hozzám.
- Mit mondtál neki?
- Hogy rakja félre a pezsgőinket későbbre.
- Nem lett volna egyszerűbb ha majd újra rendelünk? - vontam fel a szemöldököm.
- Már kiöntötte. - mondta barátnőm, mire csak forgattam a szemem, de azért követtem.
Két perc sem telt bele mire lekérték Jessicát egy táncra. Barátnőm persze örömmel ment, közben ajkai a 'bocsánat' szót formálták. Na ennyi volt.
Ezen a ponton a lábam feladta és a tömeg közepén kezdtem el leszedni a cipőt a lábamról. Menet -  ami annyira nem is volt menet - közben nekiütköztem valakinek, mire felkiáltottam, mert sikeresen fellökött. Az volt a szerencse, hogy esés közben elkapott, különben szépen eltanyáltam volna a parkett közepén.
Felnézve kishíján elnevettem magam.
- Videótékás lány,  ez már mindig így lesz? Mindig én foglak elkapni esés közben? - húzott fel Jack.
- Valószínű - köszöntöttem -  Nem mennénk a pulthoz? Itt irtó nagy a tömeg és úgy érzem mindjárt agyonnyomnak.
- Gyere- ragadta meg a kezem és elvezetett onnan. A pultnál fellélegeztem, mert végre kaptam levegőt és a gyilkos darab is lekerült a lábamról.
- Tehát Lena! - kiáltott fel Jack, kimutatva nekem, hogy tudja a nevem. - Mi járatban erre?
- Hát Jessicával jöttem tudod... Bulizni. -  vontam meg a vállam.
- És ő hol van most? - érdeklődött a fiú.
- Táncol - mondtam, bár legszívesebben ezt válaszoltam volna : ,,lekérték és engem itthagyott veled pechemre... "
- Te miért nem táncolsz?
- Á! - kiáltottam fel. - Az nem az én stílusom. - Pedig szerettem táncolni. De Jack jóformán idegen.
- Tényleg? Az enyém se! - örvendezett a boy. Kissé akcentusa volt, ezért úgy éreztem magam, mintha egy turistával beszélgetnék. Pedig vele szótértek. Na de eddig hol volt az akcentusa?
Csendben álltunk egymás mellett. Mikor megelégeltem megszólaltam.
- És te mit csinálsz itt? - ordítottam túl a zenét. Legalábbis próbáltam.
- McKeeney szerződésének újraírását ünnepeljük a haverokkal.-Megdermedtem.
- Micsoda!!? - kiáltottam . Leállt a zene. Néhány szempár rámnézett. A tömegben észrevettem a tékából felismert Rob-ot és a mellette baktató cicamacát Cassie-t. Ugyanaz a jellegzetes deszkásszerkó volt rajtuk.
A hangomat felismerve Cassie felém indult vigyorogva.
- Na mizu? Csak nem hallottad a nagy hírt? Jack ugye elmondtad neki, hogy Andrew újra pályára állt? -  nézett rám a cafka mosolyogva. Visszanéztem rá azzal a ,, átküldelek a következő életedbe, te kis nyomorult, ha nem állsz le" nézéssel.
- El hát. Szerinted mitől akadt így ki?
- Fordulj fel -  szűrtem a fogaim közt.
- Hát nem édes? - nevetett fel gúnyosan a ribi.
- Hidd el te ribanc, hogy ha lekeverek egy nagyot az nem lesz édes! - vágtam vissza. Erre Cassie feje vörösebb lett, mint a ruhám.
- Hogy mit mondtál? - sötétlett a szeme. Jackre nézett. A srác döbbenten forgatta a fejét közöttünk.
Cassie keze ökölbe szorult. Csak nem verekedni akar?
- Na jó le lehet állni! - szólt közbe Jack. Időközben Rob is megérkezett.
- Mi történt? -  kérdezte Cassie-t.
- Befenyített ez a hülye kurva!
- Hé! - szólt rá Jack.
- Nem kéne kötözködni mondjuk! - kiáltottam.
- Leribancozott!! - ordította a csaj.
- Te meg lekurváztad! - mutatott rá Jack.
- Még őt véded? - meredt rá vádlón Cassie.
- Leribancoztad? - kérdezte tőlem Rob.
- Leribancoztam - bólintottam. -  Nem fogom tagadni! Talán nem kéne kötözködnie.
- Csak mert kötözködött jogot éreztél arra, hogy leribancozd? - kiáltotta már Rob is. -  Mi a fenét képzelsz magadról?
El sem hittem, hogy ilyen helyzetbe kerültem.

Rob ordibált, Jack nyugtatgatta Rob-ot.
- Megöllek! - mondta Cassie.
- Csak nyugodtan. Nem én fogok sitten ülni. - kiabáltam.
- Andrew már úgyis hozzánk tartozik, sose fog egy magadfajta szánalmas kis, elkényeztetett mitugrászra hallgatni. -  Grimaszolt egyet hozzá, mire lendült a kezem. A tenyerem foltot hagyott Cassie barbie arcán. Megállt minden. Jack lefogta Rob-ot, aki nekem akart rontani.
Szemben pedig Cassie háta mögött megláttam Andrew döbbent arcát.
Ez kizökkentett és ezt kihasználva Cassie nekilökött a pultnak, amitől felnyögtem fájlalva a hátam. Lefogott. Így csak egyet tehettem. Nőiesen lefejeltem. Megingott körülöttem a világ. Érzékeltem, hogy a zene leállt.
Látásom fokozatosan kitisztult, így körülnéztem.
Jack-nek sikerült lefognia Cassie-t. Rob-ot nem láttam.
Megbotlottam, mire Andrew elkapott.
- Jól vagy? - kérdezte. Felnéztem a kék szempárra. Kíváncsian nézett tovább. Mit is kérdezett?
- Hahó! Lena jól érzed magad?
- Mi? - megráztam a fejem, hogy lássak. Iszonyú fejfájás jött rám ettől. - Persze. Semmi gond.

Ezután hazamentünk. Pontosabban Jessicáék lakásán találtam egyszer csak magam. Hát persze.
- Jessica hol van? - jutott hirtelen az eszembe barátnőm.
- Nyugodj meg, nemsokára jön, hogy velem együtt végighallgassa a rettentően érdekes sztoridat a történtekről. - az emlék hatására felnyögtem. A hátam sajgott.
- Biztos minden oké?
- Csak a hátam fáj kicsit. - nyögtem ki.
- Ülj le! - parancsolt rám Andrew. Leültem. Odaült mellém és elfordított úgy, hogy vele háttal legyek. Utána a ruhám aljához helyezte a kezét és elkezdte felhúzni.
- Hé! - csaptam hátra. A zavarbaejtő pirosság átterjedt a nyakamra is.
Felmelegedett a testem.
- Lena! Nyugi! Megkell néznem, hogy milyen súlyos a sérülésed. Nem foglak molesztálni ne aggódj! - nevetett fel. Én nem is amiatt aggódtam. Utáltam, hogy ilyen közel van hozzám. Sose tapasztaltam meg még azt az érzést, amikor akartam valakit. Igen. Ezt már rég be kellett volna vallanom magamnak, hogy eszeveszettül vonzódtam Andrew-hoz.
A gondolat, hogy meglátja a fehérneműmet kiakasztott teljesen. Tiltakozóan megráztam a fejem. Andrew hallgatott.
- Túlélem. Semmi bajom. Nem kell felhúznod a ruhám. - mondtam ki, bár az utolsó mondatot viszaszívtam volna legszívesebben.
Nem mertem hátrafordulni, megnézni Andrew reagálását.
- Á! - kiáltott fel. -  Értem. Szégyenlős vagy. Hidd el, már láttam ezt-azt. -  húzta el a végét. Már a talpam is kezdett vörösödni azt hiszem.
- Elhiszem.. - nem fordultam meg.
- Na akkor most megnézhetem a hátad, hogy jól van e? - meggondolatlanul vágtam rá :
- Nézzed! Bár semmi szükség nincs rá... -  itt elakadtam. Andrew újra megfogta a ruhám alját és most fel is húzta. Kezével megérintett egy részt, mire felszisszentem.
- Àu!
- Látod? Fáj. Eléggé piros is. Szerintem nem kell megnézetni orvossal, de lekéne jegelni. Megengeded? - hátranéztem. Aztán megfordultam, hogy vele szemben legyek. A ruhámat útközben lehúztam.
- Hát ööö... - bizonytalankodtam.
- Na. Ha ezt megengedted akkor igazán... - közelebb jött -  megengedhetnél mást is. -  Elég közel volt, így most kellett cselekednem. Felugrottam és elsiettem az emelet felé. Útközben feldöntöttem egy vázát, megbotlottam az asztalban és elestem a lépcsőn. Visszanézve Andrew mosolygott ezen egy sort. Ilyen a én formám!

23. RÉSZ - Összekuszálva

Sziasztok kedves olvasóim. Köszönöm, hogy olvastok és szavaztok, ha van nyílt szavazás. Oldalt láthatjátok, hogy nemrég megint indítottam egyet. 

