1. Rész - Új év...

"A sorsunk nincs megirva előre!
Senkié sem!"


Hello ha még valaki nemtudná a nevem Lena Gray és szilveszter után vagyok már és sajnos mától suli......de a jó,hogy találkozhatok a legjobb barátnőmmel Jessicával akivel annyira nem hasonlítunk :). Viszont most, hogy már kezdek örülni előjön a szüleimnél a továbbtanulás témája. Asszem ez az  a téma amit a legjobban szeretnek. Nem is tudom, hogy a szülők miért szeretik annyira ilyenekkel faggatni a gyereküket. Mások nem őrülnek meg ettől? Reggelinél is ez a téma ment éppen de lehűtöttem a szüleimet annyival, hogy suliba kell mennem nehogy már az első napon is elkéssek. Mikor kiléptem a kapun szerencsémre Jessica már várt.

- Szijjja- köszöntött most, hogy nem találkoztunk már vagy két napot. Hát igen, mivel Jessicával még a szilvesztert is együtt töltöttük. A mi barátságunk márcsak ilyen. El nem szakadnánk egymástól még egy másodpercre sem, ha mégis akkor ha újra találkozunk olyankor mindig dől belőlünk a szó.

- Hali- köszöntem és átöleltük egymást majd mikor elengedtük pár pillanatig mindketten hallgattunk,h ogy ki fogja megtörni a csendet vagyis ki fogja előbb elmesélni, hogy mi történt ebben a két napban. Jessica úgy döntött, hogy ő kezdi.

- Úristen képzeld el, hogy mit kaptam tegnap Jacobtól- Kezdte mesélni. Nos igen. Jacob. Jessica barátja. Nincs vele gond nagyon jó fej csakhogy....khm... Szóval nem valami okos. De határozottan jó fej.

- Mit?- érdeklődtem. Ezzel kezdte mesélni, hogy ilyen olyan szívmintás párná(ka)t, meg különböző színű virágmintás szoknyát, ami mini.

- Öhm miért fogadsz el ilyeneket?- kérdeztem.

- Mert gondol rám és nagyon aranyos.

- De te nem is szereted a mini szoknyákat- világosítottam fel.

- Tudom de..... - mielőbb azonban befejezhette volna becsöngettek.

Óra után mind kimentünk az udvarra, csakhogy az ofő bejelentette, hogy lesz egy új osztálytársunk. Na erre mind odamentünk. Engem nem nagyon izgatott, hogy kiaz, azonban mikor megláttam csak bámulni tudtam. Ugyanis erre nem lehetett mit reagálni. Magas volt, akárcsak én és totál sötét. Ugyanis az új osztálytársunk totálisan fekete füstös sminkkel köszöntött meg minket. Csakhogy ő egy fiú volt. Egy emós fiú. És ha ez nem lenne mind elég egyenesen rám nézett. Mosolygott.
Itt az osztályban totálisan ledöbbent mindenki. Mi is csak nézni tudtuk. Most komolyan ki szerint menő ma már az emós stílus? Szerettem volna azt hinni, hogy van valaki a hátam mögött de mikor hátranéztem nem állt ott senki. Na szépen vagyunk. Valószínüleg Jessica is észrevette,hogy bámul, mert furán nézett hol rám hol pedig az emós fiúra (ami persze érthető volt).
Pár perc múlva az emósnak neve is lett. Daemon. Daemon Headly. Milyen eredeti hm... oldalba lökött valaki. Mikor odanéztem Jasont láttam meg, ahogyan gúnyos mosolyra húzza a száját.
- Nézd csak egy buzi. - röhögött fel
- Jesszusom Jason az nem meleg, hanem emós-magyaráztam.
- Emós mi? Nem az tuti buzi - mondta , aztán felröhögött a saját viccén. Erre nem tudtam mit mondani csak legyintettem. Á.
- Te ismered? - jött oda hozzánk Jessica.
- Nem miért ?- néztem rá értetlenül.
- Csak, mert téged bámult az előbb .
- Ugyan szerinted Lena ismerkedne egy Ilyennel? - vigyorgott Jacob.
- Hé nem vagyok azért olyan, mint te - szúrtam közbe.
- Miért nem ? Úgyis mindenki olyan akar lenni, mint én.
- Egoista? Á dehogy- fordultam Jessicához. Erre mindketten felnevettünk.
Az osztályban leültünk a helyünkre <>én Jessica mellé - miközben a tanár leültette a mellettem levő padsorba hátra. Így pont ,,mellém" került. Én nem bántam. Nem vagyok az a stíluskövető, egyéniség vagyok, ezért nincs jogom ( és nem is akarom) elítélni akik nem divatfanok. Mondjuk ez, erre bevallom enyhe kifejezés, de mindegy. Jessica nem foglalkozik az ilyenekkel, Jacob egyenesen kiröhögi és nem is titkolja a véleményét, én pedig... hát nekem is megvan a saját véleményem, de nem nyilvánítom ki. Hallottam ahogy - hívjuk rendes nevén Daemon beszélget a mellette ülő fiúval Erikkel.
- Eriknek ?- hallom Daemon hangját.
Jah- szólt Erik lazán.
Aztán már nem hallottam, hogy mit beszéltek, mert túl halk volt ahhoz. Aztán mikor újra meghallottam a hangját Daemonnek ezt kérdezte Eriktől:
- Hallod az a lány ott- bökött felém- hogy hívják - kérdezte .
Jesszusom ez felőlem érdeklődik.
- Jah ő Lena, de szerintem nem szívesen állna veled szóba
- Miért ?
- Hát Lenát nem nagyon ismerem , de a barátnője nagyon el van szállva magától, és amúgyis ahogy kinézel...
-Mi bajod a emóval? -húzta fel sértődötten a szemöldökét Daemon.
- Nekem semmi csak ebben az osztályban nem szívesen állnak szóba emósokkal
- Hiszen te is beszélgetsz velem
- Igen én már ismerlek és tudom, hogy milyen jófej vagy-veregette meg Daemon vállát Erik.
Jah ismeri kb. tíz perce .
- Szóval szerinted nem fog szívesen beszélgetni velem ez a Lena?
- Hát figyelj nem tudom de azt szokták mondani, hogy próba szerencse- vigyorgott Erik.
Na ez ledöbbentett. Igaz, hogy nem ismerjük egymást olyan jól Erikkel , de miért próbált Jessica alapján véleményt mondani rólam ? Pedig mi nem is különbözhetnénk jobban.
Valaki oldalba lökött.
- Valami baj van? - kérdezte Jessica.
- Nem nincs.
-Biztos? - nézett rám aggódó szemmel.
-Persze -mosolyogtam rá . Színészet ötös.:)
De akkor sem tudtam nagyon Jessicára figyelni, mert még mindig döbbenten ültem a helyemen. Viszont ahogy hallottam Eriket, ránéztem az emós fiúra Daemonre és néztem az aggódó Jessicát, rájöttem, hogy valamit tennem kell. Csak azt nem tudtam mit.