Elnézést a késedelemért, de közbeszólt egy pechemre, meglehetősen hideg, szeles Balatoni nyaralás. Na de hát ilyen a formám! :'D
Ölel titeket by. : Tyna
Hétfőre és keddre szabadságot vettem ki a videótékában. Rose szokatlanul megértő volt, amin csodálkoztam. Mostanában a suliban romlottak a jegyeim és már csak három hét maradt a javításra.
Jessica megígérte, hogy segít, amiben tud.
Kedden a szobájában ültünk, hogy átvegyük a matekot. Az osztályban Jessica valami hihetetlenül nagy matekzseni volt, de senkinek nem segített csak a barátainak. Persze rögtön mindenki Jessica barátja akart lenni.
Örültem, hogy nekem segít, mert valami eszméletlenül analfabéta voltam ebből a tárgyból. Míg ő kisegített matekból, addig én a magyart magyaráztam el neki.
Így mindenki jól járt.
- Ezt te velem soha nem fogod megértetni. - sóhajtottam.
- Egy kettesre muszáj lesz - mondta.
- Légyszí pihenjünk egy kicsit- nyöszörögtem.
- Rendben - sóhajtotta. Félredobtam a könyvet. - Hihetetlen, hogy a nyár utolsó heteiben is gürcölni kell.
- Utálom a sulit.
- Ki nem? - nevetett fel. Kopogtak, majd Andrew benyitott.
- A hölgyek nem akarnak szünetet tartani? - érdeklődött. De akartunk, azonban én ezt a kellemes időt nem Andrew társaságában óhajtottam eltölteni.
Az incidensünk óta nem könnyíti meg a dolgom. Mindenáron be akarja bizonyítani, hogy nem bírom a közelségét. Vagyis inkább, hogy túlságosan is bírom. Én azonban nem támasztom alá semmiképp ezt a téveszméjét.
Túl sokat képzel.
- De - mosolyogtam majd felálltam és Jessicát húzva kiaraszoltam az ajtón. Még hátrakiáltottam.
- Amíg mi szünetelünk te átnézhetnéd a matekot, hogy segíts nekünk! Köszi!
- Inkább jövök veletek, ha már úgysem bírjátok ki nélkülem - jött velünk.
- Álmodban- mondtam.
- Oh nem. A te álmaidban Lina.
- Szerintem én lemaradok, hagy veszekedjétek ki magatokat. - szólalt meg Jessica.
- Ugyan Jessica. Csak ő kötözködik - mutattam kretén bátyjára.
- Mindegy én kimaradok ebből. - mondta barátnőm.
Andrew elment mellettem, úgy hogy a keze súrolta a derekamat. Beleborzongtam.
- Lena fázol? - érdeklődött Jessica. Na szép. Ő sem könnyíti meg a dolgom.
- Nem dehogyis - tagadóan megráztam a fejem.
- Igen, szerintem sincs olyan hideg itt - nézett rám Andrew. Gyilkos pillantással ajándékoztam meg. Aztán tovább mentem.
A nappaliba érve a hűtőből kivettem a narancslevet és elővettem kettő darab poharat, hogy töltsek.
Andrew mellém ért és kivett egy harmadik poharat.
- Köszi, hogy rám is gondoltál - ült le az asztalhoz Jessica mellé.
Egy grimasz kíséretében társultam hozzájuk.
Megborzongtam. Kissé hideg volt a narancslé.
- Lena el sem hiszem. Mindjárt itt a nyár te meg itt reszketsz. - na én sem hittem el, hogy nem esik le neki. Könyörgök, hiszen már évek óta ismer.
Önkéntelenül is a bátyja felé fordultam, aki vigyorgott. Na nem adom meg neki az örömöt.
Végig simitottam a karomon. Majd nyújtózkodtam egyet bénán. Sanda pillantással szemléltem, hogy Andrew mit szól a kisebb magán produkciómhoz.
Csak ült és nézett.
A fene! Miért csak rám van ilyen hatással? Rá én miért nem vagyok?
Azzal kisebb hévvel felálltam, amitől felboritottam Jessica poharát, aminek tartalma barátnőm ölében landolt.
Francba!
Andrew felnevetett, Jessica felsikított.
- Jajj, Jessica nagyon sajnálom, ne haragudj! - Én szabadkoztam.
- Semmi gond Lena. Csak narancslé. Kimosható. Asszem én felmegyek átöltözni - majd felbaktatott a lépcsőn.