Megérkeztem a 23 résszel. Jó olvasást. 
Ne felejtsetek el nyomot hagyni :-) 


   Kedden délután a videótéka pultja mögött álltam és szemeztem az utcán álló bandával. Andrew ma nem dolgozott, így gőzöm sem volt, hogy mit fogok csinálni, ha ezek vagy öten beállítanak ide.
Közülük ketten elgördeszkáztak valamerre s a másik három egyenesen a téka felé vette az irányt.
Benyitottak. Úgy tettem mintha túlságosan is lefoglalna a pakolni való, de a szemem sarkából, úgymond végig stíröltem őket. Kettő srác és egy csaj volt jelen, laza hétköznapi ruhában.
Körülnéztek, majd mikor megláttak elindultak felém.
Mosolyt erőltettem magamra és a szemükbe néztem.
Elámultam annak a srácnak a tekintetétől, aki közvetlenül előttem állt. Kedvesen nézett rám. Ám a másik fiúról és a csajról ez már nem volt elmondható. A csaj rágóját már az utcán látni lehetett. Kissé nyilvános rágásmódja van.
Az előttem álló fiút félrelökte a kékpólós másik srác és közvetlenül behajolt a pulthoz.
Mikor már elhúzódott a csönd késztetést éreztem arra,  hogy megszólaljak.
- Helo. Mit szeretnétek? - mosolyogni próbáltam eredménytelenül.
A kékpólós válaszolt.
- Andrew McKeeney-t keressük.
- Kit? - csodálkozó arcot vágtam. Már annyiszor kellett anyunak kamuznom Jessica miatt, hogy ment a pofavizit.
- Jajj, ne tégy úgy, mintha nem tudnád kiről van szó kérlek! - csattant fel a csaj.
- Hát figyu ez itt egy videótéka és én itt most dolgozom, szóval kötelességem kiszolgálni a vendégeket filmekkel. Egyéb szolgáltatás nincs.
- Szia én Jack vagyok. - nyújtott kezet a kedves tekintetű pasas. -  Te pedig...? - Egy videókölcsönző dolgozója. - "mutatkoztam be". A kezét figyelmen kívül hagytam.
- Na mi lesz? Akkor vesztek ki filmet vagy mentek? - kérdeztem kedvesen. Kezdett elegem lenni. Belőlem aztán nem szednek ki semmit.
- Tudod honnan jövünk? - kérdezte  a kékpólós.
- Nem, de feltartjátok a sort. - igazából senki sem állt a hátuk mögött vagy három órája, de egy próbát megért.
- Kislány vegyél szemüveget, mert itt rajtunk kívül nincs senki és mi sem távozunk addig, amíg el nem árulod, hogy hol találjuk Andrew McKeeney-t.
- Először is nem vagyok kislány, másodszor pedig rajtam kívül csak a főnököm Rose dolgozik itt, de higgyétek el vele nem szeretnétek találkozni.
- A Cloud Club - tól jöttünk, rémlik? Te nem a Cloud gimibe jársz? -  kérdezte a csaj. Ő is tudta, hogy odajárok, de természetesen tőlem akarta hallani. Na abból nem eszik!
- Figyeljetek igazán örülök, hogy eseménydúsabbá tettétek az amúgy unalmas napomat, de ha nem szeretnétek filmet venni avagy kölcsönözni, akkor kérlek távozzatok. - szóltam. A kékpólós rám sanditott, majd vállat vont, gondolom úgy látta nem szed már semmit ki belőlem, így elindultak a kijárat felé.
Jack még visszafordult.
- Nem árultad el a neved!
- Nem is fogom! - kiáltottam vissza. -  Viszlát!
- Remélem is, hogy viszont látunk! - köszönt el Jack. Majd becsukódott az ajtó.
Forgattam a szemeim. Majd sóhajtottam egyet. Na ezt is túléltem.
Volt egy olyan érzésem, hogy valóban fogom még látni őket.
A fülem mögé tűrtem egy rakoncátlan hajtincsemet majd kassza felé fordultam. Ahhoz képest, hogy volt ma vagy öt vendég szép a bevétel. Elég drágán vásároltak. Na jó. Rájuk tukmáltam egy csomó felesleges kacatot.
Valljuk be. De akkor is.


Másnap Andrew-val lettem beosztva egy időben.
Jessica meglátogatott. Úgy gondolta, hogy jobb ha nem mondjuk el Andrew-nak, hogy tudok a dologról.
Nem is számít sokat amúgy.
- Lena ki vagy tiltva a következő és az összes többi családi kirándulásról. - jelentette ki barátnőm.
- Hé! Miért? - csodálkoztam. Pedig tudhattam volna.
- Az első közös kirándulásunknál majdnem a kórházban kötöttél ki.
- De híres lett! - mondta két falat közt a bátyja. Ránéztem a kajájára. Saláta.
- Kérsz? - kínált. Megráztam a fejem.
- Kösz, nem. - mosolyogtam rá.
- Pedig nem mindenkinek ajánlok salátát!
- Bizony, igazi saláta-irigy - hívta fel figyelmem Jessica. Elnevettem magam.
- Nem baj, akkor sem kérek köszi.
Körülnéztem a tékában. Büszke voltam magamra, mert a körülményekhez képest rend uralkodott. Elvétve egy-két morzsát a szendvicsemből... De az már az én dolgom.
A tegnapi incidensről még nem volt alkalmam Jessicával beszélni.
Na majd holnap....
   Pont én ültem az ajtóval szemben Andrewéknak háttal volt, így csak én láthattam, hogy nem csúszódik át a magyarázkodás holnapra.
De talán megelőzhető...
- Ööö.. Jessica, Andrew gyertek velem a hátsó szobába. Nagy itt a kupi addig pihenjetek ott bent, amíg én itt rendet rakok.
- Segítek - szólt Jessica.
- Ne! - magas hangomtól Jessicának tágra nyílt a szeme.
- Mi az Lena, baj van?
- Mi? Nem, ugyan. Na gyertek majd később rendet rakunk. - azzal behúztam mindkettőjüket Rose irodájába. Csak nem tudja meg...
A fejemre csaptam, mintha valamit elfelejtettem volna.
- Jajj várjatok a kocsihoz kell mennem, mert kint hagytam a mobilom. - mondtam és nem vártam meg míg rá jönnek, hogy nincs is autóm.

Kint ugyanaz a három emberke állt a pultnál, mint múltkor.
- Mondtam, hogy viszontlátjuk még egymást videótékás lány - köszöntött Jack. A mellette álló immár fehér pólós srác előrébb lépett.
- Láttuk, hogy itt van Andrew, szóval kár belekezdened a hazugságaidba -  mondta.
- Rob, nyugi! - intette le Jack. -  Szerintem menj ki!
- Mi? Te teljesen meg vagy huzatva? - háborodott fel Rob.
- Nem. És Cassie-t is vidd ki - utasította.
- Cassie nyugodtan maradhat- szólalt meg a hátam mögül Andrew. Ijedtemben ugrottam egyet. - Legalább most világosabbam elmagyarázhatom neki, hátha felfogja az agya - a tieddel már nem is próbálkozok -, hogy kiléptem. Örökre.
- Voltál, olyan hülye, hogy nem bontottad fel a szerződést szóval nem léptél ki. S mostmár nem is fogsz.
- A szerződést lemásoltátok és csak az egyiket bontottam fel mivel a másik nálatok van. Nem tehetek róla, hogy nem tudtok nélkülem élni. -  sóhajtott Andrew.
- Alkut ajánlok McKeeney - emelte fel a kezét Jack - Ha részt veszel az utolsó versenyben akkor elengedjük a kezed.
- Nem alkuszok! - vágta rá Andrew.
- Tényleg? Pedig sportszerű ajánlat.
- Nálatok semmi sem sportszerű. Mindenben van csavar.
- Ebben nincs.
- Azt nem  hiszem.
- Videótékás lány, te látsz ebben csavart? - kérdezte tőlem Jack. Először azt hittem rosszul hallok. Aztán rám nézett és meggyőződtem, hogy nem kamuzik. Komolyan tőlem kér megerősítést?
Andrew-ra néztem, aki csodálkozó szemekkel meredt rám. Ő se hitte, hogy sok közöm van ehhez.
- Nem vagyok nagy csavar szakértő. - ráztam a fejem.
- Pedig tegnap még nagyon fel volt vágva a nyelved. Csak nem félsz tőle? - vigyorgott rám Jack. Na most utáltam meg. -  Vagy elcsavarta a fejed? Könnyen lehet, ha nem értesz a csavarokhoz. Hiszen ő szakértője ezeknek.
- Ki innen! - kiáltott rá Andrew. -  Ne máson vezesd le a feszültséged, ha rám vagy mérges. Ja és ne gyere többet ide semmilyen alku miatt. - azzal becsapta Jack mögött az ajtót.
- Voltak itt tegnap is? - kérdezte tőlem.
- Igen. De leráztam őket. - ránéztem és láttam rajta, hogy tiszta ideg. - Nyugi. - megérintettem a kezemmel, majd visszahúztam azt. A földet nézve töprengtem. Felnéztem és észrevettem, hogy Andrew néz. Nyeltem egyet.
- Fő a lazaság! - léptem hátrébb és láttam, hogy Jessica nincs sehol. -  Hol van Jessica?
- Előbb kiment.
- Nem is köszönt?
- Úgylátszik. Amúgy sajnos lefújva a mozizás.
- Miért? - fordultam felé.
- Eliza elutazott Görögországba. Telefonon üzent, hogy nem tud jönni.
- Megadtad neki a számod? - vontam fel a szemöldököm. Andrew rámsandított, majd lassan elvigyorodott. Nem tudom miért, de emlékeztettem magam, hogy ő Jessica bátyja. Emlékeztetnem kellett magam.
- Igen, valahogy csak meg kellett beszélni a részleteket. - mosolygott tovább. - Mit vigyorogsz? - csattantam fel.
- Semmit, semmit... - mondogatta, majd elszlalomozott a polcok közt, hogy helyre tegyen egy-két kiesett filmet.
- Na mondd már!
- Mindig is ilyen kíváncsi voltál?
- Igen, de nem válaszoltál! - szóltam.
- Látom nem engedsz. Még mosolyogni sem szabad? - védekezően emelte fel a kezét.
- Ha rólad van szó, akkor nem.
- Hé! Ez fájt!
- Nem halálos seb. Hamar begyógyul.
- Kegyetlen vagy! - nevetett fel.
- Te is.
- Még nem eléggé. De lehetek kegyetlenebb is - hirtelen egy kólásüveg talált hason.
- Komolyan? Dobálózól? Nem tudtad, hogy nőket nem szabad bántani?
- De, de én egy gengszter gördeszkás voltam, így rám ez nem vonatkozik. Megvan! - kiáltott fel.
- Mi?
- Kalandparkba megyünk! Ez a kívánságom. Méghozzá holnap!
- Micsoda? Neeee! Te megőrültél! Téged tényleg szórakoztat ha szenvedni látsz.
- Szóval szenvednél a Kalandparkba? Talán holnap este a hulláddal megyek  haza. Jessica örülni fog - kacsintott.
- Vagy kinyír.
- Vagy rántotta leszel. Jessica még a kórházba azt mondta, hogy ennivalóan aranyos vagy.
- Na ne!! Komolyan? És szerinted az vagyok? - vigyorogtam annak reményében, hogy most megfogtam. Tévedtem.
- Érdekel mi?
- Nem nagyon izgat mit gondolsz -  szedtem fel az utolsó csepp méltóságomat is.
- Majd meglátjuk -  kacsintott.
Rosszat sejtettem. Sötét felhős lesz a holnap.
Bekészítek esernyőt.

