21. RÉSZ - A Kirándulás és miegyéb

Sziasztok. Köszönöm azoknak az emberkéknek, akik olvassák a blogom. 
Minden blogíró számára fontos, hogy véleményt mondjanak a történetéről vagyis a blogjáról. Ez alól én se vagyok kivétel. 
Remélem ez után a rész után kedvetek támad véleményt írni a történetről és Feliratkozni.. 

By: Tina

El fogok késni. Ez járt az agyamban mikor csomagjaimmal, apa segítségével levánszorogtam a lépcsőn. 

  Reggel fél tíz volt és mostanra beszéltük meg a gyülekezőt Jessicáék háza előtt, de én még itt botladoztam a lépcsőn. 

Tuti kinyírnak. 

Apa megfogott egy utazótáskát én meg hoztam a kedvenc oldaltáskám. Persze az utazótáska is az enyém volt, de olyan nehéz lett a belepakolt holmitól, hogy apa szívesen segédkezett, miután megelégelte szenvedésem. 

   Háromnegyed tízre értem barátnőmék házához, ahol ő és Andrew várakozott. Láthatólag már mindent bepakoltak a ház előtt álló kocsiba. Az autó piros volt, kinézetre elég Kia Cee'd-snek tűnt. 

- Ha még egy kicsit késel mi elindulunk, te meg maradhattál volna a szomszédasszonynál. - szólalt meg Andrew. 

- Kora reggel milyen csípős kedvében  van valaki. - szóltam vissza. 

- Azt hittem már elkezdesz felháborodni. 

- Én? Miért? 

- Mert nem volt az egységünkben, hogy ha késel is ott leszel.  Úgylátszik neked még reggel van ehhez. 

- Te tudsz ilyen korán még gondolkodni is? - néztem rá. - Hihetetlen. 

- Oké - csapta össze tenyereit Jessica - miután észrevettétek, hogy én is itt vagyok, talán elindulhatunk. - Belém mart valami. Tényleg nem akartam figyelmen kívül hagyni.

 Még csak köszönni sem köszöntem, mert Mr. Kötözködős közbeszólt. 

- Oké ki hol ül? - vetettem fel. Andrew és Jessica körülnézett majd egymásra meredtek. 

- Andrew vezet. Üljek előre Lena vagy bevállalod? - felnevetett. - Roppant nemes tett lenne részedről. 

- Azt hiszem túlélek egy kis időt elől. Majd te életben tartasz Jessica. Együtt megcsináljuk. - Fogtam meg ,, megrendülve" a kezét. Csúcsok vagyunk. Elnevettem magam. 

- Najo miután megvitattátok, hogy melyikőtök legyen az a szerencsés, aki mellettem utazhat, kérlek foglaljatok helyet. - szólt ki Andrew, miután felzúgatta a motort. Én behuppantam az első ülésre, míg Jessica bepaszírozta magát a hátsóra. Na nem mintha be kellett nagyon pasziroznia magát, mivel a csomag simán elfért a csomagtartóba, s helye, mint a tenger annyi maradt. 

Hirtelen erős és jéghideg fuvallat csapott meg. Beleborzongtam. 

Felháborodottan fordultam újdonsült sofőrünkhöz. 

- Ez meg mi a fene volt? 

- Hopp véletlenül rossz gombot nyomtam, tessék - mondta majd átváltott melegre. Igenám de baromi melegre váltott, amitől nekem hányingerem van. Elkezdtem nagyon rosszul lenni, mire Andrew normál fokozatra váltott. Elegem lett. Dühösen fordultam megint felé. 

- Ne szórakozz, hanem induljunk el. Ez. Nem. Vicces. Oké? 

- Lena én kérdeztem, hogy bevállalod-e. - szólalt meg hátulról Jessica. - Néha nagyon őrült tud lenni. 

- Na hölgyeim indulunk. - én dühösen fordultam előre. A hőfokszabályzó felé nyúltam, s pár pillanatig hidegre kapcsoltam, hogy elmúljon rosszullétem. Jessica ismer, így nem szólt egy szót sem, Andrew meg szerintem szimpla bűntudatból csendben maradt. Miután jól lettem, megtörtem a csendet. 

- Figyelj Jessica, tudom, hogy milyen fontos neked ez a kirándulás, így nem igazán akarok fölös harmadik lenni... 

- Fölös harmadik? Nem vagyok szerelmes a bátyjámba kösz. A szerelmeseknél szokott "fölös harmadik lenni".  

- Meg a barátságban- toldottam meg. 

- Ó, szóval már ebbe az izgi barátságba tartozok? Jess hallottad? Már hármas barátságban vagyunk - vigyorgott Andrew. 

- Jessicához beszéltem. 

- Meglep, hogy a barátodnak tartasz. - Kacsintott tisztelt sofőrünk. 

- Ugyan kérlek, nem tartalak annak - oltottam le. A váltóhoz nyúlva válaszolt. 

- Akkor minek tartasz? - erre nem számítottam. Magam sem tudtam minek tartom. 

- Egy idegesítő kullancsnak. 

- A kullancsok ragadnak. Én nem vagyok tapadós. Vagy szeretnéd, hogy az legyek? - fordult egy pillanatra felém. Na ha meglesz a jogsim, én tuti nem fogom merni levenni a szememet az útról. Biztos karambol nálam. 

- Fogjátok már be. Megérkeztünk. Lena mostantól velem társalogj. - szólalt meg Jessica. 

