6. Rész - Vizsgák... Hol marad a többi?

A vizsgaidőszak . Minden diák rémálma. Közte az enyém is. Bár próbálok rá startolni de nehéz. Hiába
tizenegyedikben már semmi sem olyan mint ötödikben. Mikor csak kisvizsgák voltak amik jelentéktelennek számítottak. Mégis volt olyan ember aki épp, csak megkapta a kettest. Olyankor a tanár nem akart buktatni.
Szép idôk. De ez a jelen.
Első félévben voltak a nehezebb vizsgák úgyhogy szerencsére azon már túl vagyunk. Ezen a héten két tárgyból lesz vizsga. Nyelvtan, matek. Mivel a nyelvtant imádom az kipipálva. De sajnos mégis maradt egy nehéz. Matek. Viszonylag jól tanulok. (Négyes átlaggal). De a matek nem az erősségem. Arra még gyúrnom kell.
Viszont Daemon próbál segíteni. Na igen Daemon. Végre együtt. Nem nagy ügy. Najo igazából belül egy lány sikoltozik, hogy igeeeeeeeeeeen de elcsititom.
Nos. Aranyos, segít. Annyira segít, hogy bár sokszor hiányzik ha nincsen velem, mégis mikor tanulok elküldöm. Zavar. Eltereli a figyelmemet. Viccelődik meg ilyenek. Tudom, hogy csak oldani akarja a feszültségemet, de így mégsem tanulhatok.
Eleinte megbántottságot láttam a szemében mikor elküldtem de azóta már megbékéltünk.
Jessicával sem igazán vagyunk sokat együtt. Ő is tanul, meg Jacobbal van amíg csak tud vele lenni mert ő a vizsgák után elutazik.
Bár próbál rávenni, hogy lazítsak. Ő nem veszi olyan komolyan ezt. Bár neki könnyű neki nem kell már nyelvből vizsgáznia, mivel első félévben volt az angol azon túl vagyunk de mivel ő olasz cserediák és az ebben a félévben olaszból vizsgáztatnak bennünket neki az az alapnyelve így ő megússza.
Ma szintén gyalog mentem suliba Jessica és Daemon kíséretében .
- Istenem holnapután már kezdődnek a vizsgák. Milyen szerencsétlen egy hétfő ez. - szólt Daemon.
Hát igen. Szerdán lesz nyelvtanból bár az a kisujjamba van csütörtökön meg matekból.
- De izgulok . Még nagyon sokat kell tanulnom. - mondtam. Jessica furán nézett rám.
- Neked ? Még ennél is többet ? Lena az ég szerelmére már igyis agyon tanultad magad.
- Igaza van a szöszinek biccentett Daemon a barátnőm felé. Khm... ha nem említettem volna Jessica beszőkített a haján egy tincset. Hogy ettől miért szöszi ? Csak egy tincs.
- Szöszi a fejed - vágott vissza.
- Nem. A te fejed- mutatott Jessica hajára.
- Dilis. - lökte Jessica oldalba. - Tisztára olyan vagy, mint Jacob.
- Miaz Daemon csak nem őszülsz? - húztam meg egy hahtincsét a barátomnak. Jessica erre úgy felnevetett, hogy mire a sulihoz értünk páran utánunk is néztek, hogy mi bajunk.
- Mi? - söpörte el Daemon a kezem. - Dehogy. Ne beszélj hülyeséget.- De azért megnézte magát a tükörben. Tükör. Ennyire, hogy lehetnek beképzeltek a fiúk ?
(...)
Otthon.
Még próbálok koncentrálni a matekra. Igen. Ez az. De nem megy. Hogy mi jár a fejemben? A szombat. Mi más . Hogy mi lesz akkor? A minden évben megrendezett Cloud Téli Bál. Mért jár ezen az agyam? Mert még nem hívott el. Ki? Hát ki más ? Daemon.
Nem bírtam kiverni a fejemből vajon miért nem hívott el még ?
Egy a lényeg. .. hogy ez a fránya matek a fejembe menjen.

