23. RÉSZ - Összekuszálva

Sziasztok kedves olvasóim. Köszönöm, hogy olvastok és szavaztok, ha van nyílt szavazás. Oldalt láthatjátok, hogy nemrég megint indítottam egyet. 

Megérkeztem a 23 résszel. Jó olvasást. 
Ne felejtsetek el nyomot hagyni :-) 


   Kedden délután a videótéka pultja mögött álltam és szemeztem az utcán álló bandával. Andrew ma nem dolgozott, így gőzöm sem volt, hogy mit fogok csinálni, ha ezek vagy öten beállítanak ide.
Közülük ketten elgördeszkáztak valamerre s a másik három egyenesen a téka felé vette az irányt.
Benyitottak. Úgy tettem mintha túlságosan is lefoglalna a pakolni való, de a szemem sarkából, úgymond végig stíröltem őket. Kettő srác és egy csaj volt jelen, laza hétköznapi ruhában.
Körülnéztek, majd mikor megláttak elindultak felém.
Mosolyt erőltettem magamra és a szemükbe néztem.
Elámultam annak a srácnak a tekintetétől, aki közvetlenül előttem állt. Kedvesen nézett rám. Ám a másik fiúról és a csajról ez már nem volt elmondható. A csaj rágóját már az utcán látni lehetett. Kissé nyilvános rágásmódja van.
Az előttem álló fiút félrelökte a kékpólós másik srác és közvetlenül behajolt a pulthoz.
Mikor már elhúzódott a csönd késztetést éreztem arra,  hogy megszólaljak.
- Helo. Mit szeretnétek? - mosolyogni próbáltam eredménytelenül.
A kékpólós válaszolt.
- Andrew McKeeney-t keressük.
- Kit? - csodálkozó arcot vágtam. Már annyiszor kellett anyunak kamuznom Jessica miatt, hogy ment a pofavizit.
- Jajj, ne tégy úgy, mintha nem tudnád kiről van szó kérlek! - csattant fel a csaj.
- Hát figyu ez itt egy videótéka és én itt most dolgozom, szóval kötelességem kiszolgálni a vendégeket filmekkel. Egyéb szolgáltatás nincs.
- Szia én Jack vagyok. - nyújtott kezet a kedves tekintetű pasas. -  Te pedig...? - Egy videókölcsönző dolgozója. - "mutatkoztam be". A kezét figyelmen kívül hagytam.
- Na mi lesz? Akkor vesztek ki filmet vagy mentek? - kérdeztem kedvesen. Kezdett elegem lenni. Belőlem aztán nem szednek ki semmit.
- Tudod honnan jövünk? - kérdezte  a kékpólós.
- Nem, de feltartjátok a sort. - igazából senki sem állt a hátuk mögött vagy három órája, de egy próbát megért.
- Kislány vegyél szemüveget, mert itt rajtunk kívül nincs senki és mi sem távozunk addig, amíg el nem árulod, hogy hol találjuk Andrew McKeeney-t.
- Először is nem vagyok kislány, másodszor pedig rajtam kívül csak a főnököm Rose dolgozik itt, de higgyétek el vele nem szeretnétek találkozni.
- A Cloud Club - tól jöttünk, rémlik? Te nem a Cloud gimibe jársz? -  kérdezte a csaj. Ő is tudta, hogy odajárok, de természetesen tőlem akarta hallani. Na abból nem eszik!
- Figyeljetek igazán örülök, hogy eseménydúsabbá tettétek az amúgy unalmas napomat, de ha nem szeretnétek filmet venni avagy kölcsönözni, akkor kérlek távozzatok. - szóltam. A kékpólós rám sanditott, majd vállat vont, gondolom úgy látta nem szed már semmit ki belőlem, így elindultak a kijárat felé.
Jack még visszafordult.
- Nem árultad el a neved!
- Nem is fogom! - kiáltottam vissza. -  Viszlát!
- Remélem is, hogy viszont látunk! - köszönt el Jack. Majd becsukódott az ajtó.
Forgattam a szemeim. Majd sóhajtottam egyet. Na ezt is túléltem.
Volt egy olyan érzésem, hogy valóban fogom még látni őket.
A fülem mögé tűrtem egy rakoncátlan hajtincsemet majd kassza felé fordultam. Ahhoz képest, hogy volt ma vagy öt vendég szép a bevétel. Elég drágán vásároltak. Na jó. Rájuk tukmáltam egy csomó felesleges kacatot.
Valljuk be. De akkor is.


Másnap Andrew-val lettem beosztva egy időben.
Jessica meglátogatott. Úgy gondolta, hogy jobb ha nem mondjuk el Andrew-nak, hogy tudok a dologról.
Nem is számít sokat amúgy.
- Lena ki vagy tiltva a következő és az összes többi családi kirándulásról. - jelentette ki barátnőm.
- Hé! Miért? - csodálkoztam. Pedig tudhattam volna.
- Az első közös kirándulásunknál majdnem a kórházban kötöttél ki.
- De híres lett! - mondta két falat közt a bátyja. Ránéztem a kajájára. Saláta.
- Kérsz? - kínált. Megráztam a fejem.
- Kösz, nem. - mosolyogtam rá.
- Pedig nem mindenkinek ajánlok salátát!
- Bizony, igazi saláta-irigy - hívta fel figyelmem Jessica. Elnevettem magam.
- Nem baj, akkor sem kérek köszi.
Körülnéztem a tékában. Büszke voltam magamra, mert a körülményekhez képest rend uralkodott. Elvétve egy-két morzsát a szendvicsemből... De az már az én dolgom.
A tegnapi incidensről még nem volt alkalmam Jessicával beszélni.
Na majd holnap....
   Pont én ültem az ajtóval szemben Andrewéknak háttal volt, így csak én láthattam, hogy nem csúszódik át a magyarázkodás holnapra.
De talán megelőzhető...
- Ööö.. Jessica, Andrew gyertek velem a hátsó szobába. Nagy itt a kupi addig pihenjetek ott bent, amíg én itt rendet rakok.
- Segítek - szólt Jessica.
- Ne! - magas hangomtól Jessicának tágra nyílt a szeme.
- Mi az Lena, baj van?
- Mi? Nem, ugyan. Na gyertek majd később rendet rakunk. - azzal behúztam mindkettőjüket Rose irodájába. Csak nem tudja meg...
A fejemre csaptam, mintha valamit elfelejtettem volna.
- Jajj várjatok a kocsihoz kell mennem, mert kint hagytam a mobilom. - mondtam és nem vártam meg míg rá jönnek, hogy nincs is autóm.