- Ajjajj, valaki kiközösítettnek érzi magát - súgta oda nekem Andrew. Pechére húga meghallotta. 

- Nem érzem magam annak. Csak ne lopd el a barátnőmet! 

- Eszem ágába sincs - emelte fel tagadóan a kezét Andrew. 

Kiemeltük a kocsiból a saját cuccunkat. 

- És... Hol leszünk? - kérdeztem. Mindketten úgy néztek rám, mint egy hülyére. - Miaz csak most először vagyok itt. 

- Pontosan itt leszünk. - vont vállat Andrew. 

- Ne is figyelj rá. Bunkó magas fokon. - legyintett Jessica. - Kedves barátnőm íme, a lakhelyünk. -  mutatott egy faházra. Sötétbarna külseje volt. 

- Talán nézzünk be. - ajánlottam. Senki sem ellenkezett. 

Általában ha új helyre kerülök mindig elbűvöl a szépsége. Márha tényleg szép. Itt se volt másképp. 

  Egy lépcsőn mentünk fel. Rögtön egy szúnyoghálóval találtam szembe magam. Mintha nyaralnék, olyan érzésem volt. Ezért szereti Jessica ezeket az alkalmakat. 

  Beléptem a házba, ahol előttem állt egy fotel. Pontosabban keresztbe volt velem, különben nemtudtam volna elmenni mellette. Balra volt egy szoba. 

Nem volt különösebben nagy az egész hiszen csak egy kicsi folyosóból és egyetlen árva szobából állt az egész. Nameg a szoba után volt egy mosdó, ahol együtt volt a wc és a fürdő rész is. 

Észrevettem egy hátsóajtót. Elmentem odáig és kinyitottam. Majd kiléptem és zuhantam. 

Talpam nem talált földet, csak mikor már sikítva csúsztam le az igen meredek lejtőn. Jessicáék miért nem szóltak előre? 

Barátnőm tudja milyen kíváncsi tudok lenni. 

Felnézve megláttam egy kötelet mely végigkísért utamon. 

Gondolkoztam. Legutóbb ilyet egy játszótéren láttam. Honnan indulhat? 

Nem kellett sok időt rászánnom hiszen mögöttem figyelmes lettem egy alakra, aki csúszott lefele valamin ülve, ami a kötélhez volt rögzítve. Kiáltott izgalmában, majd észrevehetett, mert elkezdte sikítani, úgymond, hogy vigyázzak. 

Kösz, de mégis hogyan? Értetlenül néztem, ahogy hadonászott a kezével, s beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy előrefele mutat. 

Gyorsan előreszegeztem a tekintetem, majd kiáltottam egyet. A következő pillanatban nekiütközött a lábam valaminek, majd elkezdtem bukfencezni lefelé. Nemtudtam nevessek-e vagy sírjak. Próbáltam normális testhelyzetbe szedni magam, így felhúztam csúszás közben a térdem magam elé, de nem tűnt jó ötletnek, mert rögtön megint megbotlott a lábam valamiben, így álló helyzetbe kerülve előrebuktam, ekkor azonban utolért a csúszó, s annyi időm se maradt, hogy hátraforduljak, mert szembetaláltam magam egy kör alakú ülőkének az oldalával, ami eltalálva a fejem, ledöntött a lábamról. 

Még éreztem, hogy két kéz megfog talán az oldalamnál, talán a kezeimnél, de a fájdalom, ami a fejembe költözött elhomályosította mindent. 

Éreztem, amint lassan a földre tesznek, s megérintettem csukott szemmel a fejem, ahol fájt. 

A hangzavarból ítélve tapsoltak vagy a csúszót vagy engem. Sokan lehettek. 

- Jól érzed magad? - hangzott a kérdés. 

- Au. - ennyi volt a válaszom. 

- Ki tudod nyitni a szemed? 

- Rendesen eltalálta Frank. S kitudja, honnan csúszott. - férfi hangot hallottam. 

- De nemtudta milyen veszélyes? Ez nem lehetett direkt. Valószínűleg megcsúszhatott, s nem vette észre a pályát. - ekkor felpofoztak. 

- Hé! - kinyitottam a szemem, majd egy magas fekete hajú lány pillantottam meg. Erős keze van. -  Hogy hívnak? - megköszörültem a torkomat. 

- Lena. - nyögtem ki. 

- Hogy kerültél ide? - pillantott rám kissé nevetős szemmel egy fiú. Idősebb lehetett nálam valamivel. 

- Én... Lecsúsztam... 

- Ja, azt láttuk. - röhögött közbe egy másik pasi. Látva csúnya nézésemet abbahagyta a nevetést- bocs folytasd csak! 

- A házból jöttem ki éppen, mármint a hátsó ajtón, s nemvettem észre, hogy alattam lejtő van... És csúsztam. - fejeztem be. 

- Hát máskor nézz a lábad elé. Amúgy én Scott vagyok. - nyújtott kezet. 

- Hello - ráztam meg. 

- Szóval. Még szerencse, hogy nem történt komolyabb bajod. Agyrázkódást is kaphattál volna vagy eltörhetted volna a gerinced. Hogy vagy amúgy? 

- Köszi megvagyok. A fejem sajog, meg fáj az oldalam és szerintem kibicsaklott a bokám, de semmi komoly nincs tényleg. Szerencsém volt. 

- A bokádra hozzunk jeget? - kérdezte a lány. - Én Christina vagyok. 

- Nem, köszi. - eszembe jutott Jessica és Andrew. - Vissza kéne mennem, a barátaim már várnak... - keltem fel. 