Letisztítottam az asztalt, majd öntöttem magamnak a friss így már kevésbé kedvelt nedűből.
- Te tényleg életveszélyes vagy - állapította meg Andrew. Ránéztem. Csak néztem átható kék szemét, majd megszólalásra bírtam a számat.
- Csak most jöttél rá?
- Nem, ezt már eddig is tudtam.
- Akkor meg? - kérdeztem idegesen.
- Az ügyetlenség egyedi. Tudod keveseket - ne mondja ki kérlek!!! - vonz, de akiket igen azok igazán különleges és egyedi emberekhez vonzódnak.
- Szóval különleges vagyok és egyedi - toldottam meg magyarázatát. Csak semmi meggondolatlanság. Nem fogja kimondani, nem fog....
- Engem vonzanak az egyedi emberek. - NE!!!
- Na szuper. Akkor keress egy egyedi embert akit érdekelsz! - mondtam ki. Azt reméltem, hogy megsértem, de Andrew - szerencsére vagy nem - nem sértődős.
Már szóra nyitotta volna a száját, mikor Jessica lépett be a helységbe.
- Indulhatunk?
A Road Streeten sétálva bántam, hogy belementem Jessica ötletébe.
Mivel nem találtam a harisnyámat, ezért mezítláb léptem bele a krémszínű magassarkúmba, ami persze hálából feltörte a lábamat. Köszi cipőcském! Kösz szépen!
Miközben szenvedtem, hogy alig tudok menni, addig Jessica egy kártyát csúsztatott kezembe.
- Mi e... - kérdeztem volna, de a következő pillanatban nagyra nyílt a szemem- Hamis személyi? Minek ez? Nem házibuli?
- Hát nem... Ez egy klub. Andrew szokott ide járni. Hidd el ide kell a hamis flekó.
- Jesszus... Akkor biztos, hogy ő most nem fog jönni? - érdeklődtem.
- Nem, a haverjaival lóg. Nem is értem. Hiszen ma teltház lesz. Egész biztos! - sikkantott fel.
- Na persze - nevettem fel-, mert te aztán tudod. Uh!! - kiáltottam fel, mikor megláttam a sort. Na jó, valószínűleg tényleg teltház lesz.
- Jesszusom már most teltház van! - kiabáltam túl a hangzavart nem sok sikerrel, de Jessica igyis hallotta, mert a szája ezt a szót formálta: 'megmondtam'.
Közel egy órába is beletelt, mire bejutottunk, de legalább nem hajnali öt volt.
Közben anyának is írtam egy sms-t, hogy előreláthatólag ma Jessicáéknál alszom.
Pontosabban nem hittem volna, hogy fogunk bármit is aludni, de ezt persze nem osztottam meg vele.
A zene bömbölt, a hangulat tombolt, a fények cikáztak egy diszkógömb jóvoltából.
- Juhú!-kiáltotta barátnőm.
- Buli van! - kiabáltam vissza.
Sikerült Jessicát meggyőznőm, hogy a nagy táncolás előtt próbáljuk meg magunkat odapréselni a pulthoz. A pultnál nem álltak sokan, de a tánctér zsúfoltsága miatt préselődtünk végig.
A pult mögött álló sötét hajú csávóhoz szóltam :
- Kóla van? - Jessica kikerekedett szemmel nézett rám. Mintha most szöktem volna a diliházból. A csapos úgyszintén.
- Most mivan? - kiáltottam oda barátnőmnek.
- Ne szórakozz Lena! Buli van!!! - őrjöngött. - Két pezsgőt. - kérte. Mikor meglátta fintorgó arcomat, oldalba bökött. - Ugyan Lena! Lazíts. Egy pezsgő még nem a világvége! - egy még nem. De Jessicát ismertem, kört kör után rendel csődig.
- Mit szól ehhez Rich? - vetettem fel.
- Mit szólna? Itt sincs. - kurjantotta Jessica, majd a karomat megragadva a táncparkett felé húzott.
- Mi lesz a pezsgőkkel? - kérdeztem. Jessica töprengő arcot vágott.
- Igaz! - mondta majd odament a pultos sráchoz és a fülébe súgott valamit. A srác erre csak bólintott s barátnőm már billegett is vissza hozzám.
- Mit mondtál neki?
- Hogy rakja félre a pezsgőinket későbbre.