Másnap reggel úgy keltem fel mint akit puskarobajjal keltettek volna. Már ötkor fent voltam és magoltam. Üzentem Jessicának,hogy ne várjon hamarabbe megyek a suliba be, hogy ismételjek. Habár csak holnap lesz a vizsga, a matek meg csak holnapután azért mindkettőt bevittem.
Mire Jessica beért én már rég a könyveimet bújtam.
- Mit tanulsz? -kérdezte aggodalmas hanggal.
- Matekot.
- De most a magyarra kéne rástartolnod inkább nem? Az lesz holnap.
- Aha tudom. - válaszoltam oda sem figyelve.
Késôbb megjött Daemon is. Köszöntünk aztán egy gyors csók után szétváltak útjaink. Ez az átka ha nem egy az osztályfőnökünk.
Otthon még sokat tanultam aztán arra a gondolatra aludtam el, hogy holnap valamilyen vizsga lesz, meghogy még nincs partnerem a bálra habár van egy pasim.
másnap
Vizsga, vizsga, vizsga. Ezzel aludtam ezzel keltem. Vizsgadrukkom volt. Nagyon izgultam. Folyt rólam a víz. Mi lesz. De... várjunk csak! Hiszen ma nyelvtanból lesz. Az meg a kisujjamban van. Felüdüléssel fütyörészve indultam a suliba. Bár volt rajtam egy természetes izgulás de az semmi. Vidámságomra Daemon is felfigyelt.
- Na milyen vidám ma valaki. - jegyezte meg. - Mi történt ?
- Rájöttem, hogy a könnyû tárgyból vizsgázunk.
- Ja neked könnyü lehet mert neked a kedvenced.
- Mi az ? - néztem rá. - Hiszen te izgulsz.
- Miért te nem?
- De egy kicsit. - erre a mondatomra botlott belénk Jessica zihálva.
- Basszus, basszus. Elaludtam. - kiáltotta.
- Már megint? - hitetlenkedett Daemon.
- Igen sajnos vele elôfordul. - mondtam.
- Lena tanultál magyarra? - kérdezte mire lenyugodott Jessica.
- Igen mér ?
- Oké. - ez még mindig nem volt válasz a kérdésemre, de nem feleltem mert szólítottak.
- Sok sikert - súgta fülembe Daemon. Aztán elnyelt egy vizsgaterem.
vizsga után
- Na mi volt? Hogy sikerült? - kérdezte mindenki. De igazából azt akarták tudni, hogy hányas tételt húztam.
- A négyest. - feleltem,mikor már meg tudtam szólalni.
- Na? Hogy ment - kérdezte Jessica.
- Nem jól. - nyögtem ki.
Tényleg nem ment túl jól.

másnap azaz csütörtök

A matek vizsga napja. A tegnapihoz képest most görcsöltem.
Viszont ez alkalommal gördülékenyebben ment szerintem. Nem is értem. Eleinte bénáztam sokat (főleg hogy hol kell kinyitni a tankönyvet ) de aztán pár akadozással ment.
Kint mikor megkérdezték, hogy ment csak annyit mondtam:- Nem tudom.
Otthon is ezt mondtam bár a szüleim többet vártak volna. Ja és még mindig nincs partnerem a bálra. Lehet, hogy nem is megyek.

péntek
Az eredményhirdetés napja. Vajon mi lesz?
Elôször a suliban Jessica vizsgájának az eredményét tudjuk meg aztán az enyém.
- Jessica. Kiváló szóbelid lett magyarból de a vázlatod hiányos így ez négyes. - Jessica ujjongott. - A matekra viszont csak egy hármast tudok adni.
- Köszönöm - válaszolt Jessica.
- Lena. - most én következtem. - A matekoddal kezdeném. Órán mintha nem is figyelnél - erre lehahtottam a fejem de rögtön fel is emeltem...- de ez a vizsgaeredményed meglepett gratulálok kiváló ötös. - erre Jessica a nyakamba ugrott.
-U gratulálok én is.
- Viszont - viszont a magyarra mi? - a nyelvtannál nem voltál ilyen összeszedett. Ez csak egy jóindulatú négyes. - Jessica ennek örült mert neki is olyan lett nade jóindulattal? Letaglóztam.
- Dejo ! - ugrándozott Jessica.
- Az.
Az.
később
Holnap lesz a bál. Elhatároztam, hogy kiderítem, hogy Daemon miért nem hívott meg. Odamentem és nekiszegeztem a kérdést: - Daemon miért nem.. .- nem bírtam.
- Miaz Lena mit miért nem? - értetlenkedett.
- Miért nem hívtál meg a bálba eddig? - és elsirtam magam. Talán nem is ez miatt talán a tanár szavai, talán a jegy talán ...
- Mi? Ja ! - kapott észbe ja. - Mert annyira elfoglalt voltál. A vizsga meg minden....
- Ez a kifogásod? Daemon ez nagyon gyenge.
- Igen ? Mégis mikor mentem volna oda hozzád ez ügyben? Mindig csak tanultál most meg keseregsz a négyesed miatt, igen tudom. - vágta hozzám.
Erre elmentem. Még hallottam amint a nevemet kiáltja de nem fordultam meg. *a bál napján *
Végül lett ruhám és végül megyek a bálba. Pasi nélkül. Jessicával. Ő is én is fiú mentes bált terveztünk.
Így ketten mentünk .
A báli terem ( a tornaterem) nagyon szépen fel lett díszítve nem is hasonlít egy lepukkant teremre ahol a gyerekek nap mint nap tesiznek.
Csodaszép lett. Jessicával el voltunk. Táncoltunk, ettünk, ittunk. Szórakoztunk.
Egyszercsak valaki megszólal (kb. a hátam mögött lehetett).
- Bocsánat, szabad?
Megfordulok és a Szmokingos Daemonnel néztem szembe. Megjegyzem eszméletlenül nézett ki.
Elállt a szavam.
- Persze - szólalt meg Jessica arcán telt vigyorral. Te csak ne vigyorogj - gondoltam.
Így a sznokingos Daemon fogott a karjába.
Nem tudom miért de úgy éreztem a suli diszkógömbje most ránk világít.
- Jól áll neked a szmoking - szóltam zavartan.
- Ne szokj hozzá.
- Bocsáss meg - szóltunk szinte egyszerre. Ezen elnevettük magunkat.
Így szép az este... így teljes.
Szent a béke.