- Óvatosan - intett le Scott. -  Azokra gondolsz, akik kint patáliát csapnak, hogy bejöhessenek hozzád? - értetlenül néztem rá. 

- A szőke bombacsaj és a pasi, aki valószínűleg a testvére lehet. - segített 

- Ja. Igen rájuk gondoltam. 

- A csaj elég jó barátnő lehet, mert felpofozta az egyik haveromat, aki ki akart kezdeni vele és nem engedte be. Karmol rendesen. - nevetett fel. 

- A pasit meg szedd ráncba, mert rendesen kinevetett. Persze miután biztosítottuk róla, hogy semmi komoly bajod nkncden. Komolyan ezerszer megkérdezte. Aztán megnézte a videót. 

- Milyen videót - néztem rá rémülten. - Ugye nem.. 

- De bizony. Meglett rendesen örökítve a csúszásod és baleseted. Baromi jó videó lett. 

- Kérlek ne tegyétek fel sehova! - rimánkodtam. 

- Ezt Maxtől kérd ne tőlem. - felálltam, hogy megkeressem. - Kék póló és fekete farmer, de felismerheted a hosszú fonott hajáról - röhögött utánam. 

Kimentem a sátorból és körülnéztem. Rögtön megpillantottam Jessicáékat. Barátnőm egy csaj előtt állt és láthatólag veszekedett vele a mimikából levéve. Andrew egy pasi mellett állt és a telefonját nézték mindketten. 

Felnézett, s meglátta, hogy nézem. Elmosolyodott.

- Jess, feléledt a kis zuhanó repülőnk- kiáltotta. Tényleg azt hitte, hogy ez jó poén? A mellette álló pasi elnevette magát. Haha. 

Jessica figyelme rögtön rámirányult és elkezdett felém futni. 

- Lena úristen jól vagy? - ölelt meg. -  Két percre sem hagylak magadra erre te máris bajba esel. Szó szerint. 

- Álljon meg a menet! Te felejtettél el szólni a kis meredek pályáról, ami a hátsó ,, kertbe" van. 

- Szóltam volna, mert terveztem, hogy körbevezetlek. 

- Lina úgydöntött saját maga fedezi fel a környéket - jött oda nevetve Andrew. Összehúzott szemmel rámeredtem. 

- A nevem még mindig Lena. Betűzzem? 

- Kösz nem kell. Jut eszembe én is szívesen megmutattam volna a pályát, miért nem szóltál, hogy egyedül szeretnél egyet csúszni? Amúgy megjegyezném.. 

- Fejezd már be!! - kiáltottam rá. 

-... hogy ezen szokás lecsúszni, nem csak úgy a semmin. - mutatott arra a valamire, ami fejen talált. Lehajoltam a földre és felvettem egy tobozt, majd megdobtam vele. A vállánál találtam el. 

- Hagyj békén! 

- Szóval keménykedünk? - nézett rám. Tekintete semmi jót nem sugallt. Lehajolt, miközben Jessicára vetettem egy jelentőségteljes pillantást. Ebbe nagy gyakorlatunk van, s értjük is egymást. Mielőtt Andrew felállhtott volna Jessica megdobta a hátát. 

- Hugi, rólad nem gondoltam volna - nézett föl meglepetten. Jessicára nézett majd elhajította a tobozt. Nem számítottam arra, hogy engem dob meg, hiszen Jessicára nézett de a hasamon talált el. 

Ezután egyszerre vettünk és dobáltunk egymásra tobozokat. 

Este tábortűznél ettünk újdonsült barátainkkal. Scott megnevettetett, de nem gondoltam volna róla, hogy gitározik. 

Christina tündéri lány volt, hozott májvacukrot, amit megsütöttünk a meleg tűznél. 

Éjfél körül elköszöntünk tőlük és én külön megköszöntem a segítséget, miután kitöröltettem velük a videót. 

Aznap reggel szinte két óra alvás után elindultunk haza. 

