23. RÉSZ - Összekuszálva

Sziasztok kedves olvasóim. Köszönöm, hogy olvastok és szavaztok, ha van nyílt szavazás. Oldalt láthatjátok, hogy nemrég megint indítottam egyet. 

Megérkeztem a 23 résszel. Jó olvasást. 
Ne felejtsetek el nyomot hagyni :-) 


   Kedden délután a videótéka pultja mögött álltam és szemeztem az utcán álló bandával. Andrew ma nem dolgozott, így gőzöm sem volt, hogy mit fogok csinálni, ha ezek vagy öten beállítanak ide.
Közülük ketten elgördeszkáztak valamerre s a másik három egyenesen a téka felé vette az irányt.
Benyitottak. Úgy tettem mintha túlságosan is lefoglalna a pakolni való, de a szemem sarkából, úgymond végig stíröltem őket. Kettő srác és egy csaj volt jelen, laza hétköznapi ruhában.
Körülnéztek, majd mikor megláttak elindultak felém.
Mosolyt erőltettem magamra és a szemükbe néztem.
Elámultam annak a srácnak a tekintetétől, aki közvetlenül előttem állt. Kedvesen nézett rám. Ám a másik fiúról és a csajról ez már nem volt elmondható. A csaj rágóját már az utcán látni lehetett. Kissé nyilvános rágásmódja van.
Az előttem álló fiút félrelökte a kékpólós másik srác és közvetlenül behajolt a pulthoz.
Mikor már elhúzódott a csönd késztetést éreztem arra,  hogy megszólaljak.
- Helo. Mit szeretnétek? - mosolyogni próbáltam eredménytelenül.
A kékpólós válaszolt.
- Andrew McKeeney-t keressük.
- Kit? - csodálkozó arcot vágtam. Már annyiszor kellett anyunak kamuznom Jessica miatt, hogy ment a pofavizit.
- Jajj, ne tégy úgy, mintha nem tudnád kiről van szó kérlek! - csattant fel a csaj.
- Hát figyu ez itt egy videótéka és én itt most dolgozom, szóval kötelességem kiszolgálni a vendégeket filmekkel. Egyéb szolgáltatás nincs.
- Szia én Jack vagyok. - nyújtott kezet a kedves tekintetű pasas. -  Te pedig...? - Egy videókölcsönző dolgozója. - "mutatkoztam be". A kezét figyelmen kívül hagytam.
- Na mi lesz? Akkor vesztek ki filmet vagy mentek? - kérdeztem kedvesen. Kezdett elegem lenni. Belőlem aztán nem szednek ki semmit.
- Tudod honnan jövünk? - kérdezte  a kékpólós.
- Nem, de feltartjátok a sort. - igazából senki sem állt a hátuk mögött vagy három órája, de egy próbát megért.
- Kislány vegyél szemüveget, mert itt rajtunk kívül nincs senki és mi sem távozunk addig, amíg el nem árulod, hogy hol találjuk Andrew McKeeney-t.
- Először is nem vagyok kislány, másodszor pedig rajtam kívül csak a főnököm Rose dolgozik itt, de higgyétek el vele nem szeretnétek találkozni.
- A Cloud Club - tól jöttünk, rémlik? Te nem a Cloud gimibe jársz? -  kérdezte a csaj. Ő is tudta, hogy odajárok, de természetesen tőlem akarta hallani. Na abból nem eszik!
- Figyeljetek igazán örülök, hogy eseménydúsabbá tettétek az amúgy unalmas napomat, de ha nem szeretnétek filmet venni avagy kölcsönözni, akkor kérlek távozzatok. - szóltam. A kékpólós rám sanditott, majd vállat vont, gondolom úgy látta nem szed már semmit ki belőlem, így elindultak a kijárat felé.
Jack még visszafordult.
- Nem árultad el a neved!
- Nem is fogom! - kiáltottam vissza. -  Viszlát!
- Remélem is, hogy viszont látunk! - köszönt el Jack. Majd becsukódott az ajtó.
Forgattam a szemeim. Majd sóhajtottam egyet. Na ezt is túléltem.
Volt egy olyan érzésem, hogy valóban fogom még látni őket.
A fülem mögé tűrtem egy rakoncátlan hajtincsemet majd kassza felé fordultam. Ahhoz képest, hogy volt ma vagy öt vendég szép a bevétel. Elég drágán vásároltak. Na jó. Rájuk tukmáltam egy csomó felesleges kacatot.
Valljuk be. De akkor is.