5. Rész - A nem az valójában igen!

- A nyelvtanban vannak átvitt értelmű szavak. Például mikor azt, mondjuk, hogy nem azt lehet, hogy tényleg nemként értjük de lehet, hogy bizonyos helyzetben, szövegkörnyezetben a nem szót igazából, úgy értjük , hogy igen...- mondta az anyagot nyelvtan órán, Jody tanárnő.
- Tanárnő! - vágott közbe Erik - ha például azt mondjuk mérgünkben, hogy nem szeretjük a sulit, akkor lehet, hogy valaki azt fogja hinni, hogy szeretem? Vagy ha valaki nem érti az iróniát és én ironikusan azt, mondom, hogy szeretem a sulit akkor lehet, hogy azt, fogja hinni, hogy tényleg szeretem?
- Nos Erik, ezek igazán jó kérdések és példák. Az első esetben nem hinném, hogy mást hinnének,mint amit mondtál, viszont a második eset elôfordulhat. Arra viszont felhívnám a figyelmeteket, hogy az sem mindegy, hogy milyen hangsúlyt, hangnemet ütöttetek meg a másikkal szemben, ugye az is nagyon fontos.. ....- folytatta volna de kicsöngettek.
Mellettem Jessica majdnem bealudt az órán, én viszont nagyonis figyeltem. Mielőtt azonban elmélázhattam volna ezen, a padtársam végre ,,felébredt" megszólalt:
- Ugye ez az utolsó óra volt, mert haza akarok menni- mondta Jessica.
- Igen az volt - nyomott egy puszit a fejére Jacob.
- Jólvan akkor Lena gyere, mert elkésünk!
- Mégis honnan - sóhajtottam fel.
- Hát a boltból! Nemondd, hogy elfelejtetted! - kiáltott.
Egy ideig értetlenül néztem rá , aztán leesett.
- Úristen tényleg, de figyelj csak ...- közelebb hajoltam hozzá, hogy csak ő hallja, és suttogva folytattam - szerintem én nem megyek...
- Dehogynem jössz - csattant fel - csak lesz valaki, aki elhív - nézett rám mosolyogva. Na igen. Khm...
Ha eddig nem említettem volna, Jessicának nem szóltam a kis...incidensről, ami köztem és Daemon között történt. Mellesleg azóta - ha nem mondtam volna - már nem emós. Bizony! Emellett viszont ha reménykedtem is benne valaha, hogy minden más lesz vagy megváltozik, hát akkor rosszul hittem. De legalább egy lépcsőt előre haladtunk. Ha! Köszönünk egymásnak. Ha mást nem is. Brü- hü . Tudom mit hisztek . Gyáva egy alak vagyok de ez van. Legalább van szabad akaratom. Valahol.
De nagyon nem oké , hogy a kedélyállapotától függ, hogy emós e vagy éppen nem. De rendben van, nem foglalkozok vele, hiszen nem az én ügyem. Csak összezavar.
- Kösz, de akkor sem megyek - jelentettem ki.
- Miről van szó ?- érdeklődött Jacob.
Délután elmentünk Jessicának ruhát nézni, ha nem említettem volna, a tavaszi bálra.
- Nézd, ez milyen? - egy sárga egyberuha volt rajta, amin alul az egyik fele hosszabb, mint a másik.
- Ez csodálatos? Pont kiemeli az alakodat.
- Á szerintem még felpróbálok egy másikat - nézte a kirakatot...
- Na és ez, hogy áll rajtam? - elakadt a szavam, ugyanis egy pont ilyen ,,Jessica" fajta ruha volt rajta. Komolyan. Nos akkor részletezem. Khm....felül félvállas, a középrészén egy cikk-cakk minta van és alul olyan, mint a másik.
- Ez lesz az - mondtam csodálattal a hangomban.
- Oké most te jössz - mondta gyorsan.
- Mi? Én? Nem! - tiltakoztam.
- De légyszi Lena kérlek legalább....
- Mondtam, hogy nem megyek és így is lesz, kész. A vita után kimentünk az üzletből ahonnan egyenesen hozzánk mentünk át.
Már épp nyitottam volna az ajtót, mikoris a hátam mögül egy hang szólít:
- Sziasztok, hé Lena tartanád az ajtót én is jövök - megfordultam, és Daemont pillantottam meg. Jessica értetlenül nézett aztán, feladva sóhajtott és elköszönt.
- Na kinyitod még ma? - mutatott Daemon az ajtó felé. Én hebegtem aztán, szépen lassan készültem kinyitni az ajtót de előtte megkérdeztem tőle, hogy mit keres itt. Vállat rándított és csak ennyit mondott.
- Anyukám megkérte a tiédet, hogy segítsen neki bizonyos papírok kitöltésében, és azokért jöttem.- mondta.
Igen emlékeztem, hogy anya beszélt valami ilyesmiről. Megadóan bólintottam.