20. RÉSZ - Kívánságok hegyen-háton

- Na ne! Ezt én nem veszem fel. - méregettem magam a tükörben. - Járni nem tudok benne!
- De fel kell venned! Csak ez illik a ruhához! - tiltakozott Jessica makacsul. Feléfordultam a közel tíz centis sarkakon és igyekeztem nem elesni.
- Komolyan? Mi van a piros szandálommal?
- Az már régi és nekem nem tetszik. - legyintett.
- Neked?? De hiszen nekem kell, hogy tetszen! - világosítottam fel.
- Meg Andrew-nak. - felvontam a szemöldököm erre a mondatára.
- Ezalatt mit értesz Jessica!? - húztam össze a szemem.
- Hát csak nem maradhatsz kísérő nélkül! Múltkor is megismerkedtél egy anonim taggal és lásd mi lett.
- Tökéletesen megvagyok kísérő nélkül is, nem kell kerítőnőt játszanod. Egyébként meg, - kezdtem - mikor hagyod abba a próbálkozást, hogy összehozz a bátyjáddal? Szerintem ezt már ő is halálosan unja. Ha nagyon akarsz kísérőt mellém, felhívhatom Daemont.
- Na de kérlek! - állt fel az ágyról. - Daemonnak is megvan a saját élete. Ne zaklasd őt folyton.
- Én?? Jessica jelenleg te vagy az, aki nem elégszik meg azzal, hogy egyedül megyek egy buliba. Eddig is tökéletesen megvoltam.
- Jó - mondta - de mit nem értesz abból, hogy baromira nem akarom, hogy egyedül maradj és valaki levadásszon?
- Mivan Jessica? Először az a bajod, hogy nincs fiúm,  utána meg nem akarod hagyni, hogy bárki esetleg táncra hívjon? Mi ütött beléd? -  hitetlenkedem.
- Tudod mit? Semmi. Hagyjuk. Vedd csak fel azt a régi szandált. Hajrá! -  mondta majd elviharzott. Feltehetően a konyhába ment le. Ugyanis csak nem fog elmenni a saját házából, nem?
Megáll az ész, mi ütött ebbe a lányba?
Ezen filoztam, miközben Jessica visszatért a szobába kezében egy doboz fagyival. Felragyogott a szemem.
- Ne örülj annyira ebből nem kapsz. - már nyitottam volna a szám, hogy megszólaljak,  mire leintett. Leintett! - Nem azért, mert undok vagyok,  csak egyszerűen menned kell, mert Daemon lent vár rád. Lehet mégiscsak vele mész.. -  ezen felnevetett. Hm... Fura...
Végignéztem magamon. Az élénkvörös combközépig érő ruhám volt rajtam, amit Jessica rámakasztott,  hogy vegyem meg.
Most komolyan báli ruhában menjek le?
Miután nagy nehezen úgy döntöttem, hogy mégis lemegyek, a konyhában senkit nem találtam.
- Keresel valakit? - megpördültem, mire Andrew-t láttam meg a konyha közepén. Végigmért, én meg ösztönösen elpirultam. Talán nem a legokosabb ötlet volt ebbe a ruhába lejönni...
- Én... - kezdtem, de irtó zavarban voltam, így nem tudtam befejezni. Andrew lenézett, majd közbeszólt.
- Stílusos szandál nélkül menni egy bálba. - erre én is lenéztem. Én hülye, mezítláb voltam. Bakker! Ilyen szerencsés is csak én lehetek.
- Hm... Ez inkább sulibuli féleség. - eléggé feszengtem ebbe a helyzetbe. Hol lehet Daemon?
- Tudod már épp beiktattam a kívánságaim közé a ,, Linát szandál nélkül csini ruhába látni " de úgylátszik beelőztél. - csettintett egyet. -  Francba! - felnevetett.
Ó a minap rengeteget gondolkoztam, ezen a fogadásunkon. Vajon mikor áll elő az elsővel? Vajon mit kér? Egy kicsikét izgultam miatta.
Lány lévén szerintem nem meglepő, hogy feltűnt, hogy azt mondta hogy ,, csini ruhában ", s nem azt, hogy ,, csinin".
Bár ennek nincs különösebb jelentősége ugyebár.
- Ennek igazán örülök - motyogtam. Lépteket hallottam, majd Jessicát láttam meg a szembenlevő lépcsőnél. Látszólag meglepetten meredt ránk.
- Ó! - jött közelebb - látom, hogy... Izé... Itt vagy... - Andrewra majd rámnézett, de rajtam láthatta, hogy nem vagyok oda a boldogságtól, ugyanis rájöttem, megint miben mesterkedik - Lena... És... - akadozott, s felfoghatta hogy nem éppen az évszázad ötletét tervelte ki, mert nem merte folytatni. Talán attól félt, hogy elszaladok mérgesen, ahogy mindig. De azóta megváltoztam. Ó igen! Ha nagyon szeretné részt veszek a játékában. Odasétáltam elé, mire tartózkodóan elkezdett hátrálni. Oldalról láttam, hogy Andrew lassan elvigyorodik. Igen bizonyára őt is meglepte, hogy nem futottam el.
-Hagy segítsek egy kicsit. A neve Andrew.
- Értem.. Köszi. - mondta szaggatottan barátnőm. Láthatta, hogy valamiben mesterkedek, mert hirtelen irtóra engedékeny lett. - Figyelj Lena, akkor nyugodtan maradhatsz... - Andrew láttán megrázta a fejét - vagy inkább menj csak haza, majd elmondom mi volt oké? - kényszeredetten elmosolyodott, majd lehervadt, amint meglátta, hogy az utolsó mondatára feljebb emelem a fejem.
- Jessica igen kedves dolog tőled ez. - vigyorogtam, Jessica pedig lassan kifújta a levegőt. - De köszi nem. Igenis elmegyek a bálba, mégpedig partnerrel. - a bátyja felé intettem, aki pukkadozott a visszatartott nevetéstől mostanra.
- Ugye Andrew? - meresztettem cinkos pillantást rá.
- Persze, hogyne. - húzta ki magát Andrew. Barátnőmre néztem. Jessica addigra elsápadtan meredt ránk.
- De... Biztos vagy benne? - kérdezte.
- Nemértem Jessica. Hiszen ezt akartad vagy nem?
- Nem... Mármint figyelj Lena. Rájöttem, hogy...
- Na mennünk kéne nem? Andrew készülj el. Ebbe mégse jöhetsz. - nevettem fel. Végignézett magán.
- Miért nem? Talán nem tetszem? - nevetett fel. Jessica megmentésemre sietett.
- Kérlek bátyus, ebbe tényleg nem mehetsz.
- Azt nem gondolhatod komolyan, hogy szmokingba állítok be egy buliba!!!! - erre elviharzott.
Barátnőm rámnézett.
- Mi történt veled? - szóra nyitottam a számat, de közbevágott. Új szokása idegesített. - Egyik pillanatban még halálosan tiltakozol az ellen, hogy a bátyámmal menj erre a hülyeségre, utána meg szinte te kéred meg. Mármint kijelented, hogy veled megy és kész.
- Nemtudom miről beszélsz - tagadtam.
Andrew jelent meg az ajtóban.
- Nem mondom bátyus de többet is tehettél volna az ügy érdekében. Legalább végre leborotválhattad volna azt a fránya szőrzetet az arcodról.
- Hé hugi! Hiszen ez az imidzsem! - simitott végig az állán.
Végül nevetve elindultunk.