Másnap Andrew-val lettem beosztva egy időben.
Jessica meglátogatott. Úgy gondolta, hogy jobb ha nem mondjuk el Andrew-nak, hogy tudok a dologról.
Nem is számít sokat amúgy.
- Lena ki vagy tiltva a következő és az összes többi családi kirándulásról. - jelentette ki barátnőm.
- Hé! Miért? - csodálkoztam. Pedig tudhattam volna.
- Az első közös kirándulásunknál majdnem a kórházban kötöttél ki.
- De híres lett! - mondta két falat közt a bátyja. Ránéztem a kajájára. Saláta.
- Kérsz? - kínált. Megráztam a fejem.
- Kösz, nem. - mosolyogtam rá.
- Pedig nem mindenkinek ajánlok salátát!
- Bizony, igazi saláta-irigy - hívta fel figyelmem Jessica. Elnevettem magam.
- Nem baj, akkor sem kérek köszi.
Körülnéztem a tékában. Büszke voltam magamra, mert a körülményekhez képest rend uralkodott. Elvétve egy-két morzsát a szendvicsemből... De az már az én dolgom.
A tegnapi incidensről még nem volt alkalmam Jessicával beszélni.
Na majd holnap....
   Pont én ültem az ajtóval szemben Andrewéknak háttal volt, így csak én láthattam, hogy nem csúszódik át a magyarázkodás holnapra.
De talán megelőzhető...
- Ööö.. Jessica, Andrew gyertek velem a hátsó szobába. Nagy itt a kupi addig pihenjetek ott bent, amíg én itt rendet rakok.
- Segítek - szólt Jessica.
- Ne! - magas hangomtól Jessicának tágra nyílt a szeme.
- Mi az Lena, baj van?
- Mi? Nem, ugyan. Na gyertek majd később rendet rakunk. - azzal behúztam mindkettőjüket Rose irodájába. Csak nem tudja meg...
A fejemre csaptam, mintha valamit elfelejtettem volna.
- Jajj várjatok a kocsihoz kell mennem, mert kint hagytam a mobilom. - mondtam és nem vártam meg míg rá jönnek, hogy nincs is autóm.

Kint ugyanaz a három emberke állt a pultnál, mint múltkor.
- Mondtam, hogy viszontlátjuk még egymást videótékás lány - köszöntött Jack. A mellette álló immár fehér pólós srác előrébb lépett.
- Láttuk, hogy itt van Andrew, szóval kár belekezdened a hazugságaidba -  mondta.
- Rob, nyugi! - intette le Jack. -  Szerintem menj ki!
- Mi? Te teljesen meg vagy huzatva? - háborodott fel Rob.
- Nem. És Cassie-t is vidd ki - utasította.
- Cassie nyugodtan maradhat- szólalt meg a hátam mögül Andrew. Ijedtemben ugrottam egyet. - Legalább most világosabbam elmagyarázhatom neki, hátha felfogja az agya - a tieddel már nem is próbálkozok -, hogy kiléptem. Örökre.
- Voltál, olyan hülye, hogy nem bontottad fel a szerződést szóval nem léptél ki. S mostmár nem is fogsz.
- A szerződést lemásoltátok és csak az egyiket bontottam fel mivel a másik nálatok van. Nem tehetek róla, hogy nem tudtok nélkülem élni. -  sóhajtott Andrew.
- Alkut ajánlok McKeeney - emelte fel a kezét Jack - Ha részt veszel az utolsó versenyben akkor elengedjük a kezed.
- Nem alkuszok! - vágta rá Andrew.
- Tényleg? Pedig sportszerű ajánlat.
- Nálatok semmi sem sportszerű. Mindenben van csavar.
- Ebben nincs.
- Azt nem  hiszem.
- Videótékás lány, te látsz ebben csavart? - kérdezte tőlem Jack. Először azt hittem rosszul hallok. Aztán rám nézett és meggyőződtem, hogy nem kamuzik. Komolyan tőlem kér megerősítést?
Andrew-ra néztem, aki csodálkozó szemekkel meredt rám. Ő se hitte, hogy sok közöm van ehhez.
- Nem vagyok nagy csavar szakértő. - ráztam a fejem.
- Pedig tegnap még nagyon fel volt vágva a nyelved. Csak nem félsz tőle? - vigyorgott rám Jack. Na most utáltam meg. -  Vagy elcsavarta a fejed? Könnyen lehet, ha nem értesz a csavarokhoz. Hiszen ő szakértője ezeknek.
- Ki innen! - kiáltott rá Andrew. -  Ne máson vezesd le a feszültséged, ha rám vagy mérges. Ja és ne gyere többet ide semmilyen alku miatt. - azzal becsapta Jack mögött az ajtót.
- Voltak itt tegnap is? - kérdezte tőlem.
- Igen. De leráztam őket. - ránéztem és láttam rajta, hogy tiszta ideg. - Nyugi. - megérintettem a kezemmel, majd visszahúztam azt. A földet nézve töprengtem. Felnéztem és észrevettem, hogy Andrew néz. Nyeltem egyet.
- Fő a lazaság! - léptem hátrébb és láttam, hogy Jessica nincs sehol. -  Hol van Jessica?
- Előbb kiment.
- Nem is köszönt?
- Úgylátszik. Amúgy sajnos lefújva a mozizás.
- Miért? - fordultam felé.
- Eliza elutazott Görögországba. Telefonon üzent, hogy nem tud jönni.
- Megadtad neki a számod? - vontam fel a szemöldököm. Andrew rámsandított, majd lassan elvigyorodott. Nem tudom miért, de emlékeztettem magam, hogy ő Jessica bátyja. Emlékeztetnem kellett magam.
- Igen, valahogy csak meg kellett beszélni a részleteket. - mosolygott tovább. - Mit vigyorogsz? - csattantam fel.
- Semmit, semmit... - mondogatta, majd elszlalomozott a polcok közt, hogy helyre tegyen egy-két kiesett filmet.
- Na mondd már!
- Mindig is ilyen kíváncsi voltál?
- Igen, de nem válaszoltál! - szóltam.
- Látom nem engedsz. Még mosolyogni sem szabad? - védekezően emelte fel a kezét.
- Ha rólad van szó, akkor nem.
- Hé! Ez fájt!
- Nem halálos seb. Hamar begyógyul.
- Kegyetlen vagy! - nevetett fel.
- Te is.
- Még nem eléggé. De lehetek kegyetlenebb is - hirtelen egy kólásüveg talált hason.
- Komolyan? Dobálózól? Nem tudtad, hogy nőket nem szabad bántani?
- De, de én egy gengszter gördeszkás voltam, így rám ez nem vonatkozik. Megvan! - kiáltott fel.
- Mi?
- Kalandparkba megyünk! Ez a kívánságom. Méghozzá holnap!
- Micsoda? Neeee! Te megőrültél! Téged tényleg szórakoztat ha szenvedni látsz.
- Szóval szenvednél a Kalandparkba? Talán holnap este a hulláddal megyek  haza. Jessica örülni fog - kacsintott.
- Vagy kinyír.
- Vagy rántotta leszel. Jessica még a kórházba azt mondta, hogy ennivalóan aranyos vagy.
- Na ne!! Komolyan? És szerinted az vagyok? - vigyorogtam annak reményében, hogy most megfogtam. Tévedtem.
- Érdekel mi?
- Nem nagyon izgat mit gondolsz -  szedtem fel az utolsó csepp méltóságomat is.
- Majd meglátjuk -  kacsintott.
Rosszat sejtettem. Sötét felhős lesz a holnap.
Bekészítek esernyőt.