- Rendben gyere. - azzal kinyitottam az ajtót, köszöntem, és hogy ne zavarjam őket bocsánatkérően felmentem a szobámba. Tíz perc múlva kopogtak. Betessékeltem, aztán mikor megláttam, hogy ki az megfogadtam, hogy soha többé nem engedek be senkit csak lányokat, először Jacob a zavarbaejtő kérdéseivel, most meg Daemon...
Mikor ezt szóvá tettem neki szó nélkül kiment. Hupsz. Ezt elszúrtam, gondoltam én aztán csörgött a telefonom. Ismeretlen szám, hm.
- Halló? - vettem fel és mikor egy ismerős hang visszaköszönt ösztönösen felnevettem.
- Most mentél el , miért hívsz? - kérdeztem Daemontől.
- Nem te mondtad, hogy hívjalak ha be akarok menni?
Erre beengedtem.
- Én ilyet nem mondtam - morogtam.
- De gondoltad...
- Ez nem igaz- mostmár mérges lettem, velem ne szórakozzon, a-a - na mondd mit akarsz?!
- Csak gondoltam feljövök ahhoz a lányhoz, akit az anyukám annyira kedvel.
- Tényleg kedvel az anyukád? - kérdeztem. Ezt jó tudni.
- Aha nagyon bír . - ült le az én (!) ágyamra. Mondjuk a szobában ki máséra ült volna. A takarómra szegezte a tekintetét .
Aztán egyszer csak kiböktem ami már régóta a számon volt.
- Te bírsz engem? - erre már rám nézett összeráncolt homlokkal.
- Következő kérdés!
- Hé nem kérdezz- feleleket játszunk - háborodtam fel.
- Pedig eddig nekem nagyon úgy tűnt .
- Ha igen akkor kötelezlek rá , hogy válaszolj.
- Jó akkor nem. Következő kérdés ! - válaszolta monoton hangon.
Ez ledöbbentett. Mivan ?
- Mi? Miért nem bírsz? Hiszen......khm....... megcsókoltál.....
- Na látod ebben nincs igazad. Te csókoltál meg, aztán rohantál ki az ajtón, nem én. És ez még nem azt, jelenti, hogy bírlak...
- Mivan ? Ez tökre nem így volt. A második állításod még stimmel, de aztán nem igaz .....
- Figyelj szívesen folytatnám ezt a vitát, de el kell halasztanunk máskorra, mert most, mennem kell haza, na szia, jó éjt, vitakirálynő. - köszönt el majd kiment.
Letaglóztam. Vitakirálynő?
Aztán lefeküdtem, mert észre sem vettem, hogy mielőtt Daemon bejött volna átöltöztem és egész beszélgetés alatt, a csillagmintás pizsamámban voltam. Jujj. Erre a szörnyű emlékre álomba merültem. Szeretném azt mondani, hogy jól aludtam, de az nem fedné az igazságot. Szörnyű álmom volt. Egy pizsamás fickó kergetett és azt kérdezgette, hogy mért nem látom a fától az erdőt. Erre nem tudtam mit mondani, csak sikítoztam és kiabáltam, hagyjon békén. Brr . Nem volt kellemes épp.
Hangulatomhoz illően öltözök fel, határoztam el. Tudom, hogy megszólnak majd, mert az előszaggatott nadrágomban és a hosszú ujjú fekete-piros blúzomban nem nézhettem ki kifejezetten happy-n. Inkább mint egy gót. Jessica az új külsőmet riadt pillantással fogadta.
- Jesszusom, Lena mi történt veled?
- Gondoltam ideje változtatni - mosolyogtam rá .
- Te tudod - vont vállat. - amúgy a piros tetszik benne.
- Kösz. A suliban mindenki, aki persze ismer, érdeklődő pillantást vetett rám . Én meg kezdtem örülni annak, hogy változtattam. Jól éreztem magam az új külsômben , egészen addig amíg az osztályba érve meg nem láttam Kenau Reevs - t (a mátrixból ). Másképpen eltalált ámor nyila.
Szemében meglepődést véltem felfedezni. Aztán kíváncsiságot. Hm.
Lehet, hogy triplán megérte változtatni.Ebben azonban nem lehetek biztos. Sok mindent jelenthet az a tekintet . Remek, már megint elbizonytalanodtam. Erről le kéne lassan szokni. Odaértem a padunkhoz és leültem Jessicával egyetemben. Aztán szokás szerint néztem ki a fejemből, amiből egy csodás jegy nőtt ki. Pff . Néha hátra-hátra nézegettem ahol Daemon ült. Mily meglepő. Abba a pillantásába, amely azt suggalta, hogy kíváncsi - rám , vagyis, arra, gondolom, hogy miért váltottam - teljesen belepirultam. Ellenben, felcsigázott. Ezzel a gondolattal, fordultam vissza a helyemre, miközben tudtam, hogy suli után érdekes beszélgetésnek leszek a részese.