Na igen. Andrew nem tudom, hogy a csúszós jelenetem miatt gondolta, hogy jó ötlet a Kalandpark, vagy más miatt, de az én részemről pont az ellenkezőjét gondoltam.
- Most miért? Ne parázz. Tök jó móka lesz. - nyugtatgatott.
- Mondod te!
- A mentő ingyen van. - vont vállat.
- Kösz! - löktem oldalba. Persze meg sem moccant. A helyén maradt, mint egy kibaszott oszlop. -  Jó tudni ha ki kell rád hívnom -  vágtam vissza.
- Elég ha én tudom. - válaszolt. Hát persze.
Ránk csatoltak egy védőfelszerelést majd egy karabínerrel rácsatlakoztattak az első kötélre. Andrew mögöttem jött.
Az első és második pályán könnyen végigmentünk, végre fellélegeztem, hisz kezdtem belerázódni.
    A harmadik pályán egy keskeny emelkedőn mentünk fel, amiről simán leeshettünk volna ha nincsenek rajtunk a biztosító kötelek.
Majd megálltunk az akadály előtt. Andrew ismertette a feladatot.
- Végig kell menni a kötélen, amit ott látsz - mutatott előre -  úgy hogy a középen lévő üveghez ne érj hozzá. - fejezte be.
- Oké - bólintottam.
Viszonylag gyorsan végigvittem a pályát sőt a negyediket is.
Az ötödiknél volt egy mászófal azon kellett a túloldalra jutni. Igen ám de a kapaszkodók nagyon távol estek egymástól és nálam jóval magasabban kezdődött a legalacsonyabb.
- Mi az Lina? Hezitálsz? - cukkolt Andrew. Bosszúból a lábára léptem, amitől megcsúsztam és a következő pillanatban az akadály negyedénél függtem attól tartva, hogy elszakad a kötél és lezuhanok. Szép kis törés lesz.
Felnéztem a fájdalmasan távoleső kapaszkodókra.
Kellett nekem elől jönnöm. Azt se tudom, hogy kell végigmenni ezen.
- Fogd meg a kapaszkodókat! - kiáltotta Andrew. Felnéztem. Sajnos még mindig távol voltak. -  Attól, hogy nézed még nem fog közelebb menni hozzád! -  Sajnos igazat kellett adnom neki. Kinyújtottam a kezem, kábé úgy, mint ahogy reggel szoktam nyújtózkodni, és megragadtam a hozzám legközelebb eső domborulatot.
Felhúztam magam, de ekkor elkezdtem hátradőlni, így el is engedtem a mászófalat. Tágranyílt szemmel néztem az alattam elhelyezkedő mélységet. Tippelni sem mertem milyen magasan vagyok.
- Mit csinálsz? - érdeklődött Andrew. Legalábbis azt hiszem az ő hangja volt.
- Csak lógok - feleltem.
Sajnos elég messze voltam a falhoz képest, így nem értem el a kapaszkodókat. Őszintén szólva nem is volt kedvem himbálózni, ezért megfogtam a fejem fölött lévő kötelet és elkezdtem a túlsó irányba mászni. Nem érdekelt, hogy hülyének néznek, de másképp nem tudtam a túlsó oldalra jutni.
- Lena az isten szerelmére! Le fogsz esni! - hallottam Andrew hangját. - Legalább a lejtőnél vigyázz! - kiáltotta de immár mellőlem. Ettől úgy megijedtem, hogy elengedtem a kötelet és már rögtön nem Andrew mellett álltam, hanem siklottam lefelé. Sikitottam, mint egy őrült.
-  Á! Jézusom! - kiáltottam.
- Húzd meg a féket!! - ordította valaki. Hm? Milyen féket? Az meg hol van? Jesszus! Istenem segíts!
A hátamnál észrevettem egy fogantyút és elkezdtem húzni. Éles nyikorgással jelezte, hogy lassítok.
Az adrenalin szintem már kiakadt, olyan magasan volt.
- Kinyithatod a szemed. - suttogta egy ismerős hang.
- Te, hogy kerülsz ide? - csodálkoztam. Sokkos állapotban voltam, de legalább épen maradtam.
Sajnos még mindig magasan voltam, de legalább az előbbihez képest alacsonyabban.
Jack lecsatlakoztatta rólam a köteteket, mire megforgattam elzsibbadt végtagjaimat.
Aztán.. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy oldalra léptem.


Kinyitottam a szemem. Egy furgonban lehettem, tekintve, hogy milyen kicsi volt.
Na de mi történt?
- Lena  nem gondoltam komolyan, hogy a mentőt hívom. Nem kell mindent komolyan venni - állt felettem Andrew.
- Könnyű azt mondani. - Mondtam, majd egy ápoló állhatott mellém a ruháját elnézve.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Hogy érzi magát? - kérdezte.
- Jól. Mármint fáj a fejem és a végtagjaim, de jól vagyok. De mi történt?
- Egy barom levette rólad a védőfelszerelést, mire te le akartad vetni magad a mélybe - foglalta össze Andrew.
- Igen, de szerencse, hogy elkaptalak. Az életed köszönheted nekem - lépett elő Jack.
- Igen de az óvatlanságod miatt a halálát köszönhetné te barom! Hogy jut eszedbe levenni róla a védőfelszerelést? - kiáltott Andrew
- Az csak biztosíték.
- Igen. Hogy le ne essen a mélybe! - lökte meg Jack-et.
- Nem tudtam, hogy öngyilkos hajlamaim vannak. - nyögtem.
- Na utoljára hoztalak veszélyes helyre. Legközelebb a videótékába maradunk végig. - mondta, én meg nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy azt mondta, hogy ,, legközelebb ".
Mindenkit kitessékelt az ápoló csak Andrew maradt bent.
Később az ápoló mondta, hogy kimegy mindjárt jön.
Felültem az ágyban. Andrew mellém ült.
- Minden oké? - kérdezte. Ránéztem.
- Persze. - a következő pillanatban megfogta a hajam és elkezdte birizgálni.
- Jól esik? - mosolyodtam el.
- Nem jobban, mint neked féltékenykedni - válaszán meghökkentem.
- Mi? - hangom rekedté vált. Közelebb hajolt. A fülembe suttogott.
- Idegesített, ha arra gondoltál, hogy történhetett valami köztem, és Eliza között. Idegesített téged, ha arra gondoltál, hogy esetleg randiztam vele.
- tagadóan megszólaltam volna de még nem fejezte be -  És nem utolsó sorban igenis érdekel, hogy mit gondolok rólad. Ráadásul feszélyez a közelségem, ha nem így lenne már rég közbeszóltál volna. - fejezte be.
Valójában mondani akartam sok mindent, de köpni nyelni nem tudtam. Még mindig rohadtul közel volt és, ha bevallom, ha nem, a szívem irtó gyorsan vert.
Így kimondtam azt, amit először ki tudtam mondani.
- Rohadék.