Kint ugyanaz a három emberke állt a pultnál, mint múltkor.
- Mondtam, hogy viszontlátjuk még egymást videótékás lány - köszöntött Jack. A mellette álló immár fehér pólós srác előrébb lépett.
- Láttuk, hogy itt van Andrew, szóval kár belekezdened a hazugságaidba -  mondta.
- Rob, nyugi! - intette le Jack. -  Szerintem menj ki!
- Mi? Te teljesen meg vagy huzatva? - háborodott fel Rob.
- Nem. És Cassie-t is vidd ki - utasította.
- Cassie nyugodtan maradhat- szólalt meg a hátam mögül Andrew. Ijedtemben ugrottam egyet. - Legalább most világosabbam elmagyarázhatom neki, hátha felfogja az agya - a tieddel már nem is próbálkozok -, hogy kiléptem. Örökre.
- Voltál, olyan hülye, hogy nem bontottad fel a szerződést szóval nem léptél ki. S mostmár nem is fogsz.
- A szerződést lemásoltátok és csak az egyiket bontottam fel mivel a másik nálatok van. Nem tehetek róla, hogy nem tudtok nélkülem élni. -  sóhajtott Andrew.
- Alkut ajánlok McKeeney - emelte fel a kezét Jack - Ha részt veszel az utolsó versenyben akkor elengedjük a kezed.
- Nem alkuszok! - vágta rá Andrew.
- Tényleg? Pedig sportszerű ajánlat.
- Nálatok semmi sem sportszerű. Mindenben van csavar.
- Ebben nincs.
- Azt nem  hiszem.
- Videótékás lány, te látsz ebben csavart? - kérdezte tőlem Jack. Először azt hittem rosszul hallok. Aztán rám nézett és meggyőződtem, hogy nem kamuzik. Komolyan tőlem kér megerősítést?
Andrew-ra néztem, aki csodálkozó szemekkel meredt rám. Ő se hitte, hogy sok közöm van ehhez.
- Nem vagyok nagy csavar szakértő. - ráztam a fejem.
- Pedig tegnap még nagyon fel volt vágva a nyelved. Csak nem félsz tőle? - vigyorgott rám Jack. Na most utáltam meg. -  Vagy elcsavarta a fejed? Könnyen lehet, ha nem értesz a csavarokhoz. Hiszen ő szakértője ezeknek.
- Ki innen! - kiáltott rá Andrew. -  Ne máson vezesd le a feszültséged, ha rám vagy mérges. Ja és ne gyere többet ide semmilyen alku miatt. - azzal becsapta Jack mögött az ajtót.
- Voltak itt tegnap is? - kérdezte tőlem.
- Igen. De leráztam őket. - ránéztem és láttam rajta, hogy tiszta ideg. - Nyugi. - megérintettem a kezemmel, majd visszahúztam azt. A földet nézve töprengtem. Felnéztem és észrevettem, hogy Andrew néz. Nyeltem egyet.
- Fő a lazaság! - léptem hátrébb és láttam, hogy Jessica nincs sehol. -  Hol van Jessica?
- Előbb kiment.
- Nem is köszönt?
- Úgylátszik. Amúgy sajnos lefújva a mozizás.
- Miért? - fordultam felé.
- Eliza elutazott Görögországba. Telefonon üzent, hogy nem tud jönni.
- Megadtad neki a számod? - vontam fel a szemöldököm. Andrew rámsandított, majd lassan elvigyorodott. Nem tudom miért, de emlékeztettem magam, hogy ő Jessica bátyja. Emlékeztetnem kellett magam.
- Igen, valahogy csak meg kellett beszélni a részleteket. - mosolygott tovább. - Mit vigyorogsz? - csattantam fel.
- Semmit, semmit... - mondogatta, majd elszlalomozott a polcok közt, hogy helyre tegyen egy-két kiesett filmet.
- Na mondd már!
- Mindig is ilyen kíváncsi voltál?
- Igen, de nem válaszoltál! - szóltam.
- Látom nem engedsz. Még mosolyogni sem szabad? - védekezően emelte fel a kezét.
- Ha rólad van szó, akkor nem.
- Hé! Ez fájt!
- Nem halálos seb. Hamar begyógyul.
- Kegyetlen vagy! - nevetett fel.
- Te is.
- Még nem eléggé. De lehetek kegyetlenebb is - hirtelen egy kólásüveg talált hason.
- Komolyan? Dobálózól? Nem tudtad, hogy nőket nem szabad bántani?
- De, de én egy gengszter gördeszkás voltam, így rám ez nem vonatkozik. Megvan! - kiáltott fel.
- Mi?
- Kalandparkba megyünk! Ez a kívánságom. Méghozzá holnap!
- Micsoda? Neeee! Te megőrültél! Téged tényleg szórakoztat ha szenvedni látsz.
- Szóval szenvednél a Kalandparkba? Talán holnap este a hulláddal megyek  haza. Jessica örülni fog - kacsintott.
- Vagy kinyír.
- Vagy rántotta leszel. Jessica még a kórházba azt mondta, hogy ennivalóan aranyos vagy.
- Na ne!! Komolyan? És szerinted az vagyok? - vigyorogtam annak reményében, hogy most megfogtam. Tévedtem.
- Érdekel mi?
- Nem nagyon izgat mit gondolsz -  szedtem fel az utolsó csepp méltóságomat is.
- Majd meglátjuk -  kacsintott.
Rosszat sejtettem. Sötét felhős lesz a holnap.
Bekészítek esernyőt.

