Nyár alkalmi *bónusz részlet* a 23. RÉSZBŐL!

Sziasztok! Itt egy kis ízelítő a 23. részből. Remélem tetszeni fog. Ha tetszik, kérlek hagyj nyomot :D

Ölel titeket by : Tyna 

,,- Szia én Jack vagyok. - nyújtott kezet a kedves tekintetű pasas. -  Te pedig...? 
- Egy videókölcsönző dolgozója. - "mutatkoztam be".
 A kezét figyelmen kívül hagytam. 
- Na mi lesz? Akkor vesztek ki filmet vagy mentek? - kérdeztem kedvesen. Kezdett elegem lenni. Belőlem aztán nem szednek ki semmit. 
- Tudod honnan jövünk? - kérdezte  a kékpólós. 
- Nem, de feltartjátok a sort. - igazából senki sem állt a hátuk mögött vagy három órája, de egy próbát megért. 
- Kislány vegyél szemüveget, mert itt rajtunk kívül nincs senki és mi sem távozunk addig, amíg el nem árulod, hogy hol találjuk Andrew McKeeney-t. "

22. RÉSZ - Eszement Igazságok

Kedves blogolvasóim. Meghoztam egy újabb részt. Felettébb örömömre szolgál, hogy pár ember részt vesz a szavazásokon. 
Ha tetszett vagy ha nem tetszett ez a rész bátran írj kommentet ez alá vagy a chatbe. 
Szívesen fogadok egyaránt negatív s pozitív kritikát is. 
Ne féljetek feliratkozni sem :-) 