Nyár alkalmi *bónusz részlet* a 23. RÉSZBŐL!

Sziasztok! Itt egy kis ízelítő a 23. részből. Remélem tetszeni fog. Ha tetszik, kérlek hagyj nyomot :D

Ölel titeket by : Tyna 

,,- Szia én Jack vagyok. - nyújtott kezet a kedves tekintetű pasas. -  Te pedig...? 
- Egy videókölcsönző dolgozója. - "mutatkoztam be".
 A kezét figyelmen kívül hagytam. 
- Na mi lesz? Akkor vesztek ki filmet vagy mentek? - kérdeztem kedvesen. Kezdett elegem lenni. Belőlem aztán nem szednek ki semmit. 
- Tudod honnan jövünk? - kérdezte  a kékpólós. 
- Nem, de feltartjátok a sort. - igazából senki sem állt a hátuk mögött vagy három órája, de egy próbát megért. 
- Kislány vegyél szemüveget, mert itt rajtunk kívül nincs senki és mi sem távozunk addig, amíg el nem árulod, hogy hol találjuk Andrew McKeeney-t. "

22. RÉSZ - Eszement Igazságok

Kedves blogolvasóim. Meghoztam egy újabb részt. Felettébb örömömre szolgál, hogy pár ember részt vesz a szavazásokon. 
Ha tetszett vagy ha nem tetszett ez a rész bátran írj kommentet ez alá vagy a chatbe. 
Szívesen fogadok egyaránt negatív s pozitív kritikát is. 
Ne féljetek feliratkozni sem :-) 

By: Tyna

- Ennyi? - hitetlenkedtem.
- Aha. Miért mire számítottál?
- Hát azt gondoltam, valami extrát kérsz. Erre elpocsékolni egy kívánságot! - püffögtem magamba - Ezt szimpla kedvességből megcsinálom.
- Szóval meghagynád nekem a kívánságot? Hiszen lenne rajta kívül még kettő. - mondta Andrew. Letettem a filmes dobozt és szembefordultam vele.
- Najo. Mi a csavar?
- Nincsen csavar. - nézett rám komoly arccal.
- Aha, persze - forgattam a szemeimet.
- Tényleg, de nem muszáj elhinni.
- Szóval csak be kell jönnöm kedden, hogy veled dolgozzak le egy dupla műszakot? Miaz kevesled a velem eltöltött időt vagy nembírod a dupla műszakot egyedül? - nevettem fel.
- Melyiket hallanád szívesebben? - fordította oldalra a fejét. Eltöprengtem.
- Mondjuk azt, hogy nembírod a strapát. - kerekítettem el a szemem, mintha arra céloztam volna, hogy nem bírja.
- Ja és azért cipelek több kilós dobozokat.
- Én is épp azokat cipelem...
- Kötözködsz? - húzta fel a szemöldökét. A egyik kezemben tartott dobozért nyúlt.
- Hagyd csak - húztam el a kezemet. - Én egyesekkel ellentétben bírom a strapát. - rávigyorogtam, közben figyelve reakcióját.
- Ó, igazán? - sandított rám. Nem számíthattam semmi jóra. -  Akkor légy oly szíves fogd meg ezeket is. - kezembe lévő két dobozra rakott még kettőt. Azt hittem megszakadok, de direkt nem adtam ki semmiféle hangot és rezzenéstelen arcot vettem fel, nehogy feltűnjön neki.
- Segíts gyenge munkatársadnak, aki ,,nem bírja a strapát". - fűzte össze kezeit és odébbállva nézte, hogyan birkózok meg a dobozokkal. Én léptem egyet mire megbillent. Andrew vigyorgott. Mégegyet léptem, mire a dobozok is megelégelték bénázásomat és leestek.
Mögülem nevetés hallatszott nem meglepő módon.
Na megállj! Megfordultam letettem a még kezemen maradt dobozokat. A pulthoz mentem, leültem és bekapcsoltam a DVD lejátszót.
   Elindult egy vígjáték, amit még sose láttam. Elnyomtam egy ásítást.
- Látom szenvedsz nagyon. - jegyezte meg munkatársam.
- Igen és ha én szenvedek akkor neked is kell, szóval nem fogsz jól járni a keddi nappal. Kívánság elpocsékolás.
- Ki beszélt itt szenvedésről? - mosolygott - Én cseppet sem szenvedek, viszont annál inkább szórakozok.
- Ennyire nem legyen szórakoztató a szenvedésem.
- Ha azon nem szórakozhatnék,  akkor mivel ütném el az időt ? - erre nem válaszoltam. Úgytettem, mintha nagyon lekötne a film.
Bejött egy vásárló és egyből a pulthoz lépett.
- Hol találom a Csillagainkban a hiba című filmet? -  hosszú fekete hajú nő volt barackszínű térdigérő ruhában. Már most irigyeltem pedig nem is ismertem.
- O, Lina biztos tudja. - vetette oda Andrew.
- Ezt, hogy érted? - mérgelődtem, majd elvezettem a nőt a polcokhoz, ahol megtalálhatja. Mondtam neki, hogy nyugodtan keresgéljen, hátha talál mást is.
Aranyosan megköszönte. Hangja intelligens személyiséget sejtetett.
- Ugyan. Melyik lány nem látta azt a filmet?
- Mondjuk én! - jött vissza a vendég, kezében a filmmel. - De nyilván plusz egy fő is látta - mondjuk személyed, biztos idetartozik -, ha ismered.
   Azt hittem Andrew ezen megakad, s még kárörvendő mosolyt is villantottam felé, de őt ez sem törte meg.
- Ja egyik roppant izgalmas randevúm jóvoltából voltam olyan balszerencsés, hogy láttam. - válaszolt.
- Amúgy Eliza vagyok - nyújtott kezet, de én még mindig Andrew-t figyeltem és megijedtem. Eliza rögtön elnézést kért.
- Jajj ne haragudj, bocsánat.. Rossz szokás, hogy sokszor hirtelen mozdulatokat csinálok. Hadd segítsek- ajánlotta fel, mikor látta, hogy leejtettem a kezemben lévő filmeket.
- Köszi - rámosolyogtam, miután felszedtük közösen.
- Nincs mit.
- Én Lena vagyok. - és ezúttal sikeresen kezet fogtunk.
- De hülye vagyok - kerekítette el a szemét Eliza. - Én azt értettem, hogy Lina, mikor... - nézett Andrewra - ő mondta.
- Andrew - segítettem ki.
- Andrew - hajtotta le a fejét. Zavarban volt. De mitől? Elvigyorodtam.
Valószínűleg bejött neki. Ez de aranyos.
- O, valóban azt mondta, tudod kissé amnéziás, ha nevekről van szó.
- Vagy csak szeret becézgetni - vetette fel Eliza.
- Nem, tutira amnéziás vagyok - kacsintott Elizára Andrew. A nő elnevette magát. Én nem.
- Ezt szeretném megvenni és már csak azért is megnézem, hogy legközelebb véleményt mondhassak róla. -  nyújtotta oda a filmet nekem. Legközelebb? Milyen legközelebb? Szó nélkül visszaadtam neki a filmet s mondtam az árat.
Miután odaadta a pénzt az ajtóhoz sietett, amit Andrew kézségesen nyitva tartott neki. Hát nem lovagias?