Na igen. Andrew nem tudom, hogy a csúszós jelenetem miatt gondolta, hogy jó ötlet a Kalandpark, vagy más miatt, de az én részemről pont az ellenkezőjét gondoltam.
- Most miért? Ne parázz. Tök jó móka lesz. - nyugtatgatott.
- Mondod te!
- A mentő ingyen van. - vont vállat.
- Kösz! - löktem oldalba. Persze meg sem moccant. A helyén maradt, mint egy kibaszott oszlop. -  Jó tudni ha ki kell rád hívnom -  vágtam vissza.
- Elég ha én tudom. - válaszolt. Hát persze.
Ránk csatoltak egy védőfelszerelést majd egy karabínerrel rácsatlakoztattak az első kötélre. Andrew mögöttem jött.
Az első és második pályán könnyen végigmentünk, végre fellélegeztem, hisz kezdtem belerázódni.
    A harmadik pályán egy keskeny emelkedőn mentünk fel, amiről simán leeshettünk volna ha nincsenek rajtunk a biztosító kötelek.
Majd megálltunk az akadály előtt. Andrew ismertette a feladatot.
- Végig kell menni a kötélen, amit ott látsz - mutatott előre -  úgy hogy a középen lévő üveghez ne érj hozzá. - fejezte be.
- Oké - bólintottam.
Viszonylag gyorsan végigvittem a pályát sőt a negyediket is.
Az ötödiknél volt egy mászófal azon kellett a túloldalra jutni. Igen ám de a kapaszkodók nagyon távol estek egymástól és nálam jóval magasabban kezdődött a legalacsonyabb.
- Mi az Lina? Hezitálsz? - cukkolt Andrew. Bosszúból a lábára léptem, amitől megcsúsztam és a következő pillanatban az akadály negyedénél függtem attól tartva, hogy elszakad a kötél és lezuhanok. Szép kis törés lesz.
Felnéztem a fájdalmasan távoleső kapaszkodókra.
Kellett nekem elől jönnöm. Azt se tudom, hogy kell végigmenni ezen.
- Fogd meg a kapaszkodókat! - kiáltotta Andrew. Felnéztem. Sajnos még mindig távol voltak. -  Attól, hogy nézed még nem fog közelebb menni hozzád! -  Sajnos igazat kellett adnom neki. Kinyújtottam a kezem, kábé úgy, mint ahogy reggel szoktam nyújtózkodni, és megragadtam a hozzám legközelebb eső domborulatot.
Felhúztam magam, de ekkor elkezdtem hátradőlni, így el is engedtem a mászófalat. Tágranyílt szemmel néztem az alattam elhelyezkedő mélységet. Tippelni sem mertem milyen magasan vagyok.
- Mit csinálsz? - érdeklődött Andrew. Legalábbis azt hiszem az ő hangja volt.
- Csak lógok - feleltem.
Sajnos elég messze voltam a falhoz képest, így nem értem el a kapaszkodókat. Őszintén szólva nem is volt kedvem himbálózni, ezért megfogtam a fejem fölött lévő kötelet és elkezdtem a túlsó irányba mászni. Nem érdekelt, hogy hülyének néznek, de másképp nem tudtam a túlsó oldalra jutni.
- Lena az isten szerelmére! Le fogsz esni! - hallottam Andrew hangját. - Legalább a lejtőnél vigyázz! - kiáltotta de immár mellőlem. Ettől úgy megijedtem, hogy elengedtem a kötelet és már rögtön nem Andrew mellett álltam, hanem siklottam lefelé. Sikitottam, mint egy őrült.
-  Á! Jézusom! - kiáltottam.
- Húzd meg a féket!! - ordította valaki. Hm? Milyen féket? Az meg hol van? Jesszus! Istenem segíts!
A hátamnál észrevettem egy fogantyút és elkezdtem húzni. Éles nyikorgással jelezte, hogy lassítok.
Az adrenalin szintem már kiakadt, olyan magasan volt.
- Kinyithatod a szemed. - suttogta egy ismerős hang.
- Te, hogy kerülsz ide? - csodálkoztam. Sokkos állapotban voltam, de legalább épen maradtam.
Sajnos még mindig magasan voltam, de legalább az előbbihez képest alacsonyabban.
Jack lecsatlakoztatta rólam a köteteket, mire megforgattam elzsibbadt végtagjaimat.
Aztán.. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy oldalra léptem.


Kinyitottam a szemem. Egy furgonban lehettem, tekintve, hogy milyen kicsi volt.
Na de mi történt?
- Lena  nem gondoltam komolyan, hogy a mentőt hívom. Nem kell mindent komolyan venni - állt felettem Andrew.
- Könnyű azt mondani. - Mondtam, majd egy ápoló állhatott mellém a ruháját elnézve.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Hogy érzi magát? - kérdezte.
- Jól. Mármint fáj a fejem és a végtagjaim, de jól vagyok. De mi történt?
- Egy barom levette rólad a védőfelszerelést, mire te le akartad vetni magad a mélybe - foglalta össze Andrew.
- Igen, de szerencse, hogy elkaptalak. Az életed köszönheted nekem - lépett elő Jack.
- Igen de az óvatlanságod miatt a halálát köszönhetné te barom! Hogy jut eszedbe levenni róla a védőfelszerelést? - kiáltott Andrew
- Az csak biztosíték.
- Igen. Hogy le ne essen a mélybe! - lökte meg Jack-et.
- Nem tudtam, hogy öngyilkos hajlamaim vannak. - nyögtem.
- Na utoljára hoztalak veszélyes helyre. Legközelebb a videótékába maradunk végig. - mondta, én meg nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy azt mondta, hogy ,, legközelebb ".
Mindenkit kitessékelt az ápoló csak Andrew maradt bent.
Később az ápoló mondta, hogy kimegy mindjárt jön.
Felültem az ágyban. Andrew mellém ült.
- Minden oké? - kérdezte. Ránéztem.
- Persze. - a következő pillanatban megfogta a hajam és elkezdte birizgálni.
- Jól esik? - mosolyodtam el.
- Nem jobban, mint neked féltékenykedni - válaszán meghökkentem.
- Mi? - hangom rekedté vált. Közelebb hajolt. A fülembe suttogott.
- Idegesített, ha arra gondoltál, hogy történhetett valami köztem, és Eliza között. Idegesített téged, ha arra gondoltál, hogy esetleg randiztam vele.
- tagadóan megszólaltam volna de még nem fejezte be -  És nem utolsó sorban igenis érdekel, hogy mit gondolok rólad. Ráadásul feszélyez a közelségem, ha nem így lenne már rég közbeszóltál volna. - fejezte be.
Valójában mondani akartam sok mindent, de köpni nyelni nem tudtam. Még mindig rohadtul közel volt és, ha bevallom, ha nem, a szívem irtó gyorsan vert.
Így kimondtam azt, amit először ki tudtam mondani.
- Rohadék.