By: Tyna

- Ennyi? - hitetlenkedtem.
- Aha. Miért mire számítottál?
- Hát azt gondoltam, valami extrát kérsz. Erre elpocsékolni egy kívánságot! - püffögtem magamba - Ezt szimpla kedvességből megcsinálom.
- Szóval meghagynád nekem a kívánságot? Hiszen lenne rajta kívül még kettő. - mondta Andrew. Letettem a filmes dobozt és szembefordultam vele.
- Najo. Mi a csavar?
- Nincsen csavar. - nézett rám komoly arccal.
- Aha, persze - forgattam a szemeimet.
- Tényleg, de nem muszáj elhinni.
- Szóval csak be kell jönnöm kedden, hogy veled dolgozzak le egy dupla műszakot? Miaz kevesled a velem eltöltött időt vagy nembírod a dupla műszakot egyedül? - nevettem fel.
- Melyiket hallanád szívesebben? - fordította oldalra a fejét. Eltöprengtem.
- Mondjuk azt, hogy nembírod a strapát. - kerekítettem el a szemem, mintha arra céloztam volna, hogy nem bírja.
- Ja és azért cipelek több kilós dobozokat.
- Én is épp azokat cipelem...
- Kötözködsz? - húzta fel a szemöldökét. A egyik kezemben tartott dobozért nyúlt.
- Hagyd csak - húztam el a kezemet. - Én egyesekkel ellentétben bírom a strapát. - rávigyorogtam, közben figyelve reakcióját.
- Ó, igazán? - sandított rám. Nem számíthattam semmi jóra. -  Akkor légy oly szíves fogd meg ezeket is. - kezembe lévő két dobozra rakott még kettőt. Azt hittem megszakadok, de direkt nem adtam ki semmiféle hangot és rezzenéstelen arcot vettem fel, nehogy feltűnjön neki.
- Segíts gyenge munkatársadnak, aki ,,nem bírja a strapát". - fűzte össze kezeit és odébbállva nézte, hogyan birkózok meg a dobozokkal. Én léptem egyet mire megbillent. Andrew vigyorgott. Mégegyet léptem, mire a dobozok is megelégelték bénázásomat és leestek.
Mögülem nevetés hallatszott nem meglepő módon.
Na megállj! Megfordultam letettem a még kezemen maradt dobozokat. A pulthoz mentem, leültem és bekapcsoltam a DVD lejátszót.
   Elindult egy vígjáték, amit még sose láttam. Elnyomtam egy ásítást.
- Látom szenvedsz nagyon. - jegyezte meg munkatársam.
- Igen és ha én szenvedek akkor neked is kell, szóval nem fogsz jól járni a keddi nappal. Kívánság elpocsékolás.
- Ki beszélt itt szenvedésről? - mosolygott - Én cseppet sem szenvedek, viszont annál inkább szórakozok.
- Ennyire nem legyen szórakoztató a szenvedésem.
- Ha azon nem szórakozhatnék,  akkor mivel ütném el az időt ? - erre nem válaszoltam. Úgytettem, mintha nagyon lekötne a film.
Bejött egy vásárló és egyből a pulthoz lépett.
- Hol találom a Csillagainkban a hiba című filmet? -  hosszú fekete hajú nő volt barackszínű térdigérő ruhában. Már most irigyeltem pedig nem is ismertem.
- O, Lina biztos tudja. - vetette oda Andrew.
- Ezt, hogy érted? - mérgelődtem, majd elvezettem a nőt a polcokhoz, ahol megtalálhatja. Mondtam neki, hogy nyugodtan keresgéljen, hátha talál mást is.
Aranyosan megköszönte. Hangja intelligens személyiséget sejtetett.
- Ugyan. Melyik lány nem látta azt a filmet?
- Mondjuk én! - jött vissza a vendég, kezében a filmmel. - De nyilván plusz egy fő is látta - mondjuk személyed, biztos idetartozik -, ha ismered.
   Azt hittem Andrew ezen megakad, s még kárörvendő mosolyt is villantottam felé, de őt ez sem törte meg.
- Ja egyik roppant izgalmas randevúm jóvoltából voltam olyan balszerencsés, hogy láttam. - válaszolt.
- Amúgy Eliza vagyok - nyújtott kezet, de én még mindig Andrew-t figyeltem és megijedtem. Eliza rögtön elnézést kért.
- Jajj ne haragudj, bocsánat.. Rossz szokás, hogy sokszor hirtelen mozdulatokat csinálok. Hadd segítsek- ajánlotta fel, mikor látta, hogy leejtettem a kezemben lévő filmeket.
- Köszi - rámosolyogtam, miután felszedtük közösen.
- Nincs mit.
- Én Lena vagyok. - és ezúttal sikeresen kezet fogtunk.
- De hülye vagyok - kerekítette el a szemét Eliza. - Én azt értettem, hogy Lina, mikor... - nézett Andrewra - ő mondta.
- Andrew - segítettem ki.
- Andrew - hajtotta le a fejét. Zavarban volt. De mitől? Elvigyorodtam.
Valószínűleg bejött neki. Ez de aranyos.
- O, valóban azt mondta, tudod kissé amnéziás, ha nevekről van szó.
- Vagy csak szeret becézgetni - vetette fel Eliza.
- Nem, tutira amnéziás vagyok - kacsintott Elizára Andrew. A nő elnevette magát. Én nem.
- Ezt szeretném megvenni és már csak azért is megnézem, hogy legközelebb véleményt mondhassak róla. -  nyújtotta oda a filmet nekem. Legközelebb? Milyen legközelebb? Szó nélkül visszaadtam neki a filmet s mondtam az árat.
Miután odaadta a pénzt az ajtóhoz sietett, amit Andrew kézségesen nyitva tartott neki. Hát nem lovagias?