Másnap belátogatott a tékába Daemon. Frissen vasalt natúr kék ingben és fekete farmerben.
Kissé kócos haja tökéletesítette az összképet.
Biccentett Andrewnak, aki meglepő módon visszaköszönt. Mármint nemcsak arcmimikával, hanem szóval. Hihetetlen.
- Lina ott hátul található - mondta Daemonnak.
Daemon megrökönyödve nézett Andrew-ra.
- Miért hívod Linának? - förmedt rá.
- Miért ne? - nézett rá Andrew. -  Úgy hívom, ahogy akarom.
- Te ezt hagyod? - fordult felém Daemon. Vállat vontam. Miért ne hagynám?
- Jó persze akaratból sose voltál jeles. -  ránéztem. Daemon most ezt nem mondhatja komolyan! De látszott, hogy komolyan mondta, sőt nagyon is. Kifejezéstelen arccal meredtem rá miközben válaszoltam. Andrew csöndesen figyelt.
- Ha így látod, akkor akár mehetsz is. De nem kell rám hallgatnod, mert tudod gyenge az akaratom. De próbálj csak maradni meglátjuk mennyire gyenge. - mikor befejeztem farkasszemet néztem vele. Elkerekedett szemmel kezdett el nézni.
- Akkor én el is mentem. - mondta majd sarkon fordult.
- Na kinek gyenge az akarata? - szólt közbe Andrew, amit Daemon még meghallhatott, mert megállt és visszanézett.
- Te jobban jársz, ha nem szólsz bele.
- Te meg jobban jársz ha mész. - válaszolt, mire Daemon kisietett maga után erősen becsapva az ajtót.
- Kösz - néztem Andrew-ra. Mindeközben csapódott az ajtó és bejött rajta a nemrégiben megismert Eliza.
- Sziasztok - köszönt. Köpni nyelni nem tudtam. Ez már megint itt van?
- Szia - köszöntem vissza s mosolyogtam hozzá, amiért jár pár bónuszpont nekem. Najo megpróbálhatnák barátságot kötni vele nem? Na hajrá nekem...
- Szia - köszönt neki Andrew is.
- Megnéztem a filmet és... - kezdte de Andrew közbevágott.
-...vettél magad mellé két csomag zsepit? - Eliza elnevette magát. Hahahahahahahahahahahahahaha.... Najo befejeztem... De Eliza még nem.
- Csak egy csomagot - nevetett.
- És, hogy tetszett? Ezen kívül? - váltottam témát.. Valamilyen szinten.
- A történet stílusa tetszett, meg benne a szarkasztikus szereplők.
- A szarkazmus nekem is bejött, de leírtam magamba miután a végén csomószor átment nyálasba. - mondta Andrew.
- Jólvan Star Wars! - fordult hozzá Eliza.
- Hey! Az jó film! - védekezett Andrew.
- Azt mindjárt gondoltam, hogy neked tetszett. - mosolyodtam el.
- Ez mit akar jelenteni? - kérdezte. Elnevettem magam.
- A fiúknak bejön nemdebár?
- Mindegyis visszajöttem hátha tudtok ajánlani pár jó filmet - szólt közbe Eliza.
- Látom akkor a Csillagainkban a hiba nem tette meg kellően rajongó hatását. - mondta Andrew.
- És talán Eliza jobban járna, ha nem te,  hanem én ajánlanák neki újabb filmet. - vigyorogtam rá.
- Nembízol az ízlésemben?
- Hmm.. Lássuk csak legutóbb egy fogadást vesztettem a te filmízlésed miatt. -  A te bajod, ha nem szereted a vígjátékokat.
- Én szeretem a vígjátékokat, csak a bénákat nem.
- Lemered bénázni a vígjátékokat? - jött közelebb.
- Nem mindegyik béna- szólt Eliza.
- Én is ezt mondtam nem? - néztem rá. - Nézd szegény Eliza kényelmetlenül érzi magát a vitánk közepette szóval...
- Remek! - vágott szavamba. -  Megvâltoztatom az első kívánságom! - most én szóltam közbe.
- Hey! Ne vágj közbe és mi az, hogy megváltoztatod? Ezt nem teheted... - ismét közbeszólt.
- Dehogyisnem. Kedden Eliza te és én elmegyünk moziba és megnézünk egy vígjátékot...
- Amit mi választunk. - kötöttem ki. Andrew felsóhajtott.
- Jólvan, amit ti választotok.
- Ha nekem szenvednem kellett, akkor neked is kell -  s ezzel egy őszinte mosolyt küldtem Eliza felé, aki meglepő módon vígan kacarászott oldalt. Bizonyára élvezte.
- Akkor kedden Én, Eliza és...
- Nem gondoltam, hogy vagy olyan bunkó, hogy magadat mondd előre -  vigyorgott kajánul.
- Szerencséd, hogy nincs villám, különben az egyik szemgolyódba landolt volna.
- A kis erőszakos.



    Másnap reggel a suliban Jessicával a folyosón haladtunk, mikor megpillantottam egy lihegve rohanó alakot. Pár másodperc múlva leolvadt a megmaradt mosolyom is. Diana volt az. Jessica nevét kiáltozta.
Érdeklődve fordultam barátnőm felé. Ő vállat vont.
- Jessica, Jessica! - ért elénk. - Hála istennek megtaláltalak! - nyögte kifulladva.
- Mit akarsz? - kérdezett vissza nyersen Jessica.
- Jól hallottam a hírt? - kerekítette el a szemét a lány.
- Miféle hírt? - húztam össze a szemem gyanakvóan.
- Hogy a bátyjád visszatért! Meggyógyult? Fog még pályára lépni? Újrakezdi?
- Diana rosszabb vagy, mint egy újságíró! Téged egyáltalán nem zavar, hogy ez nem tartozik rád?
- Nade fog még ugrani? - kíváncsiskodott. Értetlenül néztem, hol egyikükre, hol másikukra. Várjunk csak! Diana tudta, hogy Jessicának van egy bátyja? Ő tudta de én nem???
Mit akar jelenteni, hogy...
- Hogy mit fog csinálni? - néztem Dianára. Végre felém fordította a tekintetét. Ám előtte még Jessica közbeszólt.
- Nem. Soha többé! És most húzz el. A bátyjámnak az a korszaka lezárult. Szóval tünés!! - ám Diana még válaszolt az én kérdésemre is.
- Andrew Mckeeney a környék egyik legjobb deszkása volt, amíg... - itt Jessicára pillantott majd félbehagyta inkább a mondatot, úgy folytatta - Na mindegy a lényeg, hogy versenyezgetett és még szponzorálni is akarták de Andrew nem fogadta el. Ne kérdezd miért. - itt felsóhajtott. - Ő volt a legmenőbb pasi a városban. Minden lány rajongott érte. Mígnem...
- ELÉG VOLT!!! POFA BE! - ordította Jessica. Összerezzentem, Diana pedig elsápadt. Hátrált pár lépést, de Jessicát ez se akadályozta meg abban, hogy a szemközti falhoz nyomja. A vállánál fogva.
- Ne merészelj mégegyszer az én, Lena vagy akár csak a bátyám közelébe menni világos? - süvöltötte. Diana összehúzta a szemét.
- Mi az Jessica azt hittem, hogy Lenának vannak indulatkezelési problémái nem neked. - döbbentem kaptam fel a fejem. Egyszer megölöm ezt a lányt.
- Mi az Diana annyira keservesen, gyámoltalanul unalmas az életed, hogy állandóan elengedhetetlen vágyat érzel az iránt, hogy belekotnyeleskedj más ezerszer eseménydúsabb életébe? Mondd csak naplót is vezetsz egy-egy ember élettörténetéről? -  kérdeztem lassan lépdelve felé. Diana hevesen megrázta a fejét. Oh igen. Elfelejtettem megemliteni, hogy régebben Tényleg indulatkezelési problémáktól szenvedtem. Najo igazából nem, csak sokminden idegesített.
- És miért nem? - kérdeztem mellé érve. - Ja! - csaptam a homlokomra. - Hogy mégse ismersz mindenkit eléggé? Vagy félsz, hogy közben lemaradnál egyéb szaftos pletykáról? Amit elterjeszthetsz? - Diana dühösen nézett rám. Elkezdett vörösödni a feje.
- Vigyázz a szádra Lena! - figyelmeztetett. - Különben megbánod! - felvontam a szemöldököm erre a mondatra.
- Miért mit teszel? Rámküldöd apucit? - érdeklődtem. Diana összehúzta a szemét, majd Jessica felé fordult.
- Üzenem Andrewnak, hogy ideje megint pályára lépni. Különben rá fog szállni a Cloud-Club.
- Cloud-Club? - Diana gúnyosan elmosolyodott kérdésemre, majd elviharzott. Jessicához fordultam, mire bólintott. - Nem az szponzorálta le a sulit? -  Jessica ismét bólintott.
- De.
- Andrewt leszerződtette a Cloud-Club?
- Pontosan. Csak aztán kórházba került. - válaszolt barátnőm.
- De... Hiszen akkor, hogy hogy nemtudtam róla?
- Nem szerződtették le nyilvánosan és kevés versenyen vett részt. A legtöbbet nem itt, hanem Olaszországban. - bólintottam. Így már érthető.
- Tényleg a nyomába van a Cloud-Club?
- Igen.
- És mit fog csinálni? - érdeklődtem. Jessica felsóhajtott.
- Nem tudom. - válaszolta.
- Mit tehet ellene? - előre féltem a választól. Hezitált.
- Semmit.

21. RÉSZ - A Kirándulás és miegyéb

Sziasztok. Köszönöm azoknak az emberkéknek, akik olvassák a blogom. 
Minden blogíró számára fontos, hogy véleményt mondjanak a történetéről vagyis a blogjáról. Ez alól én se vagyok kivétel. 
Remélem ez után a rész után kedvetek támad véleményt írni a történetről és Feliratkozni.. 

By: Tina

El fogok késni. Ez járt az agyamban mikor csomagjaimmal, apa segítségével levánszorogtam a lépcsőn. 

  Reggel fél tíz volt és mostanra beszéltük meg a gyülekezőt Jessicáék háza előtt, de én még itt botladoztam a lépcsőn. 

Tuti kinyírnak. 

Apa megfogott egy utazótáskát én meg hoztam a kedvenc oldaltáskám. Persze az utazótáska is az enyém volt, de olyan nehéz lett a belepakolt holmitól, hogy apa szívesen segédkezett, miután megelégelte szenvedésem. 

   Háromnegyed tízre értem barátnőmék házához, ahol ő és Andrew várakozott. Láthatólag már mindent bepakoltak a ház előtt álló kocsiba. Az autó piros volt, kinézetre elég Kia Cee'd-snek tűnt. 

- Ha még egy kicsit késel mi elindulunk, te meg maradhattál volna a szomszédasszonynál. - szólalt meg Andrew. 