Na igen. Andrew nem tudom, hogy a csúszós jelenetem miatt gondolta, hogy jó ötlet a Kalandpark, vagy más miatt, de az én részemről pont az ellenkezőjét gondoltam.
- Most miért? Ne parázz. Tök jó móka lesz. - nyugtatgatott.
- Mondod te!
- A mentő ingyen van. - vont vállat.
- Kösz! - löktem oldalba. Persze meg sem moccant. A helyén maradt, mint egy kibaszott oszlop. -  Jó tudni ha ki kell rád hívnom -  vágtam vissza.
- Elég ha én tudom. - válaszolt. Hát persze.
Ránk csatoltak egy védőfelszerelést majd egy karabínerrel rácsatlakoztattak az első kötélre. Andrew mögöttem jött.
Az első és második pályán könnyen végigmentünk, végre fellélegeztem, hisz kezdtem belerázódni.
    A harmadik pályán egy keskeny emelkedőn mentünk fel, amiről simán leeshettünk volna ha nincsenek rajtunk a biztosító kötelek.
Majd megálltunk az akadály előtt. Andrew ismertette a feladatot.
- Végig kell menni a kötélen, amit ott látsz - mutatott előre -  úgy hogy a középen lévő üveghez ne érj hozzá. - fejezte be.
- Oké - bólintottam.
Viszonylag gyorsan végigvittem a pályát sőt a negyediket is.
Az ötödiknél volt egy mászófal azon kellett a túloldalra jutni. Igen ám de a kapaszkodók nagyon távol estek egymástól és nálam jóval magasabban kezdődött a legalacsonyabb.
- Mi az Lina? Hezitálsz? - cukkolt Andrew. Bosszúból a lábára léptem, amitől megcsúsztam és a következő pillanatban az akadály negyedénél függtem attól tartva, hogy elszakad a kötél és lezuhanok. Szép kis törés lesz.
Felnéztem a fájdalmasan távoleső kapaszkodókra.
Kellett nekem elől jönnöm. Azt se tudom, hogy kell végigmenni ezen.
- Fogd meg a kapaszkodókat! - kiáltotta Andrew. Felnéztem. Sajnos még mindig távol voltak. -  Attól, hogy nézed még nem fog közelebb menni hozzád! -  Sajnos igazat kellett adnom neki. Kinyújtottam a kezem, kábé úgy, mint ahogy reggel szoktam nyújtózkodni, és megragadtam a hozzám legközelebb eső domborulatot.
Felhúztam magam, de ekkor elkezdtem hátradőlni, így el is engedtem a mászófalat. Tágranyílt szemmel néztem az alattam elhelyezkedő mélységet. Tippelni sem mertem milyen magasan vagyok.
- Mit csinálsz? - érdeklődött Andrew. Legalábbis azt hiszem az ő hangja volt.
- Csak lógok - feleltem.
Sajnos elég messze voltam a falhoz képest, így nem értem el a kapaszkodókat. Őszintén szólva nem is volt kedvem himbálózni, ezért megfogtam a fejem fölött lévő kötelet és elkezdtem a túlsó irányba mászni. Nem érdekelt, hogy hülyének néznek, de másképp nem tudtam a túlsó oldalra jutni.
- Lena az isten szerelmére! Le fogsz esni! - hallottam Andrew hangját. - Legalább a lejtőnél vigyázz! - kiáltotta de immár mellőlem. Ettől úgy megijedtem, hogy elengedtem a kötelet és már rögtön nem Andrew mellett álltam, hanem siklottam lefelé. Sikitottam, mint egy őrült.
-  Á! Jézusom! - kiáltottam.
- Húzd meg a féket!! - ordította valaki. Hm? Milyen féket? Az meg hol van? Jesszus! Istenem segíts!
A hátamnál észrevettem egy fogantyút és elkezdtem húzni. Éles nyikorgással jelezte, hogy lassítok.
Az adrenalin szintem már kiakadt, olyan magasan volt.
- Kinyithatod a szemed. - suttogta egy ismerős hang.
- Te, hogy kerülsz ide? - csodálkoztam. Sokkos állapotban voltam, de legalább épen maradtam.
Sajnos még mindig magasan voltam, de legalább az előbbihez képest alacsonyabban.
Jack lecsatlakoztatta rólam a köteteket, mire megforgattam elzsibbadt végtagjaimat.
Aztán.. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy oldalra léptem.