-Tudom Lena, hogy ez csak bosszú a szemétkedésemért,  ezért eldöntöttük Richel, hogy rátok nézünk néha-néha jó? - fogta meg a vállam. Leszedtem magamról a kezét és megöleltem.
- Köszi Jessica de nem kell elleszek.
- Ahogy téged ismerlek, nélkülem a pultnál maradsz.
- Jóbarátom a csapos - nevettem fel. -  Ne aggódj megleszek.
- Hé hamár velem jött az én felelősségem is szóval igyekszem kordában tartani kirobbanni vágyó táncolhatnékját. - kacsintott ránk Andrew.
- Hé! Nem vagyok a felelősséged! Oda megyek nélküled ahova csak akarok. Látod? Viszlát. - azzal elviharzottam. Andrew nevetve mellém ért.
- A viszláttal beletrafáltál. Táncolunk?- hitetlenkedve ránéztem.  Beértünk, s kiabálnom kellett, hogy meghallja válaszom. Azonban ő beelőzött. Egészen a fülemhez hajolva megszólalt.
- Tudod, hamár olyan ügyesen kijátszottad Jessicát, talán megmutathatjuk, hogy már nem a pultnál iszogatsz egymagadban, hamár jöttél valakivel. - felemelkedett, s nevetve folytatta. - Najo, ezt a tanácsot sürgősen vesd el! Ez az, amit hallani akartál, s ez az,  ami inspirál téged, de ideje hogy egyvalami inspiráljon!
- Mégpedig micsoda?
- Hát. A szórakozás. Ne akarj folyton megfelelni, hanem mulass. Szórakozz. Ne azt nézd, hogy melyik ismerősöd mulat jobban nálad. Ideje befejezni az önsajnálatot!! Két emberre szabad figyelni egy partin. - kérdőn néztem rá. - Magadra és a partneredre! - kacsintott.
- Táncoljunk! - kiáltottam. Andrew megragadta a kezem, s a táncparkett felé vezetett. Éppen egy partizene ért véget. Magamba imádkoztam, hogy ne lassúzós legyen. Úgylátszik imáim meghallgatásra találtak, csak nem a megfelelő formában, ugyanis meg kellett fognunk hozzá egymást.
   Azt hittem kínos lesz, de Andrew ismét meglepett. Pörgetett, vidáman mozgott velem egészen a szám végéig. Utána annyira kifáradtam,  hogy egyenes utam vezetett a pulthoz.
Kértem egy üveg kólát. Andrew is láthatólag szereti a kólát, mertt ő is azt kért. Nem bírtam ki, hogy meg ne szólaljak.
- Semmi szesz? Fura, azt hittem a pasik imádnak berúgni.
- Á, én nem alkoholizálok. - mosolygott rám.
- Jó kis tánc volt - mondtam, csak, hogy oldjam a csöndet kettőnk között. Nem válaszolt, ezért a partizók felé fordultam,  s némán figyeltem őket. Nem telt bele egy perc sem, mire Andrew megbökött.
- Hé! - fordult felém. Megfordult a fejemben, hogy a bökdösés miatt én is mondhattam volna ezt. - Mi oka a nagy változásnak?
- Miféle változásnak? - tettettem, hogy nemtudom. Pedig tudtam, hogy arra érti, ami Jessica és köztem történt.
Felsóhajtott.
- Hogy hogy nem futottál el? Mikor rájöttél,  mit tervelt ki Jessica?
- Nemtudom miről beszélsz. - vontam meg a vállam.
- Ugyan Lena. Mindketten tudjuk miről beszélek. Nézz rám. - Ránéztem, majd azt mondtam.
- És te Andrew? Végül miért kísértél el a bálba? - elvigyorodott.
- Lena neked van többféle éned. Valamiért azt az énedet jobban kedvelem, amilyen velem vagy. Olykor olyan ésszerűen zakkant vagy.
- Te ezt érted, amit mondasz? Mert nem hangzik értelmesen. -  felnevettem, mire kilöttyent a kólám
- Mi az csak nem berúgtál máris? - megfogta a kezem és a másik kezével kivette belőle a kólám. Okos ötlet. Magamba gratuláltam neki.
- Nem szerintem nem.
- Hát kólától igen furcsa lenne. De semmi sem lehetetlen csak bele kell keverni egy kis bort! - állt elő az ötlettel. Ezért már nem gratuláltam, hanem felháborodtam.
- Ne merészeld!
- Azt állítod nem merem? - vonta fel szemöldökét. - Hé! Tom! Kérnénk ebbe egy kis bort.
- Máris. - engedelmeskedett Tom. Tágranyílt szemmel szemléltem, hogy töltik tele a poharam. Talán ha más pasival lettem volna itt, reménykedhettem volna benne, hogy könyörületesen megissza helyettem, de itt állt mellettem "Mr. Alkoholmentes Andrew" szóval nekem kellett lehajtanom. Tom elém rakta a poharat s egészséget kívánt hozzá. Jessica hol lehet? Ő iszik alkoholt. Most bezzeg nemtud idejönni. Eddig a fiúknál ő mentett ki mindig. Szinte.
- Na. Fenékig! - szólt rám Andrew. - Nincs menekvés.
- Ugyan kérlek. Ezt így nem iszom meg. Nem iszok alkoholt.
- Oké. Akkor hát, úgylátszik csak akkor iszod meg a tétje van. - rémülten néztem arcára. Andrew és a fogadás? Neeeeeeeeeeeeeeee. Tuti vesztek.
- Ha megiszod eljöhetsz a hétvégi kirándulásunkra, ha nem iszod meg, akkor a szomszédunk Miss Greanley társaságában kell töltened a hétvégét és ott leszek veled, hogy figyeljelek megcsinálod e. -  Aztaa. A nagy kirándulás. Oda még sose hívott meg Jessica mondván, hogy csak ő és a bátyja mennek oda. Persze mióta megtudtam, hogy van egy bátyja.
- Viszont ha nem iszom meg akkor lemaradsz a nagy kirándulásról és neked is Miss Greanleynél kellene lenned.
- Lena biztos vagyok benne, hogy megiszod, mivel Jessica mesélte, hogy mennyiszer akartál már a részese lenni. Húgom ebben nagyon makacs tud lenni, mivel neki fontosak ezek a hétvégék de biztos vagyok benne, hogy kibír egyet úgy, hogy te is ott vagy. Ja, és ajánlom, hogy megidd, mivel rühellem Miss Greanley-t. -  mondta. Nevetve a számhoz emeltem a poharat. Szagától majdnemhogy elájultam, de emlékeztettem magam a célra.
    Egy hétvége a legjobb barátnőmmel és Andrew-val. Pontosabban A Hétvége!
    Istenem, hogy mi fog kisülni ebből...
    Azzal fölhörpintettem az italt.