- Kora reggel milyen csípős kedvében  van valaki. - szóltam vissza. 

- Azt hittem már elkezdesz felháborodni. 

- Én? Miért? 

- Mert nem volt az egységünkben, hogy ha késel is ott leszel.  Úgylátszik neked még reggel van ehhez. 

- Te tudsz ilyen korán még gondolkodni is? - néztem rá. - Hihetetlen. 

- Oké - csapta össze tenyereit Jessica - miután észrevettétek, hogy én is itt vagyok, talán elindulhatunk. - Belém mart valami. Tényleg nem akartam figyelmen kívül hagyni.

 Még csak köszönni sem köszöntem, mert Mr. Kötözködős közbeszólt. 

- Oké ki hol ül? - vetettem fel. Andrew és Jessica körülnézett majd egymásra meredtek. 

- Andrew vezet. Üljek előre Lena vagy bevállalod? - felnevetett. - Roppant nemes tett lenne részedről. 

- Azt hiszem túlélek egy kis időt elől. Majd te életben tartasz Jessica. Együtt megcsináljuk. - Fogtam meg ,, megrendülve" a kezét. Csúcsok vagyunk. Elnevettem magam. 

- Najo miután megvitattátok, hogy melyikőtök legyen az a szerencsés, aki mellettem utazhat, kérlek foglaljatok helyet. - szólt ki Andrew, miután felzúgatta a motort. Én behuppantam az első ülésre, míg Jessica bepaszírozta magát a hátsóra. Na nem mintha be kellett nagyon pasziroznia magát, mivel a csomag simán elfért a csomagtartóba, s helye, mint a tenger annyi maradt. 

Hirtelen erős és jéghideg fuvallat csapott meg. Beleborzongtam. 

Felháborodottan fordultam újdonsült sofőrünkhöz. 

- Ez meg mi a fene volt? 

- Hopp véletlenül rossz gombot nyomtam, tessék - mondta majd átváltott melegre. Igenám de baromi melegre váltott, amitől nekem hányingerem van. Elkezdtem nagyon rosszul lenni, mire Andrew normál fokozatra váltott. Elegem lett. Dühösen fordultam megint felé. 

- Ne szórakozz, hanem induljunk el. Ez. Nem. Vicces. Oké? 

- Lena én kérdeztem, hogy bevállalod-e. - szólalt meg hátulról Jessica. - Néha nagyon őrült tud lenni. 

- Na hölgyeim indulunk. - én dühösen fordultam előre. A hőfokszabályzó felé nyúltam, s pár pillanatig hidegre kapcsoltam, hogy elmúljon rosszullétem. Jessica ismer, így nem szólt egy szót sem, Andrew meg szerintem szimpla bűntudatból csendben maradt. Miután jól lettem, megtörtem a csendet. 

- Figyelj Jessica, tudom, hogy milyen fontos neked ez a kirándulás, így nem igazán akarok fölös harmadik lenni... 

- Fölös harmadik? Nem vagyok szerelmes a bátyjámba kösz. A szerelmeseknél szokott "fölös harmadik lenni".  

- Meg a barátságban- toldottam meg. 

- Ó, szóval már ebbe az izgi barátságba tartozok? Jess hallottad? Már hármas barátságban vagyunk - vigyorgott Andrew. 

- Jessicához beszéltem. 

- Meglep, hogy a barátodnak tartasz. - Kacsintott tisztelt sofőrünk. 

- Ugyan kérlek, nem tartalak annak - oltottam le. A váltóhoz nyúlva válaszolt. 

- Akkor minek tartasz? - erre nem számítottam. Magam sem tudtam minek tartom. 

- Egy idegesítő kullancsnak. 

- A kullancsok ragadnak. Én nem vagyok tapadós. Vagy szeretnéd, hogy az legyek? - fordult egy pillanatra felém. Na ha meglesz a jogsim, én tuti nem fogom merni levenni a szememet az útról. Biztos karambol nálam. 

- Fogjátok már be. Megérkeztünk. Lena mostantól velem társalogj. - szólalt meg Jessica. 

- Ajjajj, valaki kiközösítettnek érzi magát - súgta oda nekem Andrew. Pechére húga meghallotta. 

- Nem érzem magam annak. Csak ne lopd el a barátnőmet! 

- Eszem ágába sincs - emelte fel tagadóan a kezét Andrew. 

Kiemeltük a kocsiból a saját cuccunkat. 

- És... Hol leszünk? - kérdeztem. Mindketten úgy néztek rám, mint egy hülyére. - Miaz csak most először vagyok itt. 

- Pontosan itt leszünk. - vont vállat Andrew. 

- Ne is figyelj rá. Bunkó magas fokon. - legyintett Jessica. - Kedves barátnőm íme, a lakhelyünk. -  mutatott egy faházra. Sötétbarna külseje volt. 

- Talán nézzünk be. - ajánlottam. Senki sem ellenkezett. 

Általában ha új helyre kerülök mindig elbűvöl a szépsége. Márha tényleg szép. Itt se volt másképp. 

  Egy lépcsőn mentünk fel. Rögtön egy szúnyoghálóval találtam szembe magam. Mintha nyaralnék, olyan érzésem volt. Ezért szereti Jessica ezeket az alkalmakat. 

  Beléptem a házba, ahol előttem állt egy fotel. Pontosabban keresztbe volt velem, különben nemtudtam volna elmenni mellette. Balra volt egy szoba. 

Nem volt különösebben nagy az egész hiszen csak egy kicsi folyosóból és egyetlen árva szobából állt az egész. Nameg a szoba után volt egy mosdó, ahol együtt volt a wc és a fürdő rész is. 

Észrevettem egy hátsóajtót. Elmentem odáig és kinyitottam. Majd kiléptem és zuhantam. 

Talpam nem talált földet, csak mikor már sikítva csúsztam le az igen meredek lejtőn. Jessicáék miért nem szóltak előre? 

Barátnőm tudja milyen kíváncsi tudok lenni. 

Felnézve megláttam egy kötelet mely végigkísért utamon. 

Gondolkoztam. Legutóbb ilyet egy játszótéren láttam. Honnan indulhat? 

Nem kellett sok időt rászánnom hiszen mögöttem figyelmes lettem egy alakra, aki csúszott lefele valamin ülve, ami a kötélhez volt rögzítve. Kiáltott izgalmában, majd észrevehetett, mert elkezdte sikítani, úgymond, hogy vigyázzak. 

Kösz, de mégis hogyan? Értetlenül néztem, ahogy hadonászott a kezével, s beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy előrefele mutat. 

Gyorsan előreszegeztem a tekintetem, majd kiáltottam egyet. A következő pillanatban nekiütközött a lábam valaminek, majd elkezdtem bukfencezni lefelé. Nemtudtam nevessek-e vagy sírjak. Próbáltam normális testhelyzetbe szedni magam, így felhúztam csúszás közben a térdem magam elé, de nem tűnt jó ötletnek, mert rögtön megint megbotlott a lábam valamiben, így álló helyzetbe kerülve előrebuktam, ekkor azonban utolért a csúszó, s annyi időm se maradt, hogy hátraforduljak, mert szembetaláltam magam egy kör alakú ülőkének az oldalával, ami eltalálva a fejem, ledöntött a lábamról. 

Még éreztem, hogy két kéz megfog talán az oldalamnál, talán a kezeimnél, de a fájdalom, ami a fejembe költözött elhomályosította mindent. 

Éreztem, amint lassan a földre tesznek, s megérintettem csukott szemmel a fejem, ahol fájt. 

A hangzavarból ítélve tapsoltak vagy a csúszót vagy engem. Sokan lehettek. 

- Jól érzed magad? - hangzott a kérdés. 

- Au. - ennyi volt a válaszom. 

- Ki tudod nyitni a szemed? 

- Rendesen eltalálta Frank. S kitudja, honnan csúszott. - férfi hangot hallottam. 

- De nemtudta milyen veszélyes? Ez nem lehetett direkt. Valószínűleg megcsúszhatott, s nem vette észre a pályát. - ekkor felpofoztak. 

- Hé! - kinyitottam a szemem, majd egy magas fekete hajú lány pillantottam meg. Erős keze van. -  Hogy hívnak? - megköszörültem a torkomat. 

- Lena. - nyögtem ki. 

- Hogy kerültél ide? - pillantott rám kissé nevetős szemmel egy fiú. Idősebb lehetett nálam valamivel. 

- Én... Lecsúsztam... 

- Ja, azt láttuk. - röhögött közbe egy másik pasi. Látva csúnya nézésemet abbahagyta a nevetést- bocs folytasd csak! 

- A házból jöttem ki éppen, mármint a hátsó ajtón, s nemvettem észre, hogy alattam lejtő van... És csúsztam. - fejeztem be. 

- Hát máskor nézz a lábad elé. Amúgy én Scott vagyok. - nyújtott kezet. 

- Hello - ráztam meg. 

- Szóval. Még szerencse, hogy nem történt komolyabb bajod. Agyrázkódást is kaphattál volna vagy eltörhetted volna a gerinced. Hogy vagy amúgy? 

- Köszi megvagyok. A fejem sajog, meg fáj az oldalam és szerintem kibicsaklott a bokám, de semmi komoly nincs tényleg. Szerencsém volt. 