22. RÉSZ - Eszement Igazságok

Kedves blogolvasóim. Meghoztam egy újabb részt. Felettébb örömömre szolgál, hogy pár ember részt vesz a szavazásokon. 
Ha tetszett vagy ha nem tetszett ez a rész bátran írj kommentet ez alá vagy a chatbe. 
Szívesen fogadok egyaránt negatív s pozitív kritikát is. 
Ne féljetek feliratkozni sem :-) 

By: Tyna

- Ennyi? - hitetlenkedtem.
- Aha. Miért mire számítottál?
- Hát azt gondoltam, valami extrát kérsz. Erre elpocsékolni egy kívánságot! - püffögtem magamba - Ezt szimpla kedvességből megcsinálom.
- Szóval meghagynád nekem a kívánságot? Hiszen lenne rajta kívül még kettő. - mondta Andrew. Letettem a filmes dobozt és szembefordultam vele.
- Najo. Mi a csavar?
- Nincsen csavar. - nézett rám komoly arccal.
- Aha, persze - forgattam a szemeimet.
- Tényleg, de nem muszáj elhinni.
- Szóval csak be kell jönnöm kedden, hogy veled dolgozzak le egy dupla műszakot? Miaz kevesled a velem eltöltött időt vagy nembírod a dupla műszakot egyedül? - nevettem fel.
- Melyiket hallanád szívesebben? - fordította oldalra a fejét. Eltöprengtem.
- Mondjuk azt, hogy nembírod a strapát. - kerekítettem el a szemem, mintha arra céloztam volna, hogy nem bírja.
- Ja és azért cipelek több kilós dobozokat.
- Én is épp azokat cipelem...
- Kötözködsz? - húzta fel a szemöldökét. A egyik kezemben tartott dobozért nyúlt.
- Hagyd csak - húztam el a kezemet. - Én egyesekkel ellentétben bírom a strapát. - rávigyorogtam, közben figyelve reakcióját.
- Ó, igazán? - sandított rám. Nem számíthattam semmi jóra. -  Akkor légy oly szíves fogd meg ezeket is. - kezembe lévő két dobozra rakott még kettőt. Azt hittem megszakadok, de direkt nem adtam ki semmiféle hangot és rezzenéstelen arcot vettem fel, nehogy feltűnjön neki.
- Segíts gyenge munkatársadnak, aki ,,nem bírja a strapát". - fűzte össze kezeit és odébbállva nézte, hogyan birkózok meg a dobozokkal. Én léptem egyet mire megbillent. Andrew vigyorgott. Mégegyet léptem, mire a dobozok is megelégelték bénázásomat és leestek.
Mögülem nevetés hallatszott nem meglepő módon.
Na megállj! Megfordultam letettem a még kezemen maradt dobozokat. A pulthoz mentem, leültem és bekapcsoltam a DVD lejátszót.
   Elindult egy vígjáték, amit még sose láttam. Elnyomtam egy ásítást.
- Látom szenvedsz nagyon. - jegyezte meg munkatársam.
- Igen és ha én szenvedek akkor neked is kell, szóval nem fogsz jól járni a keddi nappal. Kívánság elpocsékolás.
- Ki beszélt itt szenvedésről? - mosolygott - Én cseppet sem szenvedek, viszont annál inkább szórakozok.
- Ennyire nem legyen szórakoztató a szenvedésem.
- Ha azon nem szórakozhatnék,  akkor mivel ütném el az időt ? - erre nem válaszoltam. Úgytettem, mintha nagyon lekötne a film.
Bejött egy vásárló és egyből a pulthoz lépett.
- Hol találom a Csillagainkban a hiba című filmet? -  hosszú fekete hajú nő volt barackszínű térdigérő ruhában. Már most irigyeltem pedig nem is ismertem.
- O, Lina biztos tudja. - vetette oda Andrew.
- Ezt, hogy érted? - mérgelődtem, majd elvezettem a nőt a polcokhoz, ahol megtalálhatja. Mondtam neki, hogy nyugodtan keresgéljen, hátha talál mást is.
Aranyosan megköszönte. Hangja intelligens személyiséget sejtetett.
- Ugyan. Melyik lány nem látta azt a filmet?
- Mondjuk én! - jött vissza a vendég, kezében a filmmel. - De nyilván plusz egy fő is látta - mondjuk személyed, biztos idetartozik -, ha ismered.
   Azt hittem Andrew ezen megakad, s még kárörvendő mosolyt is villantottam felé, de őt ez sem törte meg.
- Ja egyik roppant izgalmas randevúm jóvoltából voltam olyan balszerencsés, hogy láttam. - válaszolt.
- Amúgy Eliza vagyok - nyújtott kezet, de én még mindig Andrew-t figyeltem és megijedtem. Eliza rögtön elnézést kért.
- Jajj ne haragudj, bocsánat.. Rossz szokás, hogy sokszor hirtelen mozdulatokat csinálok. Hadd segítsek- ajánlotta fel, mikor látta, hogy leejtettem a kezemben lévő filmeket.
- Köszi - rámosolyogtam, miután felszedtük közösen.
- Nincs mit.
- Én Lena vagyok. - és ezúttal sikeresen kezet fogtunk.
- De hülye vagyok - kerekítette el a szemét Eliza. - Én azt értettem, hogy Lina, mikor... - nézett Andrewra - ő mondta.
- Andrew - segítettem ki.
- Andrew - hajtotta le a fejét. Zavarban volt. De mitől? Elvigyorodtam.
Valószínűleg bejött neki. Ez de aranyos.
- O, valóban azt mondta, tudod kissé amnéziás, ha nevekről van szó.
- Vagy csak szeret becézgetni - vetette fel Eliza.
- Nem, tutira amnéziás vagyok - kacsintott Elizára Andrew. A nő elnevette magát. Én nem.
- Ezt szeretném megvenni és már csak azért is megnézem, hogy legközelebb véleményt mondhassak róla. -  nyújtotta oda a filmet nekem. Legközelebb? Milyen legközelebb? Szó nélkül visszaadtam neki a filmet s mondtam az árat.
Miután odaadta a pénzt az ajtóhoz sietett, amit Andrew kézségesen nyitva tartott neki. Hát nem lovagias?