19. RÉSZ - Tisztárzásra váró ügy(ek)

- Jacob? -  néztem fel rá. El sem hittem, amit láttam. Ő, itt? Nem számítottam rá. Pont rá... Mondjuk eszembe juthatott volna - hiszen Daemon rokona -, hogy egyszer összefuthatok vele. Pedig direkt kerültem az idejöveteleket.
- Mit keresel itt, Lena? - vonta fel a szemöldökét. Nem mondom kedvesebb fogadtatásra vártam, na de nem is miatta jöttem ide.
- Daemonhoz jöttem, beengednél? - kérdeztem, s válaszra sem várva elindultam mellette. Megfogta a karom, s nem engedett. Lenéztem a karomra, ahol fogott. Majd fel rám.
- Mit akarsz? - hangom élesre sikeredett. De ez van. Csak az időmet húzta.
- Én... Figyelj... Hallottam, hogy kisebb vitátok volt Daemonnal...
- Aha, felmehetek hozzá bocsánatot kérni vagy ragaszkodsz a karomhoz? - megfordultam, hogy továbbmenjek. Ezután elengedett.
- Menj csak. Hagyj itt. De tudd, nem éppen így szokás fogadni egy olyan embert, akit rég láttál már. -  szólt.
- Még engem tartasz udvariatlannak,  miután szinte kinéztél a házból? Na én mentem. - azzal felbaktattam a lépcsőn.
Elindultam a folyosón, s megálltam Daemon ajtaja előtt. Bekopogtam, majd rögtön bementem. Szokás szerint.
Daemon az ágyon ült és olvasott. Elcsodálkoztam,  hogy mióta olvas, de emlékeztettem magam, hogy nem emiatt jöttem most ide.
Felnézett, sóhajtott majd gúnyosan - gúnyosan? - elmosolyodott. Feltámaszkodott és becsukta a könyvét.
- Tudtam, hogy előbb - utóbb benézel. Ide mindenki visszajön. Talán az a ficsúr nem... De tudtam, hogy te igen. - mondta. Felvontam a szemöldököm.
- Ficsúr?
- Ja,  az az Andy vagy ki.
- Andrew... - javítottam ki, s mondtam volna tovább,  mire közbeszólt.
- Nem mindegy? Gondolom nem ezért jöttél.
- Igaz. - mély levegőt vettem.
- Jajj Lena nem kell ezt bonyolítani,  bocsánatkérés elfogadva. Mindenki hibázik,  méltányolom, hogy eljöttél.
- Tényleg, ne haragudj, nagyon sajnálom, hogy félreértettem a helyzetet és neked estem, semmi jogom nem volt hozzá, legközelebb....
- Azért reméljük nem lesz legközelebb. - vigyorodott el.
- Ezen nincs semmi mosolyogni való. - hajtottam le a fejem. Feltérdelt felém nyúlt, majd magához vont. Végül én is Daemonnal együtt az ágyon ültem. Pontosabban az ölében.
- Istenem Lena megőrülök, olyan dilis vagy sokszor. - szólt. Erre felemeltem a fejem. Durcás képet vágtam.
- Hé! Azért nem olyan sokszor... Csak néha - mosolyogtam vissza. Lenézett rám.
- Biztos vagy ebben? - közelebb hajolt. Rápislogtam.
- Egészen.. - suttogtam. Felémhajolt, közelebb. Száját már majdnem az enyémen éreztem, mikor berontottak az ajtón. Rögtön visszaejtettem a fejem, viszonylag normális pozícióba.
- Jacob mit akarsz? - mordult rá Daemon.
- Bocs, valamit megzavartam? - kérdezte nyersen.
- Nem! - vágtam rá. Aztán észbekaptam. - Mit szeretnél?
- Anyu hív - nézett Daemonra. Daemon összehúzta a szemét.
- Mit mondott, mit akar?
- A papírokat vidd el Miss Jacksonhoz. - jelentőségteljes pillantással nézett. Daemon morcosan kiment a szobából. Jacobbal kettesben maradtunk. Elég kényelmetlen volt a helyzet. Eléggé.
Jacob fújtatva az ágyra borult - szó szerint, akkorát zökkent,  hogy csak na - mellém. Sóhajtott, majd felém fordult.
- Rég beszéltünk. - kezdte. Na itt jön a kiselőadás, gondoltam de meglepő dologgal állt elő. - Hallom egy videótékában dolgozol...
- Aha. - csak ennyit bírtam kinyögni.
-  S úgy látom kibékültetek Daemonnal is. -  ezen a mondaton felvontam a szemöldököm.
- Te tudtál a veszekedésünkről? - néztem rá.
- Persze de hagy mondjam el, hogy Daemon nagyon jó barát, s soha nem használt ki téged. Rá mindig számíthatsz. Most mennem kell. Majd még beszélünk. - mondta, majd felállt.
- Szia - nyögtem ki. Miután kiment,  megengedtem magamnak,  hogy kinyissam a szám elcsodálkozásomban.
 Még csak nem is azt mondta, hogy ő reá számíthatok,  mert itt lesz barátként, hanem egyenesen Daemont hozta fel. Megáll az ész. Nem ezt szokás mondani, ilyen helyzetekben. Tudtam, hogy mostmár sose lesz olyan a viszonyunk Jacobbal, mint régen.