Kinyitottam a szemem. Egy furgonban lehettem, tekintve, hogy milyen kicsi volt.
Na de mi történt?
- Lena  nem gondoltam komolyan, hogy a mentőt hívom. Nem kell mindent komolyan venni - állt felettem Andrew.
- Könnyű azt mondani. - Mondtam, majd egy ápoló állhatott mellém a ruháját elnézve.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Hogy érzi magát? - kérdezte.
- Jól. Mármint fáj a fejem és a végtagjaim, de jól vagyok. De mi történt?
- Egy barom levette rólad a védőfelszerelést, mire te le akartad vetni magad a mélybe - foglalta össze Andrew.
- Igen, de szerencse, hogy elkaptalak. Az életed köszönheted nekem - lépett elő Jack.
- Igen de az óvatlanságod miatt a halálát köszönhetné te barom! Hogy jut eszedbe levenni róla a védőfelszerelést? - kiáltott Andrew
- Az csak biztosíték.
- Igen. Hogy le ne essen a mélybe! - lökte meg Jack-et.
- Nem tudtam, hogy öngyilkos hajlamaim vannak. - nyögtem.
- Na utoljára hoztalak veszélyes helyre. Legközelebb a videótékába maradunk végig. - mondta, én meg nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy azt mondta, hogy ,, legközelebb ".
Mindenkit kitessékelt az ápoló csak Andrew maradt bent.
Később az ápoló mondta, hogy kimegy mindjárt jön.
Felültem az ágyban. Andrew mellém ült.
- Minden oké? - kérdezte. Ránéztem.
- Persze. - a következő pillanatban megfogta a hajam és elkezdte birizgálni.
- Jól esik? - mosolyodtam el.
- Nem jobban, mint neked féltékenykedni - válaszán meghökkentem.
- Mi? - hangom rekedté vált. Közelebb hajolt. A fülembe suttogott.
- Idegesített, ha arra gondoltál, hogy történhetett valami köztem, és Eliza között. Idegesített téged, ha arra gondoltál, hogy esetleg randiztam vele.
- tagadóan megszólaltam volna de még nem fejezte be -  És nem utolsó sorban igenis érdekel, hogy mit gondolok rólad. Ráadásul feszélyez a közelségem, ha nem így lenne már rég közbeszóltál volna. - fejezte be.
Valójában mondani akartam sok mindent, de köpni nyelni nem tudtam. Még mindig rohadtul közel volt és, ha bevallom, ha nem, a szívem irtó gyorsan vert.
Így kimondtam azt, amit először ki tudtam mondani.
- Rohadék.