Másnap belátogatott a tékába Daemon. Frissen vasalt natúr kék ingben és fekete farmerben.
Kissé kócos haja tökéletesítette az összképet.
Biccentett Andrewnak, aki meglepő módon visszaköszönt. Mármint nemcsak arcmimikával, hanem szóval. Hihetetlen.
- Lina ott hátul található - mondta Daemonnak.
Daemon megrökönyödve nézett Andrew-ra.
- Miért hívod Linának? - förmedt rá.
- Miért ne? - nézett rá Andrew. -  Úgy hívom, ahogy akarom.
- Te ezt hagyod? - fordult felém Daemon. Vállat vontam. Miért ne hagynám?
- Jó persze akaratból sose voltál jeles. -  ránéztem. Daemon most ezt nem mondhatja komolyan! De látszott, hogy komolyan mondta, sőt nagyon is. Kifejezéstelen arccal meredtem rá miközben válaszoltam. Andrew csöndesen figyelt.
- Ha így látod, akkor akár mehetsz is. De nem kell rám hallgatnod, mert tudod gyenge az akaratom. De próbálj csak maradni meglátjuk mennyire gyenge. - mikor befejeztem farkasszemet néztem vele. Elkerekedett szemmel kezdett el nézni.
- Akkor én el is mentem. - mondta majd sarkon fordult.
- Na kinek gyenge az akarata? - szólt közbe Andrew, amit Daemon még meghallhatott, mert megállt és visszanézett.
- Te jobban jársz, ha nem szólsz bele.
- Te meg jobban jársz ha mész. - válaszolt, mire Daemon kisietett maga után erősen becsapva az ajtót.
- Kösz - néztem Andrew-ra. Mindeközben csapódott az ajtó és bejött rajta a nemrégiben megismert Eliza.
- Sziasztok - köszönt. Köpni nyelni nem tudtam. Ez már megint itt van?
- Szia - köszöntem vissza s mosolyogtam hozzá, amiért jár pár bónuszpont nekem. Najo megpróbálhatnák barátságot kötni vele nem? Na hajrá nekem...
- Szia - köszönt neki Andrew is.
- Megnéztem a filmet és... - kezdte de Andrew közbevágott.
-...vettél magad mellé két csomag zsepit? - Eliza elnevette magát. Hahahahahahahahahahahahahaha.... Najo befejeztem... De Eliza még nem.
- Csak egy csomagot - nevetett.
- És, hogy tetszett? Ezen kívül? - váltottam témát.. Valamilyen szinten.
- A történet stílusa tetszett, meg benne a szarkasztikus szereplők.
- A szarkazmus nekem is bejött, de leírtam magamba miután a végén csomószor átment nyálasba. - mondta Andrew.
- Jólvan Star Wars! - fordult hozzá Eliza.
- Hey! Az jó film! - védekezett Andrew.
- Azt mindjárt gondoltam, hogy neked tetszett. - mosolyodtam el.
- Ez mit akar jelenteni? - kérdezte. Elnevettem magam.
- A fiúknak bejön nemdebár?
- Mindegyis visszajöttem hátha tudtok ajánlani pár jó filmet - szólt közbe Eliza.
- Látom akkor a Csillagainkban a hiba nem tette meg kellően rajongó hatását. - mondta Andrew.
- És talán Eliza jobban járna, ha nem te,  hanem én ajánlanák neki újabb filmet. - vigyorogtam rá.
- Nembízol az ízlésemben?
- Hmm.. Lássuk csak legutóbb egy fogadást vesztettem a te filmízlésed miatt. -  A te bajod, ha nem szereted a vígjátékokat.
- Én szeretem a vígjátékokat, csak a bénákat nem.
- Lemered bénázni a vígjátékokat? - jött közelebb.
- Nem mindegyik béna- szólt Eliza.
- Én is ezt mondtam nem? - néztem rá. - Nézd szegény Eliza kényelmetlenül érzi magát a vitánk közepette szóval...
- Remek! - vágott szavamba. -  Megvâltoztatom az első kívánságom! - most én szóltam közbe.
- Hey! Ne vágj közbe és mi az, hogy megváltoztatod? Ezt nem teheted... - ismét közbeszólt.
- Dehogyisnem. Kedden Eliza te és én elmegyünk moziba és megnézünk egy vígjátékot...
- Amit mi választunk. - kötöttem ki. Andrew felsóhajtott.
- Jólvan, amit ti választotok.
- Ha nekem szenvednem kellett, akkor neked is kell -  s ezzel egy őszinte mosolyt küldtem Eliza felé, aki meglepő módon vígan kacarászott oldalt. Bizonyára élvezte.
- Akkor kedden Én, Eliza és...
- Nem gondoltam, hogy vagy olyan bunkó, hogy magadat mondd előre -  vigyorgott kajánul.
- Szerencséd, hogy nincs villám, különben az egyik szemgolyódba landolt volna.
- A kis erőszakos.