Másnap belátogatott a tékába Daemon. Frissen vasalt natúr kék ingben és fekete farmerben.
Kissé kócos haja tökéletesítette az összképet.
Biccentett Andrewnak, aki meglepő módon visszaköszönt. Mármint nemcsak arcmimikával, hanem szóval. Hihetetlen.
- Lina ott hátul található - mondta Daemonnak.
Daemon megrökönyödve nézett Andrew-ra.
- Miért hívod Linának? - förmedt rá.
- Miért ne? - nézett rá Andrew. -  Úgy hívom, ahogy akarom.
- Te ezt hagyod? - fordult felém Daemon. Vállat vontam. Miért ne hagynám?
- Jó persze akaratból sose voltál jeles. -  ránéztem. Daemon most ezt nem mondhatja komolyan! De látszott, hogy komolyan mondta, sőt nagyon is. Kifejezéstelen arccal meredtem rá miközben válaszoltam. Andrew csöndesen figyelt.
- Ha így látod, akkor akár mehetsz is. De nem kell rám hallgatnod, mert tudod gyenge az akaratom. De próbálj csak maradni meglátjuk mennyire gyenge. - mikor befejeztem farkasszemet néztem vele. Elkerekedett szemmel kezdett el nézni.
- Akkor én el is mentem. - mondta majd sarkon fordult.
- Na kinek gyenge az akarata? - szólt közbe Andrew, amit Daemon még meghallhatott, mert megállt és visszanézett.
- Te jobban jársz, ha nem szólsz bele.
- Te meg jobban jársz ha mész. - válaszolt, mire Daemon kisietett maga után erősen becsapva az ajtót.
- Kösz - néztem Andrew-ra. Mindeközben csapódott az ajtó és bejött rajta a nemrégiben megismert Eliza.
- Sziasztok - köszönt. Köpni nyelni nem tudtam. Ez már megint itt van?
- Szia - köszöntem vissza s mosolyogtam hozzá, amiért jár pár bónuszpont nekem. Najo megpróbálhatnák barátságot kötni vele nem? Na hajrá nekem...
- Szia - köszönt neki Andrew is.
- Megnéztem a filmet és... - kezdte de Andrew közbevágott.
-...vettél magad mellé két csomag zsepit? - Eliza elnevette magát. Hahahahahahahahahahahahahaha.... Najo befejeztem... De Eliza még nem.
- Csak egy csomagot - nevetett.
- És, hogy tetszett? Ezen kívül? - váltottam témát.. Valamilyen szinten.
- A történet stílusa tetszett, meg benne a szarkasztikus szereplők.
- A szarkazmus nekem is bejött, de leírtam magamba miután a végén csomószor átment nyálasba. - mondta Andrew.
- Jólvan Star Wars! - fordult hozzá Eliza.
- Hey! Az jó film! - védekezett Andrew.
- Azt mindjárt gondoltam, hogy neked tetszett. - mosolyodtam el.
- Ez mit akar jelenteni? - kérdezte. Elnevettem magam.
- A fiúknak bejön nemdebár?
- Mindegyis visszajöttem hátha tudtok ajánlani pár jó filmet - szólt közbe Eliza.
- Látom akkor a Csillagainkban a hiba nem tette meg kellően rajongó hatását. - mondta Andrew.
- És talán Eliza jobban járna, ha nem te,  hanem én ajánlanák neki újabb filmet. - vigyorogtam rá.
- Nembízol az ízlésemben?
- Hmm.. Lássuk csak legutóbb egy fogadást vesztettem a te filmízlésed miatt. -  A te bajod, ha nem szereted a vígjátékokat.
- Én szeretem a vígjátékokat, csak a bénákat nem.
- Lemered bénázni a vígjátékokat? - jött közelebb.
- Nem mindegyik béna- szólt Eliza.
- Én is ezt mondtam nem? - néztem rá. - Nézd szegény Eliza kényelmetlenül érzi magát a vitánk közepette szóval...
- Remek! - vágott szavamba. -  Megvâltoztatom az első kívánságom! - most én szóltam közbe.
- Hey! Ne vágj közbe és mi az, hogy megváltoztatod? Ezt nem teheted... - ismét közbeszólt.
- Dehogyisnem. Kedden Eliza te és én elmegyünk moziba és megnézünk egy vígjátékot...
- Amit mi választunk. - kötöttem ki. Andrew felsóhajtott.
- Jólvan, amit ti választotok.
- Ha nekem szenvednem kellett, akkor neked is kell -  s ezzel egy őszinte mosolyt küldtem Eliza felé, aki meglepő módon vígan kacarászott oldalt. Bizonyára élvezte.
- Akkor kedden Én, Eliza és...
- Nem gondoltam, hogy vagy olyan bunkó, hogy magadat mondd előre -  vigyorgott kajánul.
- Szerencséd, hogy nincs villám, különben az egyik szemgolyódba landolt volna.
- A kis erőszakos.