- A bokádra hozzunk jeget? - kérdezte a lány. - Én Christina vagyok. 

- Nem, köszi. - eszembe jutott Jessica és Andrew. - Vissza kéne mennem, a barátaim már várnak... - keltem fel. 

- Óvatosan - intett le Scott. -  Azokra gondolsz, akik kint patáliát csapnak, hogy bejöhessenek hozzád? - értetlenül néztem rá. 

- A szőke bombacsaj és a pasi, aki valószínűleg a testvére lehet. - segített 

- Ja. Igen rájuk gondoltam. 

- A csaj elég jó barátnő lehet, mert felpofozta az egyik haveromat, aki ki akart kezdeni vele és nem engedte be. Karmol rendesen. - nevetett fel. 

- A pasit meg szedd ráncba, mert rendesen kinevetett. Persze miután biztosítottuk róla, hogy semmi komoly bajod nkncden. Komolyan ezerszer megkérdezte. Aztán megnézte a videót. 

- Milyen videót - néztem rá rémülten. - Ugye nem.. 

- De bizony. Meglett rendesen örökítve a csúszásod és baleseted. Baromi jó videó lett. 

- Kérlek ne tegyétek fel sehova! - rimánkodtam. 

- Ezt Maxtől kérd ne tőlem. - felálltam, hogy megkeressem. - Kék póló és fekete farmer, de felismerheted a hosszú fonott hajáról - röhögött utánam. 

Kimentem a sátorból és körülnéztem. Rögtön megpillantottam Jessicáékat. Barátnőm egy csaj előtt állt és láthatólag veszekedett vele a mimikából levéve. Andrew egy pasi mellett állt és a telefonját nézték mindketten. 

Felnézett, s meglátta, hogy nézem. Elmosolyodott.

- Jess, feléledt a kis zuhanó repülőnk- kiáltotta. Tényleg azt hitte, hogy ez jó poén? A mellette álló pasi elnevette magát. Haha. 

Jessica figyelme rögtön rámirányult és elkezdett felém futni. 

- Lena úristen jól vagy? - ölelt meg. -  Két percre sem hagylak magadra erre te máris bajba esel. Szó szerint. 

- Álljon meg a menet! Te felejtettél el szólni a kis meredek pályáról, ami a hátsó ,, kertbe" van. 

- Szóltam volna, mert terveztem, hogy körbevezetlek. 

- Lina úgydöntött saját maga fedezi fel a környéket - jött oda nevetve Andrew. Összehúzott szemmel rámeredtem. 

- A nevem még mindig Lena. Betűzzem? 

- Kösz nem kell. Jut eszembe én is szívesen megmutattam volna a pályát, miért nem szóltál, hogy egyedül szeretnél egyet csúszni? Amúgy megjegyezném.. 

- Fejezd már be!! - kiáltottam rá. 

-... hogy ezen szokás lecsúszni, nem csak úgy a semmin. - mutatott arra a valamire, ami fejen talált. Lehajoltam a földre és felvettem egy tobozt, majd megdobtam vele. A vállánál találtam el. 

- Hagyj békén! 

- Szóval keménykedünk? - nézett rám. Tekintete semmi jót nem sugallt. Lehajolt, miközben Jessicára vetettem egy jelentőségteljes pillantást. Ebbe nagy gyakorlatunk van, s értjük is egymást. Mielőtt Andrew felállhtott volna Jessica megdobta a hátát. 

- Hugi, rólad nem gondoltam volna - nézett föl meglepetten. Jessicára nézett majd elhajította a tobozt. Nem számítottam arra, hogy engem dob meg, hiszen Jessicára nézett de a hasamon talált el. 

Ezután egyszerre vettünk és dobáltunk egymásra tobozokat. 

Este tábortűznél ettünk újdonsült barátainkkal. Scott megnevettetett, de nem gondoltam volna róla, hogy gitározik. 

Christina tündéri lány volt, hozott májvacukrot, amit megsütöttünk a meleg tűznél. 

Éjfél körül elköszöntünk tőlük és én külön megköszöntem a segítséget, miután kitöröltettem velük a videót. 

Aznap reggel szinte két óra alvás után elindultunk haza. 

20. RÉSZ - Kívánságok hegyen-háton

- Na ne! Ezt én nem veszem fel. - méregettem magam a tükörben. - Járni nem tudok benne!
- De fel kell venned! Csak ez illik a ruhához! - tiltakozott Jessica makacsul. Feléfordultam a közel tíz centis sarkakon és igyekeztem nem elesni.
- Komolyan? Mi van a piros szandálommal?
- Az már régi és nekem nem tetszik. - legyintett.
- Neked?? De hiszen nekem kell, hogy tetszen! - világosítottam fel.
- Meg Andrew-nak. - felvontam a szemöldököm erre a mondatára.
- Ezalatt mit értesz Jessica!? - húztam össze a szemem.
- Hát csak nem maradhatsz kísérő nélkül! Múltkor is megismerkedtél egy anonim taggal és lásd mi lett.
- Tökéletesen megvagyok kísérő nélkül is, nem kell kerítőnőt játszanod. Egyébként meg, - kezdtem - mikor hagyod abba a próbálkozást, hogy összehozz a bátyjáddal? Szerintem ezt már ő is halálosan unja. Ha nagyon akarsz kísérőt mellém, felhívhatom Daemont.
- Na de kérlek! - állt fel az ágyról. - Daemonnak is megvan a saját élete. Ne zaklasd őt folyton.
- Én?? Jessica jelenleg te vagy az, aki nem elégszik meg azzal, hogy egyedül megyek egy buliba. Eddig is tökéletesen megvoltam.
- Jó - mondta - de mit nem értesz abból, hogy baromira nem akarom, hogy egyedül maradj és valaki levadásszon?
- Mivan Jessica? Először az a bajod, hogy nincs fiúm,  utána meg nem akarod hagyni, hogy bárki esetleg táncra hívjon? Mi ütött beléd? -  hitetlenkedem.
- Tudod mit? Semmi. Hagyjuk. Vedd csak fel azt a régi szandált. Hajrá! -  mondta majd elviharzott. Feltehetően a konyhába ment le. Ugyanis csak nem fog elmenni a saját házából, nem?
Megáll az ész, mi ütött ebbe a lányba?
Ezen filoztam, miközben Jessica visszatért a szobába kezében egy doboz fagyival. Felragyogott a szemem.
- Ne örülj annyira ebből nem kapsz. - már nyitottam volna a szám, hogy megszólaljak,  mire leintett. Leintett! - Nem azért, mert undok vagyok,  csak egyszerűen menned kell, mert Daemon lent vár rád. Lehet mégiscsak vele mész.. -  ezen felnevetett. Hm... Fura...
Végignéztem magamon. Az élénkvörös combközépig érő ruhám volt rajtam, amit Jessica rámakasztott,  hogy vegyem meg.
Most komolyan báli ruhában menjek le?
Miután nagy nehezen úgy döntöttem, hogy mégis lemegyek, a konyhában senkit nem találtam.
- Keresel valakit? - megpördültem, mire Andrew-t láttam meg a konyha közepén. Végigmért, én meg ösztönösen elpirultam. Talán nem a legokosabb ötlet volt ebbe a ruhába lejönni...
- Én... - kezdtem, de irtó zavarban voltam, így nem tudtam befejezni. Andrew lenézett, majd közbeszólt.
- Stílusos szandál nélkül menni egy bálba. - erre én is lenéztem. Én hülye, mezítláb voltam. Bakker! Ilyen szerencsés is csak én lehetek.
- Hm... Ez inkább sulibuli féleség. - eléggé feszengtem ebbe a helyzetbe. Hol lehet Daemon?
- Tudod már épp beiktattam a kívánságaim közé a ,, Linát szandál nélkül csini ruhába látni " de úgylátszik beelőztél. - csettintett egyet. -  Francba! - felnevetett.
Ó a minap rengeteget gondolkoztam, ezen a fogadásunkon. Vajon mikor áll elő az elsővel? Vajon mit kér? Egy kicsikét izgultam miatta.
Lány lévén szerintem nem meglepő, hogy feltűnt, hogy azt mondta hogy ,, csini ruhában ", s nem azt, hogy ,, csinin".
Bár ennek nincs különösebb jelentősége ugyebár.
- Ennek igazán örülök - motyogtam. Lépteket hallottam, majd Jessicát láttam meg a szembenlevő lépcsőnél. Látszólag meglepetten meredt ránk.
- Ó! - jött közelebb - látom, hogy... Izé... Itt vagy... - Andrewra majd rámnézett, de rajtam láthatta, hogy nem vagyok oda a boldogságtól, ugyanis rájöttem, megint miben mesterkedik - Lena... És... - akadozott, s felfoghatta hogy nem éppen az évszázad ötletét tervelte ki, mert nem merte folytatni. Talán attól félt, hogy elszaladok mérgesen, ahogy mindig. De azóta megváltoztam. Ó igen! Ha nagyon szeretné részt veszek a játékában. Odasétáltam elé, mire tartózkodóan elkezdett hátrálni. Oldalról láttam, hogy Andrew lassan elvigyorodik. Igen bizonyára őt is meglepte, hogy nem futottam el.
-Hagy segítsek egy kicsit. A neve Andrew.
- Értem.. Köszi. - mondta szaggatottan barátnőm. Láthatta, hogy valamiben mesterkedek, mert hirtelen irtóra engedékeny lett. - Figyelj Lena, akkor nyugodtan maradhatsz... - Andrew láttán megrázta a fejét - vagy inkább menj csak haza, majd elmondom mi volt oké? - kényszeredetten elmosolyodott, majd lehervadt, amint meglátta, hogy az utolsó mondatára feljebb emelem a fejem.
- Jessica igen kedves dolog tőled ez. - vigyorogtam, Jessica pedig lassan kifújta a levegőt. - De köszi nem. Igenis elmegyek a bálba, mégpedig partnerrel. - a bátyja felé intettem, aki pukkadozott a visszatartott nevetéstől mostanra.
- Ugye Andrew? - meresztettem cinkos pillantást rá.
- Persze, hogyne. - húzta ki magát Andrew. Barátnőmre néztem. Jessica addigra elsápadtan meredt ránk.
- De... Biztos vagy benne? - kérdezte.
- Nemértem Jessica. Hiszen ezt akartad vagy nem?
- Nem... Mármint figyelj Lena. Rájöttem, hogy...
- Na mennünk kéne nem? Andrew készülj el. Ebbe mégse jöhetsz. - nevettem fel. Végignézett magán.
- Miért nem? Talán nem tetszem? - nevetett fel. Jessica megmentésemre sietett.
- Kérlek bátyus, ebbe tényleg nem mehetsz.
- Azt nem gondolhatod komolyan, hogy szmokingba állítok be egy buliba!!!! - erre elviharzott.
Barátnőm rámnézett.
- Mi történt veled? - szóra nyitottam a számat, de közbevágott. Új szokása idegesített. - Egyik pillanatban még halálosan tiltakozol az ellen, hogy a bátyámmal menj erre a hülyeségre, utána meg szinte te kéred meg. Mármint kijelented, hogy veled megy és kész.
- Nemtudom miről beszélsz - tagadtam.
Andrew jelent meg az ajtóban.
- Nem mondom bátyus de többet is tehettél volna az ügy érdekében. Legalább végre leborotválhattad volna azt a fránya szőrzetet az arcodról.
- Hé hugi! Hiszen ez az imidzsem! - simitott végig az állán.
Végül nevetve elindultunk.

-Tudom Lena, hogy ez csak bosszú a szemétkedésemért,  ezért eldöntöttük Richel, hogy rátok nézünk néha-néha jó? - fogta meg a vállam. Leszedtem magamról a kezét és megöleltem.
- Köszi Jessica de nem kell elleszek.
- Ahogy téged ismerlek, nélkülem a pultnál maradsz.
- Jóbarátom a csapos - nevettem fel. -  Ne aggódj megleszek.
- Hé hamár velem jött az én felelősségem is szóval igyekszem kordában tartani kirobbanni vágyó táncolhatnékját. - kacsintott ránk Andrew.
- Hé! Nem vagyok a felelősséged! Oda megyek nélküled ahova csak akarok. Látod? Viszlát. - azzal elviharzottam. Andrew nevetve mellém ért.
- A viszláttal beletrafáltál. Táncolunk?- hitetlenkedve ránéztem.  Beértünk, s kiabálnom kellett, hogy meghallja válaszom. Azonban ő beelőzött. Egészen a fülemhez hajolva megszólalt.
- Tudod, hamár olyan ügyesen kijátszottad Jessicát, talán megmutathatjuk, hogy már nem a pultnál iszogatsz egymagadban, hamár jöttél valakivel. - felemelkedett, s nevetve folytatta. - Najo, ezt a tanácsot sürgősen vesd el! Ez az, amit hallani akartál, s ez az,  ami inspirál téged, de ideje hogy egyvalami inspiráljon!
- Mégpedig micsoda?
- Hát. A szórakozás. Ne akarj folyton megfelelni, hanem mulass. Szórakozz. Ne azt nézd, hogy melyik ismerősöd mulat jobban nálad. Ideje befejezni az önsajnálatot!! Két emberre szabad figyelni egy partin. - kérdőn néztem rá. - Magadra és a partneredre! - kacsintott.
- Táncoljunk! - kiáltottam. Andrew megragadta a kezem, s a táncparkett felé vezetett. Éppen egy partizene ért véget. Magamba imádkoztam, hogy ne lassúzós legyen. Úgylátszik imáim meghallgatásra találtak, csak nem a megfelelő formában, ugyanis meg kellett fognunk hozzá egymást.
   Azt hittem kínos lesz, de Andrew ismét meglepett. Pörgetett, vidáman mozgott velem egészen a szám végéig. Utána annyira kifáradtam,  hogy egyenes utam vezetett a pulthoz.
Kértem egy üveg kólát. Andrew is láthatólag szereti a kólát, mertt ő is azt kért. Nem bírtam ki, hogy meg ne szólaljak.
- Semmi szesz? Fura, azt hittem a pasik imádnak berúgni.
- Á, én nem alkoholizálok. - mosolygott rám.
- Jó kis tánc volt - mondtam, csak, hogy oldjam a csöndet kettőnk között. Nem válaszolt, ezért a partizók felé fordultam,  s némán figyeltem őket. Nem telt bele egy perc sem, mire Andrew megbökött.
- Hé! - fordult felém. Megfordult a fejemben, hogy a bökdösés miatt én is mondhattam volna ezt. - Mi oka a nagy változásnak?
- Miféle változásnak? - tettettem, hogy nemtudom. Pedig tudtam, hogy arra érti, ami Jessica és köztem történt.
Felsóhajtott.
- Hogy hogy nem futottál el? Mikor rájöttél,  mit tervelt ki Jessica?
- Nemtudom miről beszélsz. - vontam meg a vállam.
- Ugyan Lena. Mindketten tudjuk miről beszélek. Nézz rám. - Ránéztem, majd azt mondtam.
- És te Andrew? Végül miért kísértél el a bálba? - elvigyorodott.
- Lena neked van többféle éned. Valamiért azt az énedet jobban kedvelem, amilyen velem vagy. Olykor olyan ésszerűen zakkant vagy.
- Te ezt érted, amit mondasz? Mert nem hangzik értelmesen. -  felnevettem, mire kilöttyent a kólám
- Mi az csak nem berúgtál máris? - megfogta a kezem és a másik kezével kivette belőle a kólám. Okos ötlet. Magamba gratuláltam neki.
- Nem szerintem nem.
- Hát kólától igen furcsa lenne. De semmi sem lehetetlen csak bele kell keverni egy kis bort! - állt elő az ötlettel. Ezért már nem gratuláltam, hanem felháborodtam.
- Ne merészeld!
- Azt állítod nem merem? - vonta fel szemöldökét. - Hé! Tom! Kérnénk ebbe egy kis bort.
- Máris. - engedelmeskedett Tom. Tágranyílt szemmel szemléltem, hogy töltik tele a poharam. Talán ha más pasival lettem volna itt, reménykedhettem volna benne, hogy könyörületesen megissza helyettem, de itt állt mellettem "Mr. Alkoholmentes Andrew" szóval nekem kellett lehajtanom. Tom elém rakta a poharat s egészséget kívánt hozzá. Jessica hol lehet? Ő iszik alkoholt. Most bezzeg nemtud idejönni. Eddig a fiúknál ő mentett ki mindig. Szinte.
- Na. Fenékig! - szólt rám Andrew. - Nincs menekvés.
- Ugyan kérlek. Ezt így nem iszom meg. Nem iszok alkoholt.
- Oké. Akkor hát, úgylátszik csak akkor iszod meg a tétje van. - rémülten néztem arcára. Andrew és a fogadás? Neeeeeeeeeeeeeeee. Tuti vesztek.
- Ha megiszod eljöhetsz a hétvégi kirándulásunkra, ha nem iszod meg, akkor a szomszédunk Miss Greanley társaságában kell töltened a hétvégét és ott leszek veled, hogy figyeljelek megcsinálod e. -  Aztaa. A nagy kirándulás. Oda még sose hívott meg Jessica mondván, hogy csak ő és a bátyja mennek oda. Persze mióta megtudtam, hogy van egy bátyja.
- Viszont ha nem iszom meg akkor lemaradsz a nagy kirándulásról és neked is Miss Greanleynél kellene lenned.
- Lena biztos vagyok benne, hogy megiszod, mivel Jessica mesélte, hogy mennyiszer akartál már a részese lenni. Húgom ebben nagyon makacs tud lenni, mivel neki fontosak ezek a hétvégék de biztos vagyok benne, hogy kibír egyet úgy, hogy te is ott vagy. Ja, és ajánlom, hogy megidd, mivel rühellem Miss Greanley-t. -  mondta. Nevetve a számhoz emeltem a poharat. Szagától majdnemhogy elájultam, de emlékeztettem magam a célra.
    Egy hétvége a legjobb barátnőmmel és Andrew-val. Pontosabban A Hétvége!
    Istenem, hogy mi fog kisülni ebből...
    Azzal fölhörpintettem az italt.