    Másnap reggel a suliban Jessicával a folyosón haladtunk, mikor megpillantottam egy lihegve rohanó alakot. Pár másodperc múlva leolvadt a megmaradt mosolyom is. Diana volt az. Jessica nevét kiáltozta.
Érdeklődve fordultam barátnőm felé. Ő vállat vont.
- Jessica, Jessica! - ért elénk. - Hála istennek megtaláltalak! - nyögte kifulladva.
- Mit akarsz? - kérdezett vissza nyersen Jessica.
- Jól hallottam a hírt? - kerekítette el a szemét a lány.
- Miféle hírt? - húztam össze a szemem gyanakvóan.
- Hogy a bátyjád visszatért! Meggyógyult? Fog még pályára lépni? Újrakezdi?
- Diana rosszabb vagy, mint egy újságíró! Téged egyáltalán nem zavar, hogy ez nem tartozik rád?
- Nade fog még ugrani? - kíváncsiskodott. Értetlenül néztem, hol egyikükre, hol másikukra. Várjunk csak! Diana tudta, hogy Jessicának van egy bátyja? Ő tudta de én nem???
Mit akar jelenteni, hogy...
- Hogy mit fog csinálni? - néztem Dianára. Végre felém fordította a tekintetét. Ám előtte még Jessica közbeszólt.
- Nem. Soha többé! És most húzz el. A bátyjámnak az a korszaka lezárult. Szóval tünés!! - ám Diana még válaszolt az én kérdésemre is.
- Andrew Mckeeney a környék egyik legjobb deszkása volt, amíg... - itt Jessicára pillantott majd félbehagyta inkább a mondatot, úgy folytatta - Na mindegy a lényeg, hogy versenyezgetett és még szponzorálni is akarták de Andrew nem fogadta el. Ne kérdezd miért. - itt felsóhajtott. - Ő volt a legmenőbb pasi a városban. Minden lány rajongott érte. Mígnem...
- ELÉG VOLT!!! POFA BE! - ordította Jessica. Összerezzentem, Diana pedig elsápadt. Hátrált pár lépést, de Jessicát ez se akadályozta meg abban, hogy a szemközti falhoz nyomja. A vállánál fogva.
- Ne merészelj mégegyszer az én, Lena vagy akár csak a bátyám közelébe menni világos? - süvöltötte. Diana összehúzta a szemét.
- Mi az Jessica azt hittem, hogy Lenának vannak indulatkezelési problémái nem neked. - döbbentem kaptam fel a fejem. Egyszer megölöm ezt a lányt.
- Mi az Diana annyira keservesen, gyámoltalanul unalmas az életed, hogy állandóan elengedhetetlen vágyat érzel az iránt, hogy belekotnyeleskedj más ezerszer eseménydúsabb életébe? Mondd csak naplót is vezetsz egy-egy ember élettörténetéről? -  kérdeztem lassan lépdelve felé. Diana hevesen megrázta a fejét. Oh igen. Elfelejtettem megemliteni, hogy régebben Tényleg indulatkezelési problémáktól szenvedtem. Najo igazából nem, csak sokminden idegesített.
- És miért nem? - kérdeztem mellé érve. - Ja! - csaptam a homlokomra. - Hogy mégse ismersz mindenkit eléggé? Vagy félsz, hogy közben lemaradnál egyéb szaftos pletykáról? Amit elterjeszthetsz? - Diana dühösen nézett rám. Elkezdett vörösödni a feje.
- Vigyázz a szádra Lena! - figyelmeztetett. - Különben megbánod! - felvontam a szemöldököm erre a mondatra.
- Miért mit teszel? Rámküldöd apucit? - érdeklődtem. Diana összehúzta a szemét, majd Jessica felé fordult.
- Üzenem Andrewnak, hogy ideje megint pályára lépni. Különben rá fog szállni a Cloud-Club.
- Cloud-Club? - Diana gúnyosan elmosolyodott kérdésemre, majd elviharzott. Jessicához fordultam, mire bólintott. - Nem az szponzorálta le a sulit? -  Jessica ismét bólintott.
- De.
- Andrewt leszerződtette a Cloud-Club?
- Pontosan. Csak aztán kórházba került. - válaszolt barátnőm.
- De... Hiszen akkor, hogy hogy nemtudtam róla?
- Nem szerződtették le nyilvánosan és kevés versenyen vett részt. A legtöbbet nem itt, hanem Olaszországban. - bólintottam. Így már érthető.
- Tényleg a nyomába van a Cloud-Club?
- Igen.
- És mit fog csinálni? - érdeklődtem. Jessica felsóhajtott.
- Nem tudom. - válaszolta.
- Mit tehet ellene? - előre féltem a választól. Hezitált.
- Semmit.