- Nem lett volna egyszerűbb ha majd újra rendelünk? - vontam fel a szemöldököm.
- Már kiöntötte. - mondta barátnőm, mire csak forgattam a szemem, de azért követtem.
Két perc sem telt bele mire lekérték Jessicát egy táncra. Barátnőm persze örömmel ment, közben ajkai a 'bocsánat' szót formálták. Na ennyi volt.
Ezen a ponton a lábam feladta és a tömeg közepén kezdtem el leszedni a cipőt a lábamról. Menet - ami annyira nem is volt menet - közben nekiütköztem valakinek, mire felkiáltottam, mert sikeresen fellökött. Az volt a szerencse, hogy esés közben elkapott, különben szépen eltanyáltam volna a parkett közepén.
Felnézve kishíján elnevettem magam.
- Videótékás lány, ez már mindig így lesz? Mindig én foglak elkapni esés közben? - húzott fel Jack.
- Valószínű - köszöntöttem - Nem mennénk a pulthoz? Itt irtó nagy a tömeg és úgy érzem mindjárt agyonnyomnak.
- Gyere- ragadta meg a kezem és elvezetett onnan. A pultnál fellélegeztem, mert végre kaptam levegőt és a gyilkos darab is lekerült a lábamról.
- Tehát Lena! - kiáltott fel Jack, kimutatva nekem, hogy tudja a nevem. - Mi járatban erre?
- Hát Jessicával jöttem tudod... Bulizni. - vontam meg a vállam.
- És ő hol van most? - érdeklődött a fiú.
- Táncol - mondtam, bár legszívesebben ezt válaszoltam volna : ,,lekérték és engem itthagyott veled pechemre... "
- Te miért nem táncolsz?
- Á! - kiáltottam fel. - Az nem az én stílusom. - Pedig szerettem táncolni. De Jack jóformán idegen.
- Tényleg? Az enyém se! - örvendezett a boy. Kissé akcentusa volt, ezért úgy éreztem magam, mintha egy turistával beszélgetnék. Pedig vele szótértek. Na de eddig hol volt az akcentusa?
Csendben álltunk egymás mellett. Mikor megelégeltem megszólaltam.
- És te mit csinálsz itt? - ordítottam túl a zenét. Legalábbis próbáltam.
- McKeeney szerződésének újraírását ünnepeljük a haverokkal.-Megdermedtem.
- Micsoda!!? - kiáltottam . Leállt a zene. Néhány szempár rámnézett. A tömegben észrevettem a tékából felismert Rob-ot és a mellette baktató cicamacát Cassie-t. Ugyanaz a jellegzetes deszkásszerkó volt rajtuk.
A hangomat felismerve Cassie felém indult vigyorogva.
- Na mizu? Csak nem hallottad a nagy hírt? Jack ugye elmondtad neki, hogy Andrew újra pályára állt? - nézett rám a cafka mosolyogva. Visszanéztem rá azzal a ,, átküldelek a következő életedbe, te kis nyomorult, ha nem állsz le" nézéssel.
- El hát. Szerinted mitől akadt így ki?
- Fordulj fel - szűrtem a fogaim közt.
- Hát nem édes? - nevetett fel gúnyosan a ribi.
- Hidd el te ribanc, hogy ha lekeverek egy nagyot az nem lesz édes! - vágtam vissza. Erre Cassie feje vörösebb lett, mint a ruhám.
- Hogy mit mondtál? - sötétlett a szeme. Jackre nézett. A srác döbbenten forgatta a fejét közöttünk.
Cassie keze ökölbe szorult. Csak nem verekedni akar?
- Na jó le lehet állni! - szólt közbe Jack. Időközben Rob is megérkezett.
- Mi történt? - kérdezte Cassie-t.
- Befenyített ez a hülye kurva!
- Hé! - szólt rá Jack.
- Nem kéne kötözködni mondjuk! - kiáltottam.
- Leribancozott!! - ordította a csaj.
- Te meg lekurváztad! - mutatott rá Jack.
- Még őt véded? - meredt rá vádlón Cassie.
- Leribancoztad? - kérdezte tőlem Rob.
- Leribancoztam - bólintottam. - Nem fogom tagadni! Talán nem kéne kötözködnie.
- Csak mert kötözködött jogot éreztél arra, hogy leribancozd? - kiáltotta már Rob is. - Mi a fenét képzelsz magadról?
El sem hittem, hogy ilyen helyzetbe kerültem.