    Másnap reggel a suliban Jessicával a folyosón haladtunk, mikor megpillantottam egy lihegve rohanó alakot. Pár másodperc múlva leolvadt a megmaradt mosolyom is. Diana volt az. Jessica nevét kiáltozta.
Érdeklődve fordultam barátnőm felé. Ő vállat vont.
- Jessica, Jessica! - ért elénk. - Hála istennek megtaláltalak! - nyögte kifulladva.
- Mit akarsz? - kérdezett vissza nyersen Jessica.
- Jól hallottam a hírt? - kerekítette el a szemét a lány.
- Miféle hírt? - húztam össze a szemem gyanakvóan.
- Hogy a bátyjád visszatért! Meggyógyult? Fog még pályára lépni? Újrakezdi?
- Diana rosszabb vagy, mint egy újságíró! Téged egyáltalán nem zavar, hogy ez nem tartozik rád?
- Nade fog még ugrani? - kíváncsiskodott. Értetlenül néztem, hol egyikükre, hol másikukra. Várjunk csak! Diana tudta, hogy Jessicának van egy bátyja? Ő tudta de én nem???
Mit akar jelenteni, hogy...
- Hogy mit fog csinálni? - néztem Dianára. Végre felém fordította a tekintetét. Ám előtte még Jessica közbeszólt.
- Nem. Soha többé! És most húzz el. A bátyjámnak az a korszaka lezárult. Szóval tünés!! - ám Diana még válaszolt az én kérdésemre is.
- Andrew Mckeeney a környék egyik legjobb deszkása volt, amíg... - itt Jessicára pillantott majd félbehagyta inkább a mondatot, úgy folytatta - Na mindegy a lényeg, hogy versenyezgetett és még szponzorálni is akarták de Andrew nem fogadta el. Ne kérdezd miért. - itt felsóhajtott. - Ő volt a legmenőbb pasi a városban. Minden lány rajongott érte. Mígnem...
- ELÉG VOLT!!! POFA BE! - ordította Jessica. Összerezzentem, Diana pedig elsápadt. Hátrált pár lépést, de Jessicát ez se akadályozta meg abban, hogy a szemközti falhoz nyomja. A vállánál fogva.
- Ne merészelj mégegyszer az én, Lena vagy akár csak a bátyám közelébe menni világos? - süvöltötte. Diana összehúzta a szemét.
- Mi az Jessica azt hittem, hogy Lenának vannak indulatkezelési problémái nem neked. - döbbentem kaptam fel a fejem. Egyszer megölöm ezt a lányt.
- Mi az Diana annyira keservesen, gyámoltalanul unalmas az életed, hogy állandóan elengedhetetlen vágyat érzel az iránt, hogy belekotnyeleskedj más ezerszer eseménydúsabb életébe? Mondd csak naplót is vezetsz egy-egy ember élettörténetéről? -  kérdeztem lassan lépdelve felé. Diana hevesen megrázta a fejét. Oh igen. Elfelejtettem megemliteni, hogy régebben Tényleg indulatkezelési problémáktól szenvedtem. Najo igazából nem, csak sokminden idegesített.
- És miért nem? - kérdeztem mellé érve. - Ja! - csaptam a homlokomra. - Hogy mégse ismersz mindenkit eléggé? Vagy félsz, hogy közben lemaradnál egyéb szaftos pletykáról? Amit elterjeszthetsz? - Diana dühösen nézett rám. Elkezdett vörösödni a feje.
- Vigyázz a szádra Lena! - figyelmeztetett. - Különben megbánod! - felvontam a szemöldököm erre a mondatra.
- Miért mit teszel? Rámküldöd apucit? - érdeklődtem. Diana összehúzta a szemét, majd Jessica felé fordult.
- Üzenem Andrewnak, hogy ideje megint pályára lépni. Különben rá fog szállni a Cloud-Club.
- Cloud-Club? - Diana gúnyosan elmosolyodott kérdésemre, majd elviharzott. Jessicához fordultam, mire bólintott. - Nem az szponzorálta le a sulit? -  Jessica ismét bólintott.
- De.
- Andrewt leszerződtette a Cloud-Club?
- Pontosan. Csak aztán kórházba került. - válaszolt barátnőm.
- De... Hiszen akkor, hogy hogy nemtudtam róla?
- Nem szerződtették le nyilvánosan és kevés versenyen vett részt. A legtöbbet nem itt, hanem Olaszországban. - bólintottam. Így már érthető.
- Tényleg a nyomába van a Cloud-Club?
- Igen.
- És mit fog csinálni? - érdeklődtem. Jessica felsóhajtott.
- Nem tudom. - válaszolta.
- Mit tehet ellene? - előre féltem a választól. Hezitált.
- Semmit.

17. Rész - Szembesítés

Utálom Daemont. Már megint laza, és én megint nemtudtam haragudni rá. Pedig kerülöm. De ő mindig ott van mellettem. A tékába tegnap,  olyan természetességgel beszélt - létszámítva a mogorva tekintetét, amivel Andrewt jutalmazta -, hogy teljesen megfelejtkeztem róla.

De elhatároztam, hogy ma ha bejön, tudomást sem fogok róla venni.
Mire beértem a melóhelyemre (még mindig fura volt, hogy lett munkám), a felhőn viharfelhők kezdtek gyülekezni, azt a benyomást keltve, hogy pillanatokon belül elázhatok.
Hát majdnem sikerült, de szerencsére szárazon értem be a tékába. Andrew frissen vasalt ingjében és tengerészkék nadrágjában már a kietlen üzlet, pultja mögött ücsörgött. Valami eszméletlenül béna vígjáték társaságában.
Annyira belemerült, hogy csak arra figyelt fel, ahogy a táskámat lecsapom - szándékosan - mellé.
Felhúzta a szemöldökét.
- Szia - köszörülte meg a torkát, majd bizonytalanul kinézett. - Odakint nem esik? - ezt úgy mondta, mintha idebent esne. Gúnyosan ránéztem, mire visszafordult.
- De. Esik. Csak én tudod már előtte beértem és itt vagyok egy ideje. Szóval heló. - láthatólag megfontolta mit mondjon, de végül, úgy dönthetett. figyelmen kívül hagyja szarkazmusomat, mert ezt mondta:
- Ma még nem volt senki. - szólt. Na mintha meglepett volna.
- Azt mindjárt gondoltam. Nem kapcsolnád ki? - böktem a tévészerűség felé.
Válasza meglepett.
- Nem. - ezen máskor felhúztam volna magam, de ma valószínűleg az idő is befolyásolt, mert csak legyintettem.
- Nekem tök mindegy. - azzal bekászálódtam a helyemre és, csakhogy ne kelljen azt a borzalmas filmet bámulnom, elkezdtem a pénztárgéppel szemezgetni.
Egy idő után meguntam és elindultam a filmekkel téli polcok felé.
Hirtelen megfordultam, mert úgy éreztem, hogy Andrew néz. Megérzésem beigazolódott. Ráadásul vigyorgott.
- Mit vigyorogsz? - förmedtem rá.
- Nem tudsz egyhelybe maradni igaz? - mostmar nevetett. - Fogadjunk, hogy nem bírnál ki egy órát,  hogy mélyebb levegőt ne vegyél vagy unalmadat ne jelezd valahogyan. - Erre összehúztam a szemem.
- Látom nemcsak én unatkozok.
- Komolyan beszélek. - előrenyújtotta a kezét. Félrelöktem. -  Tudtam, hogy nem lennél...... - félbeszakítottam.
- Mit nyerek ha kibírom? - vettem egy mélyebb levegőt. Ő megint elnevette magát.
- Azt hiszem emiatt nem kell izgulnunk. Mikor nyerek, akkor azonban lehet három kívánságom tőled. - felfigyeltem, hogy a "ha" helyett "mikor" - t használt. Ennyire biztos volt benne, hogy nyer. Nem jó jel. De nem hagyom magam, határoztam el.
- Éspedig? - kérdeztem.
- Ezt majd hagy döntsem el én a játszma végén.
- S mi lesz ha én nyerek?
- Ugyanmár....
- Akkor nekem is lehet három kívánságom. - nyújtottam felé a kezem. Elfogadta.
- Rendben.