Legalábbis azt hittem. De kimentem és semmi nem történt. Legalábbis azon kívül, hogy a matek tanár elbeszélgetett velem a folyosón a ,,csodálatos" jegyeimről. Pff. Említésre sem méltó. Aztán...... najó most ez is egy olyan szappanoperás jelenség de mit tehetnék ellene hm? Szóval nekemjött egy bunkó állat és elsöpört engem a könyveimmel együtt. Odajött Daemon és felszedte a könyveimet velem együtt a földről.
- Legközelebb jobban vigyázz melyik folyosón akarsz lépkedni. - mondta. Felnéztem rá . Mosolygott.
- Neked is szia, és köszi. - mosolyogtam rá hálásan.
- Amúgy klassz külső.
- Jah - néztem végig magamon. - kösz. Szerintem nem annyira változtatott meg.
- Á, nem csak mindenki furán néz rád vagy megdícsér .- vigyorgott.
- Jó talán egy kicsit. -adtam meg magam.
- Amúgy miért változtattál?
- Nemtudom pontosan, talán rosszat álmodtam, mindenesetre jól érzem magam ebben .- mondtam aztán eszembe jutott valami - Hé ! Te nem állhatsz szóba velem!
- Miért nem? - húzta fel a szemöldökét.
- Mert te nem bírsz engem - jelentettem ki.- Mielött azzal jössz, hogy honnan veszem elmondanám, hogy te magad mondtad.
- Tudom. - már egészen előttem volt de közelebb lépett . Te jószagú atyaúristen ! - de ha figyeltél volna nyelvtanon , ahol azt mondták, hogy a nem a legtöbb esetben átvitt értelmű szó azaz jelenthet néha igent is akkor tudnád , hogy hogy értettem. Csak tudod néha oda kéne figyelni. - koppintotta meg a homlokomat. Mivel azonban még mindig nagyon közel állt és a hatása alatt voltam, gondoltam egyet felpipiskedtem és megcsókoltam. Éreztem, hogy közben vigyorog így nem hagytam abba. Mire elszakadtunk egymástól, kifújtam a levegőt és megszólaltam.
- Szóval ... bírsz ? - kérdeztem. Mosolygott.
- Elfordulhat...... - erre kitört belőlem a nevetés. Egymást átkarolva tettük meg a következő lépéseket, mire Jessica elénk ugrott és látszott rajta, hogy ki van akadva.
- Lena mindenhol téged kerestelek . Hol voltál? El tudod képzelni... -itt elállt a szava ugyanis észrevette Daemont. Nameg azt is, hogy a keze a derekamon van. Akaratkanul is elmosolyodtam. Persze ő is. Aztán nem szólt többet hanem Daemonhöz fordult.
- Khm. ..hello bocsi majd holnap látjátom egymást, de most haza kell mennünk. Azzal kihúzott Daemon karjai közül és hazáig meg sem álltunk. Felmentünk a szobájába - ma ugyanis ő volt a soros - becsukta az ajtót majd hozzám fordult.
- Na akkor most elmondasz szépen mindent. De a legelejéről.- huppant le mellém az ágyra és kezdetét vette a hosszú fárasztó mesélés. Persze az én részemről. Úgyhogy elmondtam neki az egész sztorit. Ő meg figyelmesen és izgatottan végighallgatott, mint  mindig.

4. Rész - Mi történik?

Négy napig vártam. Eddig bírtam. Elegem van. Kész . Mit képzel magáról? Nem szól hozzám, ha elmegy mellettem akkor is meglök. Egyébként meg, minden szünetben bent ül és Erikkel beszélget vagy alszik (?). Jah, és még mindig emós. Nem tudom mi baja van velem. Komolyan. Bocsánatot kérnék, ha tudnám, hogy miért kellene, de tudtommal nincs miért. Nade most dühös lettem. Léptem. Ma. 

- Sziasztok- próbáltam kedveskedni, miközben itt ült Erikkel a padjánál - beszélhetnénk? - fordultam most Daemonhöz.

Ő mintha csak szívességet tenne rámnézett:

- Mondjad.

Figyelmen kívül hagyva a flegma stílust megszólaltam:

- Tulajdonképpen mi bajod van? - Nem válaszolt.

- Miért nem szólsz hozzám, és miért löksz meg mindig ha az utadba kerülök?- Nem válaszolt.

- Válaszolj.....mi. ...... kezdtem de valaki közbevágott:

- Hé Lena miért nem Jessicával ordítozol, zeng tőled a folyosó és amúgy is hagyd őt békén - megfordultam és megláttam Mae-t, a tizedikes emós lányt. 

Csodálkozva fordultam felé. Miért szól bele? Most akkor mi van? 

- Mae ebbe te ne szólj bele - szóltam rá.

- De igenis beleszólok - azzal megfogta a fiú karját és kivitte őt a teremből. Megszeppenve álltam a terem közepén. Aztán mindentől függetlenül kirohantam az osztályból. Senkire és semmire vissza nem nézve.

Délután a szobámban ültem, és zenét hallgattam, hogy többé kevésbé kizárjam a gondolataimat. Sikerült is míg kopogást nem hallottam az ajtóm felöl. Mondtam, hogy szabad , mikor Jacobot láttam meg a küszöbömön állva. Ma már másodszorra csodálkoztam el. 

- Szia, miaz, hogy kerülsz te ide? - kérdeztem.

- Á, csak erre jártam és gondoltam benézek - ez kezdett gyanúsnak tűnni így rákérdeztem:

- Najó Jacob ne hazudj, Jessica küldött, hogy megnézd jól vagyok-e, nemigaz?

- De igen- vallotta be - na, ha ilyen okos vagy akkor válaszolj neki. 

- Jól vagyok köszi mehetsz is szia - küldtem el ,,kedvesen".

- Na, miért vagy ilyen morcos?

- Semmiért, tényleg, jól vagyok- bizonygattam.

- Aha, akkor azért mentél ki a

teremből olyan gyorsan, mert jól vagy oké értem - gyanús volt nekem - akkor ehhez semmi köze annak, hogy halálosan belezúgtál egy emós srácba, aki ráadásul a másodunokatesóm, oké értem én.

Leesett az állam. Jacobnak rejtett képességei vannak nem is tudtam. Hm. 

- Ezt te......- kerestem a megfelelő szót - honnan veszed? 

- Honnan veszem, vagy inkább honnan tudom? - elgondolkodtam , aztán vállat vontam . Minek tagadjam előtte , mikor még saját magamnak sem valltam be.

- Ezt nem hiszem el! Azt hittem, hogy csak kamuzik! - kiáltott fel hirtelen. 

-Mi? ?? - kontráztam.

- Hát az van édes Lenám hogy ez nagyszerű.

- Mármint mi? 

- Hogy beleszerettél. Csak minél előbb tudasd vele is, mert úgy láttam , hogy az a Mae leányzó lecsapni készül rá.

- Tudassam vele? Hol élsz te? Még csak az hiányozna.

- Miért?

- Figyelj, tuti nem érez ugyanígy. - mondtam. 

- Emiatt ne aggódj. 

- Hogy? - értetlenkedtem.

- Majd meglátod, csak erre voltam kíváncsi, szia - ezzel kiment a szobámból.

Nem nagyon értettem mit akart ezzel mondani. Nem tartottam fontosnak. 

Másnap nagyjából jó kedvűen mentem suliba. 

- Lena! - ugrott elém egy Jennifer Aniston hasonmás. Először fel sem ismertem. Aztán felismertem, Diana-t. 

- Hé emberek új iskola társunk van. - nevettem fel. 

- Ha-ha, milyen, hogy tetszik? 

- Elképesztő ez a szőke hajszín - dicsértem meg. 

- Igen és....... - folytatta de én nem tudtam figyelni, mert a válla felett megláttam valamit, amitől totálisan kiakadtam.

Vajon, mit láttam? Figyelem ez itt a kérdezz-felelek. Mai játékosunk Lena Gray, a következő kérdés, hogy, mitől akadt ki ennyire mai játékosunk.

Én tudom a választ. Hát ti? Vajon ki jön felém Mae- vel az oldalán? Na most komolyan. Ha erre nem tudjátok a választ akkor, falba ütöm a fejem.

(Daemon)

Gratula erre is tudtátok a választ, mai nyereményetek egy kiakadt lány látványa. Ez van. Érjétek be ennyivel. 

- Lena? Figyelsz te rám egyáltalán?- zökkentett ki a gondolatimból Diana. 

- Mi? Persze.

- Tudod , hogy rosszul hazudsz?

- Jajj bocsi csak fáradt vagyok- blöfföltem újból, de ezt legalább elhitte, és mondván, hogy nem vagyok magamnál ( na persze ) elment. 

Magamra maradtam, egyedül a hányingeremmel és a szédülésemmel. Ja és bocs. Mikor ,,nem vagyok magamnál" olyankor elcsépelt humorom van. 

Aztán összetalálkozott a tekintetem Jacobéval. Szánakozóan nézett rám. Aztán megcsóválta a fejét. Mit várt, hogy most lépek? Nem is volt rá esélyem. Hiszen csak most láttam meg őket . Szerintem nem lenne jó ötlet most bevallani, hogy mit is érzek. Búsan bementem az osztályba.

Pff. Tudjátok ebbe mi a legrosszabb? Undorítóan összeillenek. Ez is emós, az is emós hol itt a gond? Hát én.

Jessicához odamentem és leültem a helyemre. Aztán elkezdődött egy hosszú, fárasztó nap. Megint. 

Hazafelé azon morfondíroztam, hogy Jessica miért ilyen szerencsés, amikor megszólalt a mobilja.

- Hallo - vette fel - aha. .....oké - itt szünetet tartott aztán folytatta - miért? Rendben legyen - sóhajtott, letette, majd rámnézett.

- Vedd fel, és ne kérdezz semmit. - értetlenül néztem vissza. Néhány pillanaton belül csörgött az én mobilom.

Ismeretlen számot írt ki, de felvettem:

- Hallo 

- Hallo - szólt bele egy eltorzított női hang. 

- Ki beszél? - kérdeztem. 