Rob ordibált, Jack nyugtatgatta Rob-ot.
- Megöllek! - mondta Cassie.
- Csak nyugodtan. Nem én fogok sitten ülni. - kiabáltam.
- Andrew már úgyis hozzánk tartozik, sose fog egy magadfajta szánalmas kis, elkényeztetett mitugrászra hallgatni. - Grimaszolt egyet hozzá, mire lendült a kezem. A tenyerem foltot hagyott Cassie barbie arcán. Megállt minden. Jack lefogta Rob-ot, aki nekem akart rontani.
Szemben pedig Cassie háta mögött megláttam Andrew döbbent arcát.
Ez kizökkentett és ezt kihasználva Cassie nekilökött a pultnak, amitől felnyögtem fájlalva a hátam. Lefogott. Így csak egyet tehettem. Nőiesen lefejeltem. Megingott körülöttem a világ. Érzékeltem, hogy a zene leállt.
Látásom fokozatosan kitisztult, így körülnéztem.
Jack-nek sikerült lefognia Cassie-t. Rob-ot nem láttam.
Megbotlottam, mire Andrew elkapott.
- Jól vagy? - kérdezte. Felnéztem a kék szempárra. Kíváncsian nézett tovább. Mit is kérdezett?
- Hahó! Lena jól érzed magad?
- Mi? - megráztam a fejem, hogy lássak. Iszonyú fejfájás jött rám ettől. - Persze. Semmi gond.
Ezután hazamentünk. Pontosabban Jessicáék lakásán találtam egyszer csak magam. Hát persze.
- Jessica hol van? - jutott hirtelen az eszembe barátnőm.
- Nyugodj meg, nemsokára jön, hogy velem együtt végighallgassa a rettentően érdekes sztoridat a történtekről. - az emlék hatására felnyögtem. A hátam sajgott.
- Biztos minden oké?
- Csak a hátam fáj kicsit. - nyögtem ki.
- Ülj le! - parancsolt rám Andrew. Leültem. Odaült mellém és elfordított úgy, hogy vele háttal legyek. Utána a ruhám aljához helyezte a kezét és elkezdte felhúzni.
- Hé! - csaptam hátra. A zavarbaejtő pirosság átterjedt a nyakamra is.
Felmelegedett a testem.
- Lena! Nyugi! Megkell néznem, hogy milyen súlyos a sérülésed. Nem foglak molesztálni ne aggódj! - nevetett fel. Én nem is amiatt aggódtam. Utáltam, hogy ilyen közel van hozzám. Sose tapasztaltam meg még azt az érzést, amikor akartam valakit. Igen. Ezt már rég be kellett volna vallanom magamnak, hogy eszeveszettül vonzódtam Andrew-hoz.
A gondolat, hogy meglátja a fehérneműmet kiakasztott teljesen. Tiltakozóan megráztam a fejem. Andrew hallgatott.
- Túlélem. Semmi bajom. Nem kell felhúznod a ruhám. - mondtam ki, bár az utolsó mondatot viszaszívtam volna legszívesebben.
Nem mertem hátrafordulni, megnézni Andrew reagálását.
- Á! - kiáltott fel. - Értem. Szégyenlős vagy. Hidd el, már láttam ezt-azt. - húzta el a végét. Már a talpam is kezdett vörösödni azt hiszem.
- Elhiszem.. - nem fordultam meg.
- Na akkor most megnézhetem a hátad, hogy jól van e? - meggondolatlanul vágtam rá :
- Nézzed! Bár semmi szükség nincs rá... - itt elakadtam. Andrew újra megfogta a ruhám alját és most fel is húzta. Kezével megérintett egy részt, mire felszisszentem.
- Àu!
- Látod? Fáj. Eléggé piros is. Szerintem nem kell megnézetni orvossal, de lekéne jegelni. Megengeded? - hátranéztem. Aztán megfordultam, hogy vele szemben legyek. A ruhámat útközben lehúztam.
- Hát ööö... - bizonytalankodtam.
- Na. Ha ezt megengedted akkor igazán... - közelebb jött - megengedhetnél mást is. - Elég közel volt, így most kellett cselekednem. Felugrottam és elsiettem az emelet felé. Útközben feldöntöttem egy vázát, megbotlottam az asztalban és elestem a lépcsőn. Visszanézve Andrew mosolygott ezen egy sort. Ilyen a én formám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése