8. Rész - Döbbenet!

Ki vagyok akadva. Igen. Én már nem értek semmit. Kiderült ,hogy vége köztük. Pedig én azt, hittem, hogy ők amolyan ,,álompár". Tévedtem. Bevallom egy részem örül. Tudom gonosz dolog de így látszik legalább, hogy Jessica sem tökéletes. Csak ezért örülök. Bizony. Semmi másért...
Viszont nekem még mindig a fejemben van, amit Daemon állított. ,,Ne törődj azzal, hogy miattad...". Miattam? Nem az lehetetlen. Persze könnyebb lenne rámkenni mi? Haha. Az egész gyomrom görcsben van. Jessica miért titkolózott előttem? Miért Jacobnak kellett elmondania? Ennek semmi értelme. Azóta sem szóltam egyikőjükhez sem. Tudom gyerekes dolog de ez van.
Jessica azóta is töri magát. Ha lehet ezt a szót használni rá. Megállás nélkül könyörög a bocsánatomért. Suliban nyaggat. A többiek is ferde és kíváncsi szemmel méregetnek minket, mivel eddig elválaszthatatlanok voltunk. Eddig. Nem hagy békén otthon hívogat. Persze mostanában nem megyünk fel egymáshoz. Jessica egyik nap szeretett volna feljönni hozzánk de elküldtem. Már-már egy kicsit megsajnáltam.
Egyik nap elkapott a kapunk előtt. Felsóhajtottam.
- Lena komolyan mondom nem értelek - dühös volt a hangja. Eddig mindig csak az izgatott vagy örömteli Jessicával találkoztam, de az utóbbi időben megváltozott. Vagycsak én nem figyeltem soha annyira rá.
- Miért nem beszélünk ? - hangját most a kétségbeesés váltotta fel.
Most nekem lett elegem. Megköszörültem a torkom és megszólaltam.
- Igaz, hogy miattam szakítottatok?- mondtam. Szerintem nem ezt akarta hallani, mert zavartan nézett rám. Komor tekintettel és összeszűkült szemmel méregetett.
- Nemcsak miattad. Egyébként is voltak viták közöttünk.
- Viták ? - nevettem fel - Közöttetek? Na ne nevettess. Daemon azt mondta, hogy miattam ...- Jessica a szavamba vágott :
- Daemon? Szóval ő mondott ilyet neked? Amúgy igenis voltak problémák köztünk Jacobbal.
- Jó lehet, de akkor hogy hogy békével és barátságban mentetek szét? Hiszen ez a legtöbb esetben lehetetlen. Ha ,,problémák" merülnek fel.
- Tudom jól Lena, hogy ezt neked nehéz elhinned de hidd el, hogy mi nem elfutottunk a probléma elől hanem megbeszéltük. - csattant fel.
- Szerinted én elfutok a problémák elől ?
- Tudod igen. Többnyire a te hibád.
- Tehát így állunk. Szerinted az én hibám mi? Jobban esik rámkenni, mintsem bevallani magadnak, hogy Nem vagy annyira tökéletes mint hiszed. - kiáltottam.
-Ó tényleg? Akár hiszed akár nem, nem vagyok eltelve magamtól.
- Tudod Jessica azt hittem, hogy ismerlek, de tévedtem. Azt, hittem, hogy barátok vagyunk.
- Igenis azok vagyunk. - felelte. - Ne csináld már Lena.
- Mit ? - kérdeztem, mintha nem tudnám.
- Hát ezt. - mutatott rám. - Ajj tudod mit? Elegem van. Viszlát. - azzal elment. Elege van? Viszlát ? Hova tűnt az a Jessica, aki sikítozott örömében mindig, és vásárolgatni vitt el meg bulikba ? Asszem a helyzetem egyre válságosabbá vált. Csakúgy, mint a Jessicával való barátságom...
később
Történt már olyan veletek, hogy nagyon magányosnak éreztétek magatokat és tudtátok csak az lehet a kiút ha fényt derítetek a titokra?
Mindegyis mert velem ez történt. Ahhoz a személyhez indultam épp, aki tud mindent, de meglepő módon eddig nagyon csendben volt. Nade most!
A legtöbb fiú csak kicsi ideig tud koncentrálni egy dologra aztán valami miatt megtörik az összpontosítása. De ō nem volt ilyen. Tudtam ő figyelni fog rám. Hogy hülye dolog? Lehet. Nem tudom. Tehát ideje kideríteni.
Ajtónyitáskor Jacob meglepett arcával találtam szemben magam. Már majdnem elmosolyodtam,mikor figyelmeztettem magam ,,hé te! Tudod miért vagy itt nem? Na nyomás deritsd ki amit akarsz " Megköszörültem a torkom.
- Hello Lena ! - előzött be. - De örülök, hogy látlak. - Ha! Addig örülj míg el nem kezdek beszélni. Na most.
- Mi járatban erre? - nézett rám. A fenébe te szerencsétlen, mondj már valamit. Szólalj meg! Haho !
- Öhm...beszélni szeretnék veled. - nem is értettem a habozásomat. Egek !
- Nem kell válaszolnod, tudom, hogy miattam szakítottatok ez már nem számít. Csak tudni szeretném ,hogy miért - hadartam el egy szuszra. Szóra nyitotta a száját de én beelőztem - Ne kezd te is, azzal, hogy ,,problémáitok" voltak . Ne higyjétek, hogy annyira hülye vagyok, hogy be is veszem.
- Nem gondolom, hogy hülye vagy. - mondta. Majd egyik kezével megsimította az arcom. Megrezzentem a bőröm felforrósodott az érintésétől.
A gondolataim összekuszálódtak.
Közelebb jött, én meg hátraléptem egyet mire megállt. Hál`istennek.
- Te nem vagy magadnál - vágtam az arcába. - Egészen biztos hogy kiborított a Jessicával való szakítás.
De ő nem foglalkozott az erőszakos hangnememmel és a félig meddig flegma stilusommal. Ő csak egyfolytában nézett, mintha valamilyen bájital hatása alatt állna. Egek! De nem úgy nézett ki mint valaki komplett idióta nem. Elragadoan nézett rám két nagy barna szemével. Én is csak nézni tudtam rá semmi mást. Egyszercsak,mint valami villámcsapás hirtelen úgy kaptuk el mindketten a fejünket. Mit mûvelünk?
Aztán mintha valami ellökött volna onnan, úgy szaladtam tova. Ha nem veszem rá magam erre valószínûleg még mindig ott állnék, mint valamilyen mozdulatlan szobor. ,,Ne felejtsd el neked hiszen van barátod"- emlékeztettem magam. De akkor ott ez jelentéktelennek tűnt. Különben is. Ha erre emlékeztetni kell, akkor itt már valami nagy probléma van.
Tudom hülyeség de annyira haragszom Daemonékre ,hogy mikor hazamentem kidobtam a szobám szemetesébe a tőle kapott pulóvert. Hogy tudjam, el ne felejtsem, hogy már benne sem bízhatok. Sajnos.

Daemon szemszöge
-Azt ugye tudod, hogy ezt nagyon elszúrtad ? - kérdeztem a velem szemben ülő Jacobtól.z Teljesen összezavartad. - világosítottam fel.
- Figyeli Ide!- pattant fel helyéről. - veled ellenben én nem félek az érzéseimtől. Nem szemezgetek vele, mint valami félhülye hogy aztán a karjaimba omoljon. Szeretném ha tisztába lenne az érzéseimmel. - Nyugodj le! - fogtam meg a vállánál fogva és leültettem.- Attól nem lesz tisztában vele, ha simogatod az arcát. -vágtam hozzá. - vagy odaállsz elé és konkrétan elmondod neki, hogy mit érzel, vagy nem ér semmit az egész. Így csak összezavarod .
- Még, hogy én zavarom össze ?- kiáltotta. - hiszen te vagy az, aki elhiteti vele, hogy a fiúja vagy miközben nem is vagy már szerelmes belé, nem érzel semmit iránta.
- Emellett nagyon is jó barátja vagyok-emeltem meg a hangom. - Márpedig most neki arra van szüksége. Olyasvalakire, aki támogatja.
- Há! Tudtommal Lena ugyanúgy haragszik rád, ahogy Jessicára vagy rám, vagy tán elfelejtetted?!- felállt és kiment a házból. ,,Na szép! Én is átjöttem,hogy ápoljam a lelkét miközben ilyeneket mondd! Sokat ért mondhatom."
később
Anyuval épp pakoltam össze apu bőröndjét, mivel elutazik pár hétre egy üzleti konferenciára, mikor egy gondolat ötlött a fejembe.
Így elmentem Lenáékhoz, mire anyukája nyitott ajtót, mondván, hogy a lánya mindjárt jön, addigis menjek fel Lena szobájába, mert lent kupi van. Tehát felmentem. Benyitottam stb. Természetesen üres volt a szoba én meg kihasználtam az alkalmat, hogy kicsit körbenézzek. Poszterek, TV, számítógép...egyéb...
Nézelődtem mire megakadt a pillantásom a szoba sarkán lévő kukán. Egy kapucni lógott ki a sok szemét közül. Az a pulóver volt ott, amit a múltkor ajándékoztam Lenának. Vajon miért dobta ki? Nem volt annyira piszkos de tiszta se... mindenesetre felkaptam.

Jacob szemszöge
Tudtam, hogy félig -meddig igazam van. Ezt még Daemon sem tagadhatta. Hiszen áltatja! Lehet, hogy a barátja sőt biztos de nem szereti.
Lena viszont igen. Akkor ott az ajtónk előtt mikor átjött és mikor néztük egymást éreztem szinte biztos voltam benne, hogy érez valamit irántam.
Mikor még szent volt a béke közte és Daemon között akkor úgy éreztem megszakadok így elmondtam Jessicának az igazat. Tudtam, már nem szerelem ami közöttünk van szimpla megszokás. Már 2éve. Amíg Jessicával voltam nem néztem más lányra soha.. Még Lenára sem vele is csak barátok voltunk aztán megérkezett drágalátos másodunokatesom Daemon és hozzátársult a jó öreg zöld szörnyeteg. A féltékenység.
Most azonban ha minden kötél szakad, tudtam, akkor is küzdeni fogok Lenáért. Mert Daemonnek abban viszont igaza van, hogy eddig tűlkön ültem, ahogy a nagyi mondaná. Nem tettem meg mindent annak érdekében (sőt eddig jóformán semmit nem tettem) ,hogy szeressen. Bár azt mondják ,,ha nem szeret az érzései nem fognak változni" - na majd meglátjuk. Most meglátjuk.