20. RÉSZ - Kívánságok hegyen-háton

- Na ne! Ezt én nem veszem fel. - méregettem magam a tükörben. - Járni nem tudok benne!
- De fel kell venned! Csak ez illik a ruhához! - tiltakozott Jessica makacsul. Feléfordultam a közel tíz centis sarkakon és igyekeztem nem elesni.
- Komolyan? Mi van a piros szandálommal?
- Az már régi és nekem nem tetszik. - legyintett.
- Neked?? De hiszen nekem kell, hogy tetszen! - világosítottam fel.
- Meg Andrew-nak. - felvontam a szemöldököm erre a mondatára.
- Ezalatt mit értesz Jessica!? - húztam össze a szemem.
- Hát csak nem maradhatsz kísérő nélkül! Múltkor is megismerkedtél egy anonim taggal és lásd mi lett.
- Tökéletesen megvagyok kísérő nélkül is, nem kell kerítőnőt játszanod. Egyébként meg, - kezdtem - mikor hagyod abba a próbálkozást, hogy összehozz a bátyjáddal? Szerintem ezt már ő is halálosan unja. Ha nagyon akarsz kísérőt mellém, felhívhatom Daemont.
- Na de kérlek! - állt fel az ágyról. - Daemonnak is megvan a saját élete. Ne zaklasd őt folyton.
- Én?? Jessica jelenleg te vagy az, aki nem elégszik meg azzal, hogy egyedül megyek egy buliba. Eddig is tökéletesen megvoltam.
- Jó - mondta - de mit nem értesz abból, hogy baromira nem akarom, hogy egyedül maradj és valaki levadásszon?
- Mivan Jessica? Először az a bajod, hogy nincs fiúm,  utána meg nem akarod hagyni, hogy bárki esetleg táncra hívjon? Mi ütött beléd? -  hitetlenkedem.
- Tudod mit? Semmi. Hagyjuk. Vedd csak fel azt a régi szandált. Hajrá! -  mondta majd elviharzott. Feltehetően a konyhába ment le. Ugyanis csak nem fog elmenni a saját házából, nem?
Megáll az ész, mi ütött ebbe a lányba?
Ezen filoztam, miközben Jessica visszatért a szobába kezében egy doboz fagyival. Felragyogott a szemem.
- Ne örülj annyira ebből nem kapsz. - már nyitottam volna a szám, hogy megszólaljak,  mire leintett. Leintett! - Nem azért, mert undok vagyok,  csak egyszerűen menned kell, mert Daemon lent vár rád. Lehet mégiscsak vele mész.. -  ezen felnevetett. Hm... Fura...
Végignéztem magamon. Az élénkvörös combközépig érő ruhám volt rajtam, amit Jessica rámakasztott,  hogy vegyem meg.
Most komolyan báli ruhában menjek le?
Miután nagy nehezen úgy döntöttem, hogy mégis lemegyek, a konyhában senkit nem találtam.
- Keresel valakit? - megpördültem, mire Andrew-t láttam meg a konyha közepén. Végigmért, én meg ösztönösen elpirultam. Talán nem a legokosabb ötlet volt ebbe a ruhába lejönni...
- Én... - kezdtem, de irtó zavarban voltam, így nem tudtam befejezni. Andrew lenézett, majd közbeszólt.
- Stílusos szandál nélkül menni egy bálba. - erre én is lenéztem. Én hülye, mezítláb voltam. Bakker! Ilyen szerencsés is csak én lehetek.
- Hm... Ez inkább sulibuli féleség. - eléggé feszengtem ebbe a helyzetbe. Hol lehet Daemon?
- Tudod már épp beiktattam a kívánságaim közé a ,, Linát szandál nélkül csini ruhába látni " de úgylátszik beelőztél. - csettintett egyet. -  Francba! - felnevetett.
Ó a minap rengeteget gondolkoztam, ezen a fogadásunkon. Vajon mikor áll elő az elsővel? Vajon mit kér? Egy kicsikét izgultam miatta.
Lány lévén szerintem nem meglepő, hogy feltűnt, hogy azt mondta hogy ,, csini ruhában ", s nem azt, hogy ,, csinin".
Bár ennek nincs különösebb jelentősége ugyebár.
- Ennek igazán örülök - motyogtam. Lépteket hallottam, majd Jessicát láttam meg a szembenlevő lépcsőnél. Látszólag meglepetten meredt ránk.
- Ó! - jött közelebb - látom, hogy... Izé... Itt vagy... - Andrewra majd rámnézett, de rajtam láthatta, hogy nem vagyok oda a boldogságtól, ugyanis rájöttem, megint miben mesterkedik - Lena... És... - akadozott, s felfoghatta hogy nem éppen az évszázad ötletét tervelte ki, mert nem merte folytatni. Talán attól félt, hogy elszaladok mérgesen, ahogy mindig. De azóta megváltoztam. Ó igen! Ha nagyon szeretné részt veszek a játékában. Odasétáltam elé, mire tartózkodóan elkezdett hátrálni. Oldalról láttam, hogy Andrew lassan elvigyorodik. Igen bizonyára őt is meglepte, hogy nem futottam el.
-Hagy segítsek egy kicsit. A neve Andrew.
- Értem.. Köszi. - mondta szaggatottan barátnőm. Láthatta, hogy valamiben mesterkedek, mert hirtelen irtóra engedékeny lett. - Figyelj Lena, akkor nyugodtan maradhatsz... - Andrew láttán megrázta a fejét - vagy inkább menj csak haza, majd elmondom mi volt oké? - kényszeredetten elmosolyodott, majd lehervadt, amint meglátta, hogy az utolsó mondatára feljebb emelem a fejem.
- Jessica igen kedves dolog tőled ez. - vigyorogtam, Jessica pedig lassan kifújta a levegőt. - De köszi nem. Igenis elmegyek a bálba, mégpedig partnerrel. - a bátyja felé intettem, aki pukkadozott a visszatartott nevetéstől mostanra.
- Ugye Andrew? - meresztettem cinkos pillantást rá.
- Persze, hogyne. - húzta ki magát Andrew. Barátnőmre néztem. Jessica addigra elsápadtan meredt ránk.
- De... Biztos vagy benne? - kérdezte.
- Nemértem Jessica. Hiszen ezt akartad vagy nem?
- Nem... Mármint figyelj Lena. Rájöttem, hogy...
- Na mennünk kéne nem? Andrew készülj el. Ebbe mégse jöhetsz. - nevettem fel. Végignézett magán.
- Miért nem? Talán nem tetszem? - nevetett fel. Jessica megmentésemre sietett.
- Kérlek bátyus, ebbe tényleg nem mehetsz.
- Azt nem gondolhatod komolyan, hogy szmokingba állítok be egy buliba!!!! - erre elviharzott.
Barátnőm rámnézett.
- Mi történt veled? - szóra nyitottam a számat, de közbevágott. Új szokása idegesített. - Egyik pillanatban még halálosan tiltakozol az ellen, hogy a bátyámmal menj erre a hülyeségre, utána meg szinte te kéred meg. Mármint kijelented, hogy veled megy és kész.
- Nemtudom miről beszélsz - tagadtam.
Andrew jelent meg az ajtóban.
- Nem mondom bátyus de többet is tehettél volna az ügy érdekében. Legalább végre leborotválhattad volna azt a fránya szőrzetet az arcodról.
- Hé hugi! Hiszen ez az imidzsem! - simitott végig az állán.
Végül nevetve elindultunk.

-Tudom Lena, hogy ez csak bosszú a szemétkedésemért,  ezért eldöntöttük Richel, hogy rátok nézünk néha-néha jó? - fogta meg a vállam. Leszedtem magamról a kezét és megöleltem.
- Köszi Jessica de nem kell elleszek.
- Ahogy téged ismerlek, nélkülem a pultnál maradsz.
- Jóbarátom a csapos - nevettem fel. -  Ne aggódj megleszek.
- Hé hamár velem jött az én felelősségem is szóval igyekszem kordában tartani kirobbanni vágyó táncolhatnékját. - kacsintott ránk Andrew.
- Hé! Nem vagyok a felelősséged! Oda megyek nélküled ahova csak akarok. Látod? Viszlát. - azzal elviharzottam. Andrew nevetve mellém ért.
- A viszláttal beletrafáltál. Táncolunk?- hitetlenkedve ránéztem.  Beértünk, s kiabálnom kellett, hogy meghallja válaszom. Azonban ő beelőzött. Egészen a fülemhez hajolva megszólalt.
- Tudod, hamár olyan ügyesen kijátszottad Jessicát, talán megmutathatjuk, hogy már nem a pultnál iszogatsz egymagadban, hamár jöttél valakivel. - felemelkedett, s nevetve folytatta. - Najo, ezt a tanácsot sürgősen vesd el! Ez az, amit hallani akartál, s ez az,  ami inspirál téged, de ideje hogy egyvalami inspiráljon!
- Mégpedig micsoda?
- Hát. A szórakozás. Ne akarj folyton megfelelni, hanem mulass. Szórakozz. Ne azt nézd, hogy melyik ismerősöd mulat jobban nálad. Ideje befejezni az önsajnálatot!! Két emberre szabad figyelni egy partin. - kérdőn néztem rá. - Magadra és a partneredre! - kacsintott.
- Táncoljunk! - kiáltottam. Andrew megragadta a kezem, s a táncparkett felé vezetett. Éppen egy partizene ért véget. Magamba imádkoztam, hogy ne lassúzós legyen. Úgylátszik imáim meghallgatásra találtak, csak nem a megfelelő formában, ugyanis meg kellett fognunk hozzá egymást.