Elindultunk a pult felé. Észre sem vettem, hogy idáig visszatartottam a lélegzetemet, s sóhajtanom kellett, viszont akkor vesztek. Vékony hangon megszólaltam.
- Andrew. - visszafordult.
- Miaz?
- Előtte hagy vegyek egy nagy levegőt légyszi. - elnevette magát. Valószínűleg láthatta a kékülő fejem.
- Vegyél  Lina, vegyél. -  megkönnyebbülten sóhajtottam egy mélyet, felkészülve a győzelemre. Léptem egyet, aztán megrorpantam. Lina?
- Már bocs de a nevem Lena. Mintha nem tudnád.
- A Linát könnyebb kimondani. - a szemembe nézett - Lina. Amúgy is nem mindegy, hogy Lina, vagy Lena? Olyan egyforma mindkettő.
- Dehogy egyforma. Engem Lenaként kereszteltek nempedig Linaként, világos?
- Azt hagy döntsem el én. Ha nyersz ez lehet az egyik kívánságod.
- Ó, szóval szerinted már van esélyem a nyerésre? - csodálkoztam. Megfogtam. Legalábbis azt hittem.
- Én ilyet nemmondtam - kis szünetet tartott majd megfordult és a válla fölött eleresztette: -  Lina.
- Na start! - szólt mikor leültem mellé. -  Ez élvezetes lesz.
- Azt te csak hiszed -  már épp felnyögtem volna, de rájöttem az is számít.

Negyed óra múlva világossá vált számomra, mit kellett volna tennem a nyereségem érdekében. Leváltani a filmet. Ugyanis még mindig az ment, amit berakott legelőször. Igen halálra untam magam, de próbáltam legalább annyira belemélyedni a sztoriba, mint ahogy azt Andrew is tette. Néha néha felém pillantott,  de nem foglalkozott különösebben velem. Azt tudtam, hogy észrevenné, ha jelét adnám unalmamnak, így meg sem próbálkoztam kisebb dolgokkal. Köhögni sem mertem pedig, már nagyon kellett.
Ehhez az sem segített hozzá, hogy prüszkölnöm is kellett, amit még szabad is lett volna, de elnyomtam és néha megugraltama széken ettől, mire Andrew vigyorogva felémfordult. Feltartottam a hüvelykujjam jelezve, hogy kibirom, ne örüljön és ráadásként mosolyogni próbáltam.
Körülbelül két ásítást nyomtam el,  ami bosszúból most emésztett.
Nemtudom mikor telt le az egy óra, de mikor kikapcsolta Andrew a tévét, akkorát ásítottam, hogy a számba belefért volna, akár egy labda is.
Fogadópartnerem csak állt előttem és vigyorogva figyelte magánprodukciómat. Mikor végeztem megszólalt.
- Másfél órát is kibírtál.... Csak egyszer bóbiskoltál el. - elbóbiskoltam volna? Észre sem vettem. Akkor nyert? Várjunk csak mivan?
- Másfél órát? - pattantam fel, teljesen felrázva.
- Igen, kicsit hosszabb volt a film, de nyertem szóval...
- Ohohohoho-ohohohoho. Álljunk meg egy szóra. Nem nyertél. Érvénytelen ha nem tartod be a szabályt. Jelenesetben az egy órát.
- Már megbocsáss, de az órára te is nyugodtan figyelhettél volna. A nyereségem nincs eltörölve. Majd értesítelek, ha megvan az első kívánságom. -  elkezdett készülődni.
- Te mégis hova mész? - álltam ott totál kómásan.
- Haza, hiszen vége van a műszaknak. Te is készülődhetnél, mert nálam vannak a kulcsok. - nem kellett több, bár totál elkeseredve a vesztésem miatt, de összecuccoltam.
Kimenünk, majd én sokkal hátrébb mentem, hogy Andrew bezárhasson. Nem rá vártam, hanem Jessicára, csakhogy sehol nem láttam.

Mikor Andrew végzett, nem csodálkozott, hogy még mindig ott vagyok, hanem meglepő fordulattal, lendült a keze és már röpítette felém a kulcsokat.
Jó reflexeimnek köszönhetően azonnal elkaptam, csakhogy mivel ezzel együtt figyelmetlen is vagyok, hátraléptem, megbotlottam a járdaszegélyben és elestem.
Feljajdultam, mire Andrew odasietett hozzám, és kezetnyújtott.
- Nehogy megsérülj itt nekem -  mielőtt azonban komolyan vehettem volna aggodalmát, hozzátette: -  Hát hogyan fogom, elhasználni a kívánságaimat?
- Nevetve megfogtam a kezét, mire valami átfutott az arcán, s felsegített. De lehet, hogy képzelődtem.
Leporoltam a ruhámat, majd megpödülve Jessicával találtam szembe magam.
Biztos voltam benne, hogy tanúja volt az előbbi jelenetnek. Na és? Csak elestem, mármint ugyanolyan béna voltam, mint mindig.
Jessica nevetett.
- Jolvan Lena... Nem csalódtam.
Hazamenet eszembe jutott, hogy ma nem is láttam Daemont.