21. RÉSZ - A Kirándulás és miegyéb

Sziasztok. Köszönöm azoknak az emberkéknek, akik olvassák a blogom. 
Minden blogíró számára fontos, hogy véleményt mondjanak a történetéről vagyis a blogjáról. Ez alól én se vagyok kivétel. 
Remélem ez után a rész után kedvetek támad véleményt írni a történetről és Feliratkozni.. 

By: Tina

El fogok késni. Ez járt az agyamban mikor csomagjaimmal, apa segítségével levánszorogtam a lépcsőn. 

  Reggel fél tíz volt és mostanra beszéltük meg a gyülekezőt Jessicáék háza előtt, de én még itt botladoztam a lépcsőn. 

Tuti kinyírnak. 

Apa megfogott egy utazótáskát én meg hoztam a kedvenc oldaltáskám. Persze az utazótáska is az enyém volt, de olyan nehéz lett a belepakolt holmitól, hogy apa szívesen segédkezett, miután megelégelte szenvedésem. 

   Háromnegyed tízre értem barátnőmék házához, ahol ő és Andrew várakozott. Láthatólag már mindent bepakoltak a ház előtt álló kocsiba. Az autó piros volt, kinézetre elég Kia Cee'd-snek tűnt. 

- Ha még egy kicsit késel mi elindulunk, te meg maradhattál volna a szomszédasszonynál. - szólalt meg Andrew. 

- Kora reggel milyen csípős kedvében  van valaki. - szóltam vissza. 

- Azt hittem már elkezdesz felháborodni. 

- Én? Miért? 

- Mert nem volt az egységünkben, hogy ha késel is ott leszel.  Úgylátszik neked még reggel van ehhez. 

- Te tudsz ilyen korán még gondolkodni is? - néztem rá. - Hihetetlen. 

- Oké - csapta össze tenyereit Jessica - miután észrevettétek, hogy én is itt vagyok, talán elindulhatunk. - Belém mart valami. Tényleg nem akartam figyelmen kívül hagyni.

 Még csak köszönni sem köszöntem, mert Mr. Kötözködős közbeszólt. 

- Oké ki hol ül? - vetettem fel. Andrew és Jessica körülnézett majd egymásra meredtek. 

- Andrew vezet. Üljek előre Lena vagy bevállalod? - felnevetett. - Roppant nemes tett lenne részedről. 

- Azt hiszem túlélek egy kis időt elől. Majd te életben tartasz Jessica. Együtt megcsináljuk. - Fogtam meg ,, megrendülve" a kezét. Csúcsok vagyunk. Elnevettem magam. 

- Najo miután megvitattátok, hogy melyikőtök legyen az a szerencsés, aki mellettem utazhat, kérlek foglaljatok helyet. - szólt ki Andrew, miután felzúgatta a motort. Én behuppantam az első ülésre, míg Jessica bepaszírozta magát a hátsóra. Na nem mintha be kellett nagyon pasziroznia magát, mivel a csomag simán elfért a csomagtartóba, s helye, mint a tenger annyi maradt. 

