3. Rész - Összezavarodva

 Jessica mellett sosincs időm unatkozni. Vásárlások, a sok futkározás, dumálás és egyéb ,,fontos" teendő közepette alig pihenünk és olyankor is kínos kérdéseket tesz föl:
- Mi van azzal az emós sráccal?
- Hogy kivel? - hirtelen nem értettem, hogy miről beszél.
- Tudod, aki a házatokban volt a családjával- világosított fel.
- Mi lenne vele?
Jessica egészen közel hajolt hozzám, úgy suttogta a következő szavakat:
- Jártok? - azt hittem menten szívinfarktust kapok.
- Mi? - olyan gyorsan kaptam fel a fejem, hogy a következő pillanatban csak arra lettem figyelmes, hogy az orrát fogja és panaszkodik, hogy fáj neki.
- Jézusom, Jess ne haragudj- csak akkor szoktam becézni, mikor ki kell, hogy engeszteljem. Most pedig ki kell látva, hogy mennyire fájhat neki.
- Jól vagy?
- Aham zsak azem etört az ohom - szólalt meg ahogy csak tudott.
- Jajj dehogyis gyere.
Aztán elmentünk egy mosdóba, hogy lemossuk az arcát, mert kicsit vérzett, aztán hazafelé megszólalt.
- Na?

- Mi na? - kérdeztem.
- Válaszolnál a kérdésemre?
- Milyen kérdésedre ? - tettem úgy, mintha nem tudnám.
- Ajj ne csinálj, úgy mintha nem tudnád - figyelmeztetett.
Balszerencsémre Jessica nagyon jól ismer engem.
- Nem , nem járunk, de honnan vetted ezt a hülyeséget?
- Hát ... ott volt nálatok a családja....
- Ehhez ennek mi köze? - értetlenkedtem.
- Mindegy csakúgy mondtam - aztán elgondolkozott - képzeld, mit hallottam...
- Mit? - érdeklődtem, mert kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani.
- Azt, hogy idén a végzősökkel fogunk kirándulni.
- Igen? Melyik kirándulásról beszélsz?
- Ami nemsokára lesz tudod ... ööö...
- Január harmincadikán? - segítettem ki.
- Aha- bólogatott hevesen.
- Az tök rossz, mert csak egy napos - panaszkodtam.
Megtárgyaltuk a kirándulás részleteit, és megállapítottuk, hogy ez így tényleg sajnálatos, hogy csak egy napra megyünk
Legközelebb a suliban ugyanez volt a téma; mindenki értetlenkedett és azt állította,hogy semmi értelme kirándulni, főleg a végzősökkel. Nekünk se tetszett, sőt Jessicával egyetértettünk, hogy ez elrontja az egészet. Mivel mindennap együtt szoktunk hazamenni Jessicával, ezért valamelyikünk hazakíséri a másikat és felmegy hozzá. Most rajta lett volna a sor , de az anyukája felhívta valamiért és haza kellett mennie.
Hazaérve szerettem, volna lefeküdni, hogy kipihenjem magam, mivel holnapután mar megyek is kirándulni. Oo. Csak ne olyan sűrgősen. A nappaliba érve, azonban két ember helyett, három embert láttam, ugyanis szembe találtam magam egy középmagas szőke hajú lánnyal, aki mosolyogva nézett rám. Rögtön megtudtam, hogy kiaz. Anyu húga Nati. Ő lenne az én nagynéném. Tudom most úgy tűnik, mintha nem ismerném, de ő a legjobb dolog az életemben. Mindig megért. Együtt szoktunk nevetni és szomorkodni. Imádom, úgyhogy nem is meglepő, hogy, amint megláttam azonnal a nyakába ugrottam.
- De jó , hogy itt vagy , de miért nem szóltál, hogy jössz?- kérdeztem.
- Mi az, ennyire ne örüljél- nevetett fel.
Aztán beszélgettünk, elmeséltem, a kirándulás miatti káoszt a suliban, és még beszélgettünk, mire este lett.
Másnap anyunak addig könyörögre míg kikért az iskolából. Viszont addig sem pihenéssel töltöttem az időmet. Készültem a holnapi kirándulásra ( a hely ahova megyünk nem publikus adat). Jessica napközben írt egy sms-t, hogy hol vagyok. De ari aggódik... maga miatt ugyanis dolgozatot írnak és nem tud semmit. Szegény. Megnyugtattam - legalábbis annak szántam - hogy ma csak négy órát kell bent lennie.