- Ki beszél? - utánzott. Aztán a következő három kérdésemet, majd felháborodásomat is utánozta. Kezdett felidegesíteni, majd letettem. 

Érdeklődve néztem a barátnőmre.

- Ez meg mi vagy ki volt? 

- Nem tudom- jött az egyszerű válasz.

- Dehát tudod, hiszen tudtad, azt is , hogy csörögni fog a mobilom.

- Jajj hagyjál már Lena, hiszen honnan tudtam volna?

- Ne idegesítsél, engem, hiszen...á, mindegy - legyintettem. 

Megint csörgött a mobilom ugyanazt írta ki. Ezúttal Jessica felnevetett.

- Ki vagy és mit akarsz? - támadtam le a telefonálót.

A vonal végén nevetés hallatszott. Aztán egy tisztán érthető hang megszólal:

- FBI ügynök vagyok és letartóztatlak. - hallottam benne az ismerős hangot. 

- Jacob? - csodálkoztam.

- Nem, FBI ügynök vagyok. 

- Na ne szórakozz velem, miért vicceltél meg? 

- Én ugyan nem - szabadkozott. 

- Ne hülyüljél már tudom, hogy te voltál.

- Miért hiszi ezt mindenki?

- Mármint mit? - összezavarodtam.

- Hát, hogy én telefonálok oda mindenkihez és utánozom az illetőt.

- Miért nem te voltál? Akkor ki volt? - nevetés a vonal túlsó felén.

- Tudtam, hogy te voltál. - kiáltottam fel. Jessica megugrott mellettem. Szinte már elfelejtettem, hogy ott van.

Aztán eszembe jutott valami. 

- De hiszen te nem lehettél, én egy női hangot hallottam. Ki volt vajon? - tűnődtem.

- Nyugalom mi voltunk csak hangfelvételről játszottuk vissza a részeket. Egy hangátalakitó alkalmazással tudtuk utánozni a szavaidat. - mondta természetességgel, viszont nem kerülhette el a figyelmemet, hogy többes számban beszélt.

- Kivel? - kérdeztem.

- Tessék?- értetlenkedett most ő.

- Azt mondtad mi. Ki volt még benne? 

- Mi a frász van ? Te most kihallgatsz ? Azt hittem én vagyok az FBI ügynök. 

- Ne tereld a témát- szóltam rá. Mellettem Jessica némán megkérdezte, hogy mi a gond. Én meg némán üzentem neki, hogy semmi. Igen mi már csak ilyenek vagyunk. Szavak nélkül is megértjük egymást. 

- Nem terelem.

- Jacob! 

- De. .....- közbevágtam - Jacob! 

- Jó de ne akadj ki! Daemon is itt van. 

- Ketten szórakoztatok velem?- háborodtam fel. Viszont igazából ezt a helyzetet én inkább tartottam már nevetségesnek, mint rossznak.- De ki volt az a női hang? 

- Anyám - közölte nemes egyszerűséggel.- Daemon azt mondja most már tegyem le, mert megjött Mae és zavarni sem akarlak......

- Mae? - döbbentem le. Csalódtam.

- Jah miért ? - érdeklődött.

- Semmi - szomorkodtam. Felröhögött.

- Imádlak szivatni 

- Nemár, nincs is ott senki igaz? 

- Jah- nevetett.

Letettem. Mint szokás szerint most is kibeszéltünk mindent a témával kapcsolatban, így elég későn értem haza, aminek én örültem, mert elmaradt a szokásos ,, mit akarsz a jövőddel kezdeni Lena" téma, viszont a szüleim nem annyira. Leszúrtak rendesen, mert elkéstem.

Hetek teltek el így ilyen szokásosan. Kelés, anyuék faggatása a továbbtanulásról, suliban Daemon és Mae látványa (brr ) , végsősoron pedig az érzelmeim kordában tartása. Ma hétfő reggel egy kocsiban ültem útban a suli fele. Kocsiban, igen. Pontosabban Jessicáék kocsijában. A két anya, és mi. Ahogy tapasztalom Jessica sem ússza meg a mi leszel ha nagy leszel témát. Szegény.

- Kislányom lassan el kéne dönteni, hogy mit szertnél kezdeni az életeddel - szólalt meg Jessica anyukája.

- Jajj anya hagyjál már békén ezzel, légyszi mindjárt végzős leszek és. .....

- ....és el kéne döntened egy-két dolgot - fejezte be helyette az anyukája.

- Ne aggódj - nyugtatta anyám Jessica anyukáját - Lenának is ezt hajtogatom de oda se figyel.

Jessicával összenéztünk és forgattuk a szemünket. Erre nem lehetett mit mondani. Az osztályba lépve észrevettem valami érdekeset. 

Üres volt. Komolyan, sehol senki, még egy tanár sem volt bent. Jessicával döbbenten meredtünk az üres teremre .

- Mi történt itt? - kérdeztem.

- Nekem miért nem szólt senki, hogy nincs suli? Felhívom Jacobot megkérdezem hogy tudja <>e mi folyik itt. - füléhez emelte a telefonját aztán csönd lett . nem veszi fel. -Felelte Jessica kisvártatva.