- És képzeld egy étterembe vitt, ahol bevallotta,  hogy szeret. Hát nem édes?
      Jessica szobájában voltunk , ahol barátnőm épp mesélte legújabb  "Rich" - ről szóló sztoriját. Elmosolyodtam őszintén. Örültem Jessica boldogságának.
- Akkor most gondolom jártok. -  löktem pajkosan oldalba. Barátnőm rámnézett.
- Pontosan. Hiszen szeretjük egymást. - közelebb jött. - Tudod... - itt lenézett, majd vissza emelte tekintetét rám - ő törődik velem. Nagyon megszerettem. Annyira aranyos és vele... egészen biztos vagyok benne, hogy vele boldog leszek. - elmosolyodott. Itt elhomályosultak a szemeim. Mi a fene? Csak nem sírok itt, miközben Jessica örömtáncot ejt meg lassan? Kizárt! Megtöröltem a szemem és megöleltem.
- Én meg... Annyira örülök, hogy boldog vagy. Igazán. Hiszen még sose láttalak senkivel ennyire boldognak téged.
- Oh,  szívecském... Veled vagyok a legboldogabb. -  mondta, majd rögtön egyszerre felnevettünk.
Megszólalt a telefonja. Barátnőm a készülékre meredt, majd bosszúsan felvette.
- Ünneprontó - morogta, majd felém mutatta a mutatóujját,  jelezvén,  hogy csak egy perc az egész.
Beszéd közben erősen artikulált, felvonta gyakran a szemöldökét és... olaszul válaszolt a telefonban lévő személynek. Én is húzogattam a szemöldököm,  hiszen eddig nemigen hallottam Jessicát az - úgymond- anyanyelvén beszélni.
Mikor letette, csodálkozó volt az arca.
- Na,  mi az? Ki volt? Valakit lekapcsoltak? - vetettem fel nevetve. Barátnőm sápadtan válaszolt.
- Attól tartok i-igen. - hangja remegett. Hitetlenkedve néztem rá.
- Komolyan? Ennyire ne legyek jó tippelő! - de már én sem mosolyogtam. Mivel Jessica nem mozdult, dühösen felálltam.
- A francba is Jessica,  kit és miért? Érte kell mennünk és ki kell hoznunk onnan. Biztosan nem is követett el semmit... Ugye? - felemeltem az ágyról és a ajtó felé húztam. Nem szólalt meg. A jó büdös...
- Izé... Andrew...
- Andrew? - meresztgettem a szemem. Legszívesebben felnevettem volna. Na ne. - Mit követett el?
- Nem -  rázta meg a fejét. - Majdnem elütötték. Lena, ha bármi történt vele...  úgy értem annak ellenére, hogy biztosított róla, hogy kutya baja.. - láttam mindjárt elsirja magát. Magamhoz szorítottam.
- Jessica nyugodj meg, ha ő hívott, hogy semmi baja, akkor az úgy is van. Hiszen legalább értesíteni tudott, akkor ott nem lehet nagy baj. - elhúzódtam.
- Na vedd a kabátod. Hol is van?