   Azt hittem kínos lesz, de Andrew ismét meglepett. Pörgetett, vidáman mozgott velem egészen a szám végéig. Utána annyira kifáradtam,  hogy egyenes utam vezetett a pulthoz.
Kértem egy üveg kólát. Andrew is láthatólag szereti a kólát, mertt ő is azt kért. Nem bírtam ki, hogy meg ne szólaljak.
- Semmi szesz? Fura, azt hittem a pasik imádnak berúgni.
- Á, én nem alkoholizálok. - mosolygott rám.
- Jó kis tánc volt - mondtam, csak, hogy oldjam a csöndet kettőnk között. Nem válaszolt, ezért a partizók felé fordultam,  s némán figyeltem őket. Nem telt bele egy perc sem, mire Andrew megbökött.
- Hé! - fordult felém. Megfordult a fejemben, hogy a bökdösés miatt én is mondhattam volna ezt. - Mi oka a nagy változásnak?
- Miféle változásnak? - tettettem, hogy nemtudom. Pedig tudtam, hogy arra érti, ami Jessica és köztem történt.
Felsóhajtott.
- Hogy hogy nem futottál el? Mikor rájöttél,  mit tervelt ki Jessica?
- Nemtudom miről beszélsz. - vontam meg a vállam.
- Ugyan Lena. Mindketten tudjuk miről beszélek. Nézz rám. - Ránéztem, majd azt mondtam.
- És te Andrew? Végül miért kísértél el a bálba? - elvigyorodott.
- Lena neked van többféle éned. Valamiért azt az énedet jobban kedvelem, amilyen velem vagy. Olykor olyan ésszerűen zakkant vagy.
- Te ezt érted, amit mondasz? Mert nem hangzik értelmesen. -  felnevettem, mire kilöttyent a kólám
- Mi az csak nem berúgtál máris? - megfogta a kezem és a másik kezével kivette belőle a kólám. Okos ötlet. Magamba gratuláltam neki.
- Nem szerintem nem.
- Hát kólától igen furcsa lenne. De semmi sem lehetetlen csak bele kell keverni egy kis bort! - állt elő az ötlettel. Ezért már nem gratuláltam, hanem felháborodtam.
- Ne merészeld!
- Azt állítod nem merem? - vonta fel szemöldökét. - Hé! Tom! Kérnénk ebbe egy kis bort.
- Máris. - engedelmeskedett Tom. Tágranyílt szemmel szemléltem, hogy töltik tele a poharam. Talán ha más pasival lettem volna itt, reménykedhettem volna benne, hogy könyörületesen megissza helyettem, de itt állt mellettem "Mr. Alkoholmentes Andrew" szóval nekem kellett lehajtanom. Tom elém rakta a poharat s egészséget kívánt hozzá. Jessica hol lehet? Ő iszik alkoholt. Most bezzeg nemtud idejönni. Eddig a fiúknál ő mentett ki mindig. Szinte.
- Na. Fenékig! - szólt rám Andrew. - Nincs menekvés.
- Ugyan kérlek. Ezt így nem iszom meg. Nem iszok alkoholt.
- Oké. Akkor hát, úgylátszik csak akkor iszod meg a tétje van. - rémülten néztem arcára. Andrew és a fogadás? Neeeeeeeeeeeeeeee. Tuti vesztek.
- Ha megiszod eljöhetsz a hétvégi kirándulásunkra, ha nem iszod meg, akkor a szomszédunk Miss Greanley társaságában kell töltened a hétvégét és ott leszek veled, hogy figyeljelek megcsinálod e. -  Aztaa. A nagy kirándulás. Oda még sose hívott meg Jessica mondván, hogy csak ő és a bátyja mennek oda. Persze mióta megtudtam, hogy van egy bátyja.
- Viszont ha nem iszom meg akkor lemaradsz a nagy kirándulásról és neked is Miss Greanleynél kellene lenned.
- Lena biztos vagyok benne, hogy megiszod, mivel Jessica mesélte, hogy mennyiszer akartál már a részese lenni. Húgom ebben nagyon makacs tud lenni, mivel neki fontosak ezek a hétvégék de biztos vagyok benne, hogy kibír egyet úgy, hogy te is ott vagy. Ja, és ajánlom, hogy megidd, mivel rühellem Miss Greanley-t. -  mondta. Nevetve a számhoz emeltem a poharat. Szagától majdnemhogy elájultam, de emlékeztettem magam a célra.
    Egy hétvége a legjobb barátnőmmel és Andrew-val. Pontosabban A Hétvége!
    Istenem, hogy mi fog kisülni ebből...
    Azzal fölhörpintettem az italt.