Közben megszólalt a csöngő , mire anyu kinyitotta az ajtót. Már meg sem lepődtem, mikor Daemont megláttam , ugyanis a szüleink már napok óta átjárkálnak egymáshoz.
A szokásos emós külsőt már megszoktam és egészen jól kibírtunk egymás mellett egy órát.
Tehát most is jót beszélgettünk és szokás szerint sétáltunk. Közölte, hogy jön a kirándulásra és ekkor csúsztam meg. Csak egy pillanat volt az egész. Azonban mielött le eshettem volna, elkapott, de hátralendültem megint, így Daemont is magammal magammal húztam. Együtt estünk el.
Én felszisszentem, mert szúrós részre estem, Daemon viszont egyfolytában nevetett. Furán néztem rá, erre mégjobban elkezdett nevetni.
Najó, ezt már én sem bírtam ki elnevettem magam. Így ültünk mi ott a fűben, nevetve, és ráadásul jól is éreztem magam. Ekkor döbbentem rá ,hogy Daemon végülis egészen jófej.
- Tudod - szólalt meg - nem egészen akartam ideköltözni...
- Hiszen azt mondtad, hogy. ...- kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.
- New York- ot sem szerettem, és azon kívül , hogy azt mondtam, szeretem, hogy erdő veszi körül a várost még nem azt jelenti, hogy szerettem volna ideköltözni.- jelentette ki.
- Ja jó oké. - erre nem tudtam mit mondani, viszont megosztotta velem a belső gondolatát, ami azt jelenti, hogy bízik bennem és ezt nagyra becsülöm. Azonbelül ezzel nem tudtam mit kezdeni, összezavarodtam, mert nem ismerjük olyan régóta egymást és fura volt, hogy így megbízik bennem.
- Fura vagy ugye tudod ?- kérdezte ő. Mi? Pont ő mondja ezt nekem?
Felvont szemöldökkel néztem rá, vártam a válaszát, hogy ezt, hogy értette.
- Igen. Bizony. - de nem válaszolt rendesen, hanem a hajamat kezdte el birizgálni.
- Nagyon szép hajad van, tökéletes.- azzal végigsimított rajta - apropó Jacob a barátnőddel jár ugye?
Kizökkentem. Mivan most, hogy jön ez ide?
- Igen- csak ennyit tudtam mondani.
- Jófej - közölte. -mármint ki? - kérdeztem.
- Jacob.
- Ja, értem- nevettem fel.- mikor beszéltetek?
- A suliba- felelte.
- Tényleg beszélt veled? - csodálkoztam.
- Igen, miért ilyen meglepő?
- Jacob nem a a típus, aki beszélne veled. ......bocsi
- Pedig beszélt velem.
- Azt nem hiszem, Jacob nagyon elítéli a stílusodat és nem változatná meg soha a véleményét.....semmiért.
- Pedig szóba állt velem - erősködött.
Felnevettem.
- Mit mondott?
- Hogy ne merjek szóba állni veled, mert megbánom - erre elnevettük magunkat.
- Ez már Jacobra vall.
- Tudom. Főleg, hogy kiskorom óta ismerem.....
Eltátottam a számat.
- Mi??? De Daemonnem válaszolt csak röhögött egyfolytában, megállás nélkül.
- Ez nem vicces- morogtam - miért nem mondtad? És Jacob miért nem tudott szólni? Testvérek vagytok?
- Nem, csak
másodunokatestvérek.
- Hát talán volt annyi esze, hogy addig nem ad ki amíg én nem szólok - nézett rám.
- Jacobnak? - hitetlenkedtem.
- Szerintem jobb lenne ha nem becsülnéd le őt- figyelmeztetett- okosabb, mint hinnéd.
Másnap reggel, mikor anyu bejött a szobámba, azt vette észre, hogy pakolok. Igen, mivel előző este nem pakoltam be mindent. Viszont nagyon izgatott voltam, ami a kirándulást illeti. Kíváncsi voltam, milyen lesz a végzősökkel menni.
A suli előtt volt a gyülekező. Már mindenki ott volt kivéve Jessica. Jacobtól megkérdeztem, hogy miért késik, mire, azt válaszolta, hogy nem tudja ő sem. De ha már itt volt Jacob rákérdeztem erre:
- Miért nem mondtad, hogy Daemon a másodunokatesód?
- Nem volt fontos- ekkor már majdnem elhittem , hogy talán van egy csöpp esze. Aztán eszembe jutott mégvalami?
- De az első nap, azt állítottad , hogy meleg - csodálkoztam.
- Ja, valamivel csak kellett jellemeznem - kacsintott.
- Tényleg most hol van?
- Sehol- mondta és elnézett a vállam felett. Én is megfordultam és megláttam Jessicát, aki kifulladva rohant.felénk.
- Miaz? Elkéstem? Indulunk már? - kérdezte kétségbeesetten.
Jacobbal megnyugtattuk , még nem indulunk, ne pánikoljon.
- Hú akkor jó.
Eközben megérkezett a sulibusz, amit megrendeltünk a kirándulásra.
Felszálltunk a buszra, leültünk -én Jessica mellé -, mikor valaki kintről a busz után kiáltott. Megállt a buszsofőr és bevárta a diákot. Kinyitotta az ajtót és felengedte. Egy kék farmerdzsekis fiú volt tökéletes kék szemekkel, fekete hajjal, szabadkozva elnézést kért és köszönt. Elindult a buszon, helyet keresve magának. Mikor felismertem , hogy ki ő eltátottam a számat, ugyanis Daemon közeledett felénk. Mikor meglátta a csodálkozó fejemet, elvigyorodott.
- Szia - köszönt azzal leült mögénk Erik mellé. Még mindig mosolygott.
Hátrafordultam.
- Mi történt veled? Hol az emós külsőd?
- Hát barátunk ismerkedni szeretne.....- válaszolt helyette Erik.
- Ja láttam jó csajokat a suliba és úgy döntöttek stílust váltok- erre rám nézett én meg ösztönösen elpirultam - például ott - mutatott a másik sorba. Elnevettem magam.
- Álmodozz csak - szólt közbe Jessica.
- Miért ?- kérdezte Daemon.
- Mert emósan ismertek meg és ez már le nem kopik rólad.
- Oké, akkor figyelj. - azzal felkelt és odament azokhoz a lányokhoz, akikhez mutatott. Beszél. A lány megszólal. Már ketten beszélnek. Nevetnek. A lány megadja a telefon számát. Daemon visszajön. Jessicával egymás szavába vágva kérdezgettük, hogy mit mondott neki.
- Á elég volt a megjelenésem- kacsintott.
- Na persze- vigyorogtunk.
Mire azonban mondhatott volna valamit, megérkeztünk.
Leszálltunk, és Jacobot meglátva elindultunk felé.
Jessica ért előbb oda hozzá lehagyva engem. Szerencsémre nekimentem valakinek. Felhajolva Nate- tel futott össze a tekintetem.
- Á! Micsoda kellemes meglepetés. - kiáltott fel.
- Jah. Szia. - mosolyogtam rá.
- Este lesz egy kis tábortűz...- tért rá a lényegre, ahogy mindig szokott, és most is ezerrel nyomult. Na mindegy - ott leszel ?
- Igen, persze, hiszen mindenki ott lesz. - világosítottam fel.
- Aha tényleg -röhögött fel, aztán elment. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Nate káromkodik, aztán azt is megtudtuk miért. Ugyanis Daemon fellökte szegényt. Nemtudom, hogy direkt vagy véletlenül, de fellökte. Este tábortűznél nagyon jó hangulat volt, mondjuk nem meglepő. Én momentán írtóra szeretem a tábortűzeket. A.tűz lángja valahogy megnyugtat.
Az egy napot ( ami a kirándulási idő ) az alatt értették a tanárok, hogy megérkezési nap plusz a következő nap. Miután ezt megtudtuk már jobb volt a kedvünk. Mindenki menni akart a maga útjára és sehogy sem tudtunk megjegyezni, hogy ki hova menjen. Ezért maradtunk abba, hogy szabad foglalkozás és menjen ki merre lát csak érkezzünk vissza ebédre. Megfogadtuk, Jessicával mi elindultunk egy tisztás felé, a többi lány meg a fiúk elsiettek mosdóba. Utánunk akart jönni Jacob is de megmondtuk neki, hogy nem jöhet ez csajos program.
- Jujj Jacob hív nem baj ha egy kicsit vele leszek- kérdezte, könyörgő tekintettel.