Hirtelen erős és jéghideg fuvallat csapott meg. Beleborzongtam. 

Felháborodottan fordultam újdonsült sofőrünkhöz. 

- Ez meg mi a fene volt? 

- Hopp véletlenül rossz gombot nyomtam, tessék - mondta majd átváltott melegre. Igenám de baromi melegre váltott, amitől nekem hányingerem van. Elkezdtem nagyon rosszul lenni, mire Andrew normál fokozatra váltott. Elegem lett. Dühösen fordultam megint felé. 

- Ne szórakozz, hanem induljunk el. Ez. Nem. Vicces. Oké? 

- Lena én kérdeztem, hogy bevállalod-e. - szólalt meg hátulról Jessica. - Néha nagyon őrült tud lenni. 

- Na hölgyeim indulunk. - én dühösen fordultam előre. A hőfokszabályzó felé nyúltam, s pár pillanatig hidegre kapcsoltam, hogy elmúljon rosszullétem. Jessica ismer, így nem szólt egy szót sem, Andrew meg szerintem szimpla bűntudatból csendben maradt. Miután jól lettem, megtörtem a csendet. 

- Figyelj Jessica, tudom, hogy milyen fontos neked ez a kirándulás, így nem igazán akarok fölös harmadik lenni... 

- Fölös harmadik? Nem vagyok szerelmes a bátyjámba kösz. A szerelmeseknél szokott "fölös harmadik lenni".  

- Meg a barátságban- toldottam meg. 

- Ó, szóval már ebbe az izgi barátságba tartozok? Jess hallottad? Már hármas barátságban vagyunk - vigyorgott Andrew. 

- Jessicához beszéltem. 

- Meglep, hogy a barátodnak tartasz. - Kacsintott tisztelt sofőrünk. 

- Ugyan kérlek, nem tartalak annak - oltottam le. A váltóhoz nyúlva válaszolt. 

- Akkor minek tartasz? - erre nem számítottam. Magam sem tudtam minek tartom. 

- Egy idegesítő kullancsnak. 

- A kullancsok ragadnak. Én nem vagyok tapadós. Vagy szeretnéd, hogy az legyek? - fordult egy pillanatra felém. Na ha meglesz a jogsim, én tuti nem fogom merni levenni a szememet az útról. Biztos karambol nálam. 

- Fogjátok már be. Megérkeztünk. Lena mostantól velem társalogj. - szólalt meg Jessica. 

- Ajjajj, valaki kiközösítettnek érzi magát - súgta oda nekem Andrew. Pechére húga meghallotta. 

- Nem érzem magam annak. Csak ne lopd el a barátnőmet! 

- Eszem ágába sincs - emelte fel tagadóan a kezét Andrew. 

Kiemeltük a kocsiból a saját cuccunkat. 

- És... Hol leszünk? - kérdeztem. Mindketten úgy néztek rám, mint egy hülyére. - Miaz csak most először vagyok itt. 

- Pontosan itt leszünk. - vont vállat Andrew. 

- Ne is figyelj rá. Bunkó magas fokon. - legyintett Jessica. - Kedves barátnőm íme, a lakhelyünk. -  mutatott egy faházra. Sötétbarna külseje volt. 

- Talán nézzünk be. - ajánlottam. Senki sem ellenkezett. 

Általában ha új helyre kerülök mindig elbűvöl a szépsége. Márha tényleg szép. Itt se volt másképp. 

  Egy lépcsőn mentünk fel. Rögtön egy szúnyoghálóval találtam szembe magam. Mintha nyaralnék, olyan érzésem volt. Ezért szereti Jessica ezeket az alkalmakat. 

  Beléptem a házba, ahol előttem állt egy fotel. Pontosabban keresztbe volt velem, különben nemtudtam volna elmenni mellette. Balra volt egy szoba. 

Nem volt különösebben nagy az egész hiszen csak egy kicsi folyosóból és egyetlen árva szobából állt az egész. Nameg a szoba után volt egy mosdó, ahol együtt volt a wc és a fürdő rész is. 