Ma már mennem kellett suliba is. Mostantól délutáni műszakban dolgoztam csakúgy, mint Andrew. De ő nem ugyanabba a suliba járt,  mint én.
Néha néha eszembe jutott Jacob, de ilyenkor jött a világ legjobb figyelemelterelő barátnőm, Jessica. Hihetetlen volt, hogy rá mindig számíthattam.
Jövőhéten lesz a Cloud Nap, ami annyit tesz, hogy valószínűleg az ünnepség miatt,  szabadságot fogok kivenni. De lehet,  hogy nem is megyek. Egy buliba, ami jóformán bál? Annyi lehetőségem lehetett volna Jacobbal...... Ajj gyorsan meg kell keresnem Jessicát.

A sulit túlélve - szerencsére vagy nem... - dolgozni mentem. Ezúttal én nyitottam, és ezt a zsebemben lapuló kulcscsomó is megerősítette. Azt nem tudtam, hogy fogunk kinyitni, ha nyolc vagy annál több óránk lesz, véletlenül egybe talán?
Elhúztam a fémes rácsot, kizártam az ajtót, majd a pult mögé lepakoltam.
Kezdődhetett a nap ezen része.
A tegnapi semmi forgalomhoz képest a mait nevezhetjük csúcsforgalomnak.
Sorba igazítottam útba az embereket, eleinte egyedül, mire betoppant Andrew csekély félóra késéssel. Tudtommal ma nem volt neki nyolc órája.
- Téged is látni? - kérdezte köszönés helyett, ahogy tegnap ő. Andrew sem fáradt a köszönéssel.
- Ja gond volt a kocsival.
- Nem is tudtam, hogy kocsival jársz ide - próbáltam kipillantani a sok vendég mögött.
- Hát ma kaptam egyet - felnevettem.
- És máris baj van vele?
- Úgy néz ki. -  felsóhajtott. -  Olcsó vacak.
Eszembe jutott valami.
- Na mi az első kívánságod?
-Mi? - kérdezett vissza. -  Jaaa. Hát Lina tudod, azt én döntöm el mikor kérem az elsőt. Türelem. -  Minden voltam csak türelmes nem. Már épp szóra nyitottam, volna a szám, de ekkor megérkezett Daemom.
Becsuktam a szám és ezentúl senkiről nem vettem tudomást. Elfogott a végtelen elkeseredettség. Elvonultam a pulttól és Andrewnak leesett, hogy most nem akaródzik nekem Daemonnal beszélnem. Odasétált elé és megszólalt:
- Miben segíthetek? - ha nem lettem volna a sírás szélén, akkor bizonyára felnevetek, azon mennyire figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy Daemon hozzám jött. Úgy csinál, mint minden más vendég esetében.
- Lenához jöttem. Csak beköszönök és már ittsem vagyok. - hallottam Daemon hangját, de nem néztem rá. Úgy meredtem az előttem heverő teáscsészére, mintha valami varázslat alatt állnék. Éreztem, hogy néz és kénytelen voltam felnézni. Elkaptam a fejem, mihelyt a szemembe próbált belenézni és elmentem mellette. Pechemre karonragadott. Nem tudtam kiszabadulni.
- Már korábban is észrevettem, de Lena mi bajod van? -  Andrew próbált közbeszólni.
- Szerintem nem szeretne most veled beszélgetni...
- Te maradj ki ebből - szólt rá Daemon. Visszafordult hozzám. - Mi  miatt vagy ilyen letört? Miattam? Mit tettem? Válaszoljál már, az isten szerelmére! -  már sírtam, de erre elfogott a düh, s végre sikerült kiszabaditanom magam. Ezzel együtt felszínre törtek az indulataim. Kiabálni kezdtem.
- IGEN TE VAGY A BAJOM! - kiáltottam. -  HOGY HAZUDTÁL! HOGY AZ EGÉSZ KAPCSOLATUNK KAMU VOLT! HOGY KÉNYSZERBŐL VOLTÁL CSAK VELEM! JESSICA KÉNYSZERÉBŐL!! - erről eszembe jutott, hogy rá is haragudnom kéne. Itt már berekedt a torkom és Daemon ezt az időt kihasználta area, hogy megszólaljon. Miután kiesett döbbenetéből. Andrew szintén meg volt lepődve. Gondolom nem az állitásomon lepődött meg, mintsem amiatt, hogy kitörtem.
- Lena miről beszélsz? - tette fel a kérdést Daemon. Begurultam.
- HOGY MIRŐL BESZÉLEK??? AZT HISZED NEM HALLOTTAM, MIKOR NÁLAM VOLTATOK FILMNÉZÉSKOR, HOGY RÓLAM BESZÉLTEK??? HIDD EL JESSICA NEM LESZ EZ ÍGY JÓ. SOSEM FOGOM SZERETNI!!! HA EDDIG NEM SZERETTEM, EZUTÁN SEM FOGOM!!!! -  idéztem mostmar zokogva. -  Meg azt is mondtad, hogy nem fog összehozni megint a barátnőcskéjével mármint velem. - ezt a részt suttogtam, immár a padlón ülve.
Felnéztem és az ajtónál megláttam a döbbent Jessicát.
- Lena szerintem itt tévedés lesz - meglepetésemre ezt Andrew mondta. De hát mi köze lehet neki ehhez. Semmi az ég világon.
- Lena én ilyeneket nem mondtam. - kifelé menet, motyogtam még olyasmit, hogy "persze tagadd csak" míg Jessica megnem állított.
- Lena ezeket nem......

Kifutottam a zuhogó esőre, s nem érdekelt semmi, még az se, hogy nem fejeztem be a műszakom. Sírtam, zokogtam egész úton hazafelé.