- Ó, oké semmi baj menj csak én elleszek itt- bólintottam rá.
- Biztos elleszel?- aggodalmaskodott.
Miután megnyugtattam, hogy rendben leszek, elment, én meg egyre mélyebbre mentem az erdőben. Egyszer csak hirtelen elém ugrik valaki. Nate-tel találkozott össze a tekintetem. Egyszer csak közelebb jön és megcsókol. Eláll a szavam. Főleg , mert még mindig a számon volt a szája. Hirtelen ellöktem magamtól. Kapkodva a levegőt dühösen ránéztem. Ő sóhajtott majd megszólalt:
- Hű mennyire vártam már ezt a pillanatot. - csillogott a szeme.
- Megőrültél ??? - fakadtam ki- mit gondolsz? - de ő csak mosolygott. Amitől még idegesebb lettem.
- Ne mondd, hogy nem volt jó - kérdezte és közelített, azonban a következő pillanatban a földön találta magát.
<>Mi a franc.. .. hitetlenkedett.
- Hű mennyire vártam már ezt a pillanatot - szólt Jacob aki leütötte Nate-et.
Hálásan néztem Jacobra, aki a karomnál fogva visszavitt a táborhelyre ahol már Jessica várt.
- Hol voltatok? Mi történt- kérdezte dühösen - Úristen Lena hiszen te remegsz.
Felkéredzkedtünk a szobánkba, ahol elmeséltem, hogy mi történt. teljesen kiakadt, Jacob Nate-et szidta, mikor megérkezett Daemon. Feldúlt volt, mint mi csak, azt nem tudtuk, hogy neki mi a baja. Ő se kérdezett semmit sőt ránk se nézett csak átment a szobán a fürdőszobába onnan pedig vissza, közben odadobott Jacobnak egy snikers-t és kiment maga mögött erősen bevágva az ajtót. Elfelejtve a problémámat mindannyian meredten bámultuk a csukott ajtót, Jacob pedig a kezében tartott csokit nézte.
- Ez mi volt? -Jessica ébredt fel először a döbbenetből.
- Fogalmam sincs - motyogtam.
Kimentünk. Jacob és Jessica a többiekkel a buszhoz indult én meg mondtam, hogy majd megyek, csak elintézek valamit. Azzal odamentem Daemonhöz, aki egy padon ücsörgött.
- Nem jössz a buszhoz? - kérdeztem. Nem válaszolt.
- Najó mi bajod van? ?- nem válaszolt.
- Figyelj, csak azért idejöttem, hogy visszavigyelek a buszhoz, úgyhogy vagy elmondod , mi a baj és velem jössz, vagy maradsz és itthagy a busz - nevettem el magam kínosan.
- Mért érdekel mi van velem? - szólalt végre meg. Mondjuk nem ezt vártam de mindegy.
- Mert a barátom vagy - feleltem egyszerűen -és amúgy sem akarok egyedül visszamenni a buszhoz.
- Talán Nate majd visszavisz, szólj neki engem meg hagyj békén- mondta.
- Mi van? - Nate neve hallatán összeszorult a gyomrom.
- Mondom hívd őt.
- Mi a fenéről beszélsz?
- Mi van nem téged láttalak az erdőben vele csókolózni? Erre nem tudtam mit mondani. De várjunk csak...
- Te mit képzelsz magadról- kiáltottam.
- Miaz tagadod, hogy te lettél volna? Várj tudom már talán van egy klónod- csapott a homlokára.
- Nem tudsz te semmit- kiáltottam- azt sem tudod mi történt. Szerintem eljöttél a csók után és azt már nem láttad, hogy. ...- de nem bírtam befejezni, mert kitőrt belőlem a sírás. Remek itt kell zokognom pont Daemon előtt. Azonban mire felnéztem Daemon már nem volt sehol.

A tanár szólt, így felszálltam a buszra. Leültem Jessica mellé, aki folyton faggatott, hogy mi volt már, mondjam el.
Aggódott és én megértem, klasszul nézhettem ki, kisírt karikás szemmel.
Délután hazamentem. Pontosabban mentünk, mert Jessicának útközben elmeséltem, hogy mi történt.
Megbeszéltük, és megegyeztünk, hogy nem fogunk a jövőben foglalkozni vele különösebben. Csak úgy igazán nehéz, hogy másnap suliba mentünk és találkoztunk Vele, ráadásul újra emós ruhát viselt.