Jessicával szerencsére biztonságosan, szinte egyből megtaláltuk a rendőrőrst,  ahol kihallgatták Andrewt. Jessica azt mondta, hogy egy kamionsofőr azt állítja, Andrew szabálytalanul eléfutott, és tekintve,  hogy a rakomány fele az úton landolt,  nem zárták ki a rendőrök, hogy a pasas igazat mondd.
Miután rohanva baktattunk a másodikra, ahol zajlott az egész - mint ahogy azt a szöszi recepciós volt szíves elárulni nekünk - végül Jessica hosszas drámai játékának köszönhetően,  beengedtek minket az előtérbe,  hogy végignézzük a kihallgatást, tudva,  hogy mindketten a "kihallgatott" rokonai vagyunk.
Mondhatjuk azt, mostmar ennyi hazudozás után, hogy Andrew sosevolt húga lettem.
- Nem. Nézzék, maguk talán azt állítják, hogy nem láttam,  hogy piros volt a lámpa? Ezredjére is elmondom, hogy nem működött! - tagolta lassan az utolsó két szót - a látszólag sértetlen - Andrew a vele szemben ülő rendőrnek.
- Én ezt értem -  biztosította a rendőr. - Viszont a rakománynak a fele nem véletlenül borult le arról a teherautóról.
- De hiszen nekem van elsőbbségem vagy nem? A sofőrt ki se hallgatják?
- A sofőr kihallgatása folyik jelenleg egy másik helységben,  erről biztosíthatlak. Azonban igen hihetetlen, hogy nem láttad, amint közelít feléd egy teherhordó jármű nagy sebességgel. - erősködött a rendőr. Ez ilyenkor mit szeretne bizonyítani? Láthatólag Andrew -  nak is fogytán volt a türelme mert így szólt :
- Teljes sebességgel? Hiszen - állítom -  alig ment harminccal! - nevetett fel kínosan.
- Szóval - kezdte a rendőr, olyan hangon, ami semmi jót nem sejtet. Andrew is észrevette, mert előrébbhajolt - mégiscsak láttad, hogy megy feléd. Miért nem engedted el? Ha már ő nem olyan szívélyes, hogy elsőbbséget ad, akkor - ha már láttad, hogy nem áll szándékában megállni- miért nem adtál neki, te elsőbbséget? - fejezte be.
- Na de kérem! - emelkedett fel ültében a "kihallgatott". - Hiszen nem láttam, hogy nem akar megállni!
- Oké. - mondta a rendőr, fáradtan. Hát igen Andrew-val láthatólag nem könnyű. Oldalra pillantottam Jessicára és megkönnyebbülten vettem észre, hogy ő is hozzám hasonlóan fuldokol a visszatartott nevetéstől. Ez tényleg nevetséges volt már. -  Viszont nem hathatjuk figyelmen kívül a tényt, miszerint a teherautó sofőrje be is perelhet téged, mivel jelentős mennyiségű tejet szállított és annak közel a fele az úttesten landolt. - Itt kész volt! Jessicával egymásra néztünk és elnevettük magunkat. Nane! Csak szerintünk hangzott ez ennyire viccesen? Tej? Egy rakomány tej miatt hallgatják ki?
- Ő baja! Eleve nem is szabadott volna kiborulnia annak a jelentős mennyiségű tejnek egy szimpla fékezéstől. Biztos nem volt jól rögzítve... - itt félbeszakadt a mondatja,  mert egy egyenruhás - gondolom rendőrnő... kimás? - nő szaladt be a terembe és így szólt :
- Jó hírem van fiacskám! A sofőr bevallotta, hogy rosszak voltak már napok óta a kerékgumijai és az lehetett az oka a hirtelen meglendülésnek. Hazamehetsz. - közölte a rendőrnő, ami annyi tesz : ,,Bocs, hogy zavartuk a drága idődet, tedd hát meg nekünk, hogy te nem pazarlod a miénket."
- Na végre! - sóhajtott fel Andrew. - Köszönöm, viszlát.
- Inkább ne! - morogta válaszul a rendőr mosolyogva. Milyen vicces. Haha!
Mihelyt Andrew kijött, Jessica a nyakába ugrott. Mivel elég szerencsétlennek éreztem magam ott egyedül állva ezért, mikor elengedték egymást csak biccentettem Andrew- nak.
- Tudjátok - kezdte- cseppet sem volt vicces. Úgyhogy nem ér nevetni. - az utolsó mondatnál összekócolta húga haját.
- Talán egy köszönöm, hogy eljöttünk? - hangsúlyoztam. Aztán felnevettem.
- Talán....
- Elmész a fenébe! - szólt rá Jessica. - Végig izgultam az egész utat. - Andrew kérdi tekintetére megmagyaráztam.
- Azt hitte, hogy elütöttek,  vagy hogy bajod esett. Igen! Annak ellenére, hogy megmondtad, kutya bajod.
- Aranyos vagy hugi, de még igyekszem nem eltorzítani tökéletes férfias testalkatomat. - Jessicával egyszerre horkantunk fel.
- Most mivan? Mondjátok, hogy nincs igazam!
-Oké te akartad! - figyelmeztette Jessica. - Nincs igazad. Nemigaz Lena? - fordult felém. Én ilyenkor mégis mit mondhatnék?
- Hát persze, hogy nincs! Tudod Andrew! Barátnők mindig összetartanak. Mindenbe egyezik a véleményük. Hogy nézett volna ki, ha egyetértek veled hm? - néztem rá. Ez elég frappánsra bizonyult nem?
- Szóval, ha jól értem, csak azért értettél egyet a húgommal,  mert barátnők vagytok, de mélyen legbelül, elismered férfias mivoltomat.
- Nem. Nem jól érted. Mit nem értesz azon, hogy egyezik a véleményünk? Ez az én véleményem is. Határozottan. Ez van sajnálom. - voltam meg a vállam, nemtörődömséget színlelve.
Andrew összehúzott szemmel nézett rám, majd elmosolyodott.
- Mit mosolyogsz? - gyanakvóan méregettem.
- Tudod Lina, már megvan az első kívánságom...