Észrevettem egy hátsóajtót. Elmentem odáig és kinyitottam. Majd kiléptem és zuhantam. 

Talpam nem talált földet, csak mikor már sikítva csúsztam le az igen meredek lejtőn. Jessicáék miért nem szóltak előre? 

Barátnőm tudja milyen kíváncsi tudok lenni. 

Felnézve megláttam egy kötelet mely végigkísért utamon. 

Gondolkoztam. Legutóbb ilyet egy játszótéren láttam. Honnan indulhat? 

Nem kellett sok időt rászánnom hiszen mögöttem figyelmes lettem egy alakra, aki csúszott lefele valamin ülve, ami a kötélhez volt rögzítve. Kiáltott izgalmában, majd észrevehetett, mert elkezdte sikítani, úgymond, hogy vigyázzak. 

Kösz, de mégis hogyan? Értetlenül néztem, ahogy hadonászott a kezével, s beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy előrefele mutat. 

Gyorsan előreszegeztem a tekintetem, majd kiáltottam egyet. A következő pillanatban nekiütközött a lábam valaminek, majd elkezdtem bukfencezni lefelé. Nemtudtam nevessek-e vagy sírjak. Próbáltam normális testhelyzetbe szedni magam, így felhúztam csúszás közben a térdem magam elé, de nem tűnt jó ötletnek, mert rögtön megint megbotlott a lábam valamiben, így álló helyzetbe kerülve előrebuktam, ekkor azonban utolért a csúszó, s annyi időm se maradt, hogy hátraforduljak, mert szembetaláltam magam egy kör alakú ülőkének az oldalával, ami eltalálva a fejem, ledöntött a lábamról. 

Még éreztem, hogy két kéz megfog talán az oldalamnál, talán a kezeimnél, de a fájdalom, ami a fejembe költözött elhomályosította mindent. 

Éreztem, amint lassan a földre tesznek, s megérintettem csukott szemmel a fejem, ahol fájt. 

A hangzavarból ítélve tapsoltak vagy a csúszót vagy engem. Sokan lehettek. 

- Jól érzed magad? - hangzott a kérdés. 

- Au. - ennyi volt a válaszom. 

- Ki tudod nyitni a szemed? 

- Rendesen eltalálta Frank. S kitudja, honnan csúszott. - férfi hangot hallottam. 

- De nemtudta milyen veszélyes? Ez nem lehetett direkt. Valószínűleg megcsúszhatott, s nem vette észre a pályát. - ekkor felpofoztak. 

- Hé! - kinyitottam a szemem, majd egy magas fekete hajú lány pillantottam meg. Erős keze van. -  Hogy hívnak? - megköszörültem a torkomat. 

- Lena. - nyögtem ki. 

- Hogy kerültél ide? - pillantott rám kissé nevetős szemmel egy fiú. Idősebb lehetett nálam valamivel. 

- Én... Lecsúsztam... 

- Ja, azt láttuk. - röhögött közbe egy másik pasi. Látva csúnya nézésemet abbahagyta a nevetést- bocs folytasd csak! 

- A házból jöttem ki éppen, mármint a hátsó ajtón, s nemvettem észre, hogy alattam lejtő van... És csúsztam. - fejeztem be. 

- Hát máskor nézz a lábad elé. Amúgy én Scott vagyok. - nyújtott kezet. 

- Hello - ráztam meg. 

- Szóval. Még szerencse, hogy nem történt komolyabb bajod. Agyrázkódást is kaphattál volna vagy eltörhetted volna a gerinced. Hogy vagy amúgy? 

- Köszi megvagyok. A fejem sajog, meg fáj az oldalam és szerintem kibicsaklott a bokám, de semmi komoly nincs tényleg. Szerencsém volt. 

- A bokádra hozzunk jeget? - kérdezte a lány. - Én Christina vagyok. 