- Menjünk haza - vetette fel az ötletet.

- Remek.- útközben elgondolkoztam .-de anyu nem tudja, hogy megyek és dolgozik. - akkor gyere hozzánk - ajánlotta fel. 

- Esetleg. .....- kezdte, de utána nem folytatta. 

- Miaz ?

- Semmi - felelte. 

- Na mondd már! - kiáltottam rá.

- Oké oké, - kezdte - tudom, hogy nem fogsz belemenni de hamár úgyis a szomszédod Daemon akkor átmehetnél, hozzájuk és megkérdezhetnéd tőle. ......

- Igazad van Jessica - felragyogott a szeme. Ha! - Nem fogok belemenni - erre lehajtotta a fejét .

- Nem értem miért vagy ilyen ellenséges vele - rázta a fejét. 

Veszekedtünk még pár sort, aztán megbeszéltük, hogy benézek hozzá amire én azt mondtam, hogy jó majd délután. 

- Ne délután most- utasított erre furcsán nézhettem rá , mert zavartan folytatta - mert mielőbb szeretném tudni, hogy miért nincs suli. 

- Hirtelen mennyire sziveden viseled az iskolánk sorsát.- vigyorogtam.

( fél óra múlva ...)

- Szia Lena mi a helyzet Daemonhöz jöttél? - kérdezte Suzannah mikor ajtót nyitott .

- Igazából azt szerettem volna kérdezni, hogy ma miért nem volt tanítás, mert ma nem volt bent senki. - meséltem.

- Senki ? Ez érdekes - csodálkozott- igen nekem Daemon említette, hogy nem lesz tanítás...

- De hogyhogy nem volt, mi a barátnőmmel bementünk és a terembe ugyan nem volt senki , de ott voltunk mivel nekünk senki sem szólt, hogy nem lesz.. ....- vágtam közbe. Aztán elállt nekem is a szavam. Ugyanis az ajtóhoz jött az emlegetett szamár. Rám, majd az anyukájára nézett. Azután megszólalt:

- Ez mit keres itt - mutatott rám. Megdermedtem . Az a stílus, amit képviselt akkor ott nagyon nem tetszett. 

- Több tiszteletet a barátod iránt! - ripakodott rá az anyja. 

- Ő nem a barátom - közölte .

- Szuper te sem vagy az enyém - szólaltam meg mikor már jött ki hang a torkomon. Száraznak éreztem a számat, túlságosan is. - azért jöttem, hogy megkérdezzem az anyukádat miért nem volt ma semelyik osztálytársunk suliban- feleltem, azt hiszem ésszerûen. Legalábbis én ezt gondoltam. 

Daemon felnevetett.

- És ezért anyukámat kérdezed meg? - csodálkozott. - Miért nem engem? Végülis én vagyok az osztálytársad nem? 

- De, de ő nyitott ajtót. 

- Figyeljetek csak ne itt kint fagyoskodjatok folytassátok bent a vitát - szólalt meg Suzannah. Mi Daemonnel miután bementünk a konyhába Suzannah felment a szobájába, megcsörrent a mobilom . Anya volt az. 

Azért hívott mert megkérdezze, hogy hol vagyok, és mikor közöltem vele a helyzetet akkor ő azt mondta , hogy sajnálja de vihar miatt későn ér haza. Én megijedtem mert reggel elfelejtettem magammal vinni a kulcsom , és kétségbeestem, hogy akkor, hogy fogok hazamenni. Erre az a ,,nagyszerű" ötlete támadt, hogy aludjak itt biztosan van egy vendégszobájuk Headlyéknek, mikor pedig vitatkozni próbáltam zsúfoltságra és sok munkára hivatkozva elköszönt és letette. 

- Ez mind a te hibád- bűntettem Daemont.

- Mármint mi? Miaz félsz itt aludni- csipkelődött.

- Nem de az kizárt, hogy itt maradjak. 

- Oké de ha meggondolnád, akkor a mellettem levő szoba.. ...- jött ki sminktelenül a fürdőszobából.

- Miaz mostmár nem zavarok? - grimaszoltam. Közben pedig próbáltam nem belenézni a kék szemébe.

- Sose mondtam, hogy zavarsz - lépett közelebb, megtörölve a haját. 

- Szuper akkor is elmegyek. 

- Igen? Esetleg megtudhatnám, hogy hová? Ha jól hallottam haza nem mehetsz. 

- Majd megyek Jessicáékhoz- morogtam.- úgyis oda tartottam a suliból mielött ide jöttem volna, ott majd szívesen látnak és ...- megint elállt a szavam, mert a nemcsak hogy egészen közel volt hozzám ráadásul a mutatóujját a számra tette. Aztán közelebb jött és megcsókolt. Nem tagadom jó érzés volt. De helyesen kellett döntenem így ellöktem magamtól és zihálva megszólaltam:

- Most mennem kell - azzal kiszaladtam az ajtón, sőt talán ki az egész világból. Mindeközben természetesen észveszejtően boldog voltam.