- Nem, köszi. - eszembe jutott Jessica és Andrew. - Vissza kéne mennem, a barátaim már várnak... - keltem fel. 

- Óvatosan - intett le Scott. -  Azokra gondolsz, akik kint patáliát csapnak, hogy bejöhessenek hozzád? - értetlenül néztem rá. 

- A szőke bombacsaj és a pasi, aki valószínűleg a testvére lehet. - segített 

- Ja. Igen rájuk gondoltam. 

- A csaj elég jó barátnő lehet, mert felpofozta az egyik haveromat, aki ki akart kezdeni vele és nem engedte be. Karmol rendesen. - nevetett fel. 

- A pasit meg szedd ráncba, mert rendesen kinevetett. Persze miután biztosítottuk róla, hogy semmi komoly bajod nkncden. Komolyan ezerszer megkérdezte. Aztán megnézte a videót. 

- Milyen videót - néztem rá rémülten. - Ugye nem.. 

- De bizony. Meglett rendesen örökítve a csúszásod és baleseted. Baromi jó videó lett. 

- Kérlek ne tegyétek fel sehova! - rimánkodtam. 

- Ezt Maxtől kérd ne tőlem. - felálltam, hogy megkeressem. - Kék póló és fekete farmer, de felismerheted a hosszú fonott hajáról - röhögött utánam. 

Kimentem a sátorból és körülnéztem. Rögtön megpillantottam Jessicáékat. Barátnőm egy csaj előtt állt és láthatólag veszekedett vele a mimikából levéve. Andrew egy pasi mellett állt és a telefonját nézték mindketten. 

Felnézett, s meglátta, hogy nézem. Elmosolyodott.

- Jess, feléledt a kis zuhanó repülőnk- kiáltotta. Tényleg azt hitte, hogy ez jó poén? A mellette álló pasi elnevette magát. Haha. 

Jessica figyelme rögtön rámirányult és elkezdett felém futni. 

- Lena úristen jól vagy? - ölelt meg. -  Két percre sem hagylak magadra erre te máris bajba esel. Szó szerint. 

- Álljon meg a menet! Te felejtettél el szólni a kis meredek pályáról, ami a hátsó ,, kertbe" van. 

- Szóltam volna, mert terveztem, hogy körbevezetlek. 

- Lina úgydöntött saját maga fedezi fel a környéket - jött oda nevetve Andrew. Összehúzott szemmel rámeredtem. 

- A nevem még mindig Lena. Betűzzem? 

- Kösz nem kell. Jut eszembe én is szívesen megmutattam volna a pályát, miért nem szóltál, hogy egyedül szeretnél egyet csúszni? Amúgy megjegyezném.. 

- Fejezd már be!! - kiáltottam rá. 

-... hogy ezen szokás lecsúszni, nem csak úgy a semmin. - mutatott arra a valamire, ami fejen talált. Lehajoltam a földre és felvettem egy tobozt, majd megdobtam vele. A vállánál találtam el. 

- Hagyj békén! 

- Szóval keménykedünk? - nézett rám. Tekintete semmi jót nem sugallt. Lehajolt, miközben Jessicára vetettem egy jelentőségteljes pillantást. Ebbe nagy gyakorlatunk van, s értjük is egymást. Mielőtt Andrew felállhtott volna Jessica megdobta a hátát. 

- Hugi, rólad nem gondoltam volna - nézett föl meglepetten. Jessicára nézett majd elhajította a tobozt. Nem számítottam arra, hogy engem dob meg, hiszen Jessicára nézett de a hasamon talált el. 

Ezután egyszerre vettünk és dobáltunk egymásra tobozokat. 

Este tábortűznél ettünk újdonsült barátainkkal. Scott megnevettetett, de nem gondoltam volna róla, hogy gitározik. 

Christina tündéri lány volt, hozott májvacukrot, amit megsütöttünk a meleg tűznél. 

Éjfél körül elköszöntünk tőlük és én külön megköszöntem a segítséget, miután kitöröltettem velük a videót. 

Aznap reggel szinte két óra alvás után elindultunk haza.